Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-04 / 149. szám

~ 4. oldal BACSMEGYEI NAPLÖ 1925 junius 4, A belügyminiszter megharagudott Kanizsára Nem vett részt a tiszteletére rendezett banketten Szhírakanizsán nem valami idilliku­sak a közállapotok. A kis Tiszaparti vá­ros lakosságát egymást kővető furcsa események tartják izgalomban. Egyik napról a másikra felfüggesztik a főkapi­tányt, házkutatást tartanak nála, letar­tóztatják, majd meg szabadon bocsátják az ottani radikálisok egyik harcos veze­tőjét. Agbaba Mihály, szerb nemzetiségű vállalkozót, az uj főkapitány legutóbb letartóztatta s az ügyészségre kisértette elődjét, LmtgUlov Radlvoj volt főkapi­tányt. Érthető, hogy ezek az események iz­galmas légkört teremtenek s ebben az izgalmas légkörben könnyen születnek legendák, amelyek hitelre találnak min­denütt. Ellenőrizhetetlen egyelőre, hogy legenda-e, vagy pedig valóság, amit a belügyminiszter legutóbbi látogatásával kapcsolatban beszélnek Sztarakanizsán. Mint megírtuk, Makszimovics Bózsó létartózatták, ugyanaznap este 9 órakor a két letartóztatottnak határozatot kéz­besítettek, amely szerint másnap reggel hat órakor mindkettőinket átte­szik a határon s hogy a családink nyolc nap, határidőt kap, hogy anyagi ügyeiket rendbehozza, s nyolc nap után család­tagjaiknak is távozni kell az S. fi. S. (illám területéről. A két kanizsai polgár szívesen élt volna jogorvoslattal, ez ellen az embertelen és igazságtalan határozat ellen, azonban mindössze az éjszaka né­hány órája állt rendelkezésükre s ezt is letartóztatásban kellett tölteniök. Harmincadikán Parcení és Kardost át in adták a horgosi határrendőrségnek, amely szabályszerűen végre is hajtotta a kanizsai kiutasító határozatot. A ma­gyar hatóságok azonban nem vették át s nein fogadták el a két kiutasitotíat, akik elvesztették inár magyar állampol­gárságukat. Parcen és Kardos vissza­tértek tehát Kanizsára. Palmár rendőr­­kapitány ismét letartóztatta őket. Kardos, akinek már úgysem volt sokj veszteni valója, meg merte kérdezni a j főkapitányt, hogy mi az oka. hogy bel­ügyminiszteri határozat nélkül kiutasít­ják őket, holott mind a ketten optáltak az S. H. S. királyság javára, opciós kér­vényük még edntézetlen s arra is hivat­kozott, hogy a B. B. B. osztály főnöke azt a kijelentést tette, hogy még azok­nak sem kell elhagyni az országot, akik­nek az opciós kérvényét elutasították. Palmár rendőrkapitány, igy panaszolja Kardos, válasz helyett összepofozta a letartóztatott embert s azután sietve je­lentést küldött a belügyminiszternek, hogy két békés, szorgalmas, soha meg nem büntetett kanizsai polgár »veszedel­mes áilamellenes elem«, akikkel szemben neki sikerüli megvédelmezni az államot, kiutasította őket. Minthogy pedig a mi­nisztériumban jobban hisznek az ilyen jelentéseknek, mint a tényeknek, a két polgár elveszti exisztenciáját. belügyminiszter kedden a szentai gaz­dasági kiállítás után Szentáról Sztara­­kanizsára ment át. Kíséretében volt Aleksztjevics Mita kerületi főispán és dr. Radonics Jován, a szuboticai kerület képviselője. A vendégek az ünnepélyes fogadtatás után felmentek a kanizsai városházára, ahol a belügyminiszter ér­deklődni akart a közigazgatás menete és a kanizsai közállapotok iránt. Eddig a tény. A kanizsaiak ehhez a tényhez most a következőket fűzik, hogy mind ez igaz-e, azt nagyon bajos ellen­őrizni: Kanizsa uj főkapitánya: Palinár Kál­mán kímélni akarta a belügyminisz­tert, nehogy panaszkodtak sirámai za­varják lelke nyugalmát s ezért a város­háza kapájába rendőrt állított, akinek az volt a feladata, hogy mindenkit el hessegessen, aki panasszal akart a bel* ügyminiszter elé járulni. A rendőr em­berül meg is felelt feladatának s rná már úgy volt, hogy a •belügyminiszter azzal a meggyőződéssel távozik Sztara kámzsáról, hogy minden csendes és min­den rendben van. A panaszkodni akarók közt volt azonban egy dobrovoljác is, akinek tudvalevőleg nem nagyon impo­nál sem a rendőr, sem a főkapitány. A dobrovoljác félretolta az őrtálló rendőrt s bement a belügyminiszterhez. — Miniszter ur,' — mondotta — a nép szeretné elmondani panaszait, a kapu­ban azonban zsandár áll, senkit nem en­ged ide. A belügyminiszter nyomban intézke­dett, hogy akinek panasza van, beme­hessen hozzá. A panaszkodni akarók közt volt Agbabo. Mihály is, aki élt is ezzel az engedéllyel. Nem sokáig beszél­hetett azonban, mert a belügyminiszter ideges lett. Félbeszakította Agbabát, ki­jelentette: — Ide se jövök többet! azután autóra tilt, ott hagyta a megle­pett sztarakanlzsaiakat, visszament Beo­­gradba, még a tiszteletére rendezett banketten sem vett részt. A miniszter tiszteletére rendezett gazdag menüt a kanizsaiak a miniszter nélkül voltak kénytelenek elfogyasztani. Így mondják el az esetet Sztarakani­­esán s hozzáfűzik azt is, hogy ha a mi­niszter ott maradt volna, lett volna elég panasz és sérelem, amit végig kellett volna hallgatnia. így bizonyára értesült volna.. Parcen Miklós és Kardos János esetéről is. Farcen a sztarakanizsai városi mozi bérlője. Kardos pedig villanyszerelő. Egyiknek a tisztessége, becsületessége ellen sem volt soha kifogás. Minthogy azonban a Vajdaságban most újra napi­­rénden vannak a kiutasítások, aki hiva­talban ván, személyes ellenszenvből vagy érdekből könnyen visszaélhet azzal a hatalommal, hogy kiutasíthat egyese­ket. Parcen Miklóst és Kardos Jánost is kiutasították. A kiutasítást meglehetős különös körülmények közt hajtották »égre, ?9-én este Parcent és Kardost Negyedszer ölt a tovarisevói gyilkos A vádlott elátkozta a feleségét , A tovarisevói helyszíni tárgyalás második napja A tovarisevói gyilkosság ügyében a helyszínén megtartott tárgyalás máso­dik napja iránt az előzőnél is fokozot­tabb érdeklődés nyilvánult meg, mert a közönség mindinkább hitte, hogy a ki­hallgatott tanuk vallomásából megálla­pítást fog nyerni, hogy a tovarisevói Szrnao gyilkosság csak epilógusa annak á*z összeütközésnek, amely 1923 őszén Tovarisevó ticcáin szembeállította egy­mással a két nacionalista organizációt: az Orjunát és a Szrnaot. Annál inkább látszott ez a feltevés in­dokoltnak, mert a gyilkos Vasziijev Isza á tovarisevói Srnaonak volt aZ el­nöke, inig a meggyilkolt Radojcsin Tosa, a százholdas birtokos a tovarisevói Or­­juna elnöke volt. De a tárgyalás folya­mán ez a feltevés nem nyert beigazo­­lást, noha az egyik tanú vallomása sze­rint a tovarisevói Szrnao vezetötagjai közül hárman egy uccasarki beszélgetés kapcsán jelezték: — A napokban egy gazdának meg kell halni. A tárgyalásnak volt ezenkívül egy másik szenzációja. Az egyik. tanú azt vallotta, hogy a vádlott. Vasziijev Iszá nah ez a negyedik gyilkossága és már hét évi iegyházat le is ült. A kihallgatott tanuk jelentékeny rész»' azt vallotta, hogy a gyilkosság közvet­len és íőoka az volt, hogy a. meggyilkolt a tragédia előtt ismételten gyávának nevezte az 56 éves magas és szikár Va­sziijev Iszót, aki erre azt felelte: — Ha nem félsz tőlem, gyere a korcs­ma üres szobájába. Radojcsin Tosa erre át is ment az üres szobába, ahova Vasziijev követ­te. Itt már tanú nélkül folyt íe a halálos párbaj, de az orvos- és fegyverszakér­tők nem iogadták el a vádlottnak azt a legujabbkeletii védekezését, hogy ami­kör az üres szobába ért, Radojcsin há­tulról rátámadt és fojtogatni kezdte, mi­re a vádlott *•önvédelemből« a már jóval előbb kinyitott zsebltésével hátrafelé szúrt és ekképpen találta el a meggyil­koltat. Dr. Zrilics Márkó palánkat és dr. Kempfcr Mihály obrováci orvos, mint orvosszakértők, azt vallották, hogy a sebesülés semmiképpen sem történhetett ilyen helyzetben és hátrafelé szúrva, kü­lönben a kés nem érhette volna a meg­gyilkolt szivét épp derékszögben, hanem lényegesen kisebb szögben. Az elnöklő Gomirac Vojiszláv tanács­elnök is a vádlott elé tartotta korábbi egybehangzó vallomásait, amelyek tel­jesen ellentmondanak a főtárgyaláson el­hangzott vallomásával. A tárgyaláson ötven tanút hallgattak ki, akik legnagyobb része a Radojcsin, Bugarszki és Protics családokhoz tarto­zik, Tovarisevón legalább 30—40 Pro­tics, 40—50 Bugarszki és 100—110 Ra­dojcsin nevű látók. A legnagyobb feltűnést Radojcsin To­ma, a meggyilkolt unokafivérének vallo­mása keltette, aki elmondotta, hogy a vádlott Vasziljev Isza eddig már négy embert ölt meg. Első áldozata Apics Szteváii paragi gazda volt, akit Vasziljev hasz év előtt, — amikor a vádlott Paragon rendőrőr­mester volt — Paragon meggyilkolt A második áldozata egy szállási gaz­da volt, akit addig bántalmazott, míg az a tettlcgességek következtében harmad­­héire meghalt. A harmadik gyilkosságot. Vasziljev 1913 Őszén, közvetlen az összeomlás előtt Hercegovinában követte el, ahol mint szekerészkatona bajonettjével le­szúrt egy muzulmánt, de a forradalom folytán nem vonták felelősségre. A tovarisevói gyilkosság a negyedik volt, ami Vasziljev lelkiismeretét terheli. Subics Jován tovarisevói gazda az 1923. évi Szrnao gyűlésről tett vallo­mást. Ismerteti a gyűlést követő véres összeütközés történetét. A gyűlésen a Szrnao tartományi elnöke: dr. Csere­­rnov György is hosszabb beszédet mon­dott, amelyet ezekkel a szavakkal feje­— Le a gazdagokkal.' Dr. Cseremov György, Lázics György tovarisevói görögkeleti plébános és Bor­­gyoski Milorád tanitó voltak az elsők, akik a tovarisevói Szrnao—Or.iuna ösz­­szeütközésnél revolvereikből több lövést tettek. Hasonló vallomást tett Bugarszki To­sa tanú is, akt elmondotta, hogy a Cse remov-fivérek parancsára a szrnaosok provokálták az összecsapást. Egy ilyen összeütközésnél dr. Cseremov György revolverével Milovanóv Slavoira támadt és ha az utolsó pillanatban valaki meg nem kapja a kezét, a golyó nem a ma­gasba, hanem Milovanovba fúródott volna. Radojcsin Uros, a meggyilkolt fivére, vallomásában előadta, hogy Todorov Dusán, a tovarisevói Szrnao elnöke, aki a községi elöljáróságnak is elnöke, a gyilkosság napján órákat töltött a korcs­ma előtt és titkos jelekkel utasításokat adott a korcsmában volt szrnaosoknak. Katyanszki Vláda tanú pár nappal a gyilkosság előtt Todorov Dusánnal, a Szrnao elnökével a római katholikus templom előtt találkozott és hallotta, amint Todorov több szrnaós előtt meg­veregette Vasziljev vállát és azt mon­dotta:-— Ne legyen gondolok, egy gazdának a napokban meg kell halni. Izgalmas volt a vádlott feleségének kihallgatása. Vasziljev .Mária mentőval­­fomást akart tenni és elmondotta, hogy férje ismételten panaszkodott, hogy Ra­dojcsin Tosa nteg akarja ölni. A vádlott valószínűleg félreértette fe­lesége vallomását, mert magából kikelve ugrott fel a vádlottak padjáról és ordít­va, hadonászva szakította meg: — Verjen meg az isten, nem ismerlek feleségemnek. Ez egy boszorkány ... A törvényszék eddig 47 tanút hallga­tott ki. Minthogy a beidézett tanuk kö­zül hárman nem jelentek meg, a tör­vényszék elrendelte ezeknek .előállítását és a tárgyalás folytatását csütörtökre halasztotta. Ármentessto- egyezményt kötöttek az utódállamok A merárii Qujj?,-konferencia Becsből jelentik: Meránban a minap fejeződött be a nemzetközi Duna-bi­­zottság konferenciája, amelyen az SHS királyságon kívül résztvett Románia, Magyarország, Ausztria és Csehszlová­kia. A bizottságban a Duna-menti álla­mokat érintő kérdéseket tárgyalták, fő­leg azt, hogy az utódállamok milyen egységes eljárást kövessenek a régi Ma­gyarország egész vízrendszerére nézve, A konferencián szóba kerültek külöm­­bözö hidrográfiai és hidrológiai kérdé­sek, mint például az árvizveszedelem ellen való védekezés, illetőleg a vizára­­dás prognózisa, továbbá a folyammed­rek szabályozási munkái. A bizottság tárgyalásairól a nemzetközi Duna-bi­­zottság egyik tagja a következőket mon­dotta : — A meráni konferencián több fon­tos kérdés került tárgyalás alá és né­hány jelentős szerződés jött létre. A résztvevő államok többek közt szerző­dést kötöttek az ármentesités kérdésé­ben, amely rendkívül fontosságú. A kon­ferencián az erdészeti kérdések is tár­gyalásra kerültek, ami szoros kapcso­latban ál! a vizrendészettel. A helyte­lenül kezelt erdészet ugyanis nagy kli­matikus és geológiai elváltozásokat idéz elő, ami élénk befolyással bir a víz­rendszerre.'Most, hogy a meráni konfe­rencia befejeződött, minden valószínű­ség szerint legközelebbi ülését a jövő esztendőben Magyarországon fogja meg­tartani. Lelőtte menyasszonyát azután öngyilkos lett Egy katarincszelói gazdálkodó vérengzése Becskerekről jelentik: Véres családi dráma játszódott le kedden a torontál­­megyei Katarinoszeló faluban, ahol egy gazdálkodó civakodás közben rálott két sógornőjére, azután öngyilkosságot kö­vetett el. < Unterreiner Péter harminckét éves ka­ta rinószelói gazdálkodó, akinek felesége ntár néhány évvel ezelőtt meghalt, nőül akarta venni elhunyt feleségének nővé­rét, Ehrenreich Erzsébet katarinószelói asszonyt, akinek a férje eltűnt a háború alatt. Az esküvőt mindeddig nem tart­hatták meg, mert az asszony férjének holttányilvánitását még nem tudták el­intézni. Kedden este Unterreiner az asz­­szony lakásán tartózkodott, ahol valami miatt összevesztek. Civakodás közben Unterreiner revolvert rántott és meny­asszonyára lőtt, aki véresen esett össze. A lövésre az asszony nővére, Ehrenreich Julia beszaladt a szobába, akire Unter­­reiner szintén Tálölt. Amikor a férfi lát­ta, hogy másik sógornője is összeesik, a másik szobába roliant, ahol az ágyban szivenlőtte magát és nyomban meghalt. A lövések zajára elősiettek a szomszé­dok és orvost hívtak, aki a két sebesült nőt segélyben részesítette. Ehrenreich Erzsébet sebesülése életveszélyes, míg Ehrenreich Julia csak könnyebben sebe­sült meg. Szerdán kiszállt a dráma színhelyére ! Triíunac becskereki vizsgálóbíró, aki a tényállás felvétele után megadta az en­gedélyt Unterreiner eltemetésére.

Next

/
Thumbnails
Contents