Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-10 / 182. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. julius lO. Beniczkyt kizárták a Nemzeti Kaszinóból A választmány leszavazta a legitimistákat Budapestről jelentik: A Nemzeti Ka­szinó fegyelmi választmányának szerdán délután tartott ülése foglalkozott .azzal az indítvánnyal, amely Beniczky Ödön­nek a kaszinóból való kizárását java­solta. A fegyelmi választmány ülése meg­lehetősen izgalmas volt, egész sereg felszólalás hangzott el. A kaszinó dzsentritagjai egytöl-egyig Beniczky ki­zárása mellett foglaltak állást, mig az úgynevezett mágnáscsoport, tehát a le­gitimisták a kizárási inditvánnyal szem­ben a döntés felfüggesztését javasolták mindaddig, amig a bíróság Ítéletet nem hozott az Az Újság-ban közzétett val­lomása dolgában. Ezt az álláspontot képviselték őrgróf Pallavicini György, gróf Andrássy Gyula, gróf Sigray An­tal és mások. A mágnáscsoport állás­pontja azonban kisebbségben maradt, a fegyelmi választmány a javaslatokat nagy többséggel elvetette és úgy dön­tött, hogy Beniczky Ödönt épugy, mint a múlt hetekben az Országos Kaszinó­ból, a Nemzeti Kaszinó tagjai sorából is kizárja. A legitimista mágnások között moz­galom indult meg, hogy a politikai jel­legű határozat miatt kilépnek a ka­szinóból. — • - I imniiii ■ —­CIRKUSZ m ® a Kacander ur Amundsenről (Ellesett beszélgetés) — Ha én mondom magának, elhiheti. Az egész egy felfújt dolog. — Nem blamálom magamat. Elvégre ki az az Amundsen? Egy közönséges utazó. — Semmi különbség sincs. Az egyik utazó Debeljácsára utazik, a másik az északi sarkra. Lehet, hogy az északi sark messzebb van, de aki oda utazik, az mégis csak utazó. Naná tábori pék. — A Gernyeszegi a Pick és Palme r­­ston-cégtől női harisnyában utazik, az Amundsen pedig rozmárbőr-csizmá­­ban. Ezért mindjárt hasraessek előtte? — Jó, hogy a Rapszódicsot említi a Bersontól. A Berson is egy sarok, meg az északi pólus is egy sarok. —• Nekem az nem imponál. Minél messzebbre utazik egy utazó, annál na­gyobbat hazudik. Ha a Pollák egyszer Fekefics helyett az északi sarokra utaz­hatna, sokkal különb szikratáviratokat tudna küldeni, mint ez az Amundsen fiú. — Maga mindig viccel. Vegye tudo­másul, hogy az egész expedíció össze­sen tiz kilométert repült. Leszálltak azok, apám, az első jéghegy mögött és bementek a kávéházba. Ott kötik az üz­leteket a jegesmedvékkel — Persze, hogy mondtak. Zsidó vic­ceket. Maga Amundsen is bevallja a je­lentésében, hogy kedélyesen eltréfáíóz­­gattak a jéghegyek tövében. — Feketét nem kapni azon a vidéken. Ott csak jeges limonádé járja. — Hogyne alsóztak volna. Mit gondol, mi a fenét csináltak huszonhat napon keresztül. — Tök és makk. az ott nem létez. A hetvenötödik szélességi foktól följebb jégvirágok vannak a kártyákon. bajuk. Amundsennek az adu kilencese fagyott be. 1 • • • — Azért jöttek haza, mert Ditrichson hadnagy már nagyon sokat vesztett. és bemondta a három mestert. Amundsen szeretett volna maradni még, hogy az otthonmaradottak érdeklődését felkagy­­lózza . . . — Ne beszéljen bele, ha nem ért hoz­zá, Az Északi-tenger mellett nincsenek csigák, csak kagylók. Ez év husvét hétfőjén a Verusics­­puszta körüli búzaföldeken halva talál­tak egy tanyai szolgaembert. A hullá­nak késsel át volt szúrva a szive és ezenkívül még kilenc szúrás volt rajta. A zsedniki csendőrség megindította a nyomozást és megállapította, hogy a meggyilkolt ember Jakovljevics Kálmán tanyai cseléd és a gyilkosa Burányi Jó­zsef huszonöt éves szintén tanyai szolga. A két legény másik két legény társa­ságában husvét hétfőjén együtt voltak Csóvics Frányó tanyai korcsmájában és ott négy liter bort ittak meg. Az elfo­gyasztott ital hatása alatt összevesztek, civakodni kezdtek, mire a vendéglős ki­utasította őket a helyiségből. Kint előbb békésen haladtak a búzaföldek mentén, de csakhamar kiújult a szóharc, amiből tettlegesség támadt. Jakovljevics és Ba­ra,nyi halálos bírókra fogóztak össze és mindketten leestek a földre. A birkózás olyan elkeseredett volt, hogy Jakovlje­vics a küzdelem hevében leharapott egy darabot Baranyi orrából. Baranyi pedig ellenfele fülét harapta le. Jakovljevics, ezután bicskát vett elő, de Baranyi meg­fogta a kezét úgy, . hogy. Jakovljevics nem tudott szúrni, Baranyi is bicskát rántott és ekkor ejtette a halálos szú­rásokat Jakovljevics Kálmánon. Csütörtökön tartották meg ebben az ügyben a főtárgyalást a szuboticai tör­vényszéken Pavlovics István törvény-BudapestrőI jelentik: A halálra­ítélt Lederer Gusztávné az Ítélet ki­hirdetése alkalmával hősiesen pó­zolt és emberfölötti nyugalmat eről­tetett magára. Az ítélet kihirdetése után, amikor a bíróság már visszavonult, Lede­­rerné mosolygó arccal, nyugodtan beszélgetni kezdett védőjével. — Kérem az ügyvéd urat, — mondotta többi! között — küldje be a cellámba anyósomat. A védő azonnal intézkedett, hogy Lederer Gusztáv Budapesten tar­tózkodó anyja felkeresse, menyét, a íogházügyészségen azonban gon­doskodtak arról, hogy ez a találko­zás a legszigorúbb ellenőrzés mel­lett történjen, mert tudvalévő, hogy Lederer Gusztáv édesanyja érint­kezik fiával és a fogházügyészség­nek az ’ á gyanúja, hogy Lederer Gusztávné anyósával akar üzenetet küldeni férjének, A bíróság már régen kivonult a tárgyalóteremből, a közönség azon­ban meg sem moccant, hanem ha­lálos csendben figyelte Lederer Gusztávné minden mozdulatát. Le­derer Gusztávné fölemelt büszke fejjel, halálraítélt gyilkosnál példát­lan nyugalommal hagyta el a tár­gyalótermet. A törvényszék folyo­sóján a kíváncsiskodók százai les­ték'a rendőrkordon mögött, Ledé­remé azonban rájuk sem hederitett, — Egy reklámhős többet szerepel a lapokban, mint Fedák Sári a legjobb eveiben. A norvégek persze büszkék rá. — Uj területeket hódított? Legfeljebb lódított. — Most a norvég fővárossal ünnepel­teti magát. Hála istennek! — Méjrt örülök neki? Mert ez az unal­mas Ámundsen-fáz végre Oslóban van. dió. széki elnök tanácsa előtt. A vádhatósá­got Vaszitjevics Ljuba dr. áilamíigyész képviselte, a védelmet Vtikolics Milán dr. ügyvéd látta el. A vádlott, akit fegyveres őr kisér a terembe, kijelenti, bogy nem érzi magát bűnösnek, mert önvédelemből szúrta ie Jakovljevics Kálmánt. Az esetet úgy ad­ja elő, hogy amikor Csóvics korcsmájá­ból távoztak, Jakovljevics rálesett a bú­zaföldeken és megtámadta. Ö nem tett mást, mint védekezett. A vádlott után Szűcs Albé tanút hall­gatta ki a bíróság. Az eseményt más­képpen adja elő és azt mondja, hogy amikor a két ember birkózott, a tanú és egy Marianusics nevű legény mintegy tiz lépés távolságról nézték a viadalt és látta, hogy amikor Jakovljevics a föl­dön feküdt, Baranyi elment egy dara­bon és egyszerre csak visszafordult, odament a földön fekvő Jakovljevicshez és csak akkor döfte bele a kését több­ször egymásután. A bíróság a tanút megeskette a Val­lomására. Ezután Csóvics Frányó ven­déglőst hallgatták ki, majd Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki brvos terjesz­tette előorvosi... szakvéleményét. Pavtovics István elnök ezután kihir­dette a bíróság határozatát, mely sze­rint újabb tanuk beidézése végett a fö­­tárgyalást félbeszakítja és folytatását e hó 14-ére, kedd reggel kilenc órára tiizi ki. őre között a folyosón. Mikor azután »bezárult mögötte a törvényszék folyosójának a fogház­ba vezető vasajtaja,, Leclererné egy­szerre összeroppant. Amikor tudta, hogy a kiváncsiak százai! már nem perzselik tekintetükkel, összehullott, magára erőltetett büszkeségét leve­tette és támolyogva ment fel őrei között második emeleti cellájába. Alig tudta idáig vonszolni a testét. Amikor azután a cella ajtaja is be­zárult mögötte, a halálraítélt asz­­szony fejéhez kapott, a priccshez vánszorgott, azután mint egy halott, dőlt végig a szalmazsákon. Cella­­társa, Orecskovics Bogumilné, — Raffersberg Irma életfogytiglani fegyházra ítélt gyilkosa — aki a rabságban intim barátságot kötött Ledéremével, odaugrott hozzá és megkapta a kezét: — Mi történt, mi történt? Ledéremé nem felelt, végignyult a priccsen és keserves zokogás fojtot­ta el a hangját. — Csak ne bámultak volna any­­nyian — ez volt a íeletete a kér­désre. — Elítélték? — EL? — Mennvire? — Halálra. Oreskovicsné egészen sápadtan mond to: — Most minden nőt elitéinek. Ne­künk asszonyoknak már ez a sor­sunk. — Nem tudom, hogy történhetett, — felelte Ledererné — nem tudom elhinni, hogy megtörtént, ez nem le­hetséges. Guszti az oka mindennek. Ledererné egész éjszaka nem tu­­dr>ft aludni. Éjféltájt hisztérikus gör­csöket kapott ide-oda dobálta testét a priccsen. Ha Oreskovicsné egy pillanatra elaludt, rögtön felrázta: félt a cella sötétjében. Hainalfelé is­mét erőt vett rajta a hisztérikus ro­ham. fel-alá futkosott a cellában, el­vágódott, feltdpászkodott, magánkí­vül kiabált, hallucinálta az ítéletet. A gyilkosságról, az Ítéletről, a hall­gatóságról. védekezéséről kiabált össze-vissza. sirt. zokogott, orditott. A fegyőröknek többször is csendre kellett őt inteni, de Ledererné nem nyugodott meg. folyton maga előtt látta a bírákat. Denk tanácselnököt. hallotta a kérdéseket, felelt rájuk és akár a fötárgvaláson. a cellában is a Prónay-tisztek hazug meséiét mondogatta. Közben Gusztival is veszekedett... Reggel volt már. amikor végre le­csendesedett és elaludt a kimerült­ségtől. Ledererné különben nem sokáig marad a Markó-uccaí fogházban. Néhány nap múlva le kell vetnie fe­kete seiyemruháiát. amelyben any­­nyiszor járt randevúra a meggyil­kolt Kodelka Ferenccel, leveti a se- Ivemharisnyáját. a fekete antilopbe­tétes cipőt.’ Darócruhát húznak majd rá és kiviszik a gyűl tőfogházba, ahoi azután magánzárkába helvezik. Itt fogta bevárni a halálos Ítélet jogerő­re emelkedését. Világítási konferencia a suboticai városházán A viüanygyár redukálta az utcák világítását A suboticái városházán csütörtökön délelőtt világítási konferenciát tartottak, amelyen a város részéről Rajcsics Sán­dor helyettes-polgármester, dr. Sztípics Károly tiszti főügyész, Petrovics Koszta főmérnök és Gutwein József mérnök, a villanygyár részéről pedig Shellenc igazgató, dr. Manojlovics János jogta­nácsos és Heiblein József főkönyvelő vettek részt. A konferenciát a város ve­zetősége hívta össze, hogy az utcai vil­lanyvilágítás kérdését rendezzék, mert az utóbbi időben több panasz merült fel, különösen a palicsiak részéről, hogy a villanygyár nagymértékben redukálta az utcai világítást. Az ülésen Rajcsics alpolgármester kö­zölte a villanygyár megjelent képviselői­vel. hogy a vállalat csökkentette az áramszolgáltatást olykép, hogy keve­sebb lámpát tart üzemben és ezzel meg­szegte kötelezettségét a várossal szem­ben. Hivatkozott Rajcsics helvettespol­­gármester arra, hogy az Alexandrova­­ulicán a szerződésileg kikötött öt ivlám­­pa helyett csak két lámpa ég, úgyszin­tén Palics világítása is sok kívánni valót hagy hátra. Végül kijelentette a helyet­tes-polgármester, hogy a kövágóhid vi­lágítását a szerződés szerint díjtalanul tartozik szolgáltatni a vállalat, ezzel szemben már évek óta megfizettetik a várossal.az áramot. A város ezért fel­szólítja a vállalatot, hogy a közvágóhíd világítására eddig fölszámított összeget fizesse vissza és a jövőben a szerződés­nek megfelelően díjtalanul szolgáltasson áramot a közvágóhidnak. A villanygyár igazgatósága megígér­te, hogy úgy a városban mint Palicson megjavítja az utcai világítást és vala­mennyi lámpát üzembe helyezik. Az ülésen szóba került még a vízve­zeték ügyfc is, de csupán informativ jel­legű tárgyalások voltak. A vízvezeték ügyében az érdemleges tárgyalások —. mint értesülünk — csak a hó végén kez­dődnek meg. A városi tanácsban most már teljés mértékben meg van a hajlan-: dóság ennek a nagyfontosságu ügynek végleges elintézésére, Mese. A repülőgépeknek nem lett ‘hanem nyugodtan haladt végig négy, A verusicsi véres husvét Főtárgyalás a szuboticai törvényszéken Ledererné hisztérikus rohamot kapott éjjel a cellájában Az ítélethirdetés után teljesen összetört

Next

/
Thumbnails
Contents