Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-26 / 198. szám

1925. julius 26. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. iné főoltárára kiírják, hogy csak Cadu­­um szappannal mosakodjunk és holnap­után a Colone tetejéről leszedik Napó­leont, hogy Chaplint tegyék helyébe, ab­ból az alkalomból, hogy a »Vay-báesi kedvence« cimii filmet játsza?... A cikknek nagy hadakozás lett a vége. Megjelent egy félhivatalos nyilatkozat, amely azt vitatta, hogy a kivilágított Eifíel-torony elsősorban nem reklám, ha­nem látványosság, amely ezreket csődit a metropolisba. Jó, — felelte Clement Vautel — de akkor írják ki, hogy »Éljen Franciaország« vagy »Iparművészeti ki­állítás« vagy bármit, de ne egy közönsé­ges reklámot. Ellenválasz: Citroenen ki­­vül senki se áldoz aíuiyi pénzt, amennyi­be ez a fénytenger kerül, nem is szólva arról a horribilis bérről, amit a toronyért fizet. A vita még folyik, egy lap már meg is szólaltatta a közönségét, körkérdést in­tézvén: Reklám vagy látványosság? idővel majd eldől. Addig is azok, akik egyelőre nem szándékoznak autót venni, — még Citroen-kocsit se — feltétlenül látványosságnak és nem reklámnak te­kintik a lángoló Eiífel-tornyot. (s. a.) Leánygimnázium nyílik Suboücán Az isliola négy alsó osztálya szep­temberben kezdi meg működését A suboticaiak régi kívánságát teljesí­tette a közoktatásügyi minisztérium. A 0 napokban a suboticai főgimnázium igaz­gatóságához leirat érkezett, amely közli, hogy a minisztérium szeptember elsejére ‘leánygimnáziumot állít fel Suboticán. Még a múlt évben indult akció leány­­gimnázium felállítása érdekében, annak szükségességét a leánytanulók egyre emelkedő létszámával indokolták a moz­galom vezetői. A rendelet szerint a leánygimnáziumnak egyelőre csak a négy alsó osztályát nyitják meg, míg a többi osztályok megnyitása fokozato­san fog megtörténni. A közoktatásügyi miniszter a leány­­gimázium igazgatójává Evetovics Mátyás suboticai gimnáziumi tanárt nevezte ki. Szaktanárok egyelőre a főgimnázium tanárái lesznek, mint óradíjasok. Értesü­léseink szerint az uj iskola osztályait ideiglenesen a főgimnázium emeleti ré­szén helyezik el. Később, ha a felsőbb osztályok megnyitására is sor kerül, más épületben keresnek alkalmas helyi­séget a leánygimnázium céljára. Sulyos szerencsétlenség a kőbányában A dunabogdányi kőbányában tizenöt munkást megsebesített az ekrazit­­robbanás Budapestről jelentik: A dunabogdá­nyi kőbányában délelőttönkint táblatá­­gitó robbantások folynak és pedig a délelőtt fúrják a robbantó lyukakat, amelyeket ckrazittal és puskaporral töl­tenek meg és naponta dőli tizenkét óra­kor történik meg a robbantás. Szomba­ton is igy történt. Tizenkét helyen volt fúrás és a robbantást délben meg is csinálták, délután pedig két órakor hozzáfogtak a felrobbantott anyag ki­fejtéséhez. A robbantás és a fejtés közti időben ebédelni voltak a munkások. A!ig kezd­tek a fejtéshez, mikor az egyik tárná­ból óriási robbanás döreje hallatszott. A bányában dolgozó, körülbelül 180 munkás, mind a robbanás helye felé fu­tott. Oda érve körülbelül tizenöt mun­kástársukat a földön vérben feirengve találták. Valamennyit a robbanás vágta a földhöz és sebesitette meg többé-ke­­•vcsbbé súlyosan. A sebesülteket hajóra rakták és be­vitték Budapestre. A hajóállomáson vá­rakozó mentők azonnal kihozták a se­besülteket. A dunabogdányi csendőrség annak megállapításán fáradozik, hogy miképpen történt a sulyos szerencsét­­enség és kit terhel a felelősaég-A beográdi négyszeres rablőgyilkosság tetteseit letartóztatták Háromszázezer dinárt raboltak a gyilkosok Beogradból jelentik: A rendőrség letartóztatta Milovanovics Illés zenészt és Markovics Tihomir cipészsegédet, akik — mint a Bácsmegyei Napló megJ* emlékezett róla — a Beograd melletti Sztaranov-kül városban négyszeres rabló­gyilkosságot követtek el. Milovanovics és Markovics kihallgatásuk alkalmával beismerő vallomást tettek. A négyszeres rablógyilkosság juüus 22-ikén éjszaka történt, amikor két bal­tával felfegyverkezett álarcos férfi be­hatolt Dimitrijevics Koszténak, a község legmödosabb kereskedőjének lakásába, ahol a kereskedő és felesége, továbbá Dimitrijevics Dimitrije nisi tanár és fe­lesége, valamint kétéves Deszánka nevű leányuk tartózkodott. Amikor a család tagjai a baltával felfegyverezett álarcos rablókat megpillantották, szélfutottak a szomszéd szobákbs, csak az öreg Di­mitrijevics Koszta maradt bent. Mielőtt szóhoz juthatott volna, egy baltacsa­­pássa! agyonsujtották, úgyhogy holtan terült el a földön. Az egyik támadó, Milovanovics Illés bement ekkor a má­sik szobába, ahová Dimitrijevics Di­­miírij gimnáziumi tanár menekült. A halálra ijedt tanárral Milovanovics ha­sonló módon végzett, majd ugyenugy meggyilkolta a tanár feleségét is, aki a zuhanás hallatára, befutott a szom­szédos szobából. A két rablógyilkos ezután a fosztogatáshoz fogott. A házi­gazda zsebében megtalált kulcsokkal kinyitották a Wertheim-szekrényt, amely­nek tartalmát, körülbelül háromszázezer dinárt magukhoz vették. Majd a szék- 1 A középeurópai politikai gyilkos­ságok tetteseinek közismert mene­dékhelyéről, Konstantinápolyból— a hol a Reismann-féle gyilkosság el­­követésévl gyanúsított Kovács-fivé­rek is tartózkodnak — levelet kapott ma a Bácsmegyei Napló. A levél Író­ja, aki Kovách Ágostonnak írja alá magát, tiltakozik az ellen, hogy neki köze lenne Reismann Jakab zongo­­ragyáros meggyilkolásához és a- Bácsmegyei Naplót két régebbi cik­ke miatt megfenyegeti azzal, hogy sajtópert és kártérítési pert indít el­lene. Az érdekes levelet egész ter­jedelmében közöljük: Tek. Bácsmegyei Napló szerkesztősége Szabadka A hozzám eljuttatott b. lapjuk egyik számában azt olvasom — személyemmel kapcsolatban — hogy én a Délbácska el­len kártérítési pert indítottam ügyvédem utján. Félreértések elkerülése végett kérem leközölni s tudomásul venni, hogy nemcsak a Délbácska, hanem a Bácsme­­gyei Napló és egyéb újságok ellen is, elsősorban sajtópert azután pedig kár­térítési pert indítottam,, becsületsértés és rágalmazás s végül hitelrontás címén. A tárgyalás rövid időn belül megtörténik, s azon saját magam is részt fogok ven­ni az én priuszomról is a magyar állatn­­kérem önöket és laptársaikat is, hogy már előre gondoskodjanak a lapjaikban leközölt összes vádaknak’ a bebizonyítá­sáról. Ajánlom, hogy a már cirka 2 éve történt bombamerénylet miatt vizsgálat alatt levő Kovács-testvérek (kik le vem­­nak csukva) keresztlevelei s személyeik­ről a legpontosabb információkat szerez­zék be, nemkülönben jó Jesz gondoskod­rényeket is feífeszitették és minden ér­tékesebb dolgot elcipeltek. Amikor tá­vozni készültek, az egyik benyílóban észrevették Dimitrijevics Koszta felesé­gét is, akitől először aranyat kértek. Az öregasszony a félelemtől nem tudott szóhoz jutni, hanem sirni kezdett, mire a vérszomjas gyilkosok őt is agyonütöt­tél. Csak a kétéves kis Deszánka ma­radt élve, akit a haramiák nem bán­tottak. A gyilkossságot másnap reggel fedez­ték fel a szomszédok, akik f gyelmesek lettek a kis Deszánka sírására. A kaput és az összes ajtókat nyitva találták. A szobákban vértócsákban, kettészelt fejjel feküdtek az áldozatok. A mészárlásról azonnal értesitelték a rendőrséget, amely szigorú vizsgálatot tnditott az ügyben. Időköziién a beográdi rendőrség is tu­domást szerzett a rablógyilkoságrói s legügyesebb detektivjeit küldte ki a gyilkosok felkutatására. A nyomozás még aznap eredménnyel járt és a rendőr­ségnek sikerült kézrekeriteni a gyilko­sokat Markovics Tihomir cipészsegéd lakásán, épen akkor, amikor a rabolt holmin és pénzen osztozkodtak. Marko­vics, aki már hosszabb idő óta munká­nál kill van, több gyilkosságot és betö­rést követett el és tettét már a hely­színen beismerte. Milovanovics a rend­őrség láttára meg akart szökni az ab­lakon keresztül, de a rendőrök meghiú­sították tervét. Mindkettőt bekísérték a beográdi rendőrigazgatóság fogdájába, ahol hétfőn kezdik meg részletes * ki­hallgatásukat. ni az én priuszomról is, a magyar állam­­rendőrségnél, hogy voltam-e csak vala­ha is lopás, betörés, gyilkosság vagy más elítélendő bűnténnyel vádolva, vagy vizsgálat alatt. Azért kérem ezt, mert a tárgyalás folyamán bizonyítás kiegészí­tés céljából a tárgyalást nem óhajtanám elhalasztatni, már azért sem. mert egy külföldön élő jugoszláv állampolgár az ország érdekében nem lehet ilyen vád alatt. Felhatalmazást nem adhatok, csak kér­ném, hogy jól szerezzék be a bizonyí­tékaikat. Én hálásan fogom venni, ha szívesek lesznek igazolni azt, hogy én: nem én vagyok, hanem én vagyok Reis­­mann zongoragyáros gyilkosa, véres­­kezű hóhér, az ellenforradalmak rejtege­tett alakja, börtönviselt betörő, aki kegy­szereket lopott, hogy én állandó börtön­lakó vagyok s végül, hogy nem rendes utón jutottam a pápai kitüntetésemhez. De ezenkívül jó lesz a mese folytatá­sához még azt is bebizonyítani, hogy 1922-ben tényleg a bíróság elé kerültem Léh László .és társai jelenleg Jugoszlá­viában élőknek a feljelentésére, hogy én a Jugoszlávok fizetett kéme vagyok. Már annyira tán érdemesnek tartják önök is, hogy ha jugoszláv állampolgár­ról van szó s önök is jugoszláv alatt­valók, hogy fényt derítsenek erre,, mert önökre volna szégyen, hogy egy olyan egyén legyen a kéme közös országunk­nak, mint a vádakkal illetett. Magyar eredetemet megtagadni nem tudom, hisz nevemen látszik is ez s máról-holnapra teljesen asszimilálódni nem lehet, de összes rokonságomról is láthatják, hogy jó polgárok voltunk a .múltban, becsü­letben, közszeretetben őszültek meg elődjeim és fogunk mi is a jövőben. Egy temerini eredetű Kovács se volt ilyes­mivel még vádolva, csak én s nyugod­tan állok a' pártatlan jugoszláv bíróság elé, hogy Ítéletet mondjon felőlem, — de önöKrői is, hogy ki a tisztább lelki­ismeretű egyén én, vagy önök. Tisztelettel: Kovách Ágoston temerini származású jugoszláv állampolgár. Kovách Ágoston temerini száfma­­zásu jugoszláv állampolgár levelét nagy érdeklődéssel olvastuk el, mi­után ritkán kapunk Konstantinápoly­ból — a gyilkos-centrumból — leve­let, azután pedig utánanéztünk an­nak, hogy mikor irtunk mi cikket Kovách Ágoston személyével kap­csolatban. Gondos >'~ alapos vizsgá­lat után megállapítottuk, hogy Ko­váéit Ágoston neve az utóbbi évek­ben nem jelent meg a Bácsmeg ’ú Napló hasábjain. Közöltünk ellenben »Kettőskereszt és félhold« címmel április 22-iki számunkban budapesti jelentés alap­ján tudósítást arról, hogy Kovács Ákos — tehát nem Ágoston —.bony­hádi nagytrafikos, a Reismann-gyil­­kosság egyik tettese, aki amnesztiát kapott, hitelezői elől megszökött Bu­dapestről. A budapesti rendőrség le­foglalta Kovács Ákosnak, a Reis­­mann-gyilkosnak feleségéhez intézett levelét, amelyben bejelentette, hogy Jugoszlávián keresztül Koniantiná­­polyba utazik. Másnapi számunkban noviszadi jelentés alapján megírtuk, hogy a Reismann-gyilkos Kovács Ákos — ismét nem Ágoston — való­ban keresztülutazott Jugoszlávián, mégpedig április ll-ikén érkezett meg Noviszadba, ahonnan autón Temerinbe utazott szülei látoga'á­­sára. Nincs módunkban megállapítani, hogy Kovács Ákos, a Reismann-gyil­kos azonos-e Kovách Ágoston teme­rini származású állampolgárral, aki a fönti levelet irta. Mindenesetre ér­dekes, hogy Kovách Ágoston magá­ra veszi Kovács Ákosra vonatkozó állításainkat. Egyébként abban az egyben igaza van a levélírónak, hogy Kovács Ákos—Kovách Ágoston azonosságának tisztazása a bíróság­ra tartozik. Az elkáríyázott bánya Egy játékos, aki mindig veszt Budapestről jelentik: Piliscsabán nem is olyan régen irigyelt ember volt Sugár Árpád bányatulajdonos. A huszonnyolc­éves Sugárt mindenki dúsgazdag ember­nek ismerte. Bányáján kivül villája, ele­gánsan berendezett lakása is volt. A gondatlanul élő embert azonban lejtőre vitte a kártya. Sokat fordult meg a budapesti kártya-kaszinókban. Körülbe­lül két milliárdja úszott el s megtör­tént, hogy egyetlen este négyszáz mil­liót hagyott a kártyaasztalon. Minél jobban csábította a kártya, annál inkább elhanyagolta a családját, üzleteit és bányáját is. Felesége nem, birta tovább az életet szerencsétlen, züllött férjével s végre is elváltak. Sugár Árpád pedig kártyázott és vesztett tovább. Kezdett kölcsönöket felvenni, majd eladta a villáját, a laká­sát, egyéb értékeit, végül a bányát is s a kapott összegeket az utolsó fillérig el­vesztette a bakkasztal mellett. Mikor már nem volt önálió vagyona, amiből veszthetett volna, csalásokat kö­vetett el. Egy piliscsabai ezredes, aki nem tudta, hogy Sugárt tönkretette a kártya, értékes perzsaszőnyegeket bízott Sugárra, arra kérve, hogy azokat érté­kesítse. Egy szegény özvegyasszony 117 darab bibliofilek számára értékes könyvet adott át Sugárnak hasonló cél­lal, egy volt képviselő pedig nagyobb értékű iparművészeti tárgyat bízott rá, szintén értékesítés végett. Sugár a drága holmikat eladta, a pénzt a kártyaasztalnál hagyta és sen­kinek sem számolt el. Szombaton azután megtették ellene a följelentést, detek­tívek indultak a keresésére, de mivel Nem én Levél a konstantinápolyi gyilkos-centrumból a Bácsmegyei Naplóhoz — A bíróság fogja majd tisztázni, hogy Kovách Ágoston azonos-e Kovács Ákossal? Kovács Ágoston tagadja a Reismann-gyilkosság vádját

Next

/
Thumbnails
Contents