Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-05 / 150. szám

XXVI. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep után él Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. .*. Szerkesztő Szubqiica* PÉNTEK 1925 janius'$. 15C. szám IJöíizstéei ár ctmáévrc 1.35 dinár Szerkesztőségi Aleksandrova oL i, (Rcssia-Fenciére-palot a) liiadöhivatal: Subot:ca, AlcltsantiTova u!.l.{Le'baeh-pa’ota) Háború és béke A nemzeti megegyezés hívei — és lehet-e hazáját szerető pol­gár nem sürgető hive a nemzeti megegyezés parancsának ? — a legnagyobb aggodalommal látják, hogy nem csak nemzeti szem­pontok, nem csak hazafias aggo­dalmak tornyosulnak a nemzeti megegyezés sikere elé. A Radlcs­­párttól több elvi engedményt már aligha követelhet a racionális reáipoiitika. Az a párt, amely megtette az utat nem csupán Zegrebtöl, de Moszkvától Beogra­­dig, a köztársaság követelésétől a dinasztikus hűség mahifesztá­­ciójálg, a szeparatista törekvések hangoztatásától a vidovdáni al­kotmány elismeréséig, az állam­­alakulás tagadásától a parlamenti munkában való részvételig, a kül­földi összeköttetések megszakítá­sától a hatalom tényezőinek szö­vetségéig : ez a pórt hitvallással, cselekedetekkel és minden nyi­latkozatnál hangosabban és meg­győzőbben beszélő tettekkel lé­pett a realitások útjára, emelke­dett ez áiiamfentartó tényezők sorába. A radikális part mozdu­latlan hadállásban, elvek feladása, program módosítása, engedmé­nyek Ígérete nélkül jutott el eh­hez a győzelemhez. Ha összevet­jük Posicsnak és Rádiósnak leg­utóbbi nyilatkozatait, szembeöt­lően győződünk meg ennek az összehasonlításnak az igazságáról, pasics még arról beszelhet, hogy a szerb-horvát megegyezés nem jutott el n megvalósulás stádiu­mába. Pasics még az igazságszol­gáltatás karójához köthette aZ ebet és önérzetesen jelenthette ,ki, hogy bírói ítélet nélkül, poli­tikai engedmények fejében nem f elyoáheti szabadlábra a Redics-I párt letartóztatott vezetőit. S Ra­­d cs István mór csak a dinaszti­kus hűségének hangoztatására és | dinasztikus érzése őszinteségé-1 nek bizonyítására talál szavakatj a zagrebi ügyészség fogházában] es opnmisztikusan ítéli meg n helyzetet» mert ha csak enged-l menyeket kell tenni, elvi meg-! gondolások nem állnak útjába a] bckifekötósne!-. Nem. űiii;..uk azt, hogy egyfelől I az .uralom biztonsága, másfelől a szabadságvesztés nem befolyásolja a kijelentés k tartalmát és nem határozza meg a magatartás mód­jár. Mégis azt hisszük, személyi tekinteteken, egyéni érdekeken, presztizssícmponto! qntu!,a szerb­­horvát megegyezés nagy problé­mája eljutott a megvalósulás kü­szöbe eié és nem lehetnek párt­­szempontok olyan fontosak, hogy képesek legyenek megakadályozni ez SHS. királyság népének első és igazi békekötését. A helyzet azt mutatja, hogy ma már a bé­kekötés útjában csak Pribicsevics. és pártja állanak és ennek a szö­vetségi hűségnek tradíciói, ame­lyek a hatalorp részeseinek egy­mással való viszonyát megálla­pítják. Könnyelműség volna azon­ban a szerb-horvát megegyezés­ben csupán a parlamenti pártok átcsoportosítását látni, mert nem orról van szó, hogy a radikális párt Pribicseviccse!, vagy a Ra­­dics-párttal létesítsen kormányzó­blokkot, hanem arról, hogy békéi kössön-e egymással az ország két felének népe, vagy folytatódjék a harc akkor is, amikor már nem csak eüenség nincs, de ellenfél sem. A jeruzsálemi templomot épí­tők milyen kényelmes helyzetben voltak, mert csak egyik kezükkel kellett harcolniok, a másikká! bé­kességben dolgozhattak. A jugo­szláv politikának azonban a nem­zeti megegyezés megvalósulása előtt mind a két kezével harcol­nia kell: az egyikkel az állom biztonságáért, a másikkal a poé­tikai ellenfelekkel szemben. Az ország ezer problémája marad megoldatlan, az élet ezer feladató marad fölvállalatlon és teljesítet­len, mert minden erűt, időt, har­ci!' észséget és energiát az a meddő belső harc foglal le, amely már elérkezett a békekötés alá­íráséig. Háborút lehet komoly ok nélkül indítani, de békekötést kc- Imely ok nélkül halogatni nem lehet. Cukor vita a parlamentben Áii a harc a cukorgyárak év 'a répatermelők sk5zott Megiiiuskiií a kereslíé^ftím miniszter közvetítése A. nemzetgyü és csütörtöki ülé­sét délelőtt negyed tizkor nyitotta rneg S'uboiics alelnök. A forma­litások után azonnal a napirendre tértek át, amelynek első pontja­ként Viíics Demeter földmives­­párti képviselőnek a cukorrépa-ter­melés ügyében beterjesztett interpel­lációja szerepelt. Az elnök először Vllics Deme­ternek adja meg a szót, aki rö­viden megindokolja interpelláció­ját. Rámutat arra a harcra, amely a Répatermelők és a cukorgyárak közt folyik és arra, hogy a cu­korgyárak kilencvenöt százalék­ba! idegen tőkét képviselnek. Grizogotio kereskedelmi minisz­ter válaszol először az interpe! iádéra. Számadatokat sorol fel arra nézve, hogy a. cukorrépa-ter­melés az utóbbi években meny­nyire fejlődött.. A legutóbbi év­ben 124 millió kilogramm répát termeltek, inig 1919 ben csak alig 8 milliót. Az 1922—23. gaz­dasági évben a répatermeiés 35.800.000 kilogrammot tett ki. Mindez azt mutatja, hogy nem lehet a répatermelés válságáró beszelni. Az előző években álta­lában hétezer vagont tett ki a belföldi cukorfogyasztás, amit ed­dig csak fele részben tudtak e belföldi cukorgyárak fedezni, e másik feiét pedig drága pénzen külföldön kebelt beszerezni. A múlt évben már sikerült a bel­földi termeléssel az egész cukor­­szükségletet fedezni, sőt ötezer vágón maradt exportra is. Rámutat a cukorkivitel nehéz­ségeire. Nálunk a cukorgyártás többe kerül, mint más külföldi országokban és ezért a Jugoszlá­viában előállított cukor alig ver­­senykepes a világpiacon. Megél­­h.ogy. a cukorgyárak va ó­­tu!nyomó részben külföldi lapítja, ban ebőfui nz évben a múlt évi 47.0C0 holddal szemben 70.000 hold cuKorrepa van az ország­iam Ebből nemcsupán a belföldi szükségletet lehet kielégíteni, ha­nem jut külföldi exportra is. Te­kintettel arra, hogy még a múlt ívről 5000 vaggon cukorrépa ma­­ml' vissza, ,u helyzet teljesen ki­elégítő. Vines D.:meter reflektál a két miniszter vá’aszára és igyekszik c dőlni a miniszterek füüíááail- Részletesen foglalkozik e cukor­gyára* részvényeseivel és iölem­­ti.i, hogy a gyárak igazgatósá­éiban igen sole kormánypárti és demokrata képviselj foglal helyei. Véleménye szerint a gyárak ki a várják hasz . ölni a termelőket, miit bizonyít az is, hogy minden kilogram cu ron három cs fél di­­sori keresnek. Hiss/.asan fejtegeti, hogy a c ; . jírépatermaiőket a íia­­ós. :o ; s ö gyárak ügynökei zdidmi*!'.» ■: . Setyerov Szlavko demokrata pártja név- ben • ■ ól ez interpel­­ációhoz. t’oí.jg arról beszél, hogy n i-;ü fc.di toké milyen Inméietie­­ű! köt üzleteket a jugoszláv cu­kin gyárakká! es ahelyett, hogy produkció szerepet játszana, íisz. vili kizsákmányolásra szorítkozik. A beszéd után az elnök fél­­egykor félbeszakítja r.z ülést és folytatását délután öt órára tűzi ki. A délutáni ülés A délutáni ülés első szónoka Gr gin Dusán radikális képviselő, aki szemére veti Vuicsnak, hogy szakértelem nélkül szóit hozza a kérdéshez és azt politikai szem­pontból tárgyalja, holott ezt a kérdést politikamentesen kell tár- Igyalni. Ő maga is cukorrepater­­rnelő és sajat tapasztalatai alapján vett számszerű adatokkal bizo-. nyitja, hogy Vuicsnak különösen a cukorrépatermelés költségeire vonatkozó adatai helytelenek. — Setyerov beszéde fölött csodál­kozásának ad kifejezést, küiönö­­í sen azért, mert Setyerovcí jó pénzügyi szekértőnek ismeri. Fur­csának tartja Setyerov álláspont­ját a külföldi tőkével szemben. Még nagyobb külföldi tőkére enne szükség és ép az a baj, hogy azt nem lehet megszerezni. Azt javasolja, hogy a parlament Vuics interpellációja fölött térjen napirendre. Moskovljevics földmüvespárti rö­viden hozzászól a kérdéshez, mint hogy a földrnivelésügyi miniszter egyben az általa korábban be­nyújtott kérdésekre is válaszolt. Felolvassa a cukorrépatermelők és a fogyasztók nyolc pontba fog­lalt kívánságait, végül pedig napi­rendi indítványt nyújt be, amely vérint a parlament elitéti a kormány eljárását egyrészt az állami cu­korgyáraknak a kartellben való részvétele, másrészt a cukorevá­érdekeltségek kezében vannak, de ezen nem segít semmiféle parlamenti tiltakozás, legfeljebb az, ha nacionalizálnák a cuuor gyárakat, vagyis, ha belföldi töke venné meg őket, ez a tőke szórt­an hiányzik. így csak a jóakarat van meg ehhez, de a szándékot megvalósítani nem lehet. Vuicsnak arra a kérdésére, hogy a két állami cukorgyár miért vesz részt a cukorkartellben, kijelenti a miniszter, hogy cukor kartell egyáltalán nincs, csak ideig lenes megegyezés jött iétre e gyárak közt erre ez évre abból a célból, hogy a cukorkiviteibői származó deficitet csökkentsék. Tuiajdonképeni állami cukorgyá­rak nincsenek, csak állami keze­lésben levő gyárak. Az egyik a beogradi, amelyik szekvesztrált vállalat s az igazságügyminiszter hatáskörébe tartozik, a másik pe dig a béllyei cukorgyár, amelyii a pénzügyminiszter igazgatási alatt áll. Hetvenezer hold cukorrépa Miletics Krszta földmivelésügyi miniszter válaszol ezután az in­terpellációnak azokra a pontjaira, melyek az ő resszortját érintik. A minisztérium, véleménye sze­rint, mindent megteli, hogy a cu­­'.orrépatermelők és a cukorgyárak között megegyezés jöjjön léire. A múlt évben az ő kezdeményezé­sére, konferenciát tartottak, ame­lyen megegyeztek az átvételi árakban. Ebben az évben is meg­kísérelte a közvetítést, a terme­lők és a gyirak között azonban olyan nagy volt az ellentét. Hogy minden fáradozás hiábavalónak bi­zonyult. Ennek ellenére sikerült a gyáraknak szerződéseket kötni a termelők egy részévéi, úgy, hogy Poštarraa piacéra! 12 OLDAL K ARA l'|2 dinar

Next

/
Thumbnails
Contents