Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-20 / 163. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. juníus 20. Hohnyec (klerikális! szerint a kormány siet a reakciós törvények keresztülhajszclásával. azonban akkor. amikor huszonhat képviselő mandátumának igazolásáról van szó. semmiféle sietsésr nem tapasztalható. Csatlakozik Polics javaslatához. Timotijevics (demokrata) annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a mandátumok igazolásának kérdését nem szabad politikai kombinációktól függővé tenni. Követeli az érdemleges tárgyalás azonnali megkezdését. Dr. Behmen (muzulmán) rámutatott arra. hogy a kormánvtöbbség állandóan azt állította, hogv a mandátumokat minden nehézség nélkül igazolni fogja, most pedig mégis nehézségeket gördít a Padics-párti mandátumok igazolása elé. A bizottság ezután Leovac indítványát fogadta el és Pcrics Ninko az ülést bezárta. A kisebb bizottságok ülései A nagyobb bizottságokon kívül ülést tartott a pénteki nap folyamán néhány kisebb bizottság is. igy a Putnik és Misics vajdák emlékének megörökítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaié bizottság, valamint a rokkanttörvényről tárgyaló bizottság is. Ez utóbbi már teliesen. letárgyalta és elfogadta a törvényjavaslatot. azonban hat vitás szakasz tárgyában még nem hozott döntést, mert e szakaszokat a szociálpolitika: miniszter újból a minisztertanács elé fogja vinni revízió végett. Délután Radoievics közlekedésügyi miniszter részvételével, dr. Radonics Jován elnöklete mellett ülést tartott a pénzügyi bizottságnak közlekedési albizottsága. Az ülésen a közlekedési miniszter hosszabb expozéban ismertette közlekedésügyi programját, elsősorban vasútépítési terveit, valamint az ui vasútvonalak megnyitásához szükséges hitelek ügyét. Az állami haiószindikátus kérdéséről is nagyobb vita fejlődött ki a szekcióban. A minisztertanács ülése A minisztertanács pénteken délelőtt és délután is ülést tartott, amelyen az ni költségvetési tizenkettedekről szóló törvényjavaslattal foglalkoztak. A délelőtti ülés folyamán főleg a hadügyi költségvetésről tárgyaltak a hadügyminiszter expozéja alapján, délután pedig a többi tárca ügyeit tárgyalták le. A kormány elfogadta a pénzügyminiszter által előterjesztett javaslatot és azt már a varfament szombati ülésén be fogják terjeszteni. Tekintettel a költségvetési tizenkettedeknél szokásos gyors eljárásra, bizonyosra vehető, hogy a jövő hét közepéig ezt a pénzügyi bizottság és a parlament is meg fogja szavazni. A kiismerhetetlen asrrárreform A miniszter táviratilag az uj telepeseknek ítélte a hajdujárási földeket — A város felfüggesztette a régi bérlők visszahelyezésére vonatkozó endelet végrehajtását Subotica város haiduiárási. vágójárási és csordajárási földjei körül újabb bonyodalmak támadtak. Az agrárminisztérium — mint a Bácsmegyei Navió jelentette — a napokban úgy döntött, hogy azokat a magyarországi optálókat és dobrovoljácokat, akiket egy hónappal ezelőtt telepítettek le a földekre, nem illetik meg a birtokbavett parcellák és ezek terméséhez és birtoklásához a régibérlőknek van joguk. A város a szerdai tanácsülésen foglalkozott a rendelettel és utasította a rendőrséget, hogy a rendeletet hajtsa végre és helyezze vissza a földekre a régi bérlőket. A rendőri bizottság és a városi gazdasági tanácsnok pénteken délelőtt akartak kiszállni a haiduiárási földekre. hogy a rendeletet végrehajtsák, időközben azonban olvasná történt. ami ezt a rendelkezést tárgytalanná tette. Az ui telepesek ugyanis értesülve arról, hogy ki akarják őket helyezni a parcellákról. Beogradba mentek és az agrárreformminisztériuntió! kérték, hogy hagviák meg őket a földeken. A telepesek Beográdból visszatérve péntek délelőtt megjelentek a városházán és Hoffmann Kálmán gazdasági tanácsosnak felmutatták az agránivni'szte'r távirati rendeletét, amely szerint a hajdúidrási földeken az ui telepesek maradnak. Egyben bejelentették, hogy a rendeletet a novi- zádi agrárhivatal hivatalosan futár utián még a pénteki napon meg íogia küldeni a városnak. Ez a rendelet hivatalosan péntek délig ugyan nem érkezett meg a városházára. azonban a városi tanács mégis úgy döntött, hogy a korábbi rendelet végrehajtását huszonnégy órára felfüggeszti és miután az uj agrárminiszteri rendelet megérkezése minden órában várható, egyelőre nem helyezi vissza a földekre a régi jvárosi bérlőket. Ezekután már biztosra vehető, hogy a város régi bérlői, akik földjeiket megművelték, az idén már nem takaríthatják be termésüket és elvesztik bérletüket. Érthetetlen azonban az agrárhatóságok egymással ellentétes és-szinte nanról-napra változó intézkedései, amelvek csak zavar keltésére és úgy a régi bérlők, mint a telepesek közötti izgalom fokozására alkalmasak. Egv hónappal ezelőtt ugyanis a város tudta nélkül helyeztek el a baiai háromszögből érkezett negyvenkét öntőiét és nyolc dobrovoljácot a város földiéin. A kitelepített régi bérlők panaszára azután néhány nappal ezeleőtt a novisadi agrárhivatal —■ és nem az agrárminisztérium. mint altoev tévesen közölték — visszahelyezte a régi bérlőket annak az agrárminiszteri rendeletnek értelmében, amely sze rínt március 15-ike után semmiféle megművelt föld nem vehető igénybe agrárcélokra. Két nappal később pedig az agrárminisztérium ismét az ui telepesek igényét ismeri el jogosnak. Az érdekes és az agrárreferm fejetlenségére jel lemző. hogy az ötven bérlőnek most csupán azért kell elveszteni földjét és egzisztenciáját, mert nemrég haiduiárási parcellákon most elhelyezett telepeseket is hasonló körülmények között helyezték ki a rigyicai Lolok-féle birtokról, amelyen a bajai háromszögből való eltávozásuk óta dolgoztak és amely birtokot időközben feloldották az agrárreform alól. 'Miután az agrárminisztérium legújabb döntése ellen most már nincs felebbezésnek helye, a régi bérlők és az uj telepesek valószínűleg igyekezni fognak egymással békésen megegyezni. A város vissza fogja fizetni a bérlőknek az erre az évre már befizetett bérleti összegeket, az uj telepesek pedig már hajlandóknak nyilatkoztak arra. hogy a parcellákból egy vagy másfél hold földet meghagyjanak bér ellenében a régi bérlők kezén és megfizessék a vetőmag és a szántás költségeit. A telepesek egyrésze arra is kész. hogy felesbe munkáltassa meg a földeket a régi bérlőkkel. Ne® mentik fel a szubctical városi könyvtár igazgatóját Malagurszki polgármester közbenjárására a belügyminiszter a felmentést visszavonta Megírtuk, hogy a belügyminiszter a suboticai városi könyvtár igazgatóját, Mandics Mijót felmentette állásától é§ helyébe kinevezte Karanovics Minded volt beogradi ujságirót. Mandics Mijo felmentése egész Suboticán nagy fe tűnést keltett és magát a város vezetőségét is váratlanul érte a belügyminiszter rendelkezése. A suboticai városi könyvtár igazgatója nem kevesebb, mint negyvenkilenc évet töltőit a szláv kultúra szolgálatában, majdnem íélszárad évet, amely idő alatt múlhatatlan érdemeket szerzett arra a megbecsülésre, amellyel a suboticai hunyt vác nép körülveszi. A belügyminiszter, aki ugylátszik, nem tájékozódott kellően Mandics Mijo múltja felől, a város megkérdezése nélkül tette ki abból az állásából, amelyet Subotica város éppen munkássága iránti hálából juttatott neki öreg éveire. A suboticai bunyevácok, akik Mandics kulturális működésének és írói tevékenységének ötvenéves jubileumát most készültek megünnepelni, megütközéssel vették tudomásul a miniszteri intézkedést. Malagurszky Albe polgármester, aki jelenleg Beogradban tartózkodik, a felmentés ügyében pénteken eljárt a belügyminisztériumban, ahol eiőter'iesztette a városnak azt a kérését, hogy Mandics Mijot ne mentsék föl az állásától. A belügyminisztériumban a polgármester Ígéretet kapott, hogy a sérelmes ren- I delkezést visszavonják és a köztiszteletben édló Mandicsot meghagyják állásában, Utolsó téma Irta : Herényi János A szerkesztőséiben udvarias Örömmel fogadták, de úgy iátszott mintha valami bosszuságfélét akart volna enyhíteni ez az udvariasság. Most már ö maga is megszeppent. A lépcsőn még bizakodó nyereséget festett arcára az erőérzeít, most azonban megszeppent gverek lett egyszerre, félt. mint negyven évvel ezelőtt. amikor az első novelláival kopogtatott az ajtókon. Szemébe ázott, hideg fölhőket csapott a szomorúság, csúnya közömbösség didergett a levegőben és minden asztalra görnyedt homlok kegyetlenül fiatal lett körötte, mind feléje kiabálta a tehetetlen öregséget, mind vallatta, hogv mért lépett be. mért nem halt meg. A fiatal szerkesztő előzékenyen mosolygott. Novella? Megint novella? Örülünk. Épen az kellene most. — mondotta. Látszott. hogy kedélyességbe akar zökkent és tán öt is ki akarja ráncigálni a remegő öreges félszegségböl. Aztán csakúgy, mintha nagvon mellékes dolgot mondana, színtelen hangon folytatta: — A múltkori elbeszélést nem hoztuk. Tetszik tudni röviddel azelőtt épen olyan tárgyú tárcát közöltünk. Az irodalomban is előfordulnak ilyen véletlenek. Értette. Az engesztelő mosolyát is. —- Most hánvat kapunk? — kérdezte a szerkesztő és lassan nyúlt is a kéziratok felé. — Hármat hoztam. — suttogta és elpirult. Eszébe jutott, hogy máskép is mondhatta volna, ntás hangon, más értelemmel.-- Jó. Mindjárt el is olvasom. Ebben a hiráradatban fölfrissit egy-két Nekik se fog ártani egv kis csipösség. A szomszéd szobából átszólt egv buzgó munkatárs: — Szerkesztő ur kérem, a telefon... Minden bizonviték hiián is szentül hitte. hogy az egész egy miatta történt játék. A figyelmes fiatal munkatárs csak azért szól. hogv szerkesztőiét megmentse egy unalmasnak ígérkező párbeszédtől. Gyűlölettel gondolt arra. hogy ezen majd nevetni is fognak, ha ö elmegy. — Pardon. —- mondta a szerkesztő — át kell mennem. A novellákat köszönjük. Ha leközöltük, kérünk újakat. Megkapta a pénzt. Egv percre föléledt benne újra az öröm. Búcsúzott. Kinti megint a csüggedés posvánvát érezte a| lelke körül. Megdöfte minden vissza-1 képzelt szó. A kérés is. Igen. ha leközlik.j akkor újakat kérnek. Ez annvit jelentJ hogv legalább addig békét akarnak. És hogv minél hosszabb időre biztosítsák a nyugalmukat, úgy tesznek, hogy két novellát egymásután leközölnek, a harmadik meg két hónap múlva'jön. Szégyenkezett önmaga előtt. Aztán sötét keserűség mardosta. Persze a fiatalok, azok az elsők. — mondogatta magában. A fiatalok. El is felejtette, hogv valaha ő is fiatal volt. Valami nagvon száraz érteimet érzett a szóban. Mért lökik félre? Mért rohannak? Mért szabad nevetniük? — epeskedett halkan a gondolatokkal. Aztán enyhült. A pénz vigasztalást melegített a lelkére. Eev ismerős* kis vendéglő előtt megállt. — Bemegyek egv pohár sörre, —a motyogta magában és belépett. Egv óra múlva kijött. Döcögős ru- ■■ ganvossággal lépdelt. Szive valami boldog érzésben hintázott és szemére könvnvet facsart a lóság. Erősnek érezte magát. Bágyadt .tavasz vele pattogott, bi-: zsergett a feje fölött. Maga se tudta I klasszikus sor. Mi a cime? A fiatalok? mért vitték léptei ép a Dunához. A parton egv kis padra telepedett. Nézte az elmenöket. Friss ruhás kislányok játszottak előtte piros-sárga labdákkal. Meleg nézéssel merengett raituk néhány percig, aztán visszatért a gondolataihoz. _ — Voltakén igazuk van a fiataloknak. Ök haladnak. Az a hibás, aki elmarad. De nekem lesz még c-rőm. Megmutatom, hogv lesz. Érteni őket és érzem mit látnak. Én voltam a hibás eddig is. Úgy irtani. ahogv megszokottabb, könnyebb. Pedig az uj mindig erőt kér. Fiatalnak érezte magát. Látott és érzett. A tuloarti roncs épülethaimaz úgy meredt leikébe, mint egv csonka novella. Valami ilvest érzett. — Miiven szép. rejtelmes dolog volna, ha meeirnám azt, amit ennek a látása, nézése követel a leiekből. Aztán a hegyek gazdagon gőzölgő kéksége, rajtuk a fehérre, tüzesre sütött villasor. Úgy érezte szebbnélszebb sorokat tudna írni. ha most hozzáfogna. Egy komoly fehér haló úszóit lassacskán lefelé a folyón. Nézte. Különös szépnek látszott a zöld vizen, a fiatal, zuhogó napsütésben. A födélzetén viruló ernyő alatt két asszonyka uzsonnázott. Nevettek és nézték a partot. — Iiaió ... asszonyok ... tavasz... kis ernyő piros árnyéka. — suttogott halkan. Valami eszébe villant. Hajó... két kis nő... napsütés! A képek hézagait fehérke felhők tömték ki. És bennük, raituk nevetős édes mese vonaglott kacéran hunyorogva, mint egv kicsi lány és az ezüstös Irományból csak néhanéha villant : < ki csöpp írisseségét. — Haló. kék tavasz... partok. két assz<n.v:--.i. — mos iU .^ta újra lelkében már egész történő: tartotta c.. sze fonva, megszilárdult finom súg.. lakkal ezeket a tükördaraboka,.-— Igen megirom. És mást is. Azonnal, — és már látta is utolsó betűig az írás • minden szépségét. Fölkelt. Vidáman iramodott ■ haza. Érezte, hogv a pillanattal talán még sohase látott! meg ennyit. A kének sora ott sistergett. csillámlott a képzeletében. Nem is merte egészükben fölfogni őket. Hagyta, maid irásközben. Ha most az, értelmére helyezné őket. talán szétpattanna mind. mint a színes buborék. Fölrohant a rozoga lépcsőn. Asztalhoz ült. Előszedett néhány iv paoirt. — Haiő . . . fehérség . . . nők^ piros ernyő alatt. — mondta magában. És ben-' uiik a történet. Meghökkent. Hirtelen mintha hályógosodni kezdett volna a képek élessége. És mintha valami elolvadt volna a lelkén. Ez igv semmi. Pedig az előbb még mindent tudott, látott és érzett. Kinézett az ablakon. Arra mégiobban elszürkült minden. Lehunyt szemét tenyerébe szorította. Visszaérezte magát a parthoz, de semmit se tudott föléleszteni. Érezte, hogy hátra kell néznie a sarokba, de azt is érezte, hogy ha odapillant akkor még többet felejt. — Rózsaszínű árnyék... ernyő..! csevegés a liaiós! Valami hiányzott belőle. Elismételte még egv párszor. És a kép kopottabb és kópottabb lett. A part már elbarnult, mintha fölhő lopta volna el tőle a napot. Az asszonyok szótlanok voltak. Az ernyő fekete lett, ’ — Meg kell írnom, meg kell találnom, hörgőt* és dörzsölte homlokát. És mondogatta a szavakat. -ok már csak zavak voltak. Utóbb n. .'a se ragadt hozzájuk. Ott találták még az asztal főié hajolva. Arca az üres papíron feküdt. És feli hérebb volt mint maga a papír.
