Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-20 / 163. szám

4. «Wal BACSMEGYEI NAPLÓ Muät évi Julius 9-én Lévai behatolt volt felesége lakására, akit álmában több kósszurással megsebesítette. Két késszurás a: jobb lábába, egy a mellé­be és egy a hasába hatolt. Az orvosszakértők szerint, ha nyom­ban nem alkalmaztak vona műtétet, Lévai Róza meghalt volna. De igy is egész éleiére nyomorékká lett. A szuboticai törvényszék múlt évi no­vember 18-án három évi fegyházra itél-Villámcsapás okozta a csütörtök éj szakai tüzet Tüzvizr,gálát a Weisz-féle kefegyárban Csütörtök éjszaka — mint a Bácsme­­gyei Napló már jelentette — kigyulladt a Szegedi-szőlők 101. szám alatt lévő VVeisz-féle keíegyár. A,tűz az óriási eső ellenére is rendkívül gyorsan terjedt a gyúlékony anyagokkal teli raktárban és te Lévai Károlyt, akinek büntetését a az ott felhalmozott száraz ia. kátrány, szurok és sörte csakhamar hatalmas lánggal égett. A Milassin Andor ttizoltó­­íőparancsnok vezetésével kivonult tűz­oltóság munkáját rendkívül megnehezí­tette a gyártelep feletti sürü villany- és telefondrót-hálózat, amely a tűzoltók és a segítségül hivott katonák életét veszé­lyeztette mindaddig, amig a villanyára­mot ki nem kapcsolták. Hajnali íélhárom őrára a tűzoltóságnak megfeszített mun­kával végre Sikerült a tüzet annyira lo­kalizálni, hogy a gyárépület nagyrészét, a berendezést és a gépeket sikerült megmenteni és csak a raktár és a gyár­épület egyik szárnya égett le. Pénteken'1 délelőtt tartotta meg a ha­tósági bizottság a Weisz-féle kefegyár­ban a tüzvizsgálatot és megállapította, hogy a tűz úgy keletkezett, hogy a rak­tárépületbe belecsapoti a villám, amely a cseréptetőt szétrombolta1 és a raktár száraz gerendázatát felgyújtotta. A kár nagyrésze megtérül, mert a raktár 5.100.000 dinárra, az épület pedig, amely Conen Vilmos tulajdona, 137.000 dinárra volt biztosítva. noviszadi felebbvitell bíróság pénteken helybenhagyta. Múlt évi november 6-án Sztaribecséw egy 16 éves fiú erőszakot követett el egy 12 éves leányon. A velikibecskere­­ki törvényszék ezévi március 7-én két évi fogházra ítélte a fiút-A íelebbviteli bíróság ma helyben­hagyta az Ítéletet, amiben az elitéit és ügyész megnyugodtak, úgyhogy az íté­let jogerős lett. Bauer Ottó katonai aknamunkával vádolja Magyarországot Ramek kancellár visszautasította a szociáldemokraták vádjait Két év helyett tíz évi fegyház A cigány háreme — Húsz évi házas­ság után htívesgyilkessági kísérlet Főtárgyalások a novisadi Ítélőtáblán Széki Mihály szrbcbráni földmives 1919-ben a szuboticai gyermckmenhely­­től egy 9 éves leány- és egy 8 éves fiuárvát vett magához és a gyermek­­menhely vezetőségének megígérte, hogy jói log e két gyerekkel bánni. A kis fiút azonban állandóan ütötte-verte, mig a, kisleányt becéz gette. Múlt év ta­vaszán, amikor a kisleány már 13 éves volt, erőszakot követett el rajta és ami­kor pár nappal utóbb ezt meg akarta isméiéin!, a kisleány a csendőrségre futott és oltalmat kért. A csendőrség letartóztatta és átadta á noviszadi ügyészségnek. A noviszadi törvényszék 1925. április 2-án két évi fegyházra ítélte Székit. A noviszadi íelebbviteli bíróság pén­teken a büntetést tíz évi fegyházra emelte fel. Az ítélet ellen a védő sem­miségi panaszt jelentett be. » Nikolics Milán obrováci cigányt az­zal vádolta, a noviszadi ügyészség, hogy 1920. évi husvétkor a cséb-glozsani utón a kocsiban erőszakot követett el 17 éves leányán, aki a noviszadi tör­vényszéken megtartott főtárgyaláson apja szemébe mondta a vádat, mire a törvényszék 5 évi fegyházra itéiíe. A noviszadi íelebbviteli bíróság meg­állapította, hogy Nikolics Milán egyidő­­ben hat cigánynővel élt vadházasság­ban és formális háremet tartott. A tábla a leány vallomása alapján Nikolics bün­tetését öt évről tiz évi fegyházra emel­te fel. Vádlott védője semmiségi panaszt jelentett be. *■ Lévai Károly moli lakos húsz évvel ezelőtt házasodott meg. Házassága első két éve zavartalan boldogságban telt el, de Lévai hamarosan visszatért régi szenvedélyéhez, az iváshoz, eladósodott. Felesége többizben elhagyta, de Lévai kérésére mindig visszatért hozzá, mig 1922-ben az asszony végleg elvált az urától. Lévai nem bírta az egyedüllé­tet, állandóan riraánkodott az asszony­nak, hogy térjen vissza hozzá. Bécsbo’ jelentik: Az osztrák pénz­ügyi és költségvetési bizottság ülésén a Magyarország és Ausztria között a kül­földi megadóztatás kérdését tárgyalták különös tekintettel a kettős megadózta­tás elkerülésére az egyenesadók terü­letén. Bauer Ottó, a szociáldemokrata párt vezére kijelentette, hogy a szerződésben foglalt kérdéseket nem lehet függetle­nül elintézni a Magyarországgal fennálló többi kérdésektől, amelyek egyrészt a békeszerződésből, másrészt a Burgenfand átvételéről folynak. Éppen ezért a kor­mánynak fei kellett volna használni az alkalmat arra, hogy a parlamentnek a Magyarországgal folyó különféle tárgya­lásokról részletes jelentést tegyen. A szerződésnek egyik intézkedése, amely a diplomáciai, konzuli és más hivatal­noki kar adómentességéről beszél, — mondotta Bauer — egészen homályos. Kik azok a többi hivatalnokok? Taián azok a kémek, akiket a magyar kor­mány Bécsben tart és talán azok a magyar rendőri orgánumok, akik Bécs­ben betöréseket követnek el. Ezeknek keli talán adómentességet biztosítani ? Ramek kancellár válaszolt Bauernek és hangsúlyozta, hogy minden o’yan je­lentést, amely a Burgenlandból érkezik’ szigorú vizsgá'at tárgyává tesz, de az érkező jelentések hitelességét egyáltalán nem lehetett megállapítani. Dr. Bauer Ottó válaszolt a kancellár­nak és rámutatott arra, hogy Magyaror­­szfiggal szemben nem híresztelések vol­tak, hanem hivatalos jelentések vannak. Olyan rendőri ügynökökről van szó, akik részben agent provokátorokként sze­repelnek és akiket a magyar kormány tart és fizet Ausztriában. A magyar kor■ mány Ausztriában katonai hírszolgálatot létesített és ez ellen a csúnya visszaélés ellen az osztrák kormány a legkisebb lépést sem tette. Mi — folytatta dr. Bauer — a legnagyobb bizalmatlanság­gal viseltetünk a kormány iránt, mert igy viselkednek a magyar közegek illegá­lis viselkedésével szemben úgy a Bur­­genlandban, mint Bécsben. Ami azt a kérdést illeti, hogy Magyarország Ausz­triában katonai hírszolgálatot létesített, erre vonatkozólag azt válaszolja, hogy minden jelentést, amely a rendőrséghez, illetve a kancellárhoz érkezett, gondo­san megvizsgálták, de eddig egyetlen je­lentést sem sikerült verifikálni. A bizottság ezután a szerződést vál­tozatlanul fogadta el. Vádol a halott Pödör írásai közt Qkolicsányira terhelő levelet találtak Okolicsányit újra kihallgatta a vizsgálóbíró Budapestről jelentik : A Leirer Amália meggyilkolásával gyanúsított Okolicsányi Lászió ellen újabb terhelő adatokra akadt a nyomozó hatóság, amely ada­tok azt bizonyítják, hogy a gyilkosságot Pödör Gyula nem egyedül, hanem Oko­­iicsányiva! együtt követte el. Pödör ugyanis, ki a csehországi Sternbergben revolvergolyóval vetett végett életének, számtalan irományt, levelet hagyott hátra. A levelek nagy­része barátjához, Qkolicsányi Lászlóihoz volt címezve, de az elküldésre már nem került a sor. A sternbergi rendőrség az Írásokat elküldte a budapesti tör­vényszéknek, ahol azoknak átvizsgálása alkalmával három olyan levelet találtak, amelyek kétségtelenné teszik Okolicsányi bünrészességét. A levelek visszaemlékezéseket, bizal­mas utasításokat tartalmaznak. Pödör a gyilkosságról szólván állandóan többes­számban ir. Majd egy helyen megemlé­kezik két liköräs pohárról, melyből „ittatok“ és mely az asztalon maradt. Leirer Amáiia asztalán tényleg maradi két likőrös pohár, melynek aijáp likőr­maradványt is találtak. A leveleknek ez a része különösen egybeesik az eddig még nem tisztázott körülményekkel, mert a nyomozó hatóságok sohasem tudták végleges magyarázatát találni annak, hogy kivel likőrözött Leirer Amália a gyilkosság előtt, hiszen Pödör váratlanul támadta meg és igy nem lehetett ő a partner. A „többesszám“ és egy-egy még nyilvánosságra nem hozható levélrészlet az, ami bizonyítéknak látszik Okoli­csányi ellen. A levelek áttanulmányozása után a vizsgá'óbiró most újra kihallgatta Oko­licsányit, hogy az uj bizonyítékok alap­ján beismerő vallomásra bírja. Okoli­csányi azonban makacsul tagadja, hogy a gyilkosságban részt vett voina. Leirer Amáliának a villanytclepen tett látoga­tása után — mondja Okoücsányi, — a Váci-uton át a Nyugati pályaudvar felé sétáltak, amely utón Pödör Gyula kö­vette őket. Á Nyugati pályaudvarnál Okolicsányi elvált Leirer Amáliától. Ekkor Pödör lépett hozzá és kérdezte tőle, hogy ki ez a szép nő. Okoli­csányi elmondott Pödörnek mindent, amit róla tudott. Szerinte ez volt az egyetlen alkalom, mikor Pödőrrei Leirer Amáliáról beszélt. Ezután még vagy kétszer-háromszer találkozott a leánnyal, de a húszadika után megszűnt köztük az érintkezés. Január tizenötödikén kereste föl Pö­dör nővére, — állítja tovább Okoli­csányi — elmondta, hogy öccsét elme­­gyógyintézetbe szállították és kérte, hogy járjon közbe a főorvosnál Pödör érdekében. Okolicsányi el is ment és beszélt a főorvossal. Néhány nappa ezután Pödör megszökött az intézetből, felkereste Okolicsányit, kinek egy gyé­­mánios karperecét adott át megőrzésre, majd elmondta, hogy ki fog szökni az országból. Meg is szökött Csehországba, ahonnan többször küldött levelet. Ezek­ben nem történik említés a bűntényről, ellenben állandóan kisebb-nagyobb ösz­­szegeket kér Okolicsányitói. Eleinte kapott is, de később, mikor Okolicsányi a pénzküidést megtagadta, újra irt, hogy Okolicsányi vegyen ki a nála levő karperecből egy brilliánsdarabot és küldje el neki. A gyilkosságról Okolicsányi tudni sem akar azt mondja, hogy ő a gyilkosság délutánján este tsz óráig a vagyonmentő vasáron volt. A - vizsgálóbíró most egyezteti össze az újabban felmerült, Okoiicsányira rend­kívül terhelő súlyos bizonyítékokat. 1925. június 20. Harc ötszázezer hold árterületért Délbánáti éa szerémségi községek háborúsága Velikibecskerekről jelentik: A Délbá­­nátban levő Duna-öblözetek között ha­talmas árterületek vannak, amelyeknek birtoklásáért régóta tartó háborúság fo­lyik a bánáti falvak és a Duna túlolda­lán fekvő szerémségi községek között, Két hónappal ezelőtt a belügyminisz­ter elrendelte, hogy az árterületet két részre kell osztani és a két érdekelt fél területe közé demarkációs vonalat kell huzni, amelyet sem a bánáti, sem a sze­rémségi községeknek nem szabad átlép­niük. A rendelet alapján az érdekelt községek a belügyminiszter kiküldöttjén nek jelenlétében konferenciát is tartot-t tak, amelyen azonban nem sikerüli megegyezést létrehozni, miután a toron­­tálmegyei községek szigorúan ragasz­kodtak az egész árterület tulajdonjogá­hoz. A belügyminiszter most újból utasí­totta a ^vármegyét, hogy junius 23-ikátt Opova községben uj konferenciát kell tartani, amelyen a községeknek el kell fogadniok a kettéosztást és a demarká­ciós vonalat. Megegyezésnek azonban ezen az uj konferencián is kevés a kilá­tása, miután a torontálmegyei községek, hír szerint, semmi áron sem hajlandók az árterületet megosztani a szerémségi községekkel, azzal az indokolással*­­hogy a körülbelül ötvenezer hold árte­rület a Duna bánáti oldalán van és nem Szerémségben. Két uj elemet fedeztek fel A „mazuriam“ és a „rhemmra“ a földkéregé egy biliiomod részét teszik ki Berlinből jelentik: Az elemeknek Mendelejefflől fe'állitott és az atomsuly fizikai, kémiai tulajdonság szerint el­gondolt sorozatában tudvalévőén né­hány hely még nincsen betöltve. Mendelejstf ugyan előre megjósolta a hiányzó, még az ő idejében fel nem fedezett elemek legtöbb tulajdonságát, de az utána következő kémikusgene­ráció feladatai közé tartozott ezeket az elemeket megkeresni és vegyileg tisztán előállítani. Mendelejeff táblázata Idlencvenkét helyet tartalmaz és a legutóbbi évek­ben már csak kevés ismerétlen elem hiányzott a sorozatból. A Curie-há­­zaspár a rádiumot találta meg, egy Dániában élő magyar tudós a fiain­­fumol és az ismeretlen elemek száma ölre csökkent. Csütörtökön előadást tartott Nerusi professzor, a porosz tudományos aka­démia fizika-matematikai osztályában és ismertette az intézetében dolgozó dr. Ida Tache és a Sicmens-labora­­iöriumban alkalmazott dr. Otto Bergs közös kutatásait, amelyeknek eredménye két uj elem felfedezései a mazurium-é és á rhemium-é. Az első a Mendelejeff-sorozat negyven­­harmadik, az utóbbi a hetvenötödik tagja. Mindkét elem a magánsoro­zatba tartozik és földünkön rendkívül kicsiny mennyiségben fordul élői; a fölfedezéssel különben teljessé válik a magánsorozat. Előfordulnak több ásványban, igy a gadolinitben, co­­lumbitban, de mindenekelőtt a pla­tinát tartalmazó ércekben. Előállítá­suk és kimutatásuk rendkívüli ne­hézségekbe ütközik; hozzávetőleges számítás szerint a földkéregnek mind­össze egy biliiomod részét teszi ki a két elem. Az előállítás az említett ércek hatalmas mennyiségéből tör­tént ; a kimutatás vegyi (qualitativ analízis) és rőntgenspektroszképikus utón sikerült,

Next

/
Thumbnails
Contents