Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-26 / 198. szám
16. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925 íulius 26. keim: »Kedves, jó -sárkány barátom.« Mért, hogy mindig ijedelem és riadó járt a nyomomban, ha a faluk'alatt eledelt kérni megjelentem? Mért, hogy a fecskét szerették az emberek, a gólya szent madár és a bamba ökröt templomba vitték? — A csúnya embert mért nem döfik le? Az ostobát, akii szennyet hadar, unalmat kelepel és hosszú füle van. akár a mezei nyúlnak? Mélyen felsóhajtott és nagy, rendkívüli könnyeket sirt, mint egy kókuszdió. — Tudja, a múltkor együtt ebédeltem a nibelungi Siegfrieddel, őbeösmerte: ha akkor nem akad össze velem az erdőben, holta napjáig ösmeretien vidéki kovács marad belőle. — Most mivel teccik foglalkozni? — kérdeztem tisztelettudóan. A sárkánynak mind a hét feje. elpirult. — A gyerekekre vigyázok, — mondta zavartan — és a közelben játszadozó kis angyalokra mutatott, akik úgy lebegtek a virágók között, mint a pillangók -T- én vagyok a Mennyei Angyalotthon főfelügyelője. A Mennyei Harsona redukciójában kedvesen fogadtak. — Isten bozta^ kedves kollégám! — üdvözölt a főszerkesztő és barátságosan megrcgyezgettc az arcomat szárnyaival — van-e valami szenzációja? — A haigeri tömeggyilkos... — Főszerkesztőm kicsinylően lóbázta meg hófehér szakállát. — Itt sokkal érdekesebb események történnek, mint a földön. Holnapra például a, Gábriel arkangyalt lepleztük le a kiviteli panamával kapcsolatban. Gábriel repülni fog! — De mit szól majd hozzá az Úristen? — Látszik, hogy maga még nem ösmeri az itteni viszonyokat. Az Úristen nem törődik a mennyei közigazgatással. Az Ur el van foglalva a Földdel és a többi tartományokkal. Az Isten jó, szent, de körülötte mindenki vígan panamázik és igyekszik jó elhelyezkedést nyerni. — Hát nem egyforma elbánásban részesülnek a mennye lakói? — kérdeztem. Az ősz lapíejedelem a szakállába mosolygott. — Maga a bibliát olvasta és a Mózes riportjait, amelyek teljesen hasból készültek; Abszolút hamis fogalmai vaunak rólunk. Az Uj Testamentumban már le van írva az égi társadalom berendezése, de persze gyerekesen és naivul. A helyzet ma a következő: Isten a legfőbb ur; a Teremtő, az Erő, a Kifürkészhetetlen. Utána a fő- és alarkangyalok következnek és az ótestaméntumi szentek. Főleg a szentekből van sok, az aprószentekről nem is szólva. A földről minden esztendőben küldenek egypárat. Aztán a mártírok és próféták tömegei. Apostolok, irgalmas szivüek és jámborok. Csupa rendkívüli, csodálatos lélek. Mert a Menyországba csak érdemekkel lehet bejutni. Itt Ön nem talál egyetlen hétköznapi embert sem. A nemes lelkek természetesen most élvezik a megérdemelt pihenést és szüretelik szenvedéseik gyümölcsét. Csak egy a bökkenő. A másik életéből mindenki magával hozta a tevékenység és a nyugtalanság szellemét. A prédikátorok mindenáron megakarják téríteni az eltévelyedett népet. Igen ám: de itt nincsenek tévelygők. Mindenki boldog, megelégedett és tematikusán hisz istenben. Csupa tisztes, makulátlan szentekből áll a Menyország, akiknek hitéhez még csak a gyanú árnyéka sem férhet. Valamennyien üdvözöltek, felekezeti külömbség nélkül. Ábrahám kebelében. .Mi következett ebből az áldott biztonságból? A mártírok unatkoztak. Aztán az alsóházi szentek egyszer csak mozgolódni kezdtek: — Mért kerültünk mi az ötödik menyországba? — zúgolódott Jeremiás, — revíziót kérünk! —- Ez a Jeremiás a legizgágább lélek, akit csak valaha láttam. Mindig van valami baja. Ö hozza a lapnak a legérdekesebb leleplezéseket. Hetekig beszélnek a vezércikkeiről. Üres óráiban verseket is szokott itni. De ezeket nem olvassa senki, túl modernek és állandóan a világ szörnyű pusztulásával fenyegetődzik. Ilyesmivel a földön be lehetett gyullasztani az embereket, ám mi mosolygunk rajta. A Menyország: az örök élet. — És nem lehet a bajokon segíteni? — Dehogynem. Csak azt Ur nem óhajt beleavatkozni a mi beliigyeinkbe. A mennyei tartományok ugyanis autonómiával rendelkeznek. Keresztelő Szent János, mert a múltkor egy parádénál a. második sorba került, kijelentette, ha ezt előre tudja, dehogy engedi levágni a fejét Heródes pribékjeitől. Két nagy pártja van a menynek: A szegények Menyországa és a Boldogok Menyországa cimü frakciók. — A Szegények Menyországa táborában küzd Salamon, Dávid, Sámson, Jónás a cethalas és több tekintélyes férfiú, akik kirekedtek a hetedik menyországbói. így veszekednek egész nap és nem kell tartaniok semmiféle büntetéstől. A jó Isten mindenkinek megbocsát. — Mi külömbség van az egyes menynyek között? — Abszolúte semmi. A valóságban nincs is első, második vagy pláne a hires hetedik menyország. Ezek olyan képzelt meghatározások, mint például, hogy »az alma nem esik messze a fájától.« Közönséges babona, amit a földön csupán rangkórságból terjesztenek a mohamedán egyházatyák. — Mért nem küldik a rendellenkedőket a pokolba? A nagytapasztalatu újságíró csöndesen hahotázott. — Nagyon jó! Hát maga csakugyan azt hiszi, hogy van pokol? Hogy aki teremtett lény hibázik, azt olajba főzik? Kerékbetörik? Feltételez az Istenben ilyen emberi motívumokat, mint a boszszu? ő, aki a semmiből életre hozta a világegyetemet, lassú tűzön pirittatia Klein Emánuelt, mert elmulasztotta a tempiombajárást, vagy mert becsapta a felebarátját? Ekkor kopogtak az ajtón és egy ifjú angyal lépett be, szárnya alatt kéziratokkal. — No mi újság, Petőfi ur? — veregette vállon a főszerkesztő. — Riportra szeretitek menni az expediciós klinikára. Holnap indul egy ttj transzport a földre. ő volt, személyesen, Petőfi Sándor. — Csak ne legyen meghatva tőlem, — tiltakozott a nagy költő, amikor megiiletődött arcomat észrevette. — Nem bírom ki, ha rajonganak értem. — ön nem költeményeket ir? — kérdeztem. — Ugyan! — indulatoskodott — ki ir ma verseket? Itt minden kövér ur költő és főpoéta! Zsoltárokat farigcsálnak és dicshimnuszokat, fin riportokat irök. Együtt távoztunk a redakcióból. ¥ Az Expediciós klinikán láttam először az Urat. Öt nem lehet leírni. Nem hasonlít senki emberre és mégis olyan ipsmerős. A nagy vendégszobában ült, 'egyszerű trónuson, teljesen fehérben. Fogadónapja volt. Újonc lélek érkezett, hátán tarisznya lógott és a kezében hozta a szárnyait. Félszegen és zavartan viselkedett. Maga a jó isten? — kérdezte az Úrtól, aki jóságosán bólintott. — Akkurát ilyennek képzeltem! — örvendezett a messziről jött föidmiyes és alázatosan megakarta csókolni a lábait. De az ur nem engedte. Aztán egy katona jött. mellén sok kitüntetéssel. Feszes hantákba vágta magát és így kezdte mondókáját: — Generális urnák a!áss an jelentem, megérkeztem! És ekkor az Ur képe hirtelen megváltozott, Délceg tábornok ült a helyén, kezében karddal, sok arany stráffal a vállán és hegyes bajusza az égnek meredt. Utána egy szakállas öreg zsidó következett. Nyájasan nevetgélt és. széttárta a kaftánját, amely alatt kis kosarat takargatott. — Egy kevéske slachmóneszt hoztam — nyújtotta át a süteményekkel teli kosárkát rajongó áhítattal és az Ur kivett egy pogácsát, beleharapott és azt mondta: »jaj, de finom!'!. És mégegyszer vett belőle. És ekkor az Urnák már hosszú, fekete szakálla nőtt, göndör pájesz' kunkorodoít a halántékán és a fekete selyem talárban úgy nézett ki. .mint egy rabbi, aki áldást oszt. Majd egy ágrulsza'kadt csavargó lépett be. Lompos volt, sovány és kiéhezett. — Szervusz öreg Ur! — kiáltotta nagy, szívből jövő örömmel a csirkefogó. Mindenki inegbotránkozott ezen a bizalmaskodáson, csak az Ur arca maradt derűs. Felkelt a trónusról, elébe sietett a csibésznek és megölelte. És ebben a pillanatban már szakadozott, kopott ruha feszült az Ur testén, borostás, rendetlen szakáll íeketéllett az állón, a szemei úgy ragyogtak, mint az alkoholistáké és a szegény csavargó, akinek még soha sem volt barátja, folyton örvendezett. — Kedves Apuci mondta, vigyorogva — nem játszanánk egy partit? — és piszkos, zsíros kártyapaklit vett elő a zsebéből. És az Ur leült a földre kártyázni a csavargóval. * A születésre váró lelkek sorozása az Expediciós Klinika udvarán ment végbe. Rendes verbuválás folyt, mint akármelyik európai államban. — Rengeteg a lógós! — panaszkodott a vezérkari ezredes — csupa untauglicn, felmentett lélek, akik nem akarnak újra születni. Ezek a szentek, akik a földi mártiromsággal dicsekednek, félrehúzzák az orrukat, ha megkapják a behívót és azt mondják: »A föld ma nagyon sötét, nyomorúságos és véresebb, mint valaha. Majd máskor« és orvosi bizonyítványt hoznak, hogy árt nekik a másvilági kiima. Az udvaron egy feltűnően csinos női lélekkel ösmerkedteni össze. — Mária vagyok — pukkedfizett kecsesen az angyal és én egy pillanat alatt beleszerettem. Meleg beszélgetésbe merültünk. — Jöjjön velem, — mondta kacérul és én elhatároztam, hogy vele tartok. A sorozó-bizottság elnöke egy kalapba tette a bolygók neveit tartalmazó cédulákat és én húztam. — Föld! — bontottami ki ujjongva és sietve aláírtam a blankettát, amely szerint az újjászületésemmel' járó mindennemű felelősséget magamra vállalom. Ekkor elibém állt egy hórihorgas lélek. Izgatottan csapkodott hamuszürke szárnyaival. : -- Nem engedem önnel menni Máriát! — kiáltotta — megölöm, ha elveszi tőlem! Nevetnem kellett ezen a hencegésen. 'A félelem érzése itt ösmeretien. A földön, az ember mindig, megfontolja , a cselekedeteit és a gyilkos, mikor ölni indul, számol azzal, hogy az életével játszik. De itt az örök élet paradicsomában az élet biztonsága megszüntette a félelmet és feleslegessé tette a bátorságot. Szárnyon ragadtam a drága nőt) és megindultam az operációs terem felé. Az elkeseredett lélek utánam ordított: — Kerüljünk csak össze a Földön! Pechje volt szegénynek. A holdat sorsolták ki szántára és ott született újra, mint holdbor ju. - Sose láttuk többé viszont egymást. Máriával együtt kerültem a műtőasztalra. A segédszolgálatos arkangyal már fejemre tette az áltató sisakot és én könyörögve fordultam hozzá: — Árulja el, hol fog Mária születni? Az arkangyal habozott, a kötelező titoktartásra, hivatkozott, de látva szenvedő arcomat, gyorsan a fülembe súgta: — Goldberger Fiilöp Átmos-Piripócs,, Rezeda-ucca tizenhárom, földszint. — Az én szülővárosom! — szívtam le mélyen az altatót és öntudatom utol-I só foszlányával kiáltottam oda a szom! széd asztalon fekvő Máriának: — A' vászon ti á tá sr a! * Rettentő lázzal ébredtem. Kábult fájdalom zsongott a fejemben és ágyam körül ott rettegett az egész család. Felültem támolyogva. I — A Goldbergeréknek kislányuk szüle [tett — mondtam dadogva és szüleim csudálkozva összenéztek. Átszalasztották a cselédet, alti csakhamar jött is viszsza a hírrel: »a Golőbergeréluiek kislányuk született«. * í Másnap elmesélte az anyám: — Az erdőszélen találtak meg hétfőn este vérbefagyva. Azóta fekszek eszméletlenül. Ma szombat van. Harmadnap felöltöztem és ellátogattam Goldbergedékhez. — Hogy van, hogy van? — kérdezték, de én Máriára voltam kiváncsi A kicsi ott feküdt a bölcsőben és bömbölt Rejmegő boldogsággal húztam félre a kocsi függönyét, de nyomban vissza is engedtem, Csúnya, ázott macskához hasonló csecsemőarc tárult elém. A szájából nyál csurgóit, a szeméből köny. Isszonyatosat ordítottam. — Ez lenne Mária? — jajgattam — a drága ángyát? és legszívesebben megfojtottam volna. * Ez tegnap délután történt. Még ma éjjel öngyilkos leszek. Vágyak utjain Hamis utak. A szárnyuk úgy csilingel S a rongyos, éhes, barnaságba vág. Az állomás: egy test fehér csodája És egy zsolozsmás, érett rózsaág. Véred sikongva tépi szét az éjfélt S hervadsz a szépség rontó átka közt. Elébe hullsz. És elhiszed, hogy álmod Minden jóságot tűzben itt füröszt. Később tudod meg: Ó könnyű nem találni A lelket ott, ahol a test sivár S oft hinni minden tiszta, égi kincset, Ahol gyönyörre hiv a szemsugár. (Subotíca.) Berényi János. H0L6YEKS Megérkezett a legújabb párisi fűző divatlapom, melyből mérték után készítem a legelegánsabb hasfüzőket, melltartót, gyomorszoiitót. Orvosi rendelésre készitek haskötőket. Tisztítást és javítást elfogadok LEONISME VIRÁ6 Subotica, Aleksandrova ulica 11. VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA Spš / Töo S „ ————---------— tO&u €&e '.Jymotyne Az'előkelő és művelt világ csak és kizárólag VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZ!VA 5859 W gyártmányt kosznál KAPHATÓ EREDETI GYÁRI ÁRON MINDEN ELŐKELŐBB ÜZLETBEN «•••••«•••••
