Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-07 / 152. szám

4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 19? 5 junius 7, Lederer Gusztávék gyilkolták meg Boros István butorgyárost Egy Írónő terhelő vallomást tett ellenük a rendőrségen Budapestről jelentik: Pénteken nagy­­fontosságú vallomást tett a budapesti rendőrségen N. A. vidéki írónő, aki el­mondta, hogy tudomása szerint Ledeier Gusztáv főhadnagy és felesége gyilkolta meg a két évvel ezelőtt nyomtalanul el­tűnt Boros István budapesti bútor­­gyárost. Az írónő elmondta, hogy Boros Ist­vánt többszőr látta Lederer Gusztávék­­nál, akikhez ő is gyakran feljárt, mert jóbarátságban volt Ledéremével. Az asszony egy alkalommal be is mutatta neki Borost, akit a rendőrségen felmu­tatott arcképről is határozottan fel­ismert. Az Írónőt vallomása u'án a fog­éi ban szembesítették Ledéremével, aki előtt megismételte vallomását. Lederer­­né ezzel szemben tagadta, hogy az író­nővel jóbarátságban i olt és kijelentette, hogy ez semmiféle férfit nem láthatott nála, legkevésbbé pedig Borost, akit nem is ismert. A rendőrség az, írónő vallomása alap­ján uj nyomozást indítóit Boros István eltűnése ügyében. TINTA ankállt, melyet a gyanútlan áldozat felhörpintett. Egy fordulónál lopva felém pillant, látja szememben az emberi részvé­tet s mintha hálát rebegne, mintha mondani akarna valamit. De tovább baktat. Mögötte a csendőrök. Egy kettő, egy-kettő. Egy épülő ház állványai mellett ha adtak, mikor olyan dolog történt, melyet soha* életemben nem felejtek el, mely izgalmasabb számomra a mozik minden iélekzetáilitó rendőr­­hajszájánál. Az öreg úr sarkon fordult s igen közönyösen ás magától érte­tődően benyitott egy szemüveges boltba. Azt vártam, hogy a csendőrök rög­tön lekapják puskájukat és utána lő­nek. De nem tették. Kötelességérze­tüktől vezettetve meneteltek a híd felé, úgy, ahogy eddig. Egy-kettő, egy-kettő. A rémülettől megbabonázva, a szé­gyentől pironkodva gyökeret vert a lábam. Ki-ki ment a maga utján. Szemem elől eltűnt az öreg úr is, ki bizonyára észre sem vette maga mögött a két csendőrt. Ez a dráma tehát csak az én lel­kemben Játszódott le, minélfogva azok a ragyogó észrevételek, azok a mély­­értelmű, lélektani megfigyelések, me­lyekkel kísértem, tárgytalanoknak te­kintendők. Velem gyakran megesik Ilyesmi. Nyilván másokkal is. Kosztolányi Dezső Szabadonboesátották és újra letartóztatták a volt starakamzsai rendoríSkapitáoyt A bíróság vizsgálatot indított ellene — Izgalmas letartóztatás a szuboticai korzón ip. Dráma Két kakasfoll, méregzöld, lobogó, ércesen-vlllogó a verőfényben, mint a szigorúság jelképe. Két töltött puska a vállon, fényes závárzattal, benne a hirtelen halál. Két csendőr, ki kemé­nyen lépked. Egy-kettő, egy-kettő. ' Előttük egy méternyire nem ellen- í szenvcs, jól öltözött öregur. Szelíden, ( megadóan lehajtja falét. Orra nyergén ; arany csiptető. Törékeny testével ban­dukol. Egy-kettő, egy-kettő. Háta mögött érzi az erőt, a hatal mat, a megtorlást. Nem fordul hátra, j Tudja, 4tni van ott. Csak megy-mecy ütemesen, engedelmesen. { MeLékuccán találkozom velüK, reg- i gél. Úgy látszik, tapintatból vezetik i erre szegényt, hogy szemét ne szúr. ; jón a szájtátó tömegnek. így is sokan i követik őt, cselédek, kik a piacról ; Jönnek, uccagyerektk, kik mindent 1 látni akarnak, meg én, ki nem va- 1 gyök jobb náiuknál. r Érdekel a friss dráma, mely most keletkezik és évek múlva, vagy év­­t:zedek múlva ér majd véget, ki tudja milyen tömlöcben. vagy vesztőhelyen. Figyelem az öiegurat. Gondolatokba süpped, már nem lázadozik, úgy lép­ked, mint a csendőrök. Izgatottnak sem látszik. Csak ép szemehéja rán­­gatódzik kissé, csak ép szeme alat' van egy máinapi. os folt, a rettenetes lelkitusától. Nem tekint ránk. A földre süti le szemét. O'ykor kemény kalapja szé­lével babrál, mintha le akarná kapni, arca elé szorít ni, hozy ne lássák gyalázatát, mint azok a gonosztevők, kik az újságról fényképezőgépek előtt ezt a kétségbeesett, nagyon emberi mozdulatot teszik. Hosszú az ut. Egy mellékucca, aztán még egy, aztán még egy. Idom van töprengeni. Vájjon mit művelhe­tett? Nem hiszem, hony gyilkolt, hogy ezzel a vékonyka kézzel fojtott meg valakit. Talán csak sikkasztott. De szeme sunyi nézésében, főkép pillái remegésében van valami leírha­tatlan alattomos és porcellán fehér füle pererntelen, mint a nagy bűnö­söké. Lehet, hogy méreggel emésztett el v alakit, ez a legvalószínűbb, az örökség miatt, kávéba keverte a cl-A szubotica! törvényszék vizsgálóbi­­rája ma elrendelte a letartóztatott Lun­gulov Radivoj volt sztarakanizsai rend­őrfőkapitány szabadlábra helyezését. A vizsgálóbíró végzését nyomban végre is hajtották s Lungulov elhagyta a fog­házat. Az izgalmas bűnügyi regénynek első fejezete ezzel lezárult. Minthogy azon­ban Lungulovot néhány óra malva újra leatrtóvtutiák, nyomban megkezdődött az uj fejezet- is. Lungulov ellen eljárás iolyik s ügye az arra illetékes biróság előtt van, nem lehet ebben az ügyben ma még végle­ges állást foglalni s véleményt mondani, csupán egyes szembesítő tények le­­szögezés-ére kell szorítkozni. Lungulov Radivoj felelősségteljes bi­zalmi állást töltött be. Főnöke és veze­tője volt a szuboticai állami titkosrend­őrségnek s ebből az állásából nevezték ki Sztarakanizsára rendőrfőkapitánynak. Az állami titkosrendőrség, amelynek éveken át Lungulov volt a vezetője, mega is titokzatos hivatal. A városi rendőrségtől teljesen elkülönítve, ön­álló hatáskörrel működik. Amennyit munkájából a nagyközönség lát, az any­­nyi, hogy ez a titkosrendőrség legin­kább az államvédelmi és kémkedési ügyekkel foglalkozik. Működése teljesen b.zalmas természetű. Ennek a hivatal­nak volt a vezetője Lungulov Radivoj, aiki épugy, mint. elődei és utódai, igen sok meglepő letartóztatást produkált. Az ő rezsimje alatt is épugy fogtak el és tartóztattak le kémkedés gyanúja alatt tisztességesnek ismert embereket, mint azelőtt és azóta s a letartóztatot­taknak, ha ügyük a független biróság elé került, rendszerint sikerült igazol­­niok, hogy ártatlanok, a biróság szinte minden esetben felmentette őket. Most Lungulov, a kémek üldözője, , maga is kémgyanussá vált s a biróság j őt is épugy szabadon bocsátotta, mint , ahogy szabadlábra helyezte azokat, a | kiket Lungulov ártatlanul, mások köny­­nyclmü, vagy gonosz rágalmai alapján juttatott börtönbe. Hogy ártatlan-e Lungulov, azt csak a bírói ítélet fogja megmondani s ebben a kérdésben épenugy nem lehet állást­­foghlni, mint ahogy nem lehetett ártat- ■ lannak mondani, — amig ezt bírói ítélet meg nem állapította, — azokat, akiket a Lungulov által vezetett rendőrhatóság tartóztatott le. A feltűnő csupán az, hogy milyen könnven keletkezik a kémkedési vád s m'lven hamar adnak egy ilyen vádnak hitelt. Holott az, ha valakit kémnek mondattak, ha százszor is felmenti ké­sőbb a biróság, rettenetes következmé­nyű. Akire egvszer ráfogták, hogy kém­kedik, soha többé teljes jogú polgár nem lesz. Minden lépését figyelik, ut­rejtette el s onnan este ismeretlen hely­­re vitte. Lungulovot és Veszelínovicsot Sztara­­kanizsán letartóztatták s elrendelték, hogy szállítsák be a noviszadi ügyész­ség fogházába, mert kémkedési ügyek­ben ez az illetékes biróság. Lungulov azonban azt a csendőrt, aki beszállítot­ta, megkérte hogy ne Noviszadra vi­gye, hanem Szuboticára s az ottani ügyészségnek adia át Ez ineg is tör­tént. A noviszadi ügyészség erre meg­kereste a szuboticai ügyészséget, hogy a letartóztatott Lungulovot adja át a noviszadi ügyészségnek. Sztarcsevics Mátó, az ügyészség jelenlegi vezetője azonban erre nem volt hajlandó. A noviszadi törvényszék vádtanácsa szombaton délelőtt foglalkozott az ille­tékesség kérdésével s megállapította, hogy a kémkedés) vád Igazolására nincs elég bizonyíték, ezen a elmen nem lehet Lungulov ellen az eljárást le­folytatni, ennélfogva a noviszadi ügyészség nem is illetékes az ügyben eljárni, hanem a szuboticai törvényszék. Lungulovot a biróság szabadlábra helyezte A szuboticai törvényszék vádtanácsa szombaton délelőtt foglalkozott a letar­tóztatásban lévő Lungulov ügyével. Az ügyészség hivatali csalás címén emelt Lungulov ellen vádat, tehát sem kémkedés, sem kommunista üzelmek nem szerepelnek a vádak között Az ügyészség indítványozta a volt rendőr­­főkapitány előzetes letartóztatását A vádtanács elutasította az ügyészi indítványt s elrendelte Lungulov azon-í nali szabadlábra helyezését. Az ügyész a vádtanács végzése ellen felfolyamo­dással öt, azonban nem ellenezte Lun­gulov szabadlábra helyezését. A biróság határozatából Lungulov szombaton délben elhagyta a fogházat. Korzóról a fogházba Lungulov Radivoj, aki most éli mé­zes hetei t s akit a letartóztatás éis a sok izgalom erősen megviselt, nem sokáig élvezhette a szabadságot. Szombaton délután 7 óra tájban ügy­védjétől jövet az Aiekszandrova-ulicaí korzón egy polgári ruhás rendőr lépett eléje s felhívta, hogy kövesse a rend-, őrségre. Lungulovon erőt vett az izga­lom s kiabálva kérdezte, hogy milyen jogon hívják a rendőrségre. A detektív közölte vele. hogy a bel-. Bgymlniszter elrendelte ujbóli letartóz­tatását. Lungulov erre a deteküvtől azt kö­vetelte, hegy igazolja magát. Ezt a detektív megtagadta s újból nyomaté­kosan követelte, hogy Lungulov vele a városházára menjen. — Engem az ügyészség szabadlábra helyezett, nincs joguk letartóztatni, — kiabálta Lungulov. Az izgalmas és hangos szócsatára az esti korzó összefutott. Lungulov azt kí­vánta, hogy az ügyészségre vigyék s meg is indult az ügyészségi épület felé. A közönség, amelynek szimpathiája az üldözött és letartóztatott ember iránt nyilvánult meg, követte a hajadonfővel, sápadtan haladó Lungulovot. — Én tartalékos tiszt voltam, ezért a hazáért véreztem, s Így bántok ve­lem, — kiáltotta Lungulov. A detektív azonban sípolt, hogy rendőri segítséget hozzon s Lungulovot igy vigye fel a városházára, mire Lungulov ’megfordult s elindult detektívek, ügyvédek s nagy érdeklődő tömeg kíséretében a város­házára. A rendőrségen őrizetbe vették a volt főkapitányt. Hir szerint a belügyminisz­ter rendelkezésére Bcogradba szdiliU jdk. levélhez nem juthait, állást nem kap, exisztenciája, nyugalma tönkre megy. Lungulov Radivojt nem mentesítette az ellen, hogy őt is kémgyanusnak mondják, sem az, hegy szerb ember, aki már a háború előtt tagja volt a szerb nacionalista szervezeteknek, hogy a háborút mint dobrovoljác küzdötte végig, hogy a Kanizsa környékén lete­lepedett dobrovoljáccknak ő volt a ve­­: zetője s az sem, hogy néhány héttel ez­előtt még az állami védelem legfőbb ! irányitól is megbízhatónak találták' ar- I ra, hogy hétpesétes titkokat és bizal­­. más aktákat bízzanak rá ’ Mik a vádak? Hogy mik Lungulov ellen a vádak s milyen okok tették szükségessé letar­tóztatását, arra nézve csak egyoldalú információk állanak rendelkezésre. Lun­­’ gulov és védőié szerint személyes haj­­‘ sza folyik a volt államrendőrségi főnök ellen s a házkutatások arra irányulnak, hogy egyes olyan aktákat, amelyek be­folyásos személyekre állítólag kompro­mittálók, megszerezzenek. Ugyancsak az érdekeltek részéről azt hangoztatják, hogy ezek az akták birői őrizetben vannak. Ezzel szemben a beogradi Politika pénteki száma azt írja, hogy Lungulov tűrte és hatósági figyelmeztetés dacára sem akadályozta meg a kommunista propagandát, továbbá, hogy Palmer Kál­mán az uj kanizsai főkapitány Lungu­­lovra nézve kompromittáló iratokat ta­lált, amelyek azt bizonyítják, hogy Lun­gulov kommunista s a magyar kémszer­vezet exponense s ugyanő sok fegyvert és muníciót, valamint kommunista röp­­iratokat talált s hogy a magyar kor­mánytól pénzt kapott kémkedési cé­lokra. Ezek a vádak és ilyen bizonyítékok, valahányszor valakit kémgyanusnak ta­lálnak. mindig visszatérnek s szombati számában már a komoly Politika is azt írja, hogy a belügyminisztériumban nem veszik komolyan a Lungulov ellen felho­zott vádakat. KI az illetékes? A Lungulov-üggyel kapcsolatban no­viszadi tudósítónk ezeket jelenti: A jioviszadi ügyészséghez feljelentés érkezett Lungulov Radivoj sztarakanl­­zsai főkapitány és Agbaba Mihály vál­lalkozó ellen, amelyben kommunista üzclmckkcl és azzal vádolták őket, hogy Magvarország íavára kémszoigálaot teljesítettek. Kedden, amikor a feljelentés Novi­szadra érkezett, a nyomozás szerint megjelent Lungulov lakásán egy Vészé­­linovtes János nevű hivatalnok s onnan egv iratcsomagot hozott el. Az iratokat először Rövid Julia szuboticai lakásán D ótköteleke', szigetelt és csapás? rézhuzalakat, izzélámpizstndrokat, antenndrő­­tokat, ólom ábeleket el őrendl) minőségben, jutányos áron szállit a Novisadi Kábelgyár ‘(Radničkau.2.) VrmnnnArumiuwuwJj-°'ju1.2!uxnririri fl) j u u -

Next

/
Thumbnails
Contents