Bácsmegyei Napló, 1925. június (26. évfolyam, 147-172. szám)
1925-06-02 / 147. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. junius 2 •• Öngyilkosság téves telefonkapcsolás miatt Egy tüzérfőhadnagy szerelmi tragédiája Budapestről jelentik: Néhány nappal :ze!őtt a Károly király-kaszárnyában ejbelőtte magát Jancsó Árpád haszon’itćves tüzértöhadnagy, mert halálosan •szerelmes volt egy budapesti bankár felségébe s az asszony nem akart elválni a férjétől. A tüzérföhadnagy mintegy háromnegyed évvel ezelőtt ismerkedett meg Lukács Vilmos és fia cég beltagjával és ennek feleségével. Az elegáns, finom modort! fiatal katonatiszt két hétig járt a szép 'asszony után s ekkor az asszony figyelmeztette férjét, hogy bárhová j megy, a főhadnagy mindenüvé követi.! A férj ekkor figyelmeztető levelet inté-. zett a főhadnagyhoz, akinek nevében másnap két katonatiszt elégtételt kért a bankártól. Kétnapi tárgyalás után azonban a segédek a tárgyalást felfüggesztették, mert Lukács Nándort, az ismeretes szalámi-üggyel kapcsolatban a törvényszék egy évi börtönre ítélte. ügy látszott, hogy ezzel elintéződött az ügy. Lukács Nándornak azonban nagy volt a meglepetése, amikor három héttel később felesége újból panaszolta neki, hogy aiig lép ki hivatalából, a következő pillanatban már megjelenik mögötte Jancsó Árpád. Az asszony elmondotta. hogy a főhadnagy fellépése szerény és alázatos, de nap-nap után megismétli: — Asszonyom, könyörgök, váljon cl férjétől. Elveszem feleségül. Tegyen boldoggá. Lukácsné folyton kérte a főhadnagyot, hagyjon fel céltalan közeledésével, de hiába volt minden. Lukácsné idők múlva már panaszkodni sem mert az urának, akinek akkoriban egész családi életét feldúlta a törvényszéki ítélet. Egy este Lukács Nándor a feleségét akarta telefonon felhívni és legnagyobb meglepetésére egy telefonbeszélgetésbe kapcsolták bele. Felesége beszélgetett a főhadnaggyal, aki a következőket mondotta: — Nagyságos asszonyom, nem birok maga nélkül élni. könyörgöm, váljon el urától. Ebben a pillanatban beleszólt a tele- j ionba Lukács Nándor: — Mégis csak hallatlan, mit merészel maga termi, főhadnagy ur! Jancsó ismét provokáltatta Lukács Nándort és a segédek súlyos feltételű párbajban állapodlak meg, mert Lukácsot közben a tábla felmentette. Már ki is volt tűzve a párbaj időpontja, amikor a főhadnagy még egy utolsó kísérletet tett, ismét megszólította az uccun Lukács Kandómét és kijelentette, hogy hu nem hallgatja meg, öngyilkos lesz. Az asszony ekleor egy rokonához ment látogatóba, itt volt találkozója férjével! Lukács Nándor észrevette, hogy a főhadnagy egy szemközti kapuban várakozik, ismét felelősségre vonta Jancsőt é$ olyan izgatott szóváltás keletkezett köztük, hogy tnár-már revolverükhöz nyúltak s az elősietö rendőrök kísérték be mindkettőjüket a közeli őrszobára. A párbajsegédek tárgyalásai során ezalatt megállapították a párbaj időpontját, mert időközben Lukács Nándort a tábla felmentette az egyévi börtönbüntetés alól. A párbaj előtt bárom nappal azután Lukács Nándort Jancsó Árpád lehivatta az uccára. — Nagyon kérlek, bocsásd meg, amit lettem — mondotta. — Vagy elhagyom Magyarországot, vagy agyonlövöm magam. De kötelességem kijelenteni, hog5' feleségeddel szemben mindig a légkorrektebbül viselkedtem. Lukács Nándor igyekezett megnyugtatni a főhadnagyot és abban a hitben tért vissza lakására, hogy 'sikerült lebeszélnie végzetes szándékáról Jancsó Árpádot. Másnap délben ordonánc kereste fel Lukácsnét és levelet adott át, amelyben ez volt Írva: Nagyságos Asszonyom, tegnap megvallottam férjének, hogy őrülten szeretem. Nem tudok maga nélkül élni s amikor e sorokat olvassa, én már nem élek. Lukácsné és férje azonnal felhívták a Károly király-kaszárnyát, ahol megtudták, hogy Jancsó Árpád főhadnagy előtte való hajnalban félöt órakor szíven lőtte magát s mire beszállították a helyőrségi kórházba, útközben már meghalt. Leleplezték a hősök sziihöticai emlékszobrát A király Prica admirálissal képviseltette magát az ünnepségen Ä szuboticai szokolisták zászlószentelése Fényes ünnepségek zajlottak le va- j sámap Szuboticán a hősök szobrának! leleplezése és a szuboticaj Szokol-egyesület zászlójának felszentelése alkalmából. Az ünnepségeken, amelyekre az ország minden részéből idesereglettek a Szokol-egyesüíetek csapatai. Őfelsége Atekszandar király is képviseltette magát Prica admirálissal, míg a kormányt Radojcvics Cvétó közlekedésügyi miniszter képviselte. A csehszlovák köztársaság elnökének kiküldöttjeként Seba beogradi csehszlovák követ vett részt az ünnepségeken. Istentisztelet a templomban Már a kora reggeli órákban hangos zeneszóval, katonásan zárt sorokban vonultak fel a szokolisták a zászlódiszt öltött városon végig, a Bácska-pályára, ahol t őrnagy ókoriatokat végeztek. Délelőtt kilenc órakor valamennyi felekezet templomában ünnepi istentiszteletet tartottak. A görög-keleti templomban megtartott istentisztelet keretében Protics Márkó lelkész gondolatban gazdag beszédet mondott a nap történeti jelentőségéről. Az istentiszteletek befejeztével, fél tíz órakor a közönség a Kralja Pctarparkba indult zászlószentclési ünnepségre. A zászlószentelés A Kralja Petar.-park közepén szőnyegekkel boritott, zászlókkal díszített nagy négyszögletes emelvény volt felállítva, amelyhez a park bejáratától piros szőnyeg vezetett. Az emelvény előtt széksorok állottak a vendégek részére. Az emelvény két oldalán sorakoztak a Szokol-egyesfiletek zászlótartói kibontott zászlókkal. A szuboticai Szokol-egyesiilet zászlóját lepel takarta. Az emelvénnyel szemben levő széksorokban foglalt helyet az ünnepi közönség. Jelen volt minden állami, városi és katonai hivatal vezetője, a katonai tisztikar díszben, valamennyi gö[ rög-keleti lelkész, a szerb Nőegylet, a Patronázs, a zsidó Nőegylet, a Polgári Kaszinó küldöttsége, a Pucska Kaszinó választmánya és küldöttsége, a zsidó hitközség elöljárósága, a Lioyd küldöttsége, a tantestületek és ezenkívül különféle társadalmi és nemzeti egyesületek küldöttségei. Az első széksorban, a legelső karosszéken foglalt helyet Prica admirális, aki őfelsége Alckszandar király képviseletében jelent meg. Ugyancsak az első széksorban foglaltak helyet Seb a Csehszlovákia beogradi követe, aki a csehszlovák köztársaságot és Masaryk köztársasági elnököt képviselte, Radojcvics Cvetó közlekedési miniszter a kormány képviseletében, Damjanovics Milos tábornok, a tiszai hadosztály parancsnoka, Tomics Miroslav ezredes, a ki a hadügyminiszter képviseletében volt jelen, Malagurszki Albe polgármester, a városi tanács tagjaival, Radonies Jovan dr.. Juries Márkó, Gröl Milán, Pleszkovics Lukács dr. nemzetgyűlési képviselők és más előkelőségek. Képviselve voltak a szkopljel, nisi, beogradi, ljubljanai, viukovcei, zenmni, Inoviszadi, szombori, őszijeid, velikibecskcreki kerületi Szckol-egyesületek 4őS taggal. A kerületi főnökök közül jelen voltait Todorovics Milán, Pankovlcs Zsivojin, Lazarevics Petar és ' Gangéi Engelbert, a Szokol-cgyesületck országos főnöke. Tíz órakor kezdődött a zászlószenteiési ünnepség. Pctrovics Koszta, városi főmérnök, a szuboticai Szokol-egyesülei elnöke, szokolista egyenruhában az emelvényre lépett és hatásos beszéddel megnyitotta az ünnepséget. Elsősorban hódoló tisztelettel üdvözölte Prica admirálist, mint a király képviselőjét, utána Scba csehszlovák, majd a királyi kormány képviselőjét, Radojevics minisztert és valamennyi megjelent vendéget. Kérte a király képviseletében megjelent Prica admirálist, hogy tolmácsolja a város közönsége és a megjelent vendégek hódoló üdvözletét őfeL sége Alckszandar király, Mariora királyné és Petar trónörökös előtt Gungel Engelbert lépett ezután az emelvényre. Méltatta a nap jelentőségét és lelkes szavakkal üdvözölte a szuboticai Szokol-egyesületet. Nagy éljenzés közben vonta le Gangéi a szuboticai egyesület zászlaját takaró leplet és kibontotta a selyemzászlót és megcsókolta. A diszes zászlót Korunovics testvérek tervezték. Ezután következett az ünnepélyes szegbeverési szertartás. Prica admirális elsőnek ment fel az emelvényre és az első aranyszeget ő verte a zászlóba, a következő szavakkal: — Tündököljön nemzetünknek ez a szimbóluma, Szokoljaink a hazának ezen a részén gyülekezzenek e zászlójuk alá és nevelkedjenek fel az ország büszkeségére. Prica admirális előbb a király, majd a királyné és végül a trónörökös nevében vert be egy-egy aranyszeget a zászlóba. Seba beogradi csehszlovák követ Masaryk köztársasági elnök és a csehszlovák állam, Damjanovics Milos tábornok, Rajcsics Alekszander alpolgármester a távollevő főispán és Szubotica város, Radies Mica úrnő, a szerb Nőegylet, Tomics Miroszláv ezredes a hadügyminiszter nevében vert szöget a zászlóba. Végül Petrovics Koszta főmérnök.' a szuboticai Szokol Egyesület vezetője felolvasta mindazoknak a neveit, akik zászlószöget adományoztak. A zászlóavatási ünnepség ezzel véget ért és a közönség a Szokol-induló hangjai mellett elvonult a Kralja Petar-parkból. A szoborieleplezés A Kralja Petar-parkból az egész közönség a gyalogsági laktanya előtti báró Trenk-térre vonult a hősök szobrának leleplezési ünnepségére. A hatalmas téren három arcvonalban állottak fel a kivezényelt csapatok: lovasság, gyalogság és egy gépfegyverosztag. Az ünnepség első mozzanata volt, hogy Prica tengernagy, Damianics tábornok, hadosztályparancsnoktól és a kivonult csapatok parancsnokaitól követve, cllépett a csapatok arcvonala előtt, miközben a zenekar a nemzeti himnuszt játszotta. A szemle befejeztével Prica tengernagy a szobor előtti, kordonnal elkerített 'térségre ment kíséretével, majd Damjanovics Milos tábornok, hadosztályparancsnok a szobor lépcsői elé lépett és lendületes beszédben emlékezett meg a hőstettekről, melyeket a szerb seregek a világháborúban minden fronton véghezvittek. A hősök emlékére készült ez a szobor, amely örök időkig fogja hirdetni az ő dicsőségüket, fejezte be beszédét Damjanovics tábornok. Ágyudörgés közben lehullott a lepel a szoborról és a közönség levett kalappal tisztelgett az emlékműnek. A szobor — amelynek szélessége nyolc méter, magassaga négy és fél méter, fehér terméskőből van kifaragva és egy haldokló katonát ábrázol, aki a mellette álló és őt felfogó Krisztus oltalmába ajánlja lelkét. A szobor homlokzati oldalán a következő felirás van: »79/2—1918 — a szabadságért és egyesülésért elesett hősök emlékére.« A szobortalapzat hátsó oldalán a következő felirás olvasható: Ezt az emlékművet Szabotica hálás szerbjei és bunyevácai emelték. A szobor talapzatára bele vannak vésve azoknak a városoknak és helyeknek a nevei, ahol nevezetesebb csatákat vívtak. Prica admirális lépett a szobor elé és az elesett hősök emlékét dicsőítő szavak kíséretében letette a szobor talapzatára őfelsége, Atekszandar király nemzetiszimi szalaggal díszített, hatalmas koszorúját, amelyet egy díszbe öltözött óriási termetű gárdaaltiszt tartott. A király koszorújának .elhelyezése után ismét Damjanovics tábornok lépett a szobor elé és átadta az emlékművet Malagurszki Albe polgármesternek a város őrzésébe. Malagurszki polgármester a város nevében átvette a szobrot és kijelentette, hogy azt hűségesen fogják Őrizni. Koszorút helyezett a szoborra Radojevics miniszter a kormány, Scba beogradi csehszlovák követ Masaryk köztársasági elnök és a cseh állam, Tomics ezredes a hadügyminiszter nevében, majd a koszorúk egész tömegét helyezték el a szobron az egyesületek és társulatok. A leleplezési ünnepség végeztével a kivonult csapatok diszmenetben elvonultak Prica tengernagy előtt. Délután egy órakor száz terítékes diszebédet adott a város a vendégek tiszteletére a Bárány-szálló éttermében. Ezután még több felköszentő hangzott el és a bankett félnégykor ért véget. Négy órakor a Bácska-pályán — az ünnepség befejező része gyanánt — a szokolisták tornagyakorlatokat mutat« tak be. meghalt Lalosevics János a noviszadi semmitőszék volt elnöke A jogászvüág gyásza Súlyos veszteség érte a jugoszláviai jogászvilágot: Lalosevics János, a novlszadi semmitoszék nyugalmazott elnöke, az ország egyik legkiválóbb jogásza vasárnap Szomborban meghalt. Lalosevics János bírói pályájának első állomása Károlyfalva volt, ahol mint járásbiró működött. Innen a temesvári táblához került titkári minőségben és nemsokára kinevezték táblai bíróvá. Négyvenkéiéves korában kúriai biró lett. Mint a budapesti Kúria legfiatalabb bírája, különösen örökösödési pörökben olyan nagy tekintélyre tett szert, hogy az Eszterházy-hitbizomány híres örökösödési perének referálását ő rá bizták. Az októberi forradalomban Károlyi Mihály megkínálta Lalosevicset az igazságügyminiszteri tárcával, de a kiváló jogtudós, aki akkor kúriai tanácselnök volt, a felajánlott tárcát visszautasította. Az S. H. S, királyság megalakulása után Lalosevics visszatért szülőföldjére és elvállalta a noviszadi legfelsőbb bíróság megszervezését. Annak a munkának értékét, amelyet mint semmitőszéki elnök végzett, a semmitőszéki döntvények gyűjteménye jelzi. Lalosevicset, mint birót, mint jogtudóst és mint embert általános tisztelet és nagyrebecsülés vette körül. Soha nem tudott hozzá közel férkőzni sem anyagi, sem politikai, legkevésbé pedig pártpolitikai befolyás. Mintaképe volt a bölcs, igazságos és hivatását a tudomány magasságában gyakorló birónak.
