Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)

1925-06-19 / 162. szám

6. oldal. BAC5MEGYEI NAPLÓ 1025. turnus 19. A bünügy a bíróság előtt van és annak nemcsak a kötelessége, hogy azt vizs­gálja, hogy kik a tettesek, hanem a fel­bujtók után is nyomozniok kell. Minden részletet meg kell vizsgálni, ami az ügy teljes tisztázására tartozik. Apellál a nemzetgyűlés tagjainak becsületességé­re, hogy ne jöjjenek elő burkolt vádak­kal. A második kérdés az, hogy szükség van-e parlamenti bizottságra annak a megvizsgálása végett, hogy az eddigi nyomozások során milyen mulasztáso­kat követtek el. A honvédelmi miniszter már kijelentette, hogy semmi olyan mo­mentum nem merült fel. amely igazolta volna, hogy mulasztások történtek és ami indokolttá tette volna az ügy ujra­­felvételét. Ha a mulasztásról volnának adatok, akkor a honvédelmi miniszter­nek kötelessége lett volna eljárást indí­tani. A harmadik ok a szociáldemokra­ták szerint a parlamenti bizottság ki­küldésére annak a megállapítása, hogy kinek az érdekében történt az ügy el­­tussolása. Visszautasítja azt a kijelen­tést, hogy eltussolás történt. Addig, a mig a szociáldemokraták nem szolgál­tatják ki az adataikat, a vádat vissza­hárítja reájuk. A nemzetgyűlés az elnök napirendi javaslatát fogadja el. Ezután Zsilinszky Endre szólal fel személyes ügyben és visszautasltja Fá­bián Bélának azt az állítását, hogy a Szózatot Klebelsberg kultuszminiszter megvásárolta. Fábián Béla válaszol Zsilinszkynek és kijelenti, hogy a Stá­dium-nyomda révén közvetlen befolyá­sa van a Szózatra. Fényes Lászlót megidézték a katonai ügyészségre A katonai ügyészség a Somogyi— Bacsó-gyilkosság nyomozásának ujra­­felvételc során az első idézést csütörtö­kön kézbesítette ki. Az első megidézett tanú Fényes László, aki annak idején a Népszavában cikksorozatot irt, amely­ben a Somogyi—Bacsó gyilkosság ku­­lisszatitkait leplezte !e és a gyilkosokat is megnevezte, sőt a felbuitásra vonat­kozólag is fett célzást. Fényes Lászlót péntekre idézték be a katonai ügyész­ségre, ő azonban két napi haladékot kért, hogy vallomására elkészülhessen és igy Fényes László csak hétfőn fogja megtenni tanúvallomását. Öt gyilkossággal vádolják a becskereki női Landrut Leányát is megmérgezte Relics Jnlka Veükibecskerekről jelentik: A család­irtó Relics Julka bűnügyében, amelyet a Bácsmegyei Napló már ismertetett, újabb érdekes fordulat állt be. Csütör­tökön ugyanis megérkezett a beograd! vegyvizsgáló intézet értesítése Veüki­­becskerckre, amely szerint Relics Julka első házasságból származó leánya Kegle­­vies Szófia is arzénmérgezésben halt meg. 1922-ben karácsony táján meghalt Becskereken Relics Nikola s^abó, aki végrendeletileg vagyonának nagyrészét Relics Julkának, 5Ó.COO dinárt pedig fiának, Relics Milivojnak hagyott, ami a fiú nősülése napján lett volna k'fizetend s Relics Milivoj két évvei később 1924- ben érettségizett volna és ismerősei kö­rében hangoztatta, hogy az érettségi vizsga letétele után azonnal megnősül. Néhány nappal az érettségi előtt azon­ban a fiatal diák hirtelen meghalt. El­temetése után mindtöbben beszéltek arról, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem mostohaanyja meg­mérgezte. Az ügyészség intézkedésére ezért Relics Milivoj holttestét exhumál­ták és megállapították, hogy arzénmér­gezés áldozata. Mostohaanyját azonnal letartóztatták. Csakhamar az a gyanú támadt az asszony ellen, hogy férjét, Relics Nikolát is 5 mérgezte meg, hogy mielőbb az örökség birtokába jusson és ezért exhumálták annak holttestét is. A vizsgálat itt is arzénmérgezést állapí­tott meg. A kettős gyilkosság ügyében már majdnem kitűzték a főtárgyalást, araikor az ügyészség tudomására jutott, hogy Relics Julka már másodszor volt férjnél és első ura, Keglevics Maca perieszi korcsmá os 1914-ben ugyancsak hirte­len halt meg. Exhumálták ezért Kegle­vics holttestét is, csontjait pedig a beogradi vegyvizsgáló intézetbe küld­ték, ahol megállapították, hogy a bes­tiális asszony első férjét is arzénnel mérgezte meg. Most már erélyesen tovább nyomoz­tak a gyilkos asszony múltja után és megállapították, hogy első házasságából származó leánya, Keglevics Szófia tiz éves korában, röviddel apja halála után 1915-ben halt meg, az asszony második házassága után pedig mostohafia, Relics Borivoj is meghalt nyolc éves korában. Aprils elején exhumálták Keglevics Szófia holttestét is, Relics Borivoj ex­humálása azonban lehetetlen volt, meri nem találták meg holttestét a családi kriptában. Keglevics Szófia csontjait a beogradi állami vegyvizsgáló intézetbe küldték, ahonnan csütörtökön az a vá­lasz érkezett a veiikibecskereki ügyész­ségre, hogy a kisleány is arzénmérgezés áldozata. Mivel Keglevics Szófia édes leánya volt Relics Julkának, az ügyész­ség most már bizonyosra veszi, hogy mostohafiát, Relics Borivojt is, akinek holttestéi nem lehetett megtalálni, ugyan­csak megmérgezte. Az ügyészség ezért most már elkészít1 vádiratát Relics Julka ellen, akit ötrend­beli gyilkossággal vádol. Az izgalmas bűnügyben azonnal a nyári szünet után, szeptemberben megtartják a főtár­gyalást. A francia szocialisták megbuktatják a Painlevé-kormányt A baloldali kartell megvonja támogatását aLorntáayfól Párisból jelentik: A francia kor­mány lappangó válsága az utolsó huszonnégy órában nemcsak hogy nem enyhült, hanem még súlyosabbá vált. A baloldali kartel pártjai szer­dán este tanácskoztak arról, hogy inilyen álláspontra helyezkednének a AWi/evd-kormánnya! szemben, a ta­nácskozáson azonban — a kiadott hivatalos jelentés szerint — nem jött léire döntés, hanem még folytatni fogják a megbeszéléseket. A baloldali kartell tanácskozásán a szónokok áftalában élesen bírálták Caillaux adójavaslatát és helyesebb­nek tartják a szociáldemokraták adó­tervezetét, amelynek a vagyondázsma az alapja. Több szónok nyíltan a Painleve-kormány elejtése mellett nyilatkozott. A politikai körök feszült figyelem­mel kisérik a szociáldemokrata párt tanácskozásait, amelyek a baloldali kartell megbeszéléseivel párhuzamo­san haladnak és amelyeknek döntő fontosságot tulajdonítanak. A párt többsége nem hajlandó a Painlevé­­kormányt támogatni, egyelőre azon­ban visszariadna« a kormány meg­buktatásától is, mert az uj kormány megalakulása elé nagy akadályok gördülnének. Briand ugyanis a jelen­legi körülmények között nem akar vállalkozni a kormány megalakítására. A cseresznyéskert halottja Meghalt a palicsi szerelmi dráma hősnője A paiiesi véres cseresznyeszedés fia­tal áldozata, Lengyel Anikó csütörtök reggel hét órakor meghalt a szubotical közkórházban. Hajnali négy órakor kez­dett agonizálni. Az egész pavilion fel­riadt a rettenetes jajkiáltásokra, ame­lyeket a fájdalom csalt a haldokló aj­kaira és a szomszédos teremben, a fér­­íiosztályon, vérömlést kapott a sírástól Almást-Antunovics Jézsef, a borzalmas dráma főrendezője. Szerdán egész nap nagyon jól érezte magát Anikó, vendégeket is fogadott, apja, anyja és testvérei látogatták meg, akiket még ő vigasztalt, hogy ne esse­nek kétségbe a sebesülése miatt. Ami­kor a rendőrségi hivatalnokok kihallgat­ták, a következőket vallotta: — Nem igaz, hogy előre megbeszél­tük volna az Öngyilkosságot. Az egész csak tréfa volt és sohase hittem volna, hogy Józsi tényleg rám 16. Én nem vol­tam belé szerelmes. Én még egyáltalán nem is voltam soha szeMnies... A rendőrségi tisztviselő a kihallgatás alkalmával indítványozta a sebesült le­ánynak, hogy kérjen kártérítést a fiú szüleitől, akik jómódú emberek. Anikó hevesen tiltakozott. —• Egy krajcár sem kell tőlük, egy fillért sem fogadok el! Elég nekik a maguk baja. Megverte őket az úristen a fiukkal. . . Keskeny folyosó választja el a férfi­osztályt a női betegektől, úgy, hogy ké­nyelmesen át lehet beszélgetni egyik szobából a másikba. Almási-Antunovics megvásárolta az összes újságokat, ame­lyek az esettel fegíalkoztak és átküldte valamennyit Anikónak. A kislány érdek­lődve olvasta a hirlapi cikkeket és a szomszédnőjének dicsekedve mondotta: — Az ulságirókat mind személyeset i'ismerem, azért írnak rólam ennyit! Mikor a kórházi ágyon magához tért a fiú után érdeklődött. — Hát a Józsi hogy van? — és job­teg típus, felelőtlen ós beszámíthatatlan jellem, ha ugyan egyáltalán alkalmaz­ható rá ez a jelző, hogy jellem. Ahogy ott fekszik feikönyökölve a kórházi ágyon, inkább egy lustálkodó napszá­mosnak, mint a szerelmi gyilkosság végrehajtójának lehet gondolni. Kérdé­seinkre fölényesen, szinte hetykén vá­­laszol: — Nem igaz, amit az újságok Írtak. Mi szerettük egymást és előre meg volt beszélve az egész. És ha felgyógyulok is, mégegyszer öngyilkos leszek, mert nem akarok én se életben maradni. Ez a hősi gesztus nagyon imponál a szomszédos ágy betegeinek. — Miért ölte meg ha szerette? -­­kérdezzük. A merénylő erre nem válaszol. Csak pár perc múlva szólalt meg: — Fihiszi, hogy rálöttem volna, ha nem érdekel? Nem tehettem másként Nem akartam szégyenben maradni, Anis kő nagyon kacér volt. Egy pillanat alatt történi az egész. — De> hiszen a lány azt vallottat a . rendőrségnek, hogy nem szerette ma-' gát — Azt csak úgy mondotta — magya­rázza Almási-Antunovics — én tudom amit tudok — és rejtélyes hallgatásba merül. — Hogy fogadta a. halálhírt?- Egész reggel sírtam. Meggyóntam és imádkoztam. Leszámoltam az élettel. Újra hiszek az istenben. Valaki megjegyzi, hogy nem is sú­lyos a sebesülése és pár nap múlva, teljesen felgyógyul. Antunovics halálosan megsértődik er­re a kijelentésre. Méregbe gurul. Dühö­sen felugrik, lerántja az ingét és szen­vedélycsen ordit: — Ez nem komoly magának? Ez já­ték magának? — és dicsekedve muto­gatja a sebeit, akár egy katona a vi­tézség: érmeit. Javíthatatlan hiú ember. bulást kívánt neki az egyik ápoló-nő­vérrel. Később azt kérdezte az orvostól, aki injekciót adott neki: — A Józsi hányszor lőtt magára? — Egyszer. Anikó elfintorította az orrát, össze­ráncolta a szemöldökét és megvető ha­raggal kiáltotta: — A gyáva! A gyáva gazember! Ah­hoz volt bátorsága, hogy belém kétszer lőj jön! Tönkretette az egész életemet, a fiatalságomat! Sohase leszek igazán egészséges. — és borzasztó sírásra fa­kadt. A kis Lengyel Anikó ekkor még nem tudta, hogy meg fog halni... Az utolsó órák szenvedései a iegirtó­­zatosabbak voltak minden fájdalom kö­zött. Rémképeket látott. — Segítség! kiáltozott a haldokló — kergessék el azt a gazembert! Vigye­nek haza! Haza akarok menni! — és felszakadtak a sebei. Orrán, száján öm­lött a vér és már az injekciók sem használtak. Anikó nem akarta elhinni, I hogy ez a vég. S — Én még fiatal vagyok! — jajgatott — tizenhatéves vagyok, drága nővér, ugy-e nem halok meg? — kapaszkodott két sápadt kezével a kórházi apáca nya­kába és görcsös erőlködéssel felült az ágyon. Lázas, tagolatlan szavakat da­dogott és könnyben úszó arccal még­­egyszer körülnézett a teremben. A női betegek sápadt félelemmel, egy szál ing­ben gubbasztottak ágyaikon, de a hal­dokló búcsúpillantását mindenki vigasz­taló mosolygással viszonozta. Becsap­ták a kis Anikót, hogy ne vegye észre a Halált, aki már ott állott a háta mö­gött. Az utolsó szava ez volt: — ó. életem! — és összeesett. Almási-Antunovics Józsefről nem* le-f hét szimpatikusán írni, de nem is sza- f bad öt okolni semmiért, degencrált, be-A A hullaház néma csendjében, szürke bádogpricesen fekszik felravatalozva Lengyel Anikó. Az arca sápadt, fehér, akár a tearózsák, amelyek ott herva­doznak a mellén. Az édesanyja künnt ül az udvaron és tejet iszik. Sóhajto­zik, nyögdécsel, sir és egy idősebb hölgy vigasztalását hallgatja. Az ajtó­ban Anikó két barátnője ál!, akik el­jöttek a kispajtásukhoz, hogy még egy­szer búcsút vegyenek tőle. A lombos, zöld fán egy vidám rigó fütyül, süt a nap és bennt a hűvös, homályos hulla­kamrában, a halál nászi ágyán pihen mély örök álomban Anikó, szive alatt egy acélgolyóval. Felharapta ereit a csaló uriasszony Kényszer zubbonyt adtak Rónai Kandóméra Budapestről jelentik: Rónai Nándor­­né nagyarányú csalásai ügyében a bu-. dapesti rendőrségen nagy aparátussat folyik a nyomozás. A dúsgazdag buda­pesti ingatlanügynök intelligens, jó fel­lépésű ötvenéves feleségét — mint is-, meretes — csalás, közokirathamlsitás és magánokirathamisitás büntette miatt tartóztatták le. A nyomozás során ugyanis beigazolódást nyert, hogy Ró­nainé múlt év december 17-én Bécsben. két tanúval megjelent egy közjegyző előtt és Krajner Margit budapesti ház­tulajdonosnő nevében Igazolta magát egy útlevéllel, amelyben Rónainé fény­képe volt beragasztva, de amelyik Kraj­­ner Margit nevére szólt. Azután Rónai­né, Krajner Margit nevében, közjegyzői okiratot állíttatott ki, mely szerint a háztulajdmwsnő megbízza Rónai Nán­­dornét, hogy Mazeum-körut 42. szám alatti házára kétmilliárdkétszdzrnUlió korona kölcsönt vegyen fel. E hamisí­tott irat alapján Rónainé azután 27-én egy budapesti részvénytársaságtól 33.000 dollár kölcsönt vett fel s ugyan­akkor a Bécsben lakó háztulajdonosnő

Next

/
Thumbnails
Contents