Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-28 / 171. szám

16. oldal

BACSMEGYEI NAPLÓ

1925. június 28.

kedése magán viseli a bevándorlás jellegét, ami a már akkor élénk ipar és kereskedelem által nyújtott számtalan megélhetési módra vezethető vissza. 1748-ban 14 sarajevói polgár kérte honosítását Újvidéken.

Amikor 173S-ban Belgrád elesett, újabb nagyobbmérvü telepedés történt.

Belgrád iparos és kereskedő népe ide menekült. Korabinsky történetiró szerint Újvidék alapját az idemenekült belgrádi kereskedők vetették meg.

De nemcsak kereskedők, hanem más

szerb lakósság is jött Újvidékre. Jovanovics Arzén érsek a bécsi hadügyi kormány segítségét kérte, hogy macedóniai és illír nemzetiségűek is telepíthetők legyenek. A bécsi hadi kormány Markovics szegedi kamarai felügyelőt bízta meg,, hogy e tárgyban lépjen érintkezésbe a szerb pátriárkával és jelöljön ki a le telepítendők részére alkalmas helyet. Markovics főleg Újvidéket jelölte ki a menekültek letelepítése helyéül és ezek vetették meg Újvidék kereskedelmi és iparosváros első alapjait.

Kótyonfitty király almája

Móra Ferenc meséiből

melyben sok pávatoll van. Ezzel Is a

gonosz szellemeket űzik.

A főláma állandóan keze ügyében tart egy csengetyüt, ezt gyakran rázza, hogy megijessze a kísérteteket, kik meg akarják támadni, különösen ebéd alatt, mikor az egyházfi nem füstölhet, mert velük eszik.

Nagyon alacsony asztalnál ebédelnek, mely inkább a zsámolyhoz hasonlatos. Étrendjük: árpakásaleves, tojás, gyű-, mölcs. Egész nap imádkoznak.

,Egy londoni újságíró, ki meglátogatta őket, azt Írja, hogy ebédjük igen zajos, nem azért, mert rágcsálnak — ami az angol társaságban a legnagyobb illetlenség, — hanem mert kis pálcikáik, melyekkel kínai módra felszopogtatják a levest meg >a tojást, állandóan csörömpölnek.

A szerbek letelepedése Újvidéken

Három nagyobb szerb telepítés történt 1691-ben, 1717—18-ban és 1738-ban

A szerbek letelepedése Újvidéken a XVI. század utolsó éveiben történt. Ugyanakkor, amikor Magyarországon a török invázió volt, a törökökkel egyidejűleg szerbek is jöttek erre a vidékre és telepedtek itt meg. Tanúság erre az addig magyarnevü falvak elszlávositása. Baksaíalvából Baksics, Mortályosból Mrtvályos, Vásáros-Váradból (később Petrovaradinból) Varadiad, Rév helyett Rtvica, Keméndből1 Kamendin, Zajolból Szajlovo lettek, bizonyítékául annak, hogy itt már akkor szlávok laktak.. De tömeges letelepedés mégis csak a Csarnojevics-íéle bevándorlás alkalmával történt, amidőn az ipeki érsekkel 4Ö.000 szerb család jött be Magyarországba.

I. Lipót császár 1690 április 6-án Albánia, Szerbia, Mőzia, Bulgária, Szilisztria, Iliria, Macedónia és Raszcia népeihez kiáltványt intézett, amelyben az osztrák hadsereghez való csatlakozásra szóllitotta fel őket. A császári seréegk 1689-ben győzelmesen nyomultak előre Szkopljéig, amely területet addig a törökök tartottak megszállva. A császár külön levélben arra kéri Csarnojeyicset, hogy bírja rá a szerbeket és albánokat a török iga lerázására.

Egyes történetírók szerint a szerbek Lipót császár felhívására jöttek az országba, mások szerint a törökök bosszújától való félelemből jöttek Magyarországba. Hiteles okmányok tanúsága szerint'egyik feltevés sem felelt meg az igazságnak, mely a kettő közt a középen volt, mert Lipót és Csarnoievics megállapodtak, hogy a szerbek a visszatérés szándékával telepednek itt le. Eleinte Budán; Szent Endrén, Nagyváradon, a Maros környékén telepedtek le és csak utóbb húzódtak lefelé a délvidékre. A császár 1690 augusztus 31-iki diplomájában szabad vallásgyakorlatot biztosított a szerbeknek, akiknek meghagyta saját szerb polgári hatósgi igazgatását is.

1691 október 1-én a török nagyvezér 40.000 gyalogossal ostrom alá vette Belgrad várat, amelyet a puskaporos torony sikeres felrobbantása után el is foglalt. zBcográd ölésiével és a háború balszerencséjével meghiúsult a szerbek vágya, hogy hazájukba visszatérjenek. 1694-ben Csarnojevicset és Monaszterly Jánost, a szerb milícia alvajdáját a császár Bécsbe hívta és közölte velük »világos és feltétlen elhatározását«, hogy a szerbek a Duna és Tisza közt telepíttessenek le.

Ez volt Magyarországon a legnagyobb szerb telepítés, amely az összes bácskai szerb kolóniákat létesítette. Az Újvidéken letelepedett szerbek 1694 végén megalkották a Péterváradi Sáncot, amelynek lakói szerb katonák voltak.

A határőrvidék szervezése 1701 és 1702- ben történt. Az almásiak 1717-ben Újvidékre jöttek és itt telepedtek meg. A város azon részét, ahol megtelepedtek, almási vég-nek hívták s innen kapta az ott épült templom az almási templom elnevezését. A telepítés további folyamán Újvidék népességi viszonyainak emel-Hajnalon innen, estén túl, éppen egy macskaugrásnyira Nekeresdtöl, hét országa volt Kótyonfiíty királynak. Nevenincs az egyik, Találki a második, Sosevolt a többi. A hét országban hetven kertje, hetven kertjében hétszáz almafája, a héíszáz almafán egy almája.

No, de erre vigyázott is ám, mint a szeme világára. Minden reggel, este megnézegette, selyemkeszkenővel megtörölgette, még a lágyan fúvó széltől .is féltette. Mikor egyszer egy legyecskét látott rajta, olyan keserves sírásra fakadt, hogy három lyukas teknőt telesirt könnyeivel. Nem is nyugodott addig szegény feje, mig az udvari vadászok agyon nem nyilazták a kis legyecskét.

— Mindenki így járjon, ki rátát ja száját, jó lesz megbecsülni a király almáját! — mind a hét országában ezt a szigorú parancsot doboitatta ki a dobos gémekkel Kótyonfitty király.

Udvara népének, tenger cselédségének pedig azt parancsolta meg, hogy mindig cigánykerekeket vessenek, valahányszor az almafa mellett elmennek. Fő-fő miniszterei hányták is a bukfencet, pléhnyaku tábornokai állták is a tótágast, csak egy kis apród vágta földhöz a süvegét:

— Tisztelem, becsülöm a király hatalmát, de már akkor inkább megeszem az almát!

Perecnek hivták ezt a kis apródot. Termete mint a sudár jegenye, az esze villám, sólyom a szeme. Esteli harmatra kilopódzott, de hiába'járt kint. nem vásott a foga király almájába. Olyan magasan volt, el nem érte, akárhogy is ágaskodott utána. Lógott is az orra bosszúságában, hogy majd a térdét verte, de aztán gondolt egy okosat.

— No azért lesz iit még lakoma: majd segít rajtam Máié koma. ö lesz a létrám, ő lesz a székem, király almáját róla elérem.

Máié koma. a másik kis apródja volt Kótyonfitty királynak. Nincs üyen legény minden bokorban: feje szakajtó, az esze korpa. Úgy fecsegett, mint liba a lenbe, soha titok meg nem állott benne.

— No, majd teszek arról is. — gondolta magában Perec s kisétált a halpiacra, vett a halászoktól két keszeget, azokat felkötötte a kert közepén egy jegenyeiára. Azután elment a vadászokhoz, azoktól vett egy meglőtt nyalat, azt kitette az almafa alá. ,

— Egy nyúl, két keszeg, rendben igy leszek, — verte össze örömében a bokáját s még a tenyerén is szaladt, hogy mentői előbb odaérjen Málékomához.

Máié koma éppen a csizmáját pucolta Kótyonfitty királynak. De nem a kefét dörzsölte a csizmához, hanem a csizmát a keféhez, mert ő azt látta, hogyha a kecskének sáros a bocskora, az se a kerítést dörzsöli a bocskorához, hanem a bocskort a kerítéshez. .

— Bajban vagyok, bajban, segíts Máié rajtam! — ütött a vállára Perec és megkérte, sétáljon ki vele a király kertjébe, ott ő majd feláll a vállára, akkor bizonyosan eléri az almát.

— Máié legyek, ha nem megyek! — rikkantott Máié akkorát, hogy Ijedtében elkukorékolta magát Kótyonfitty király palotáján a szélkakas.

Jaj, komám, nem lehet ám ezt világgá kukorékolni, — súgta neki Perec, — soha senkinek nem szabad megtudni,

amit most tenni akarunk. Ha elszólod magad, kitörik a nyakad.

Nem is szólt Máié egy kukkot sem, mindaddig, mig be nem értek a kertbe. Hanem amint a jegenyefára pillantott, meg nem állhatta, hogy oldalba ne könyökölje Perecet.

— Perec, ha szeretsz, fogd meg a nyakam!

— Miért fogjam meg, te Máié?

— Hát hogy ki ne törjem.

— Miért törnéd ki. te bolondos?

— Azért, mert szóim akarok.

— Mit akarsz szólni, te?

— Azt, hogy két keszeget látok a jegenyefa hegyében. Ugyan mit csinálhatnak a halak a fa tetején?

— Már mit csinálnának? Úszni: tudnak, repülni: tanúinak.

— No, én meg mászni: tudok, halat sütni: tanulok, — vigyorgott Máié s egyszeribe felmászott a jegenyére a két keszegért.

— Lehuppan aztán a jegenyéről, mennek az almafa felé, megint megböki Perecet Máié:

— Kis komám, ládd-é?

— Mit. te?

— A nyulat a fa alatt.

— Látom ám Máié, meg is lőném, ha volna puskám.

— Lődd meg a sapkáddal, hátha az is elsül. Kis komám Perec, tedd meg, ha szeretsz. Nagyon ráéheztem a nyulpecsenyére.

— No, a te kedvedért ezt is megpróbálom, — mondja erre Perec, lekapja a sapkáját, vágja a nyulhoz: hát eldől az egyszerre.

— No mondtam, ugy-e? — kapta fel a nyulat Máié és már tartotta is létrának a derekát, széknek a vállát, hogy elérhesse Perec az almát.. El is érte, !e is tépte, hej, de megcsendült ám az almafa minden levele s lett olyan nagy zenebona, majd megbomlott a két koma.

— Mákos-borongatta, mézes-teringette, — fohászkodott Perec, — most már a kertek alatt retiráljunk, hogy senki meg ne lásson bennünket.

— Jaj, micsoda ez? — hökkent meg Máié, aki a félhomályban nem látta jól, hogy mi fehérük a gyepen.

— Kótyonfitty király őfelsége, — súgta neki Perec.

— Mit csinál itt a király őfelsége?

— Hajtja magáról a szúnyogokat a fülével.

— De mondott is valamit a király őfelsége.

— Mondott hát, azt mondta, hogy azért lett király belüle, mert, olyan szép nagy a füle.

Ebbe azután meg is nyugodott Máié koma s hazaballagott a nyullal meg a halakkal. Perec koma pedig még állt helyében és megette az almát, hogy bolondjában meg ne találja nála valaki.

Nem is tudtak az almának a nyomára jönni, pedig már két nap, két éjszaka óta tiivé tették érte Kótyonfitty királynak mind a hét országát. De még a harmadik nap is keresték volna, ha a király honmestere észre nem veszi, hogy Máié koma körülzsindelyezte a nyakát.

— Hát te mért zsindelyezted körül a nyakadat, te ugrifüles? — koppantott a feje búbjára.

— Azért, hogy ki ne törjön.

— Mért törne ki, te szakajtófejü?

— Azért, mert szólni akarok.

— Mit akarsz szólni, te csupaszai?

— Azt, hogy én tudom ám, hogy ki szakította le a király almáját.

De már akkor hat hajdú hétféléi markolta meg Máié komát, úgy vitték Kótyonfitty király elé. Annak meg akkora légycsapó volt a kezében, hogy a struccrnadarat is agyon lehetett volna vele ütni. De még föl sem emelte a légycsapót, amikor Máié koma már kivallotta az igazságot.

— Uram és királyom, éietem-halálom kezedbe ajánlom: Perec apród szakította le az almát.

Perec apród éppen ott üldögélt a trónus lábánál egy bársony vánkoson, de még a szemepillája se rebbent meg, amikor Máié koma feléje bökött az ujjával. Mindössze annyit mondott mosolyogva:

— Bolond lyukból bolond szél fuj.

— De nem addig van az szolgám, — pödörte Kótyonfitty király szigorú he-, gyesre a három szál bajuszát —, add elő csak, Máié fiam, hogy és mint volt.

— Fülemmel hallottam, szememmel láttam.

— Mikor, te? — vágott közbe Perec.

— Hát mikor a. keszeghalak repülni tanultak a jegenye tetején.-- Eszed kereke, — nevette el magát Kótyonfitty király, — hiszen nem szoktak a halak a fára mászni.

— Már pedig ez olyan igaz, mint ahogy Perec koma sapkájával lőtte meg a nyulat, — erősködött Máié, kézzel-lábbal hadonászva.

De most már úgy kacagott Kótyonfitty király, hogy csak úgy rengett bele a trónusa.

— Hát ez mikor volt. te?

— Akkor, mikor felséged a fülével hajtotta el magáról a szúnyogokat és azt kiabálta, hogy azért lett király, mert olyan szép nagy a füle, — mondta Máié tréfásan hunyorítva.

— Hej lábas, meg a bogrács! — futotta el a pulykaméreg a királyt s olyat csettentett a : légycsapóval, hogy Máié koma egyszeribe pogácsává lapul, ha el nem ugrik onnan.

Szerencsére elugroti és azóta is ugrál, ha el nem fáradt. Amelyitek megsajnálja, ültesse le a kisszékre.

F

raj

na

L;

01!5138Erat5FSP!5S^'Sl£EK8i!

YERHEKKUHASZALÓ maison Sch&tíhnnm

Paja Kujubdziéeva 20. és leányruhák a legdivatosabb és legszebb Kidolgozásban.

8 9 R9B3SE K S 3 5

>7|

1

szebb H

D . otko tol eket, szigetelt és csupasz réxliuzatr.kat, izzölámpazsitiőrokat, antenadrő- ! tokát, ólomkábeleket elsőrendű minőségben, jutányos áron szállít a

Novisadi Kábelgyár (Radnickau.2.);

Telefon 121 4433 s>

ILLATOS MOLYIRTÓ

„HERMELIN“ a neve, kérje mindenütt DEPOT „S0A“ DRÖGERSJA N0VISAD

ROSSI JA-FOMCIÉRE

biztosító és viszcntbiz’.ositó társaság

Tűz, élet, baleset, ailiomobii-biztasitások Jégbiztosítások méltányos dijakkal

Hölgyeknek nélkfilSzkeíeÜea.

FIÓKIG AZGATÓSÁG: SUBGTICA

(Rossija-Fonciére palota) KÉPVISELETEK MINDENÜTT