Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-10 / 154. szám
12 OLDAL * ÁRA VL DINÁR Poltarlsa plaéena! BAGSMEGYEI XXVI. évfolyam Szubotica» SZERDA 1925 jumus 10. 154. szám Megjelenik minden reggeli ünnep után éi hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére*palota) Kiadóhivatal: Snbotiea, Aleksandrova ul. l.(Lelbach-palata) A szakértelem — csak tiltakozik Noviszadon összejöttek az ország iparosai és tiltakoztak a készülő ipartörvény ellen. Nem magábanélló, inkább törvényszerű az a jelenség, hogy az érdekeltek tiltakoznak a testükre szabott törvényjavaslatok ellen. Hogy uj törvény készül a bírói szervezetről, azt csak onnan tudjuk, hogy a bírák tiltakoznak ellene. Az uj lakástörvény javaslata a tiltakozó lakók és tüntető háztulajdonosok pergőtüzében emelkedett törvényerőre. Uj törvény készül a földmű veshitelröl — tiltakoznak ellene a földműves szervezetek. De vájjon az orvosi kamaráról szóló törvény ellen nem tiltakoznak az orvosok ? S vájjon a Vajdaság volt nagybirtokosai s jelenlegi földnélküliei nem egyforma erélylyel és elkeseredéssel küzdenek ez egész rendelet ellen? Végre akarják hajtani a kerületi beosztásról szóló törvényt, ez ellen már nem is érdekképviseletek, hanem a városok, az erkölcsi testületek tiltakoznak. Hogy az adózók tiltakoznak az uj adótörvények ellen, ez érthető és természetes — elvégre olyan uj adótörvény talán még nem volt a világon, melyik a terheket nem §ulyosbitotta volna. De miért tiltakoznak a rokkantak a rokkant törvény ellen, mely segítséget ígér s miért van az, hogy a törvénykezési jogszabályok minden módosítása ellen tiltakoznak a jogászok ? Ha fel kellene kutatni az okát annak, hogy a törvényes szabályozás minden kísérletét miért fogadja majdnem mindig elementáris elégedetlenség s amig a törvénytervezetből törvény lesz, miért kélj a tiltakozások és ünnepélyes óvások sorfala között eljutni a miniszteri Íróasztal fiókjából a hivatalos lapig, iegeisősorban a törvényalkotás mai rendszerét kel! leültetni a vádlottak padjára. Nem állítjuk azt, hogy az érdekképviseletek a hivatott törvényhozók, de az a meggyőződésünk, hogy minden készülő jogi szabályozással szemben az érdekeltek annyi új szempontokra, termékeny megegyezésre, hasznosítható adatra hívhatják fel a figyelmet, hogy a törvényszerkesztésből aktiv részvételüket nem lehet kizárni. A törvény szövegezés lehet tisztviselői munka, de a törvény anyagának összehordása, a rendelkezések tartalmának megállapítása, a felsorolások teljessé tétele, a kivételek és kedvezmények staíuálása nem történhetik meg a gyakorlati szakemberek hozzászólása nélkül. Nincs az a miniszteriális képviselő, aki a gazdasági élet minden részletével s a jogi szabályozás minden következményével tisztában lehetne. A külföldi jogalkotás tanulmányozása mindenesetre tanulságos, de nem pótolhatja az ország gazdasági életjelenségeinek tüzetes ismeretét s nem ad tájékoztatást a tekintetben, hogy az ország határain belül mi a valódi szükséglet s a szükségletek kielégítésének mi a leghelyesebb módja. Talán soha nem volt ennyire végzetes összefüggés a tényleges helyzet és a jogi szabályozás közölt- A nem tökéletes jogalkotás képes megbénítani az ország legvirágzóbb termelési ágának lüktető életét. Az adórendszer tévedései, a vámtarifa hézagai a gazdasági depresszió legfatáüsabb tényezői lehetnek. A törvényalkotásban érvényesíteni kell a szakismeretet is. S minél inkább csupán politikai szempontok szerepelnek a, parlamentáris törvényhozás tagjainak megválasztásénál, annái inkább kell a kodifikációs munkánál teret engedni a szakismereteknek. A törvényhozó nem lehet a legkitűnőbb jogász, a legkiválóbb gazda, a legtöbb tudásu szociálpolitikus, vámszakértő, adópolitikus, pénzügyi kapacitás, kereskedelmi tekintély s a törvényhozás tagjait sehol a világon nem úgy válogatják össze, hogy minden ismeretség legkitűnőbb képviselője kerüljön be a parlamentbe. A kodifikácionáÜs eljárás éppen arra való, hogy a politikusok előtt a szakemberek is elmondhassák véleményüket, ki vánságaikat s javaslataikat. Nálunk azonban —egyelőre — az a szokás, hogy a jogi szabályozás tervbevett rendelkezései csak akkor kerülnek az érdekképviseletek és szakkörök nyilvánossága elé, amikor mára miniszter benyújtotta a nemzetgyűlés elé törvényjavaslatát. Ezt a javaslatot pedig már védi a miniszter érzékenysége, a törvényszakértők természetes ragaszkodása munkájukhoz, védi a kormány presztízse s védi a pártfegyelem. Ezért nem jut a szaki-öröknek más szerep, mint a ti! takozás. Az országnak azonbai nagyobb érdeke az, hogy a szak emberek tapasztalatai tökélete sitsék a törvényhozás munkáját mint az, hogy erőtlen és medd tiltakozásokkal tüntessenek el lene. A bolgár kérdés a parlamentben A külügyminiszter válaszolt Marinkovics Voja interpellációjára A volt külügyminiszter a Cankov-kormány ellen „Bulgáriában a militarista polgárság és a parasztdemokrácia harca folyik“ A parlament keddi ülésén Nincsics külügyminiszter elmondotta régvárt válaszát Marinkovics Voja interpellációjára, amely a bolgár kérdésben kért határozott nyilatkozatot a külügyminisztertől. A parlament karzatán ez alkalommal megjelentek a beogradi diplomáciai kar tagjai, köztük a tbeogradi bolgár követ is, akik nagy érdeklődéssel- hallgatták Nincsics külügyminiszter beszédét. Az ülést fél tizenegykor nyitotta meg Trifkavics Markó elnök, aki a formalitások elintézése után nyomban átadta a szót Nincsiesnek. — A benyújtott interpelláció — kezdte beszédét a külügyminiszter — több kérdésre követel választ. Az első kérdés az, hogy tudott-e idejében a kormány a bolgár kormánynak arról a követeléséről, hogy a nagyköveti tanács engedje fölemelni hadserege létszámát, hozzájárult-e ehhez a követeléshez és végül, hogy kellő időben közölte-e álláspontját a szövetséges hatalmakkal. A kérdésre a leghatározottabb igennel válaszolhatok. A bolgár kormány több Ízben fordult a nagyköveti tanácshoz azzal a követeléssel, hogy fölemelhesse a hadserege kontingensét. A jugoszláv kormány minden esetben meg volt győződve, hogy Bulgáriának nincs szüksége hadserege létszámának [ölemléiére, az .volt a nézete, tipgy az ország belső rendjének és békéjének ientaríására elegendő a rendőrség, különösen ha megerősítik azzal a tizenhét csendőrzászlóaljjal, a melyet nem rendőri, hanem katonai szolgálatra használnak föl. A nagyköveti tanács azonban a katonai bizottság meghallgatása után jóváhagyta a bolgár hadsereg létszámának felemelését azzál, hogy nem négyezer, hanem csak háromezer katonával emelheti a bolgár kormány a katonai kontingenst és ezt a háromezer embert is le kell szerelnie május 31-én. A szófiai székesegyházban történt bombamerénylet után Bulgária ismét újabb kérést terjesztett elő és a katasztrófa hatása alatt a nagyköveti tanács a jugoszláv kormány tiltakozása ellenére jóváhagyta a kérést és megengedte Bulgáriának, hogy a belső rend fentartására tízezer katonával növelheti hadseregét. A szövetséges katonai bizottság ez alkalommal a jugoszláv kormány álláspontját képviselte, azt, hogy Bulgáriának nincs szüksége hadserege kibővítésére, de a nagyköveti tanács azon a véleményen volt. hogy Bulgáriát nem lehet kitenni a bizonytalan jövő veszedelmeinek. Jugoszláv-gö rög-román tiltakozás — A nagyköveti tanács határozata Míáa — ÍPjyüafía beszédét Nincsics — a jugoszláv kormány együttesen a görög és román kormányokkal tiltakozást jelentett be a nagyköveti tanácsnál és követelte, hogy miután a belső rend fentartására nincs föltétien szüksége, Bulgária csökkentse hadseregét. Ennek az akciónak volt a következménye, hogy a nagyköveti tanács elrendelte a bolgár hadsereg létszámának redukálását. Mindezekből mindenki láthatja, hogy a kormány nem viselkedett semlegesen, hanem minden eseben energikusan lépett tel. Miért internálták a bolgár emigrációt ? Nincsics külügyminiszter ezután sorra vette az interpelláció további kérdéseit. Marinkovics Jóváírnak arra a kérdésére, hogy miért rendelték el a bolgár emigráció internálását, a külügyminiszter kijelentette, hogy az intézkedésnek nincs semmi más oka, mint az a'ftísi botrány. amelyet az emigráció funkciói rendeztek. A bolgár menekülték át- Jakoltgtasat a belügyminiszterrel '‘egyetértőlég határozták el csupán azért, hogy az ország belsejében könnyebben ellenőrizhetők legyenek. Marinkovicsnak arra a kérdésére, hogy mit tett a külügyminisztéium, hogy a jugoszláv kormány álláspontjáról felvilágosítsa a külföld hivatalos köreit és közvéleményét, Nincsics kijelentette, hogy ebben a tekintetben sem terheli mulasztás, mert mindent elkövetett, hogy az országot rágalmazó híreket hatálytalanítsa. Erre nem is volt különben nagy szükségemért a rágalmakat sehol sem vették komolyan. — Arra a kérdésre — folytatta válaszát Nincsics — hogy a szövetséges hatalmak súlyos garanciákat kértek Bulgáriától, hogy a fölemelt hadsereget a kommunisták ellen fogja csupán fordítani, azt válaszolhatom, hogy a szövetségesek bizonyára minden garanciát megkaptak Bulgáriától. Bolgár-belügy — Az interpelláció ezután azt kérdi hogy tud-e a kormány.'arról, hogy a Cankov-kormány üldözi, a fölámivespártot. A jugoszláv kormánynak az a nézete, hogy ez tisztán Bulgária belügye, amibe nincs beleszólása a külföldi hatalmaknak. A kormány nem tehet májst, mint az egész kulturvilággal együtt figyelemmel kiséri a bolgár kormány harcát a közös ellenség: a kommunizmus ellen. A külügyminiszter végül kijelentette, örül, hogy módot adtak neki árra, hogy a parlament előtt kifejthesse véleményét a bolgár kérdésről. Marinkovics Voja beszéde Általános figyelem közepeit emelkedett ezután szólásra Marinkovics Voja volt külügyminiszter, öeszéde elején rámutatott arra, hogy az ország nemzetközi jelentősége hasonlíthatatlanul nagyobb, mint korábban volt. Szerbia külpolitikája 1914» ig Oroszországtól és az osztrák» t
