Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-26 / 198. szám
1925. julius 26. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. iné főoltárára kiírják, hogy csak Caduum szappannal mosakodjunk és holnapután a Colone tetejéről leszedik Napóleont, hogy Chaplint tegyék helyébe, abból az alkalomból, hogy a »Vay-báesi kedvence« cimii filmet játsza?... A cikknek nagy hadakozás lett a vége. Megjelent egy félhivatalos nyilatkozat, amely azt vitatta, hogy a kivilágított Eifíel-torony elsősorban nem reklám, hanem látványosság, amely ezreket csődit a metropolisba. Jó, — felelte Clement Vautel — de akkor írják ki, hogy »Éljen Franciaország« vagy »Iparművészeti kiállítás« vagy bármit, de ne egy közönséges reklámot. Ellenválasz: Citroenen kivül senki se áldoz aíuiyi pénzt, amennyibe ez a fénytenger kerül, nem is szólva arról a horribilis bérről, amit a toronyért fizet. A vita még folyik, egy lap már meg is szólaltatta a közönségét, körkérdést intézvén: Reklám vagy látványosság? idővel majd eldől. Addig is azok, akik egyelőre nem szándékoznak autót venni, — még Citroen-kocsit se — feltétlenül látványosságnak és nem reklámnak tekintik a lángoló Eiífel-tornyot. (s. a.) Leánygimnázium nyílik Suboücán Az isliola négy alsó osztálya szeptemberben kezdi meg működését A suboticaiak régi kívánságát teljesítette a közoktatásügyi minisztérium. A 0 napokban a suboticai főgimnázium igazgatóságához leirat érkezett, amely közli, hogy a minisztérium szeptember elsejére ‘leánygimnáziumot állít fel Suboticán. Még a múlt évben indult akció leánygimnázium felállítása érdekében, annak szükségességét a leánytanulók egyre emelkedő létszámával indokolták a mozgalom vezetői. A rendelet szerint a leánygimnáziumnak egyelőre csak a négy alsó osztályát nyitják meg, míg a többi osztályok megnyitása fokozatosan fog megtörténni. A közoktatásügyi miniszter a leánygimázium igazgatójává Evetovics Mátyás suboticai gimnáziumi tanárt nevezte ki. Szaktanárok egyelőre a főgimnázium tanárái lesznek, mint óradíjasok. Értesüléseink szerint az uj iskola osztályait ideiglenesen a főgimnázium emeleti részén helyezik el. Később, ha a felsőbb osztályok megnyitására is sor kerül, más épületben keresnek alkalmas helyiséget a leánygimnázium céljára. Sulyos szerencsétlenség a kőbányában A dunabogdányi kőbányában tizenöt munkást megsebesített az ekrazitrobbanás Budapestről jelentik: A dunabogdányi kőbányában délelőttönkint táblatágitó robbantások folynak és pedig a délelőtt fúrják a robbantó lyukakat, amelyeket ckrazittal és puskaporral töltenek meg és naponta dőli tizenkét órakor történik meg a robbantás. Szombaton is igy történt. Tizenkét helyen volt fúrás és a robbantást délben meg is csinálták, délután pedig két órakor hozzáfogtak a felrobbantott anyag kifejtéséhez. A robbantás és a fejtés közti időben ebédelni voltak a munkások. A!ig kezdtek a fejtéshez, mikor az egyik tárnából óriási robbanás döreje hallatszott. A bányában dolgozó, körülbelül 180 munkás, mind a robbanás helye felé futott. Oda érve körülbelül tizenöt munkástársukat a földön vérben feirengve találták. Valamennyit a robbanás vágta a földhöz és sebesitette meg többé-ke•vcsbbé súlyosan. A sebesülteket hajóra rakták és bevitték Budapestre. A hajóállomáson várakozó mentők azonnal kihozták a sebesülteket. A dunabogdányi csendőrség annak megállapításán fáradozik, hogy miképpen történt a sulyos szerencsétenség és kit terhel a felelősaég-A beográdi négyszeres rablőgyilkosság tetteseit letartóztatták Háromszázezer dinárt raboltak a gyilkosok Beogradból jelentik: A rendőrség letartóztatta Milovanovics Illés zenészt és Markovics Tihomir cipészsegédet, akik — mint a Bácsmegyei Napló megJ* emlékezett róla — a Beograd melletti Sztaranov-kül városban négyszeres rablógyilkosságot követtek el. Milovanovics és Markovics kihallgatásuk alkalmával beismerő vallomást tettek. A négyszeres rablógyilkosság juüus 22-ikén éjszaka történt, amikor két baltával felfegyverkezett álarcos férfi behatolt Dimitrijevics Koszténak, a község legmödosabb kereskedőjének lakásába, ahol a kereskedő és felesége, továbbá Dimitrijevics Dimitrije nisi tanár és felesége, valamint kétéves Deszánka nevű leányuk tartózkodott. Amikor a család tagjai a baltával felfegyverezett álarcos rablókat megpillantották, szélfutottak a szomszéd szobákbs, csak az öreg Dimitrijevics Koszta maradt bent. Mielőtt szóhoz juthatott volna, egy baltacsapássa! agyonsujtották, úgyhogy holtan terült el a földön. Az egyik támadó, Milovanovics Illés bement ekkor a másik szobába, ahová Dimitrijevics Dimiírij gimnáziumi tanár menekült. A halálra ijedt tanárral Milovanovics hasonló módon végzett, majd ugyenugy meggyilkolta a tanár feleségét is, aki a zuhanás hallatára, befutott a szomszédos szobából. A két rablógyilkos ezután a fosztogatáshoz fogott. A házigazda zsebében megtalált kulcsokkal kinyitották a Wertheim-szekrényt, amelynek tartalmát, körülbelül háromszázezer dinárt magukhoz vették. Majd a szék- 1 A középeurópai politikai gyilkosságok tetteseinek közismert menedékhelyéről, Konstantinápolyból— a hol a Reismann-féle gyilkosság elkövetésévl gyanúsított Kovács-fivérek is tartózkodnak — levelet kapott ma a Bácsmegyei Napló. A levél Írója, aki Kovách Ágostonnak írja alá magát, tiltakozik az ellen, hogy neki köze lenne Reismann Jakab zongoragyáros meggyilkolásához és a- Bácsmegyei Naplót két régebbi cikke miatt megfenyegeti azzal, hogy sajtópert és kártérítési pert indít ellene. Az érdekes levelet egész terjedelmében közöljük: Tek. Bácsmegyei Napló szerkesztősége Szabadka A hozzám eljuttatott b. lapjuk egyik számában azt olvasom — személyemmel kapcsolatban — hogy én a Délbácska ellen kártérítési pert indítottam ügyvédem utján. Félreértések elkerülése végett kérem leközölni s tudomásul venni, hogy nemcsak a Délbácska, hanem a Bácsmegyei Napló és egyéb újságok ellen is, elsősorban sajtópert azután pedig kártérítési pert indítottam,, becsületsértés és rágalmazás s végül hitelrontás címén. A tárgyalás rövid időn belül megtörténik, s azon saját magam is részt fogok venni az én priuszomról is a magyar állatnkérem önöket és laptársaikat is, hogy már előre gondoskodjanak a lapjaikban leközölt összes vádaknak’ a bebizonyításáról. Ajánlom, hogy a már cirka 2 éve történt bombamerénylet miatt vizsgálat alatt levő Kovács-testvérek (kik le vemnak csukva) keresztlevelei s személyeikről a legpontosabb információkat szerezzék be, nemkülönben jó Jesz gondoskodrényeket is feífeszitették és minden értékesebb dolgot elcipeltek. Amikor távozni készültek, az egyik benyílóban észrevették Dimitrijevics Koszta feleségét is, akitől először aranyat kértek. Az öregasszony a félelemtől nem tudott szóhoz jutni, hanem sirni kezdett, mire a vérszomjas gyilkosok őt is agyonütöttél. Csak a kétéves kis Deszánka maradt élve, akit a haramiák nem bántottak. A gyilkossságot másnap reggel fedezték fel a szomszédok, akik f gyelmesek lettek a kis Deszánka sírására. A kaput és az összes ajtókat nyitva találták. A szobákban vértócsákban, kettészelt fejjel feküdtek az áldozatok. A mészárlásról azonnal értesitelték a rendőrséget, amely szigorú vizsgálatot tnditott az ügyben. Időköziién a beográdi rendőrség is tudomást szerzett a rablógyilkoságrói s legügyesebb detektivjeit küldte ki a gyilkosok felkutatására. A nyomozás még aznap eredménnyel járt és a rendőrségnek sikerült kézrekeriteni a gyilkosokat Markovics Tihomir cipészsegéd lakásán, épen akkor, amikor a rabolt holmin és pénzen osztozkodtak. Markovics, aki már hosszabb idő óta munkánál kill van, több gyilkosságot és betörést követett el és tettét már a helyszínen beismerte. Milovanovics a rendőrség láttára meg akart szökni az ablakon keresztül, de a rendőrök meghiúsították tervét. Mindkettőt bekísérték a beográdi rendőrigazgatóság fogdájába, ahol hétfőn kezdik meg részletes * kihallgatásukat. ni az én priuszomról is, a magyar államrendőrségnél, hogy voltam-e csak valaha is lopás, betörés, gyilkosság vagy más elítélendő bűnténnyel vádolva, vagy vizsgálat alatt. Azért kérem ezt, mert a tárgyalás folyamán bizonyítás kiegészítés céljából a tárgyalást nem óhajtanám elhalasztatni, már azért sem. mert egy külföldön élő jugoszláv állampolgár az ország érdekében nem lehet ilyen vád alatt. Felhatalmazást nem adhatok, csak kérném, hogy jól szerezzék be a bizonyítékaikat. Én hálásan fogom venni, ha szívesek lesznek igazolni azt, hogy én: nem én vagyok, hanem én vagyok Reismann zongoragyáros gyilkosa, véreskezű hóhér, az ellenforradalmak rejtegetett alakja, börtönviselt betörő, aki kegyszereket lopott, hogy én állandó börtönlakó vagyok s végül, hogy nem rendes utón jutottam a pápai kitüntetésemhez. De ezenkívül jó lesz a mese folytatásához még azt is bebizonyítani, hogy 1922-ben tényleg a bíróság elé kerültem Léh László .és társai jelenleg Jugoszláviában élőknek a feljelentésére, hogy én a Jugoszlávok fizetett kéme vagyok. Már annyira tán érdemesnek tartják önök is, hogy ha jugoszláv állampolgárról van szó s önök is jugoszláv alattvalók, hogy fényt derítsenek erre,, mert önökre volna szégyen, hogy egy olyan egyén legyen a kéme közös országunknak, mint a vádakkal illetett. Magyar eredetemet megtagadni nem tudom, hisz nevemen látszik is ez s máról-holnapra teljesen asszimilálódni nem lehet, de összes rokonságomról is láthatják, hogy jó polgárok voltunk a .múltban, becsületben, közszeretetben őszültek meg elődjeim és fogunk mi is a jövőben. Egy temerini eredetű Kovács se volt ilyesmivel még vádolva, csak én s nyugodtan állok a' pártatlan jugoszláv bíróság elé, hogy Ítéletet mondjon felőlem, — de önöKrői is, hogy ki a tisztább lelkiismeretű egyén én, vagy önök. Tisztelettel: Kovách Ágoston temerini származású jugoszláv állampolgár. Kovách Ágoston temerini száfmazásu jugoszláv állampolgár levelét nagy érdeklődéssel olvastuk el, miután ritkán kapunk Konstantinápolyból — a gyilkos-centrumból — levelet, azután pedig utánanéztünk annak, hogy mikor irtunk mi cikket Kovách Ágoston személyével kapcsolatban. Gondos >'~ alapos vizsgálat után megállapítottuk, hogy Kováéit Ágoston neve az utóbbi években nem jelent meg a Bácsmeg ’ú Napló hasábjain. Közöltünk ellenben »Kettőskereszt és félhold« címmel április 22-iki számunkban budapesti jelentés alapján tudósítást arról, hogy Kovács Ákos — tehát nem Ágoston —.bonyhádi nagytrafikos, a Reismann-gyilkosság egyik tettese, aki amnesztiát kapott, hitelezői elől megszökött Budapestről. A budapesti rendőrség lefoglalta Kovács Ákosnak, a Reismann-gyilkosnak feleségéhez intézett levelét, amelyben bejelentette, hogy Jugoszlávián keresztül Koniantinápolyba utazik. Másnapi számunkban noviszadi jelentés alapján megírtuk, hogy a Reismann-gyilkos Kovács Ákos — ismét nem Ágoston — valóban keresztülutazott Jugoszlávián, mégpedig április ll-ikén érkezett meg Noviszadba, ahonnan autón Temerinbe utazott szülei látoga'ására. Nincs módunkban megállapítani, hogy Kovács Ákos, a Reismann-gyilkos azonos-e Kovách Ágoston temerini származású állampolgárral, aki a fönti levelet irta. Mindenesetre érdekes, hogy Kovách Ágoston magára veszi Kovács Ákosra vonatkozó állításainkat. Egyébként abban az egyben igaza van a levélírónak, hogy Kovács Ákos—Kovách Ágoston azonosságának tisztazása a bíróságra tartozik. Az elkáríyázott bánya Egy játékos, aki mindig veszt Budapestről jelentik: Piliscsabán nem is olyan régen irigyelt ember volt Sugár Árpád bányatulajdonos. A huszonnyolcéves Sugárt mindenki dúsgazdag embernek ismerte. Bányáján kivül villája, elegánsan berendezett lakása is volt. A gondatlanul élő embert azonban lejtőre vitte a kártya. Sokat fordult meg a budapesti kártya-kaszinókban. Körülbelül két milliárdja úszott el s megtörtént, hogy egyetlen este négyszáz milliót hagyott a kártyaasztalon. Minél jobban csábította a kártya, annál inkább elhanyagolta a családját, üzleteit és bányáját is. Felesége nem, birta tovább az életet szerencsétlen, züllött férjével s végre is elváltak. Sugár Árpád pedig kártyázott és vesztett tovább. Kezdett kölcsönöket felvenni, majd eladta a villáját, a lakását, egyéb értékeit, végül a bányát is s a kapott összegeket az utolsó fillérig elvesztette a bakkasztal mellett. Mikor már nem volt önálió vagyona, amiből veszthetett volna, csalásokat követett el. Egy piliscsabai ezredes, aki nem tudta, hogy Sugárt tönkretette a kártya, értékes perzsaszőnyegeket bízott Sugárra, arra kérve, hogy azokat értékesítse. Egy szegény özvegyasszony 117 darab bibliofilek számára értékes könyvet adott át Sugárnak hasonló céllal, egy volt képviselő pedig nagyobb értékű iparművészeti tárgyat bízott rá, szintén értékesítés végett. Sugár a drága holmikat eladta, a pénzt a kártyaasztalnál hagyta és senkinek sem számolt el. Szombaton azután megtették ellene a följelentést, detektívek indultak a keresésére, de mivel Nem én Levél a konstantinápolyi gyilkos-centrumból a Bácsmegyei Naplóhoz — A bíróság fogja majd tisztázni, hogy Kovách Ágoston azonos-e Kovács Ákossal? Kovács Ágoston tagadja a Reismann-gyilkosság vádját
