Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-27 / 170. szám
6. oldal B ACS MEGYEI NAPLÓ 1925 június 27. Hathavi börtönre Ítélték a iőkösházai halálíogfda parancsnokát Budapestről jelentik: A békésgyulai törvényszék pénteken hozta meg az ítéletet a lököshúzcá határrendörség parancsnoka és hat államrendőr ügyében, akik az év eleién vallatás közben félig agyonvertek egy csa ládot. A tárgyaláson a tanuk egyértelműen azt vallották, hogy a rendőrök Auf ninth Jánost és feleségét, akit csempészéssel gyanúsítottak, a liatárrendőrségi fogdában borzalmasan összeverték és megktnpzták. úgy. hogy Aufmuthné félelmében a rendőrségi fogdában öngyilkosságot is elkövetett, mert nem tudta elviselni a kínzásokat, .hírőst. János rendőr felügyelő-helyettes és a többi vádlott azt vallotta, hogy Friedler Pá' rendőr fogalmazó adta ki nekik a narancsot arra. hogy a gyanúsítottakat vetkeztessék le és botozzák vagy talpalják meg. Likovszki András rendőr pedig elmondotta, hogy Aufmuthot maga Friedler is verte bikacsekkel és kardiamat. A bíróság péntek délután hirdette ki az ítéletet, amely szerint Friedler Pál rendörfogalmazót hat hónapi börtönre és egy millió korona pénzbüntetésre. Jdrosi Jánost és Koós Illés rendőrvezetőket nézv-négy havi börtönre és félmillió korona pénzbüntetésre. a többi három rendőrt pedig három-három havi börtönre Ítélték. hogy nincs A vádlott után a károsultat hallgatta ki a bíróság. Hasonlóan adja elő az esetet. A kölcsönadott pár csizmát és kalapot visszakapta, a négyszáz dinárt nem, de erre kiegyezett a vádlottal. Követelése nincs. A bizonyítási eljárás ezzel véget is ért és a bíróság meghozta .az Ítéletet, melyszerint a vádlottat csalásért egy hónapi fogház fő- és 100 dinár mellékbüntetésre ítélte. Az Ítélet jogerős. Veszélyben a német-francia gazdasági szerződés A német delegáció vezetője állítólag láhivóan viselkedett Parisból jelentik: A Petit Journal éles támadó cikket közöl a német gazdasági delegáció és fó'lcg annak vezetője, Trendelenburg álluntitkár ellen. Azt Írja, bogy a német-francia gazdasági szerződés megkötésétől a két delegáció most távolabb áll, mint a tárgyalások megindításakor, mert a német birodalom gazdasági politikáját is a nacionalizmus fűti és a német delegáció vezetője íenhéjázóan viselkedik. Mikor Trendelenburg Berlinből visszatért Parisba, olyan uiabb javaslatokkal állott elő — írja a Petit Journal —, amelyek élénken bizonyítják, hogy mennyire elvakultak a szomszédok a Rajnán túl. Kijelentette Trendelenburg, hogy kormánya nem köthet gazdasági szerződést egy olyan országgal, amelynek pénze ingadozó. Németország nem hajlandó a francia boroknak ugyanolyan kedvezményeket juttatni, mint a spanyol boroknak, ellenben rendkívül alacsony vámtételeket kivan a maga szerszám- és készvasgyártmányaira, ami által a francia kisipart tönkretenné, a francia pezsgőt pedig magas vámokkal akarja megterhelni, úgyhogy annak ára megkétszereződnék és a bevitelnek nem volna semmi értelme. Ugyanilyen elbánás alá esnék a francia pamutáru és «v automobil. Ilyen körülmények között a német francia gazdásági tárgyalások nem biz tatnak eredménnyel. Versengés az északi sarkvidékért Ellentét Kanada és az Egyesült-Államok között Négy pofonban egyezett ki a megkárosított a csalóval A suboiicai törvényszék mégis egyhavi fogházra ítélte a csalót Érdekes és mulatságos csalási ügyet tárgyalt pénteken a szuboticai törvényszéken PavlOViCs István törvényszéki elnök biintetőtanácsa. Kopunovics Frányó napszámos állott mint vádlott a bíróság előtt azzal vádolva, hogy kukoricát adott el Bojdnovics Frányának, fölvett tőle 200 dinár foglalót, de nem volt egy szem kukoricája sem és a, foglalót megtartotta. A vádlott a bíróság előtt beismerte,, hogy múlt év október 5-én fölkereste Bojanovics Frányót és aizt mondotta neki, hogy van másfél hold föld kukoricatermése, amit el akar adni 6000 diniért. Bojanovics kész volt megvenni a kukoricát és mindjárt ki akarta fizetni a teljes vételárt, de Kopunovics azt mondotta, hogy' nem kell neki az egész pénz, elég lesz 200 dinár foglaló, a többit fizesse meg Szent György-nap.ján. Bojánovics erre lefizetett Kopunovicsnak 200 dinárt. Később Kopunovics újból fölkereste Bcjánovicsot és kért tőle kölcsön egy pár csizmát és egy kalapot azzal, hogy egy nőrokona meghalt és el kell menni annak a temetésére, A kért tárgyakat megkapta. Ezután hosszú ideig nem mutatkozott Kopunovics. Közben Bojánovics megtudta, hogy Kopunovicsnak egyáltalán nincsen földje és kukoricatermése, ezért följelentette csalásért. Így állott az ügy, amikor Bojánovics találkozott Kopunoviccsal egy kocsmában. Kérdőre vonta, hogy miért adott el neki ncmlétezö kukoricát, mire Bojánovics egészen különös egyezségi ajánlatot tett a károsultnak. Azt ajánlotta neki, hogy miután nem tudja megfizetni a 200 dinárt, adjon neki négy pofont és ezzel tekintse követelését kiegyenlítettnek. Bojánovics elfogadta a kényszeregyeaségi ajánlatot, kiállták a helyiség közepére és ott Bojánovics adott Kopunovicsnak jobbról két pofont és balról két pofont. Erre Kopunovics megkérdezte a károsulttól, hogy van-e még követelése mire Bojánovics azt felelte, Newyorkból jelentik: Az ismeretlen északsarki kontinens miatt diplomáciai konfliktus fenyeget Kanada és az Egyesült-Államok között. Ennek a kontinensnek létezése ma még problematikus, nem járt rajta senki, térképeken is csak bizonytalanul, vállalkozó nevek alatt, meghatározatlan kiterjedésben szerepel, az állítólag egymillió négyzetmérföldnyi területnek azonban akkora jelentőséget tulajdonítanak, hogy a tulajdonosi citnért már megindult a verseny Kanada és az Egyesült-Államok között. Az ottavai parlamentben a kormány sietve bejelentette, hogy Kanada igényt tart minden Kanadától északra elterülő földre. 1 Washingtonban a hirt megütközéssel fogadták, de nem vették tudomásul, mert jegyzéket nem kaptak Kanadától. Az állásfoglalást azonban sokáig aiigha halaszthatják, mert Mac-Millan, aki Byrd repülőkapitánnyal együtt útnak indult a sark felé, kifejezetten kérdést intézett a tengerészeti minisztériumhoz, amelytől a repülőgépet kapta, hogy mi a kormány álláspontja, mert ők az esetleg fölfedezendő területen ki akarják tűzni az amerikai zászlót. A tengeré' szetügyi minisztérium áttette az előtér jesztést a külügyminisztériumba, amely most foglalkozik a kérdéssel. Mac-Millan előterjesztése két kérdésre kér feleletet. Az egyik az, hogy Kanadának igénye van-e Axel Heiburg L.andre, amely Ellesmere Landföl nyugatra fekszik, kell-e tehát engedélyt kérni a kanadai kormánytól ahoz, hogy erre a vidékre hatolhassanak. A másik kérdés, hogy lefoglalhatják-e a kormány számára a Kanadától északra talált térképe■ zetlen területeket? Kanadának az az álláspontja, hogy nemcsak Ellesmere Land, hanem Axel Heiburg Land is az övé. Kitűnt ez abból, hogy a washingtoni kanadai megbízott, akivel Mac-Millan tárgyalásokat folytatott, megkérdezte, kaptak-e már engedélyt Axel Heiburg Landen való leszállásra. Ha az amerikai kormány engedélyt kér Mac-Millan számára, ezzel elismeri Kanada szuverenitását felett a terület felett. Erre azonban a kormány aligha lesz hajlandó. Még kevésbé akar a foglalási jogról lemondani. Kanada viszont őrállomásokat akar létesíteni az északi lakatlan vidékeken, igy Ellesmere Landen is. Valószínű tehát, hogy súrlódások lesznek a két kormány között. sam Fordulat áll be Ledererné bunporében A törvényszék a főtárgyalás előtt újabb helyszíni szemlét tart a tölgyfauccai lakásban — Tőzsdei elszámolások és a ledéremének szánt második golyó után kutat a bíróság üzletekből származik. Budapestről jelentik: Lederer Gusztáv csendőrfőhadnagy felett május tizenkilencedikén Ítélkezett a katonai törvényszék. Lederer szemrebbenés nélkül vette tudomásul a halálos Ítéletet és megnyugodott benne. Némelyek, akik közel iiitek hozzá, hallották azonban, hogy fejét lehorgasztva tompán mormogta maga elé : „Nem igaz . . . nem igaz . . . nem is igy volt. . .“ Lederernek erről a titokzatos megjegyzéséről úgy a hatóságok, mint a védők tudomást szereztek és most, néhány nappal Ledererné ügyének főtárgyalása előtt lázasan indult meg a munka, hogy az eddigi vizsgálat egyes kevésbé biztos részletei teljes tisztázást nyerjenek. Ledererné mindezt tagadta, csak anynyit vallolt be, hogy a gyilkosság megtörténte után tudott meg mindent es segítséget csak a Kodelka fejéből kiömlő vér felmosásánál nyújtott. Azt is állította Ledererné, hogy a náluk talált és Kodelkától elvett hetvenmillió korona az ő tulajdona. Kodelkával tőzsdei üzleteket kötött él ■ pénz ezekből az Később, a hadbirósági tárgyaláson Ledererné azt vallotta, hogy férje Kodelka megölése után őt is le akarta lőni, rá is sütötte Frommer-pisztolyát, de a golyó célt tévesztett. Most Ledererné a fogházban már arra is emlékszik, _ hogy Lederer a gyilkosság után meglátva őt az ajtóban, igy kiáltott fel: — Most pedig mi jövünk sorra! — s ezután sütötte el pisztolyát. Ledererné védője már a vizsgálat folyamán kérte, hogy rendeljenek el újabb helyszíni szemlét a Tölgyfa-uccai lakásban, hogy a Kodelkával való tőzsdei elszámolásokat és az állítólagosán Ledéremének szánt golyót felkutathassák. A vizsgálóbíró elutasította az indítványt. A védő most hivatkozással arra, hogy Ledererné következetesen kitart állításai mellett, hogy Lederer állítólag megcáfolta a hadbirósági tárgyalás folyamán megállapított tényállást és végül más tanúja nem volt, kérte, hogy az ügyet tárgyaló törvényszéki tanács tartsa meg a már kérelmezett helyszíni szemlét a Tölgyfa-uccai lakásban. A Denk-tanács csütörtöki végzésében helyt adott a védelem kérésének és elrendelte a sürgős helyszíni szemlét, melyet pénteken délelőtt tartottak meg. A helyszíni szemlén részletesen kiterjeszkedtek a védelem által bejelentett adatok kivizsgálására. A helyszíni szemle eredményét csak a fötárgyaláson fogják ismertetni. Á főtárgyaiást Ledererné bűnügyében junius 30-án kezdik meg. A tárgyalásra nőket nem bocsátanak be. A musslai halálos legényháboru Felmentetnék a gyilkossággal vádolt Bakos Illést Tárgyalások a noviszadi scmmitősxéknél 1922 július 30-án a bánáti Muzslán halálosvégü legényháboru volt. A muzslai legények vasárnaponként össze szoktak jönni a falu nagykorcsmájában. Ezen a jqlius 30-iki vasárnapon tánc közben nézeteltérés támadt a legények között, atni azután általános verekedéssé fajult, a melyben a korcsmában jelenvolt valamennyi legény résztvett. Poharak, székek, szikvizesüvegek, botok röpködtek a levegőben, a leányok iajveszékelvc menekültek a korcsmából és a visszamaradtak késekkel támadtak egymásra. Teleki István Horváth Ferencet és Bakos Albertet késsel többször megszórta, de Horváth Ferenc és Horváth János is összeszurkálták Telekit, akit Bakos Péter még külön bottal fejbe is vágott. Teleki Pál késsel támadt Bakos llijánaki Ez hasbaszuría támadóját, aki ott nyomban meg is halt. A veükibecskereki ügyészség vádat emelt a legényháboru szereplői ellen, akik közül a veükibecskereki törvényszék 1922 október 22-én Bakos Illést 6 havi börtönre, Teleki Istvánt pedig 3 havi fogházra ítélte el. A noviszadi felebbviíeli bíróság 1925 március 25-én felmentette Bakost, mert a jogos önvédelmet beigazoltnak találta, Teleki büntetését helybenhagyta. A noviszadi semmitőszék pénteken elvetette a főügyész által bejelentett semmiségi panaszokat. * Koszovdc Veszclin bácskogradistei földműves 1922 november 15-én Bácskogradisten két ismeretlen katonával, fegyverrel, késsel, revolverrel és korbáccsal felszerelve végigrabolták a község tehetősebb polgárait. Varga Mihálytól tízezer koronát, Antal Ferenctől egy bundát, egy aranyórát, két rend ruhát. Berki Viktóriától 6964 koronát, Balázs István kereskedőtől 6000 koronát és 18 télikabátot, egy kalapot, Botka Vilmostól ezer koronát, Bernhard Fereuctól 2000 koronát, egy aranyláncot, egy drágaköves gyűrűt raboltak. A noviszadi törvényszék 1923 február 22-én Koszovácot 3 évi fegyházra ítélte. Az Ítéletet 1925 március 25-én a noviszadi felebbviíeli bíróság helybenhagyta. A semmitőszék pénteken elutasította a beadott semmiségi panaszokat. # A szuboticai ügyészség vádat emelt Neskovics Mitar sztarakanizsai fakeres-' kedő ellen, mert 1922 november 20-án Sztarakanizsán saját faraktárában meg-, akadályozta hivatalos ténykedésében Stevanov Nenád titkosrendőrt, aki egy lopás ügyében akart a fatelepen nyomozást lefolytatni. A szuboticai törvényszék 1924 március 4-én felmentette Neskovlcsot, mert Stevanovnak nem volt írásos meghatalmazása arra, hogy Neskovics fatelepére bemenjen. A noviszadi felebbviíeli bíróság 1925 február 26-án megváltoztatta az Ítéletet és Neskovicsot 3 napi fogházra Ítélte és a költségek viselésében elmarasztalta. A noviszadi semmitőszék pénteken elutasította a beadott semmiség! panaszokat. ^ *
