Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-21 / 164. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 21 Rendőrség védi a haj átjárási bérlőket A telepesek jogait elismerő agrárminiszteri rendelet nem érkezeit meg — A dobrovoljicok elhagyták a földeket A hajdujárási földek ügyében a bonyodalom napról-napra nagyobb lesz. Az agrárminisztériumnak az a rendeleté, amelyre az uj telepesek, pénteken hivatkoztak és amely szerint a hajüujárási parcellákon maradhatnak, még nem érkezett meg Szuboticara, a város régi bérlői pedig pétiteken már másodízben kaptak hivatalos értesítést arról, hogy az agrárminisztérium döntése szerint a földek termése és birtoklása a mostam gazdasági évben őket illeti meg. Szubotica város tanácsa pénteken — mint jelentettük —- felfüggesztette ennek a miniszteri rendeletnek a foganatosítását, a telepesek által bejelentett uj rendelet megérkezéséig. Ezalatt azonban maguk a régi bérlők cselekedtek és végrehajtották az agrárminiszter rendeletét. A régi városi bérlők ugyanis az agrárminisztériumnak rájuk nézve kedvező döntésével a zsebükben, újból elfoglalták földjeiket és kitessékelték a parcellákról a telepeseket. Ez nem is ment nehezen, mert a magyarországi optálók nagyrésze már agy is régebben e.hagyta a földeket és csak néhány dobrovoljac ragaszkodik a parcellákhoz. Az optálók legtöbbje már napokkal ezelőtt, sokan azonnal a parcellákra való elhelyezésük után, szétszéledtek és legfeljebb csak időnkint mentek el a hajdujárási földekre. Az a néhány telepes azonban, aki szerzett jogaihoz ragaszkodik, nem volt hajlandó elismerni, hogy a régi bérlők az agrárminisztérium döntése értelmében a földeken maradhatnak és támadólag léptek fel különösen Sarcsevics Tamás és.Káposzta György kisbérlök ellen. A dobrovoljácok egyike azzal fenyegette meg a jugoszláv állampolgárságú magyar gazdákat, hogy átdobatja őket a határon, sőt tcttlegességgel is fenyegetőzött. Az elkeseredett bérlők szembeszálltak a telepesekkel, akik végül is autón menekültek el a földjükről. Miután a város még mindig nem hajtotta végre az agrárminisztérium rendeletét, a telepesek pedig ilyen fenyegetői eg léptek fel a bérlők ellen és nem lehet tudni, hogy mikor szándékoznak visszatérni az egyelőre elhagyott földekre, a bérlők a rendőrség oltalmát kérték az esetleges támadások ellen. Tekintve), hogy a városnak jelenleg csak a bérlők mellett döntő agránniniszteri rendelet van a birtokában, a rendőrség kezdeni gondoskodott a bérlők védelméről és az elmúlt éjszaka már erős lovasrendőri járőrök cirkáltak a hajdujárási földeken a nyugalom biztosítása végett. A bérlőik el vannak rá szánvai, hogy megvédik földjeiket, amelyeket nagy fáradsággal megműveltek. Kívánatos volna, hogy ha a hajdujárási földeken most már mielőbb helyreállna a nyugalom, annál inkább, mert a ködöknek egy-két napon belül már meg kellene az aratási munkálatokat. Tanúvallomás Okolicsányi ellen £gy kiszabadult rab kivallotta a börtönben a gyilkosok egyik cinkosát — O kolicsányi segítségévei gyilkolta meg Rakovszky-Podar Leircr Amáliát Budapestről jelentik: A budapesti • büntetotörvényszék vizsgálóbírója > előtt megjelent a Markó-uccai log-1 ház egyik felszabadult rabja és szenzációs bejelentést tett Leirerl Amália meggyé holdsával kapcsolatosan. A gyilkosság lefolyásáról, mint ismeretes, a rendőrségnek ezideig nem voltak pontos adatai, nevezetesen nem sikerült megállapítani, hogy az öngyilkos Rakovszky- Pödör egyedül követte-e el a tettet, vagy pedig Okolicsányi Lászlóval együtt? Az első nyom, amelyből arra lehetett következtetni, hogy Okolicsányi aktiv részt vett a gyilkosságban, Rakovszky-Pödörnek cgv levele, amelyet — mint a Bácsmegyei Napló tegnapi számában jelentette — pénteken találtak meg. Ugyanakkor, amikor ez a kompromittáló levél előkerült, jelentkezett a vizsgálóbírónál liulka Kálmán volt kórházi tisztviselő, aki útlevél-csalási ügyből kifolyólag le volt tartóztatva és együtt ült a Leirer-gyilkosság egyik gyanúsítottjával, Helik Józseffel. Helik azért volt letartóztatva, mert résztvett a rablógyilkosságból származó ékszerek értékesítésében. Hulika a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában elmondotta, hogy megkérdezte Hetiket tudta-e, hogy honnan származnak ezek az ékszerek? Helik kijelentette előtte, hogv tudta mert látta napokon keresztül. mire készülnek Bolla, Pödör és az az Okolicsányi, aki már napokkal ezelőtt járt Boiláékhoz. — Szóval a gyilkosság előtt már ismerte Okolicsányi Bollát és Pödört? — kérdezte Hulka íieliktől. — Hogyne, — válaszolta neki Helik — láttam Bokával és Pödörrel napokon keresztül közösen beszélgetni. Sőt egészen határozottan emlékszem, ezt nekem Bolla mesélte el, hogy a gyilkosság végrehajtásának napján délután izgatottan tárgyaltak, majd Bolla. Pödör és Okolicsányi együtt indultak el. Később, amikor a zsákmány már megvolt, álékor mondotta meg nekem Bolla, hogy ő, amig Pödör és Okolicsányi a »munkát« végrehajtották, a Kovács-kávéház előtt várakozott. Ide a Kovács-kávéház elé hozták a bőröndöket Leirer Amália lakásáról és ezekben a bőröndökben voltak az ékszerek. A bőröndöket együtt hozták Pödör és Okolicsányi. Ugyan ekkor mesélte el nekem Bolla, hogy Okolicsányi ment be Leirer Amáliához és szórakoztatta. Ő ült le vele pálinkázni. Pödör közben belopózott a lakásba és Okolicsányi segítségével követte el a gyilkosságot. A rendkívüli érdekes vallomást, a mely ugylátszik végül meg fogja világítani Leirer Amália meggyilkolásának igazi történetét a vizsgálóbíró jegyzőkönyvbe vette. Visszavonják Az Újság betiltását Bethlen engedménye a legitimistáknak Budapestről Jelentik : A legitimista képviselők — mint a Bácsmegyel Napló már jelentette — napok óta tárgyalásokat folytattak a kormány agjaival arra nézve, hony Beniczky Ödönt helyezzék szabadlábra és „Az Újság* betiltását, amely a kormányzósértő Beniczky-féle tanúvallomás leközlése miatt történt, vonják vissza. Minthogy a lap betiltása állítólag Horthy Miklós kormányzó nyomatékos kívánságára Writ nt, a miniszterelnök távoliétében helyettese nem volt hajlandó még csak tárgyalni sem „Az Újság“ betiltásának visszavonásáról, sőt Rakovszky Iván belügyminiszter azt is kijelentette, hogy erről ebben az éleiben többé szó sem lehet. A legitimisták ennek ellenére is reménykedtek abban, hogy Bethlen István gróffal megegyezésre fognak tudni jutni ebben a kérdésben és politikai alku tá gyává tették Beniczkynek és „Az Újságának az ügyét: c erébe Andrássy Gyula gróf és Pallaviclni György örgróf hallgatását Ígérték Horthy kormányzó állítólagos siófoki kijelentéseire vonat« iozólag. A vásárt, ugylátszik, sikerült megkötni, mert már hire jár beavatott politikai körökben, hogy a magyar sormány újból engedélyezni fogja az Az Újság megjelenését. Az engedélyt, hír szerint, ahhoz a formához kötik, hogy a lap évfolyamát, az eddig! évfolyamokra való tekintet nélkül, élőiről kezdje számozni és ilyenformán, mint uj lap szerepeljen. Beniczky Ödön szabadlábra!) elyezéséről még nem beszélnek, de kétségtelen, hogyha a legitimisták meg. kötötték az egyezményt a kormánynyal, akkor erre is hamarosan sót kerül. A legitimisták és a kormány közt készülő paktum hírét igaro ja a le-Jőrt énei a szelíd Benedekről Irta: Stella Adorján Egyetlen üres hely nem volt a zsúfolt kávéházi terraszon. — Ide üljön le! — szólt rám egy hang. Futóismerős volt. Fogalmam sincs, hol találkoztunk. — Nem zavarom? — Dehogy! Látja hogy egyedül ülök. Illetve várok valakit... — Akkor talán még se zavarom . . . — Ugvan! Üllőn csak le! Benedeket várom csak . . . Nem ismeri Benedeket? — Nem volt szerencsém . . . — Akkor feltétlen vária meg. Benedeket meg kell ismernie . . . írhat is róla... Nevezetes ember. Leültem. — Miről nevezetes? — Arról, hogy nagyon szereti a kinos helyzeteket. — Furcsa nevezetesség! — No csak ne kicsinvelie le! Nagyin eredeti ember. Már a gimnáziumból azért csapták ki. mert már akkor igen szerette a kinos helyzeteket. Büszkén tette hozzá: — Ncikeni osztálytársam volt. Kezdett érdekelni a Benedek. — Miben áll ez a szenvedélye? — kérdeztem. — ó. ez valóban szenvedély nála! Nem tudom másképpen megmagyarázni... Képzelje el... mindazokat a helyzeteket. amelyeket mi kínosnak találunk és lehetőleg kerülünk, ő nagy előszeretettel keresi. — Például? — Például... diákkorában ha egy fillér sem volt a zsebében engedett az ucca lányai meghívásának és elment hozzájuk vendégségbe. Rendszerint a fogyasztás után derült ki. hogy nincs pénze. Gondolja el, hogy milyen jelenetek voltak! Pofonokat kapott. rendőrségre cipelték, nem akarták kiadni a ruháiát és hasonló botrányok fejezték be a csinvtevéseit. Ilyesmiért történt a kicsaDása is. De ő semmivel nem törődött. Annyira izgatta minden kinos helyzet, hogy újból és újból megpróbálta. — Tökéletes vadember lehet — Szó sincs róla. A legszelídebb teremtés a földön. Magunk között mindig a szelíd Benedeknek hívtuk Kérdezősködtem. — Diákkora óta Is gyakran találkoztak? — Hogyne! Együtt is szolgáltunk. A katonaságnál rémes dolgokat csinált. Egyszer egv parádénál civilbe öltözött és ugv állott be a sorba. Azt mondta, hogy kiváncsi, hogy miiven arcot fog vágni a kaoitánv. — És milyen arcot vágott? — Epeömlést kaDott. Benedeket bevitték az -őrültek házába. Egv hét múlva onnan is kivágták. Kiderült, hogy nincs semmi baia. — Háború után is találkoztak? — Ritkán. Nem lehetett vele összejönni. mert botrányokat csinált. Ha a vonaton utazott, biztos meghúzta a vészféket. Ilven ügyben magam is sokszor védtem a biróság előtt. Szóval ügyvédnek az asztalánál ülök. — Miket csinált még? — kérdeztem érdeklődve. — Fura dolgokat. Minden évben volt valami specialitása. Két év előtt láttam utoljára, akkoriban házasságtörési drámákat rendezett. — Hogyan? — Rendszerint féries nőknek udvarolt és a randevúról névtelen levélben értesítette a férjet. Nagyon szerette magát rajtakapatni. — Hát ez bizony elég kénves helyzet! — Ezért kérem. Imádta a képtelen kinos helyzeteket! Statisztikát is csinált a rajtakapásokról. Egyszer felolvasta nekem a statisztikát. Jó! emlékszem, sokat mulattam rajta. Huszonhárom esetből ötször megpofozták, kétszer rálőttek, egyezer megzsarolták és háromszor kiderült. hogy az illető nem is a férie a szóbanforgó őnagvságának. Kilenc esetben a felszarvazott féri nem főtt el a randevúra. Ez azt bizonyítja, hogy a férjek nagv százaléka rendületlenül bízik a feleségében. — állapította meg akkoriban Benedek. Türelmetlenül nézte az órálát. — Hogy nem ion már! Igazán alig várom, hogy meghallgassam a legújabb kalandjait. Biztosan itt lesz mindjárt. Ajánlott levélben kérte a találkozót ügy látszik, hogv valami iogi tanácsot akar. Magam is türelmetlenül vártam Benedeket. Egy kis izgatottságfélét éreztem, amikor az ügyvéd felkiáltott. — Itt van! Magasra emelte a kezét. Szőke, cingár, lomposan öltözött fiatalember tartott az asztal felé. Az embertömegben sűrűn beleütközött egy-egy székbe és udvariasan mondogatta: pardon, bocsánat. Valóban rendkívül szelíd embernek látszott. Örömmel üdvözölte az ügyvédet . — Köszönöm, hogv eljöttél. Fontos ügyben akarok tőled tanácsot kérni. Rámnézett szúrós szemeivel. — Nyugodtan beszélhetsz. — szólt az ügyvéd — ez az ur itt a legintimebb barátom . . . Benedek ur! Kezet szorítottunk. Ebben a Pillanatban egyenesen hálát éreztem ez idegen ember iránt, mert intim barátiának nevezett. Csak tudnám, hogy honnan ismerem! A szelid Benedek hozatott egy fagylaltot s aztán fontoskodva kezdte cl: — Sürgősen el akarok válni a feleségemtől . . , Segíts raitam . . Intim barátom felkiáltott: — Te nős ember vagy? Kit vettél el Benedek? A szelid ember nváiasan válaszolta: — A huszonnegyediket. Emlékszel? A vidám statisztika után jött a 24-ik. A férj revolverrel kénvszeritett. hogy vegyem el feleségül. A nő másnap hozzám költözött. Azt hiszem össze voltak beszélve . . . Ennek már két éve . . - Ments meg édes jó barátom . . . — Miért akarsz válni? —■ Elviselhetetlen életem van. Csináld ki, hogv az asszony hibájából mondják ki a válást. Sürgősen. — Bájos dolog... Mégha megcsalna .. . — Légv nyugodt: megcsal. — Biztosan tudod? A szelid Benedek szelíden legyintett: — De miiven biztosan! A legpontosabban tudom, hogv hol szoktak találkozni. minden délután öt és hét között, amikor én a klubban kártyázok . . . Az ügyvéd megelégedetten mosolygott. — Akkor rendben van baráfom! Ha »in flagranti« tanukkal raitacsioed őket, akkor gyerekjáték a nő hibájából kimondatni a válást. — Hogv érted ezt? — Egyszerűen. Magad mellé veszel két (anut és rajtakapod őket a találkahelyen. Benedek szomorú arcot vágott. —- Másképpen nem lehet? — Hogyan lehetne! Ez a legbiztosabb és a legszlmplább eljárás. Még ma elintézheted. Hat óra. Most ott vannak? — Ott. — Menj oda rögtön és lend meg őket! ... Na mit gondolkozol? A szelid Benedek végtelen fájdalommal mondta: — Azt nem tehetem. Akkor inkább tovább fmzom az igát . . . Rajtakapni a feleségemet? . . . Nem. soha! Tudod,' kérlek, borzasztóan irtózom a kinos helyzetektől ...
