Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-13 / 156. szám

Poštarin« plafon«! XXVI. évfolyam Szsibotic t, SZOMBAT 1925 junius 13._________156. szúrt 8 OLDAL * ARA 1’|2 DINAR * í*jelenik minden rejjgel, ünnep után éa hétfőn délben Telefon izém: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Llüfizetéaí ár ne^yndévre 135 dinár Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-pa! jU) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul. l.(Lelbach-palotá) Zörgessetek és megnyittatík Nincs fájdalmasabb kötelesség, mint iskolákról Írni nekrológot. Bezárják a szuboticai zárda magyar oszlályait, bezárják a becskereki zárda magyar osztá­lyait s megszűnik a becskereki Messinget-intézet iskolája is — 9h, van gyászolni való ok, ke­serű alkalom elég. Ahány iskolát megszüntetnek, a kultúrának any­­nyi őrtüze alszik ki. Tudást, is­mereteket, hazaszeretetei terjesz­tettek az elnémított iskolák, amig beszélni, vezetni, cselekedni tud­tak. Játékos gyermekek itt nőttek fel, itt szerezték meg alapjait an­nak a tudásnak s annak a mora­litásnak, mely életüket,. sorsukat hordozta halálig. Kik vesztettek többet, a gyermekek-e, akiknek nyiladozó tudásvágya előtt be­csapódnak az iskola kapui, vagy az állammá szervezkedett társa­dalom, melynek erős támaszait, biztos pi'léreit döntötte ki az is­kolákat elnémító minisztert ren­delet. <4 nemzetgyűlés még tárgyalni sem kezdte Pribicsevics-iskola tör vény javaslatát, amikor a magy.r osztályokkal szemben megkezdték annak végrehajtását. Ki siet segít­ségére a magyar iskoláknak, ki védi meg a veszélyeztetett orszá­gos kulturérdeket ? Nem lenne szabad a halál pillanatában ma­gára hagyni a magyar iskoláka;. össze kellene gyűjteni adatokat, érveket, argumentumokat, az igaz­ság és méltányosság harcos szem­pontjait, hogy még az elfogultság is belássa a magyar iskoláknak nagy igazát. De ki végzi el ezt o munkát, ki végez ma egyáltalán munkát ? Kinek tudáséban, mun­kavállalásában, kitartásában, szí­vósságában bizhatik a bízni és hinni mége! nem felejtett magyar­ság ? Ezt a magyarságot nem nyugtatja meg, hogy a „legitima cija“-t tartják mindig szeme elé, amikor elkönnyelmüsködött par lamenti képviseletét keresi. Ez a magyarság nem akarja befejezett­nek tekinteni küzdelmeit, ha min­den vágya, törekvése, célja elé agy UJ „legitimacija“-tila!omfát tűznek. A „legitímacija" nem föl­­nyithatatlan sorompó, nem zsák­­ucca, amiből nincs kiút. Azokat, akik a Iegitimacija szemfedöjébe takarják be programtalanságukat ás cselekvőképtelenségüket, o magyar név hangos akarata fel fogja még világosítani az életösz­tön követeléseiről. Az igazság és a kultúra kopog­tatnak velünk a lezárt ajtókon, igaz marad-e a biblia vigasztalá­sa: zörgessetek és megnyittaiik.Pe­­dig nem csupán az egyetemes kai­­(urirdek sürgeti a segítő beavat­kozást, mert nemcsak az iskolá­kat rombolják le, hanem egy esz­tcndőt cl is visznek a halálraítélt iskolák növendékeitől. Csodalato sok a bürokrácia utjai még akkor is, ha nem az elfogultság s a té­nyék elől elzárkózó értelem jelölt»­­ki irányait. Tegyük fel a föltehe­­tetlcnt s higyjük el a hihetetlent: mindentörvényes ok s a pedagógia érdeke a magyar osztályok meg­szüntetése mellett szól. Ki hiszi el, de ki állíthatja is, hogy ezek az okok csak a tanév végén me­rültek fel ? Ha intézkedés kellett, ez az intézkedés megtörténhetett volna az iskolai év elején is. Miért kellett a gyerekeknek ki­járni azt az osztályt, amelynek kapuit a vizsgák előtt csapják be előttük. Miért kellett egy esztendőt elveszteniük a halálra ítélt isko­lák siralomházában? Az iskolán, a gyermekeken, a kultúra nagy érdekein esett is sérelem. Ez a sérelem olyan ál­talános, olyan gyökeres s olyan igaztalan, hogy nem lehet nem bizni a segítő szándék sikerében. Beogradból jelentik: A parlament pénteki ülése féltiz órakor kezdő­dött, meglehetős csekély számú képviselő jelenlétében. A Radics­­párt padjai az ülés elején üresek voltak, mert a Radics-párt ebben az időben klubülést 'tartott, ajpelyen kijelölte a mai ülés szónokait. Néhány perccel az ülés megkez­dése után együttesen vonultak be az ülésterembe a. Rádics-párti képvi­selők. Trifkovics Márkó elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után bemutatja a miniszterelnök át­iratát, amellyel beterjeszti a kor­mány két törvényjavaslatát, az egyi­ket I. Petár király emlékművének felállításáról, a másikat a háború alatt érdemeket szerzett hazafiak jutalmazásáról. Mindkét javaslatra a sürgősség kimondását kéri a mi­niszterelnök. A nemzetgyűlés a Pe­tár király emlékművének felállítá­sára vonatkozó javaslat tárgyalá­sára egyhangúlag mondja ki a sür­gősséget, míg a második javaslat tárgyalásának sürgősségét csak szó­többséggel szavazta meg. Trifkovics elnök bejelenti ezután, hogy a két törvényjavaslat tárgya­lására bizottságot választanak. A jelölések megejtésére szünetet ren­del el. A szünet több mint egy óra hosszáig tartott és a szünet alatt a pártvezérek megállapodtak egy együttes listában. Negyed tizenkettőkor Trifkovics Márkó elnök újból megnyitja az ülést és bejelenti, hogy a pártvezé­rek megegyeztek a jelölésekben. Az egyik bizottságban jelölték Radios Nem szabad a magyar osztáíyo kát áldozatul dobni annak a poli­tikának, mely, mert segíteni nem tud, azt hiszi, hogy segíteni nem is lehel. Azt hiszik, hogy ha helyi szervezetek jelentéktelen ülései­nek görögtüzeket gyújtanak, el fogják tudni terelni a magyarság figyelmét legújabb és legfé'tŐbb sérelméről s a maguk meg nem mozduló, erőtlen akcióképtelen­­ségérői. Nem elég sírni, cselekedni keli tudni. Nem elég kongó szavak ka' panaszkodni. Dolgozni kell! A magyar sors fájdalmas bőséggel ontja elénk a feladatokat és a teendőket. De azt mondják hegy: legitimatija és gyorson a mási oldalukra feküsznek. Elég volta­­ebédutáni álom derűjéből. M gin! magyar iskolák kapujára szegezik föl a keresztvasat. Ha ezek a ka­lapácsütések sem ébresztik cse­lekvésre az alvó jószándékot, ak­kor ez a mozdulatlanság nem az alvó, de a halott test merevsége. Pavlét is, amire Böhmen (muzul­mán) közbekáltotta: — Radios Pavleit nem lehet meg­választani, mert mandátuma még igazolás alatt áll. Az ellenzék vezérei siettek elhall­gattatni Behment és értésére adták, hogy a jelöléseket a párt vezérei1 közös megállapodás alapján ejtet­ték meg. Vita a horvái mandátumok igazolásáról Ezután következett a napirend: a parlamenti vizsgáló-bizottság je­lentése a Radics-pdrti képviselők mandátumainak igazolása tárgyá­ban. Kobasica Stjipan parlamenti-tit­kár olvassa fel a vizsgálóbizottság jelentését, amelynek elhangzása után Dragovics Milutin (radikális) a radikális és független demokrata­­párt nevében indítványozza, hogy a parlament a vizsgálóbizottság je­lentését utalja az igazolóbizottság­hoz, amelynek a legrövidebb időn belül, de legkésőbben a házszabá­lyok által megszabott határidőre be kell nyújtania jelentéséi a parla­mentnek. Dragovics indítványát az ellenzék nagy lármával fogadja. Dr. Polios (Zajednica) szól hozzá elsőnek az indítványhoz. Szerinte azonnal tárgyalni kell a vizsgálóbi­zottság jelentését. A vizsgálat folya­mán semmi olyan bizonviték nem merült fel. amely a Radics-párti mandátumok megsemmisítése mel­lett szólna. Idéz az igazolóbizottság jelentéséből, főleg .telzabetics és Lovrekovics képviselők vallomásá­ból. Kifogásolja, hogy a nemzetgyű­lés szerdán nem tért át azonnal az igazolóbizöttság . jelentésének tár­gyalására- A vizsgálóbizottság népi segitőszerve az igazolóbizottságnak, hanem közvetlenül tesz javaslatot ,a nemzetgyűlésnek. A horvát mandá­tumok — mondja dr. Poiics — tisz­ták és szentek, azokhoz a képviselők a horvát nép rendkívüli önfeláldozá­sa révén jutottak. Végül dr. Poiics írásbeli javaslatot nvu.it be. hogy dr. Kovacsevics Dragutin és társainak mandátumát a nemzetgyűlés igazolt­nak jelentse ki, minthogy nincs tör­vényes ok a választás megsemmisí­tésére. j Angyelinovjcs (demokrata) nem lát okot dr. Poiics javaslatának el­vetésére. Meggyőződése, hogy a horvát képviselőket csak azért he­lyezték vizsgálat alá. mert horvá­­tok. (Nagy taps az ellenzéken-) Radics Pavle nyilatkozata és a hor­vát parasztpárt határozata után semmi jogos alapja nincs a horvát mandátumok igazolása körüli huza­vonának. A harc Angyelinovícs sze­rint nem a Radics-párt. hanem a horvátok ellen folyik. Azt javasolja, hogy ha dr. Poiics javaslatát nem fogadnák el. kötelezze a nemzetgyű­lés az igazolóbizottságot, hogy a vizsgálóbizottság jelentését junius 16-ig tárgyalja le és 17-éré tűzzék a nemzetgyűlés napirend lére. Kokanovics (földmivespárd) párt­ja nevében deklarációt olvas fel. mi­közben éles szóváltása támad a ra­dikálisokkal. Politika vagy jogkérdés ? Buáisavlievics (független demo­krata) kijelenti, hogy nem politikai1, hanem jogkérdésről van szó. (De­limit ség az ellenzéken.) Az igazoló- I bizottságnak foglalkoznia kell egyéb panaszokkal is. amelyeket a Radiés­­párti listák ellen, benyújtottak. így például az egyik Radics-oárti jelölt három járásban is fellépett, egy má­sik. pedig a választások ideién még ;nem töltötte be harmincadik élet­évét. Uzunovics építésügyi miniszter visszautasítja azt az állítást, mintha a többség nem akarná látni a parla­mentben a horvát nép képviselőit. Hivatkozik arra. hogy a nemzetgyű­lés többsége az igazolóbizottság ja­vaslatától eltérően döntött. Trumbics hosszabb beszédben jo­gi szempontból birália a többségi1 ja­vaslatot. Kifejti, hogy az igazolóbi­zottságnak már semmi szava nem lehet az ügyhöz. Csatlakozik An­­vvelinovics javaslatához, amelynek elfogadása esetén dr. Poiics a maga javaslatát visszavonta. Annak a gyanújának ad • kifejezést, hogy a kormány be akarja terjeszteni az uj tizenkettedekről szóló javaslatokat és azok elfogadása után elnapoltat­­ná a parlament üléseit s iev a hor­vát mandátumok igazolása ismét el­maradna. Trifkovics elnök Dragovics javas­latát teszi fel szavazásra. A többség a javaslatot elfogadja. Angyelino­­vics javaslatát pedig elveti. Végül az elnök kegveletes sza­vakkal emlékezik meg Marinkovics Pavle volt miniszter haláláról és ez­zel az ülést berekeszti-Elhalasztották a Radics-párti mandátumok igazolását Az igazolóbizettság e!é utalták a vizsgálóbizottság jelentését Ä parlament ülése

Next

/
Thumbnails
Contents