Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-26 / 198. szám

Poštaršna plaćena! 24 OLDAL a Ara 3 DINAR XXVI. évfolyam Srafootica, VASÁRNAP 1925 Julius 26. 198. szám BIejjeleaik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10. Előfizetési ár negyedévre 135 din. Uj utak előtt A nemzetgyűlés szombaton sza­vazott a kormánydeklaráció felett. A szavazáson a német párt tagjai nem vettek részt. A német párt tagja még az ellenzéki blokknak, de már nem szavaz a kormány ellen. A jelek azt mutatják, bogy a német pártnak ez a magatartása a taktikai kérdésekben eddig val­lott álláspontja revíziójának ered­ménye s hogy ez a revízió el fogja távolítani a német pártot az el­lenzéki blokktól s közelebb fogja hozni a parlamenti többséghez, az ez idő szerinti kormányzopár­­tok csoportjához. Hát a magyarok? — kopogta­tunk megint a kérdéssel a lelki­ismeret kapuin. Ahhoz szó sem férhet, hogy a magyarságnak vannak teljesítet­len kívánságaik, orvosalatian sé­relmeik. Az események Pribicse­­vics Szvetozárt leseperték az ura­lomról s izolált ellenzékbe vitték politikáját. De Pribicsevics alko­tásai még élnék s Pribicsevics szelleme még é! az alkotásokban. Ha a radikális párt megtagadta Pribicsevics-cael való közösségét, most meg kell tagadnia Pribicse­vics alkotásait s Pribicsevics szel­lemét. Ha Pribicsevics az ellen­zékre szorult s ha Pribicsevics kíméletlen leleplezésekkel és te­kintetnélküli agresszivitással tá­madja a mai kormányzat ténye­zőit, akkor nem kormányozhat tovább Pribicsevics szelleme és nem kormányozhatnak Pribicse­vics intézményei. A magyarság most már úgyis megformulázhatja kívánságait s megjelölheti sérel­mei orvoslásának módját abban az irányban, amely irányban ki­alakult a politikai helyzet: Pribi­csevics az ellenzékbe ment, menjen az ellenzékbe Pribicsevics politikája is. A magyarságnak nem lesz több kérelme és nem lesz több kívánsága, ha a kormányzat lik­vidálja összes vonatkozásában a független demokratákkal való szakítást. Ma még a magyarságnak van­nak sérelmei és vannak kívánsá­gai. Pribicsevics már megbukott, de iskolajavaslatai még ott van­nak a nemzetgyűlés előtt. Pribi­csevics már megbukott, de — nézzék végig a Vajdaság iskoláit — minden iskolában ott van szellemének nyoma, érintetlenül, frissen és — hatékony agilitás­ban. Pribicsevics már az ellenzéki padsorokból dörgi a ceterum cen­­seo-t, de a magyarság kulturtö­­rekvései, a magyar nyelv jogai előtt még azok az akadályok me­­redeznek, amelyeket — politikája görgetett a megértés útjába. Néz­zék meg, hogy hajtották végre a Vajdaságban a földosztást, nézzék meg kik kaptak földet s kik ma­radtak ki a földosztásból s nem tagadhatják, hogy a demokraták ezen a dúsan termő, istenáldott föl­dön is örök emléket tudlak állítani maguknak a nemzetiségi egyenlőt­lenségnek szociális egyenlőtlenséggé való fokozásával, a kivándorlás megszervezésével s a Vajdaság ter­méseredményének, a nemzeti vagyon jövedelmének intézményes leszorí­tásával. A magyarság úgy akarja poli­tikájának irányát megszabni, úgy akarja barátait és szövetségeseit megválogatni, hogy politikája kí­vánságainak teljesülését, sérel­meinek orvoslását segítse elő. A magyarság megunta a céltalan intranzigencia üres jelszavait, a magyarság azt kívánja, hogy po­litikai súlyának érvényesítése a magyarság kulturális, politikai, gazdasági és szociális törekvései­nek valóságos, kézzel fogható előnyt biztosítson. A céltalan in­­tranzigencia eddig árit hirdette : teljesítsék a magyarság kívánsá­gait, orvosolják sérelmeit s a ma­gyarság azok mellé áll, akik let­tekkel bizonyították be a magyar­ság törekvéseinek megértését. Gyönyörű program, nagyszerű program, igézetes program, de a c 'ltalan várakozásra és meddő erő­feszítésre kényszerítő. Abban nem lehet eltérés, hogy a magyarság« nak úgy kell politikájának irányát megszabni, ahogy azt reális ér­dekei parancsolják. A felett sem lehet vitatkozni, hogy politikai irányát a jogok megadása s a sé­relmek orvoslása szabhatja meg. A céltalan intranzigenciának ed­dig az volt a követelése, hogy a kormány teljesítse a magyarság kívánságait, adja meg az alkot­mány által megadott jogokat, szün­tesse meg sérelmeit, melyek az alkotmánynak s a törvényes rend­nek is sérelmei s akkor lehet majd tárgyalni azokról a feltételekről és módozatokról, melyek a ma­gyarság támogatásának tartalmát és mértékét megszabják. Ezen gondolkodásrhódtetszetős, de hely­telen, mert kizárólag a magyarság szempontjait veszi tekintetbe s akkor, amikor két fél megállapo­dásáról, megegyezéséről van szó, egyedül az egyik fél kívánságai és szempontjai által vezetteti magát. Már pedig ha reálpoli­tikát akarunk folytatni, lehetetlen szemethunyni azok előtt az erő­tényezők előtt, melyek a lehető­ségek határait kijelölik s lehetet­len elterelni a figyelmet arról a viszonyról, amellyel a kormányzó­hatalmat, a parlamenti többséget, az államot alkotó nemzet büszke öntudatát s a végrehajtó hatalom teljes apparátusa felett való rendel­kezési jogot reprezentáló uralom áll szemben az erőtlen, a fegyvertelen, Szerkeszti.'.ég: Aleksandrova u5. 4. (Rossia Fonciére-palola) Kiadóhivatal: Subotita, Aleksandrova ul.l (Lcibaéh-palota) 5Č75 az elfogultság és türelmetlenség ál­tal meghajszolt kisebbséggel. Min­den megegyezésnél az tesz több engedményt, az enged többet követeléséből, akit nagyobb érdek köt a megállapodás létrejöttéhez s az diktálja a feltételeket, akinek exisztenciális érdekeit a megálla­pod is nem érinti, aki megállapo­dás nélkül is eléri azt, amit akar. A politikai alkunál nincs ez más­képen. Ha szabadna triviálisnak lenni, azt mondanánk : a hetyke és céltalan intranzigencia Iliiéiben akar mindent elérni, mert föltéte­lezi az államhatalmat gyakorló kormányzótöbbségről, hogy an­nak nagyobb érdeke a magyar­sággal való megállapodás, mint a magyarságnak. Teljesítsék kí­vánságainkat, orvosolják sérel­meinket, akkor tárgyalunk — mondják ők. Nem indokolt-e — mondjuk határtalan szerénytelen­séggel — ha ezzel szemben az országnak és parlamentnek több­ségi pártjait s az államot alkotó nemzetet reprezentáló kormány­hatalom is azt mondja : teljesítse előbb az ország magyarsága a mi kívánságainkat s akkor az ő kívánságai sem maradnak telje­­siíetPnek. Övék minden erő és minden hatalom, a mi erőnk csal: a puszta igazság. Nekünk kell meghajolni az erő előtt, ha meghallgatást, hu teljesítést és orvoslást igér s nem nekünk keli ígérni támogatást, ha az már meghallgatott, teljesí­tett és orvosolt. Az uj helyzet uj utak elé állította a magyarságot. Bizzunk benne, hogy a magyar­ság végre meg fogja találni azt az utat, melyet a magyar élet s magyar jövendő érdekei jelölnek ki számára és amelyen át eljut a bo'dog munka révébe. A nemzetgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak Befejezték a kormánydeklaráció vitáját — Pribicsevics vitája jovanovics Ljnbával és Radics Pavleval A német párt kivonult a szavazás elől A pártvezérek kollégiumának megállapodása értelmében szomba­ton délután egy óráig be kellett fe­jeznie a parlamentnek a kormány deklarációja feletti vitát. Ennek a megegyezésen alapuló klotürnek fé­nyében folyt le a nemzetgyűlés szombati ülése, amelyen a feliratko­zott szónokoknak csak kis része tarthatta meg beszédét és igy is délután két óráig tartott, ami'g ráke­rülhetett a sor a bizálmi szavazásra. Maga a vita rendkívül érdekes és heves volt. Különös érdekességet adott az ülésnek Jovanovics Ljuba nagv beszéde, valamint a Radics Pavle, Trifunovics és Trumbics közötti összecsapás. Az ülést kevéssel kilenc óra után nyitja meg Trifkovics Márkó elnök. Az első szónok Trihmovics Misa vallásügyi miniszter. — Az eddig elhangzott beszédek­ből, — mondja, — az látszik, ho&y abban a házban uj atmoszféra ala­kult ki, amely jobb és hasznosabb az országra, mint az eddigi’. Davido­­vics Ljuiba üdvözölte a megegye­zést. bár nem bizik annak tartóssá­gában. Kilátás van arra, hogy a földmivespárt is hasonló álláspontot fog elfoglalni és igy csak három párt marad, amely ellenzi a meg­egyezést: Trumbics, Snnhó és Pri­bicsevics pártja. A megegyezésnek tehát több hive van, mint ahogy azt a kormány többsége mutatja. Ezután hosszasan beszél a legutóbbi két év politikai küzdelméről. Nagy tévedés­ben vannak azok. — mondja. — akik azt állítják, hogy nincs horvát kérdés. Pribicsevics: Hát még van hor­vát kérdés? Trihmovics: Igenis van és sokáig lesz is. de nem olyan szerencsétlen formában, mint eddig. Pribicsevics: Azt hittem, hogy önök megoldották ezt a kérdést. Trihmovics kijelenti, hogy véle­ménye szerint Pribicsevics nagyon kellemetlen helyzetben van és nem tudja, hogy most milyen álláspontot foglaljon el és egy plattformra fog kerülni Koroseccel. Soahoval és Trumbitcsal. Zsmics: Ez nem igaz. Nekünk, semmi közünk hozzá, önök vették át az ő programját. Trifunovics beszéde végén min­denkit felhívott, támogassa a radi­kális és Radics-párt megegyezését. lladzsikadics muzulmán-párti fél­reértett szavainak helyreigazítása cimén azt állítja, hogv Trifkovics őt teljesen félreértette. Beszédében azf mondotta, hogy ezt a megegyezési ők is üdvözlik, csak nem bíznak tartósságában és jobb szerették vol­na, ha az más utón jön létre. Trifunovics újabb felszólalásában kijelenti, hogy nagyon szívesen fos gadia ezt a helyreigazítást és öriií neki. Trumbics dr. személyes kérdés­ben felszólalva válaszol Trifuno­­vicsnak. Kijelenti, hogv tiszteletbe^ kell tartani a tradíciókat és büszke arra. hogy most ő őrzi a horvát nemzet tradícióit. (Derültség a Ra­­dics-párton). Felolvassa a boszniai radikálisok egy nyilatkozatát, amely sarajevói hivatalos lapjukban jelent meg. amelv szerint nagyon Sajnálják, hogy Pribicseviccsel sza­­kitaniok kellett és remélik, hogs

Next

/
Thumbnails
Contents