Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-21 / 164. szám

1925. juníus 21. BÄCSMEGYE! NAPLÓ Az idei női divat: az ostobaság — Asszonyom, a Semmeringen nya ral!? Asszonyom, mit hord, pubifrizu­­rát? Asszonyom, tűzpirosra festi a ha­ját, vagy nefelejcsszinüre? Asszonyom... — Ugyan menjen már, maga elma­radt ember. .Vagy igazán nem tudja, mi a legújabb női divat? Pubifej, excentri­kus hajfesték, kátrányiilatu parfőmök és autóbaleset... Hol van már az? Az idei női divat az ostobaság. * Ez természetesen nem olyan egyszerit. Nem minden ember olyan szerencsés, hogy ostobának szülessék. A született ostobaság: szerencse, grácia, mondhat­nék: elhivatás. A riők között kevés az elhivatott. Az igazság mindenekfölött, és ki kell végre mondani: a női ostoba­ság ijesztően fogy. A férfiostobaság vi­szont — ó, örökbölcs egyensúlya a ter­mészetnek —• folyton gyarapszik. Nap-nap után kevesebb az ostoba nő, tehát divat lett a női ostobaság. Ez ter­mészetes. Mindig az a divat, ami ritka, ami becses, ami kivétel. A császári Ró­mában feketéhaju latin nők mind taci­­tusi germánszőkére, mai nők ostobára festik magukat. Tessék elhinni, nemcsak hiúságból. Mert az ostobaság nemcsak hiúság, az ostobaság mindenekelőtt okosság dolga. Agyafúrt világban butának látszani a legnagyobb bölcseség. Ésszel, okosan ostobának lenni. Besminkelni magát os­tobasággal. Az ostobaság a szellem ■ár­talmatlansága; és szellemes hölgyek sze­retnek ártatlannak látszani. Ostobának lenni nem. Ostobának lát­szani annál inkább. Aki ostoba, attól nem félnek, azt szeretik, azt dicsérik, annak megbocsájtanak, azt elveszik fe­leségül. Aki ostoba, az kényelmes, meg­nyugtató, szívderítő, aki ostoba, azt el­választják az urától és elveszik felesé­gül másodszor is. Az ostobaság hozo­mány. Ostobának látszani? Művészet. Hogy az ember megtanulja, okosság kell hoz­zá, szerénység, önfegyelem. A dadogó hamarabb tanul meg folyékonyan be­szélni, mint az okos ostobaságot, szé­gyenkezés és szemérem nélkül sikerült ostobaságot csinálni. Az ostobaság tu­domány, amit nem lehet kurzusokon di­lettánsok fejébe verni. A bölcset lehet játszani hallgatással. De az ostobának beszélnie kell. Ha va­lakiről azt mondják, hogy okos, — oly kevésről mondják — azt el is hiszik, ta­lán éppen azért, mert olyan kevésről mondják. De: buta. Oly könnyen ráfog­ják az emberre, hogy az. A butaságot nem hiszik el szó nélkül. Egy tébolyult versenyben ezt bizonyítani is keli. Itt nem elég a hajat befésülni a homlokba, megfagyott mosolyt huzni az ajkakra, kis betanult csacsiságokat hadarni, a szemet parancsszóra lesüti vagy tágra­­mereszteni. A vizsga szigorú, az utánzót hamar megkülönböztetik a mestertől, a strébert az elhivatottól. Az igazi, a te­hetséges ostoba igazán bizonyítani csak eggyel tud: a szerencsével. De: a nők ezt is kijátszák. Veszik ész­re, hány ravasz nő, hány igazán agya­fúrt asszony és leány csinált az utóbbi időben szerencsét. Nem érdemtelenül. Tökéletesen játszottak, művészien csal­tak, egy nagy lelkierényt, az ostobasá­got pótolták a csacsogás, a vihogás, az| ámulás, a kiváncsiskodás, a megható-' dottság pompás dresszurájával. Az osto­baság hódit, az ostobaság iskolát csinál | és mentői több a veszedelmesen okos nő, annál több látszik veszedelmesen os­tobának.' (Közülök a legjobb játékosok percig sem vesztik el magukat. Nem­csak a férfiaknak, de a többi nőnek is játszák az ostobát.) Na és kitől tanulják, ha olyan okosak? Férfiadtól. Remek iskola. Igazán ostoba csak férfitársaságban lesz a nő. Csak számítás? Talán nem is. Vannak közöttük önzetlenek is, akik számára a jó igazi hamisítatlan, nyáron jegelt, télen fütött müostobaság, nem spekuláció. Ezeknek van gazdag, jó és türelmes fér­jük, remek lakásuk, télen bálok, nyáron nagy utazások, sikerült gyerekek, meg­bízható udvarlók, szóval tökéletes csa­ládanyák, a szó antik értelmében vett példás matrónák. És mégis! Nem, ezek nem számításból teszik, hanem az eszté­tika iránt való hődojatból. a szépség imádatának egy velük született, leküzd­hetetlen belső ösztönéből. Mert a nőt szépiti az ostobaság, mint a férfit az okosság. Budapesten ma kevés a szép férfi, de annyi a nő, aki szépnek látszik. Az ostobaság szépit, az ostobaság fia­talít. Szép testben üres agy. Meglássák, ez egy hosszú, ez egy nagyon hosszú, ez egy halhatatlan divat lesz. Túléli még a bubifejet is L. L. TERE-FERE © m & Michelet a háborúról. Most buk­kantak rá Michelet néhány eddig isme­retlen, kiadatlan levelére, melyben a francia történetiró a végzetes 1870. év­ben a háborúról ir s megdöbbentő éles­látással jqfolja meg az 1914-iki világhá­ború szükségességét. Az első levél Paul Meuricehez, a Rap­pel szerkesztőjéhez szól: — Kedves barátom, senkisem akarja f a háborút. Tehát háborút indítanak, vagy elhitetik Európával, hogy mi akar­juk a háborúi. Ez a ravaszkodás és szemfényvesztés müve. Tegnap millió paraszt szavazott le vaktában. Miért? Azt hitték, hogy elkerülnek majd oly rázkódtatást, melytől félnek? Vagy azt hitték, hogy a háborút szavazzák meg, tulajdon gyermekeik halálát? Borzasz­tó, hogy visszaélnek ezzel a meggondo­latlan szavazattal. De a legnagyobb szégyen, a legnagyobb erkölcsi halál lenne az, hogy Franciaország minden érzése, minden érdeke ellenére bele engedné magát sodortatni. Csinál­juk meg népszavazásunkat, de komo­lyan. Kérdezzünk meg minden osztályt, a leggazdagabbat épugy mint a legsze­gényebbet, a városiakat épugy, mint a parasztokat, forduljunk a nemzethez! Pedig azokat, kik az imént ezt a többsé­get alkották s ennyire megfeledkeztek az ígéretükről. Mindegyikük ezt mondot­ta: Igen, de a háborút semmiáron sem. Másik levele valóságos prófécia:' — A párisi és berlini kormány kölcsö­nösen egymást vádolja s a mészárlást készíti elő, mikor a Gondviselésre hivat­kozik. A botrányos cáfolatok, melyeket küldözgetnek, csak arra engednek kö­vetkeztetni, hogy egyikőjük sem mond igazat. A majdnem elkerülhetetlen kö­vetkezmény az lesz ebből mindakét nem­zet számára,, hogy rettenetesen meg-' alázzák őket, szakadék nyílik közöttük. Ha a győzelem a porosz militarizmus és a német egységé lesz »Németország állandó veszedelemmé válik a szomszéd nemzetek számára«. Ha Franciaország győz és a napóleoni cézárizmus, akkor bármit is tesz, sohasem menekszik meg attól a gyanútól, hogy újra akarja kez­deni XIV. Lajos, vagy Napoleon kor­szakát . . , Mit gondolnak a gyermekek a szegénységről és a gazdagságról. Alice Decsoeudrcs, genfi tanítónő nem érdek­telen kísérletre vállalkozott. 1400 svájci gyermeket kérdezett meg arról, mi a véleménye a szegénységről és a gazdag­ságról. A gyermekeknek szigorú fel­ügyelet alatt kellett elkészitenlök, szeme láttára,, dolgozatukat, anélkül, hogy előt­te tájékoztatta volna őket a kérdésről. Az első kérdés: miért dolgozunk? Kell-e akkor is dolgoznunk, ha gazda­gok vagyunk? Legtöbb gyermek azon a véleményen van, hogy a munka szükséges. Csak ke­vesen tagadják a munka nemesítő voltát. Pár igen kiskorú növendék azt a felele­tet adta» hogy jobb, ha — nem dolgo­zunk. (Ne vegyük el kenyerét a mun­­kátlanoknak!) Egrr tipikus válasz : — Ha az ember nem dolgozik, nemso­kára beköszönt a nyomorúság, mig a munkás embernek sohasem kell ettől tartania. A gazdag ember, ha eltékozol­­ta vagyonát, nem bir többé munkába kapni, mert megszokta a henyeséget... A másik kérdés: Mi kellemetlen a szegénységben? Mi kellemetlen a gaz­dagságban? Körülbelül mindegyik azt feleli, hogy a tunyaság unalmas, az akaratgyenge­ség a gazdagság folyománya. Egy tizenhárom éves szegény fiúcska igy festi a nyomorúságot. —■ Télen nem tudunk fűteni. Szűk la­kásba zsúfolódunk össze, mert nagy a házbér. Apám állandóan attól fél, hogy nem lesz munkája. De egy gazdag lány, ki csak könyv­ből ismeri a nélkülözést, ekép rajzolja: — A szegény ember nem tanulhat nyelveket, hijjáti van minden kényelem­nek, szemét nem gyönyörködtetik a szép festmények és szobrok, nem hallgathat zenét, nem utazhat, nem ismerheti a he­gyeket és a tengert. A svájci tanítónő a feleletek alapján megállapítja, hogy azok a gyermekek, kik egymás mellett élnek, egyáltalán nem ismerik egymást, ¥ A szovjetcsillag alatt. Georges Popoff, ki repülőgépen szállt el Szov­­íet-Oroszországba, könyvet irt keserű tapasztalatairól. íme néhány adata: — A Moszkvától Szamaráig vezető utón ezrével hevernek az áru és sze­mélyszállító kocsik a sínek mentén, fel­dúlva, fedéltelepül és keréktelenül, mint siralmas roncsok, melyekkel senkisem’ foglalkozik, melyekről senkisem tudja, hogy kerültek oda. Moszkváról ezt jegyzi föl: — Itt sem bútorozott szobát nem kap­ni, sem a szállóban nincs hely. Csalá­dokhoz kell menni lakni. A szobában téglából összeábdált kandalló, melynek csőve végighalad a különböző szobákon, befüstöli az egész lakást. A falakon ez­rével hemzsegnek fürtökben a poloskák s egyéb rovarok. Fürdőt egyáltalán nem ismernek. A nép szutykos, a bérkocsis csupa féreg. Egy rágós, félig-rothadt husdarab a legjobb vendéglőben nyolc­millió rubelbe kerül. Az orosz parasztról való véleménye különösen érdekes. — A muzsik bizonyos bambasággal nézi az eseményeket, többnyire semmit sem ért belőle. Csak a rekvirálás éb­resztette fel utóbb. Meg az, hogy a szovjet-kormány hivatalosan is kicsu­­folta a vallást és egy furcsa körmenet­ben végighordoztatta Buddha. Mahomet, a Szent Szűz és a görögkatholikus egy­ház sok szentjének csufondáros torzké­pét. Ez a parasztoknak kissé szemet szúrt. A bolsevikek számszerint százezren vannak, ők uralkodnak százhuszmillió emberen, kik a régi orosz császárság területét lakják. * Napoleon betegsége. Doktor Caba­­nes, az ismert párisi orvos könyvet irt Napóleonról, orvosi szempontból. ö nem esik be abba a tévedésbe, amelyikbe sok történetiró, ki a császá­rok, királyok, hadvezérek testi zavarait túlontúl értékű. Tudvalevő, hogy Mi­chelet I. Ferenc uralkodását két kor­szakra osztja: I. Ferenc vérbaja előtt és I. Ferenc vérbaja után, valamint XIV. Lajos uralkodása alatt is meghúzza ezt a határvonalat, a rajta végzett műtét szerint: a sipoly előtt és a sipoly után. Annyi bizonyos, hogy az uralkodók egészségi állapota befolyásolja eszméi­ket s például Don Carlos őrülete elosz­lott azon a napon, mikor egy tudós dok­tor kimutatta, hogy dühöngése a vissza­térő lázzal függ össze. — Napóleoni is több ízben igyekeztek orvosi szempontból , megvilágítani. Lem­­broso nyavalyatörős lángelmének tartja. • Egy másik orvos arra mutáí rí, arca sárga volt és epebajban Doktor Diego Carbonel odáig hogy kétségbevonja Napoleon fÄttJ-r képességeit s él a gyanupörfeL hcj$y »kétes apaságának okozója bizonyara egyik kegyence volt«. Mások szerint Napoleon aranyeres, rühes és mint XIV» Lajosnak, az ő orra is gennyedt. Doktor Cabanes véget vet áz orvosi regéknek. Hiteles adatok alakján ki­mutatja, hogy a leghatalmasabb ■ csá­szár sokizületi gyuladásban és gümőkór­­ban szenvedett. Napoleon a jellegzetes gümőkóros. A boncolásnál kitűnt, hogy tüdeje összenőtt a bal meHhártyával. A tüdővészesek fiatalkorukban soványak, görnyedtek, törékeny külsejüek, de ha tüdejük elmeszesedik. akkor rohamo­san meghíznak. A császárnál is ez volt az eset. Fia, a reichstadti herceg, a Sas­fiók apjától örökölte a tüdövészt s tá­­lyogos gümőkórban halt meg. A császárt a saámüzetésben Szent Ilona .szigetén két angol orvos kezelte, O' Mcare és Stokoc, de miután ségiteni akartak rajta, az angol kormány visz­­szahivta őket. Stokoet haditörvényszék elé állították, elbocsátották a tengerészet kötelékéből. Kétségtelen, hogy Napoleon itt sokat szenvedett a rossz éghajlattól, a silány tápláléktól s májzsugorodásban pusztult el. mely ezen a szigeten járvá­nyos: * j Szalad-e a bírónak aludnia? Ber­lint fontos kérdés foglalkoztatja; vájjon szabad-e a bírónak tárgyalás közben aludnia? Tavaly egy német városban a pör végtárgyalásánál a törvényszék elnöke elszenderedett, mig a védő lángoló be­szédet mondott védence érdekében. A törvényszéki elnököt csak a közönség tapsvihara ébresztette föl, mellyel a védőbeszédnek adózott. Ekkor az elnök megdörzsölte szemét és ezt, mondta: . — A tárgyalást bezárom, a törvény­szék tanácskozásra vonul. vissza. Az Ítélet rendkívül szigorú volt, a védelem minden érvét elutasította, sőt még az ügyész indítványát is túllicitálta. Ezért az ügyvéd semmfeégi panaszt jelentett be,.. azzal az indokolással, hogy a.. törvényszéki elnök a tárgyalás alatt aludt és kérte a 338. §. alkalmazását, mely szerint minden ; ítélet semmis, ha ar törvényszék helytelenül van összeál­lítva. Az ügyvéd semmiségi panasza eljutott a különböző föllebbviteli fórumokhoz, mig most a'lipcsei kúria kimondta az utolsó szót. A tábla véleménye a kö­vetkező: — A törvény nem ismerheti el egy bí­ró »szellemi távollétét«,- mert a figyel­metlenség, vagy az alvás nem esik a 338. §. rendelkezése alá. Heilberg jogtanácsos szerint a tábla határozata helyes, mert egy bíró figyel­metlenségét lehetetlen,lemérni. Goldschmiedt, berlini egyetemi tanát ellenben igy vélekedik: — Természetes, hogy a biró figyelmét egy és más néha elvonhatja a tárgyalás­tól. De a tábla határozata helytelen, mert a bírónak még sem szabad alud­nia. ' Prey, a berlini jogász azon a véle­ményen van, hogy szóbanforgó biró nyílt szemmel aludt és horkolt. Fölteszi a kérdést, mi történne akkor, ha zárt szemmel aludt volna? Az alvás és a nyilt szemmel való álmodozás között csak nagyon kevés fizikai különbség van, bár a lelki különbség nagy. Hampert ügyvéd véleménye az, hogy a bírónak, ki a törvény fölött virraszt, még sem illik aludnia. És ez az igazság. ¥ Zarándokhistóriák Rómából. Egyet­len fővárosban sem. szokás, hogy a vil­lamosban ütők átadják helyüket az ál­lóknak. Egyedül Rómában járja most e^z a di­vat, a szentévben. Ha zarándokok ér­keznek, a rómaiak felkelnek helyükről, hellyel kínálják őket, akár szép nők, akár csúnyák, akár férfiak. ________ 15. oKfol»

Next

/
Thumbnails
Contents