Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-23 / 166. szám
1925. funlus 23 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oJd&L FROSEICH A VÁDLOTTAK PADJÁN Egyedi Artur gyilkosa őrjöngött főtárgyaláson Nem akar emlékezni a bűncselekményre — Gyökvonásnak nevezi a gyilkosságot Az após-gyilkos őrültséget szimulál Sopronból jelentik: A törvényszék hétfőn reggel kezdte tárgyalni dr. Froreich Ernő bünpörét, aki — mint ismeretes — kilenc hónappal ezelőtt meggyilkolta dúsgazdag apósát, Egyedi Artur földbirtokost. A főtárgyaláson Froreich fekete ruhában jelent meg, fekete nyakkendővel, halott sápadtan, két börtönőr karjaiba kapaszkodva. Korom-fekete szakálla és haja erősen megszürkült a börtönben. A börtönőrök karjába fogódzva vonszolják előre Froreichot, aki egész testében remegve ü! !e a vádlottak padjára. Védője, dr. Sándor László azonnal hozzá siet és a fejét simogatva nyugtatni próbálja. Froreich egyszerre sirvafakad. Szörnyű rangatódzás rázza, őrült iramba táncol a lába. Mindenki őt figyeli. Nem tudja, hogy mikor született? A főtárgyalás megnyitása után az elnök megkezdi a személyi adatok felvételét. Az elnök : Hol született ? Froreich: Hol ? Bajorországban, Soltomban, 1887-ben. Az elnök: Milyen hónapban? Froreich : Augusztusban. Az elnök: A napot nem tudja megmondani ? Froreich: Mit tudom én. Tizennyolcadikán vagy tizenkilencedikén. Az elnök: Foglalkozása? Froreich: Bankhivatalnok. Az elnök: Mindig bankhivatalnok volt ? Froreich: Hát nem mindig. Minden percben hátra, hatra tekint, jobbra-balra néz rémüldöző tekintettel, idegesen mozgolódik, szörnyű reszketőssel. Beszólitják a tárgyalóterembe a megidézett tanukat, akiknek javarésze nem jelent meg a tárgyalásra. Froreich megint idegesen kezd kapkodni. A vádirat A főtárgyalási elnök utasítására felolvassák a vádiratot. Az ügyészség dr. Froreich Ernő ágostai evangélikus vallásu 37 éves magánzó, volt budapesti lakos ellen a Btk. 207. és 208. paragrafusába ütköző gyilkosság büntette címén emelt vádat, mint tettes ellen, azért, mert Egyed községben 1924 október 6-ról-7-ére virradó éjszakán néhai dr. Egyedi Artúrt előre megfontolt szándékkal megölte. Froreich — mint ismeretes — a vizsgálat során beismerő vallomást tett. Froreich vallomása — Megértette a vádat? — fordul az elnök Froreichhez a vádirat felolvasása után. — Megértettem, — válaszolja Froreich. — Bűnösnek érzi magát? — Nem, — válaszolja remegő hangon a vádlott. Sándor László dr. védő ekkor kéri a tárgyalásnak keddre való elnapolását, mert a boncolást végző budapesti orvosszakértők nincsenek jelen. A bíróság ezt a kérelmet elutasítja. — Beszéljen tovább, — fordul az elnök most Froreichhez — miért nem érzi magát bűnösnek? — Nem tudom mi történt, hogyan történt — válaszolja Froreich. Az elnök kérdéseire ezután Froreich ingerülten, rángatózva válaszol és beismeri, hogy Budapestről október 5-én utazott Egyedre, hogy apósát meglátogassa. Az elnök: Ugyebár mondta önnek a sógornője, Vukné, hogy Egyedi ágyban fekvő beteg. Froreich: Igen, de máskor is beteges volt. Ekkor mondta nekem Vukné, hogy mit akar az öreg. Rossz anyagi viszonyok között élő Margit leányának csak valami csekélyke összeget akart adni. Az elnök: Na és mi történt azután? Froreich: Másnap bementeni hozzá a délelőtti órákban. Az elnök: Apósához? Ágyban feküdt egyedül? Frireich: Igen. Az elnök: Sokáig beszélgettek és mi-j röl? Froreich egyre idegesebb lesz, remegjj az egész teste és akadozva mondja: A| gazdaságról beszéltünk és azt niond-| tarn, hogy én rendet fogok csinálni. Az-1 után kezdett személyeskedni szokása; szerint... Összevissza mindent... min- jj denfélét... személyeskedett... rend- j szertelenül... — Mégis mit mondott a tervekre Egyedi? — kérdezi az elnök. — Majd meg fogja látni — mondotta és személyeskedett. ■— Miben állott ez? — Szitkozódott, kifogásolta a gyerekeket. — Békésen váltak el, vagy összekoccantak? — Nem lehetett megállapítani, mert folyton veszekedett. Az elnök: Ez volt hétfőn délelőtt, — folytatta tovább a kérdezést az elnök, — mi történt másnap? Nem mondotta magának Vukné, hogy Egyedi azt kívánja, hogy maga utazzék el? Froreich: Azt ö mindig mondta. Ha elutaztam volna, amikor ő mondta, akkor itt sem volnék. Az elnök: Beszélt a szobaleánnyal, hogy másnap sokáig ne menjen be felkelteni Egyedit? Froreich: Úgyis olyan nehéz volt cselédet kapni, nem adhattam más instrukciót, mint amit az öreg adott, mert különben megbolondult volna minden az összevisszaságtól. Különben is nem volt még befejezett a dolog. Az éjféli látogatás Az elnök kérdésére Froreich elmondja, hogy a végzetes éjszakán apósa az ágyban fekve fogadta, ahol éppen olvasott. Sokáig barátságosan beszélgettek. Az elnök: Miről? Froreich: Szenvedély nélkül tárgyaltunk, mert én nem szeretem a veszekedést, nem szeretek civakodni még szóval sem. Aztán igy, úgy, ami történt, történt, hogy hogyan csináltam? Benne van a vádirathan. Az is benne van, hogy gyököt vontam. Az elnök: Hát ez meg micsoda? Froreich: Lehet, de én nem tudom. Froreich mind érthetetlenebb és érthetetlenebb feleleteket ad. Az elnök: Beismeri, hogy az öreget önön kezével ölle meg? Froreich: Lehet, de nem ismerhetem el, mert nem emlékszem. Azt tudom, hogy az ágyban feküdt és átkozta a gyerekeket. Hogy hol fojtottam meg, a száján, vagy a fülén, arra nem emlékszem. Az elnök: Halva maradt? Froreich• Mondják, de nem emlékszem rá. Lehet. Az elnök: De nem az ágyban találták, hanem a mosdóra kendővel felkötve. Froreich: Lehet. En megijedtem és talán azért tettem. Hogyan csináltam, nem tudom. Naiv dolog volt. Az elnök ezután a részletekre vonatkozólag tesz kérdéseket, de Froreich mindenre azt válaszolja, hogy nem emlékszik. Mikor az elnök erre figyelmezteti, nyögve könyörögni kezd, hogy higyjék el, nem emlékszik semmire. Az elnök: Mondja csak. a torkánál kapta meg? Froreich: Igen, Az elnök: Nem tadta volna megfojtani, ha ébren van, mert Egyediben az! életösztön ellentállást váltott volna ki. 1 Froreich: Természetesen. Az elnök: Na lássa. Hát aludt Egyedi? | Froreich: Nem aludt. Égett a lámpa, f Az elnök: Az öreg arca tele volt vér- j rel, ön is véres lett. Mikor vette észre a j vért? Délelőtt? Froreich: Lehet. j Az elnök: Dehogy lehet, egészen biztos, hogy igy van. Maga ott öntudatos cselekedetet végzett. Az is erre mutat, hogy a két vánkos a földön volt, tehát önök dulakodtak. Úgy gondolom, hogy maga kirántotta az öreget az ágyból és a földön tovább dulakodtak. Froreich: Nem emlékszem, elnök ur. * Az elnök: Nem lehet elképzelni. Az or-t vosok szerint 8—9 percig tartott a dula-! kodás. Ennyi ideig nem lehetett öntudatlan állapotban. Lehetséges, hogy izgatott volt, de nem volt öntudatlan. Froreichnek szokása fojtogatni; Froreich: Erre az állapotra nem tudok visszaemlékezni. A tanuk közt is lesz egy, aki megmondja, hogy a fogházban egyszer egy Novacsek embernek a torkára ugrottam, azt sem Judom, ki volt, I hol volt, csak elkezdtem fojtogatni. Enjj nem udtam erről semmit, ő mondta, hogy öntudatlan állapotban fojtogatni kezdtem. Az elnök: Többször volt már ilyen állapotban? Tudja ezt bizonyítani? A gyilkosság előtt hol volt még ilyen esete? Froreich: Parisban a lakásomon. Odajött egyszer egy rendőrtisztviselő, azt hiszem, foglalni jött, én elkezdtem fojtogatni és kidobtam. Au elnök: Mondja csak, más esetet is tudna ön felsorolni? Froreich: Lehet, de én nem tudok emlékezni. Az elnök: Igaz-e, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban, ahol ön alkalmazásban volt, ott is volt ilyen veszekedése, amelyre nem tudott visszaemlékezni? Froreich: Igaz. Az elnök: És ön ilyen esetben nem tud visszaemlékezni cselekedetére? Igaz, hogy az ön anyja is elmebajban halt meg? Froreich: A Llpótmezőn. Az elnök: Ez benne van az iratokban. Mondja csak, van még más ilyen ember is a családjában? Froreich: Az öcsém. Froreich örüiési rohama Egyszerre Froreich hirtelen felugrott a vádlottak padjára és egész testében remegve, artikuiaíutlan hangon kezdett az elnök felé kiubdlni. Nagyneliezen lehetett megérteni, hogy szünetet akar, pihenést kér, mert nem; bírja tovább. Az elnök látta Froreich rettenetes helyzetét, azonnal felfüggesztette a tárgyalást és utasítást adott a börtönőröknek hogy vezessék el Froreichet. A börtönőrök karonfogták a szinte élettelen embert és kivonszolták a teremből. Bevitték Kun László ügyész szobájába. Ahogy a folyosón vitték Fromchet, őrjöngeni kezdett, nekiesett a fogfuizőröknek, kiszakította magát a karjaik közül. Azok alig bírtak vele. Bevitték az ügyész szobájába, ott újból nekiesett a fogházőröknek, állati módon ordítani kezdett, felugrott az ügyész asztalára, leszórta az asztalon levő összes iratokat. A börtönőrök újból lefogták, leszo-' ritották és lefektették. Froreich ezután eszméletlen állapotba került, élettelenül elnyúlt a földön. Az elnök felfüggesztette a tárgyalást délután két óráig. A tanúvallomások Délután két órakor folytatták a tárgyalást, amelynek kezdetén dr. Sándor László, Froreich védője kérte, hallgassák meg az orvosszakértők és az ellenőrző orvosszakértők véleményét, hogy Froreich kihallgatását jeilenlegi állapotában folytatni lehet-c. Ai orvosszakértők kijelentik, hogy a vádlott állapota olyan, hogy ha ma nem 1 hallgatják ki, akkor se holnap, se máskor nem folytathatják a kihallgatást, mert gyógyulására kevés a kilátás. Froreich ezután kijelenti, hogy igyekezni fog nyugodtan viselkedni. delei kororvost hallgatja ki ezután a bíróság. Geiei elmondja, hogy Egyedi Arthur holttestének megvizsgálása utáfl megtiltotta a koporsó lezárását és őrséget állított a kastély köré mert attól tartott, hogy Froreich fel fogja a házát gyújtani. Másnap azután nyíltan kifejezést is , adott gyanújának Froreich sógornője Vukné eiőtt, hogy Froreich gyilkolta meg Egyedyí. A temetésen a gyilkos nyugodtan viselkedett. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy a tanú nézete szerint Froreich a v<n gyónóért gyilkolta-e meg apósát. Geld körorvos határozatlan választ ad. — Kokas dr. járásorvos is megvizsgálta a halottat, — mondja Géléi dr. — és ugyanarra a megállapításra jutott, mint én. Elnök: Hogyan viselkedett Froreich az eset után? Úgy viselkedett-e, mintha most már ö rendelkeznék a gazdaságban? Géléi: Igen. Sógoromat is mindjárt intézőnek nevezte ki. A vádlottat egzaltált, ideges embernek ismerte. Az eset után semmi megtörtséget nem vett rajta észre. Védő: Hogyan tudott önzsinegelést konstatálni a hullán, hiszen a budapesti orvosok ezt nem állapították meg. Géléi. Ez csak úgy történhetett meg, hogy a budapesti szakértők a nyakon levő barázdákat nem látták. Kijelenti, hogy lehetségesnek tartjer, hogy Egye-, ált éber állapotban fojtották meg. A védő ellenzi, az ügyész kéri a tanú megesketését. A bíróság e tekintetben a döntést későbbre halasztotta. Kokas Lajos dr. járásorvos a következő tanú. — Géléi első jelentésére, — mondja, — kiszálltam Egyedre. A jegyző itt kihallgatta a házbelieket. Mivel a vallomások a hullalelettel nem ellenkeztek és nem látszott kizártnak az öngyilkosság, Géléi leletét megerősítettem. Másnap reggel Géléitől újabb jelentést kaptam, ment a hullán feltűnő elváltozások támadtak, a nyak két oldalán hullajfodtok mutatkoztak. Újabb vizsgálatot tartottam és ennek alapján megváltoztattam véleményemet. Sürgősen bejelentettem ezt az ügyészségnek azzal, hogy. a hullát időközben Budapestre szállították. Mikor a hullát először megnéztem, nem volt gyanús a véres arc, mert megtörténhetett, hogy az ágyba való szállítás közben véreződött be. Elnök: Lehetséges-e, hogy éber állapotban fojtották meg Egyedit? Kokas ár.: Valószínűbb, hogy álmában fojtották meg, mert különben nagyobb dulakodás nyomait lehetett volna megállapítani a hullán. Kiss Béla körjegyző, tanú, edmondja, hogy október 7-ikén értesült Egyedi haláláról. Ekkor átment a kastélyba, álról megejtette az előzetes rendőri hullavizsgálatot. A csiaáád Jtivánságára bement Sopronba az ügyészséghez és megszerezte a hutlaszáJlrtási engedélyt. Másnap reggel átment az elölj árőkkal a kastélyba, hogy a község nevében részvétét fejezze ki. Ekkor Géléi dr. félrehivta és közölte vele, tíogy a gyanúja szerint az öreg ur nem természetes halállal múlt ki. Délután Kokas dr. megerősítette Géléi nézetét, amiért is pótjelentéist küldött az ügyészségnek. Férfi-rókáik 8 dinártól, női harisnyák 13 dinártól feljebb a „HARISNYAKIRÁLYNÁL“ KLEIN JENŐ NOVISAD Fiókok: Senta és Vel.-Beökerek ZÜRICHBEN a dinér EMELKEDETT NOVISADON, SENTÁN é» BEÍKEREKEK HLHtPJ JENŐ „HAR1SNYAKIRÁLY* kötött és szövöttárn üzletében AZ ÁRAK ESTEK
