Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-09 / 124. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 7925. május 9. KözbeszólAs Kedves Barátom. szomorúan, csüzseüi feibóiintással kell igazat adnom Naked, hogy el vetődtünk, messzire vetődtünk haladástól, kultúrá­iéi. uj csodák iorrásától. Elvetődtünk, nartra: vetődtünk s életünk vonala, mely czykor hittel, bizakodással emelkedett, roost Jánosán, lankadta« leit álmos iio­­rizafrtok fölött. De azt uem tudom és nem akarom hinni, hogy teljesen elsza­kadtunk az »áldott viharok«-»!. Ó; nemi Ha más kapocs nem is. .de az örökös, d thatatlan vágy. mely mohón szív magába minden eltévedt sugarat, minden felénkhulló csöppet, valahogy ientartia az összeköttetést. Ha lelkünk eléz érzékeny távoli morajok és gyö­nyörök megérzésére, akkor nem hiszem, hogy végleg és valaha elveszítenék a kapcsolatot Ha a kapcsok megszakad­nak. ugv annak oka elsősorban a szeiz­mográfban keresendő: lelkünk érzékeny­sége csökkent, halottá tespedt. a közöny köpönyege kérgesedett köréje. Belátom, hogy ez a megállapítás nem vonatkozliatik minden módosítás nél­kül a successiv. az időben lepergő mü­­vészetekre. melyek elmúlnak, elfakulnak s melyeknek élvezése és szépsége örök­ké ismeretlen trmrad előttünk. De a tér­iben életre keltett alkotások» már meg­várnak minket. Ha csak kurta időre is. de rendelkezésünkre állnak, ha messzi, vágyott városokba zarándokolunk. Az­tán a betű. a hangjegy is eljut hozzánk s egv szegényes, vékony cérnaszállal odaköt a Szépnek örökkön változó esz­ményeihez. Ismét igazat kell adnom Neked abban, hogy a művészetnek ritka és tökéletes megnyilvánulása kilengésekbe sodor. A lelkesedés, az niiongás. mint majális] gyemtelczai. telesiviíia. teletölti üres. Toppant lelkünket, ahová csak vendég­ségbe iár a remény és a. szépség. Az esztétikai élvezés esztétikai értékeléssé lép elő. a Kant-iéle »Einfühlung« erő­sebb, mim a meglátások, a felismerések, a: szemlélések tárgyilagos méregetésé­­ből eredő Ítélet. De ez a túltengő szub­jektivitás előfordulhat más- környezet­ben. mis lelkekben is. ítéleteinket majd­nem mindig befolyásolja valami, soha­sem lehetünk teljesen elfogulatlanok, hiszel] — mint Veikéit mondja esztéti­káidban — a műalkotásnak szugsressziv ereie van. melv különböző hatást gya­korol a szemlélőre. Spinozának -sub aeternitatis species elve roppant bi­zonytalan és viszonylagos. Hiába tö­rekszünk az örökkévaló, a maradandó felé midőn apró. egvéni. sajátos moz­zanatok befolyásolják törekvéseink irá­nyát. Spinoza mondása tehát nem lehet szabály vagy narancs, csak távoli esz­mény. mely felé vezető biztos utak nin­csenek. Ha pedig ezt a megállapítást el­fogadóik. ugv jogosnak ismerjük a szub­jektív. közvetlen ítéletet is. mely az asztéiikai élvezet formába foglalása. Már a száraz Arisztoteles. sem a tra­gédia mibenlétét keresi hanem annak ránk gyakorolt hatását, szóval utat nyit a teljesen szubjektív esztétikai ér­­tékmcgállapitásnak. Plotinos estik az.el­ragadtatásban véli felismerni a . szépet. Schopenhauer két nagy megállapítása, mely szerint a tárgyban az örök eszmét, a szemlélőben nedig a tiszta, akarat­­nélküli Subiekt des Erkenntniss'<-t lát­ja. ugyancsak a szubjektív ítélet mellett tanúskodik. Ha tehát Ítélkezéseinket nem vezeti a sttb specie aetemiiatis­­bidcv és messzi ieligéie, ez bírálható elitélhető, de azért ez az eltávolodás nem magyarázható elszakitottságunkkal és a szétszakadt kapcsokkal, melyek­ben -- ismétlem — nem tudok hinni. _ A hudozsesztveniek tökéletesek és utolérhetetlenek —• ifod Te. De. ugye­bár. evvel méz nem esküdté! fel Otto Rrahmra? Az én írásom is az orosz szí­nészek tökéletességeiről beszélt, de so­hasem és sehotsem hangoztattam a na­turalizmus örökérvénviiségét. Sohasem vitattam és- nem vitatom hocv a' tuuk­­'•sosztvemek sziniátszása a iogos és a helves. Hiszen tudom lói ' ho°'v a ma színpadának érmek a relief- és yizió­­szinuadra’- hatalmas nroblémái vaunak, mert az illúziókat már nem lohet töké­­. letesebbekké tenni. De azért bíboros boldogsággal nézem Qorkilf vagy Cs«*­­iiovot a hudozsesztvertektől miként szívesen iilöV n Comédie- Framcalse parókas-ragu öllyóiébe. ahol annvi pózzal és kec'ességgel .játszónak..és elv pátosszal szavalják- -M öli eret- ».-vagi- MarivcauXít. mint XIV. Lajos ideiében —• pedig igazán és egyedül a moszkvai Mali Teater futurista meg dada ista elő­adásaira vagyok kiváncsi. Szívesen hall­gatom Grieg zenéjét, jóllehet tudom, hogy kedves liráia és üde romantikája már a múlté és boldogan bolyongok a Louvre-ban, befejezett iskolák, töké­letessé merevedett törekvések között. Hogy igazoltam azonos álláspontomat, tavaly megjelent cikksorozatomból (Tö­rekvések és irányok a modern művé­szetben) idézek néhány sort: »Mikor egy művészi irány a tökéle­tesség állomásához ér. melyen túl már nincs ut és fejlődés, ugyanakkor már egy más irány üti fel a fejét és más utón próbálja megközelíteni az örök szépet Az örök szép olyasvalami, mint elérhetetlen hegycsúcs melyre minden­kép fel szeretnének jutni a rajongó hegymászók. Egvszer az egyik oldalról próbálnak felkapaszkodni, de csakhamar jérnek egv pontig, melven túl már nem lehel menni. Erre visszafordulnak és más utón próbálkoznak, de az ellentétes >ldal utján is elérkeznek egy pontig, liehen túl nincs tovább. A felhőkbe ágaskodó liegyorom örökké elérhetetlen marad.« *) Ezt a gondolatot olvastam ki a Te soraid közül is. de mint.előttem idegen és ismeretlen gondolatot. *) B. N. 1924 iulius 6. 14. old. Még csak azt. hogy a hudozsesztve­­uiek uem elvakult szolgái a naturaliz­musnak. Ennek legjobb cáfolata a Medea előadása, amelyen stilizált dísz­letek. stilizált maszkok és a valóságtól eltávolodó rendezési törekvések voltak, ugvhogy valami vallásos, dionizikus áhítat lengett a színen és a nézőközön­ség felett. Beismerem., hogy nem takarékoskod­tam az általam ismert nagy nevekben, de azt fel kell emütenem. hogy Dúsét nem hasonlítottam Germanova asszony­hoz. Dúsét áhitatosan soha man iátottan tisztelem, mint aki túl van életen, vitán, múlandóságon. A hudozsesztveniek nagyok — ez vi­tán felül áll. vitás egyedül nagyságuk felmérése. A vonatkoztatások, az eszté­tikai ítélkezések, ezek a bizonytalan, változó mérőeszközök, különbözők le­hetnek. De a különböző szempontoknak Is lehet jogosultsága, miként jogosult minden megállapítás, minden kritika, mely őszintén, közvetlenül, önző érdek nélkül fakad az érzés és a gondolat humuszából. Baráti kézszoritással búcsúzom tőled és- ide biggyesztek egy Renau-mondá­­tot. mely BertHfelot-hoz irt nagy levelé­nek utolsó sora: Adieu, chcrchons toujours. S/.entelekv Kornél. Az orosz szakszervezetek az amsterdami isiternacionálékan Az angol szakszervezetek követelik az oroszok felvételét Londonból jelentik: Az angol és az orosz szakszervezetek rn<sg­­bizottai befejezték tanácskozásai­kat és a következő megegyezésre jutottak : 1. Kívánatos, hogy az orosz szakszervezetek belépjenek az am­szterdami internacionáléba, henry a nemzetközi szakszervezeti szövetség egységes legyen. 2. Az orosz szakszervezetek csatlakozását megkönnyítendő, szükséges, hogy a nemzetközi szakszervezeti szövetség megfelelően módosítsa alapszabályait. 5. Az angol szakszervezeték oda fognak hatni Amszterdamban, hogy mielőbb konferencia üijön össze a szovjet-orosz szakszerveze­tek képviselőinek bevonásával. Ha az amszterdami internacio­­nálé vezetősége ezzel nem értene egyet, akkor az angol szakszer­vezeti tanács konferenciát log összehívni, amelyen dönteni fog további magatartásáról. visszaesinđm? Nem lehetne a feljelen­tést visszavonni, mert hiszen cl api óban véve nem történt semmi nagyobb dolog. A rendőrtisztek azonban kijelentették, hogy ez a cselekmény akár igaz, akár nem, hivatalból üldözendő, vagy a tet­teseket kelj elfogni, ha ilyenek vannak, vagy azokat, akik ilyen fantasztikus történettel akarták a rendőrséget félre­vezetni. A rendőrség a legkevésbé sem ad hi­telt a fantasztikusan hangzó feljelentés­nek, mert képtelenségnek tartja, hogy a legforgalmasabb útvonalon valakit a délutáni órákban elraboljanak és azt hi­szik, hogy az egész csupán a fajvédők választási agitációját akarja szolgáim. Mindamellett a rendőrség a legnagyobb apparátussal nyomoz a rejtélyes ügy­ben. . Fantasztikus leányrablás Budapesten Egy fajvédő trafikoslányt állítólag autón elraboltak és bántalmaztak — A leány feljelentése szerint választási bűntényről van szó A vasúti közlekedés megjavítása Az uj közlekedésügyi miniszter munkaprogramja Beogradból jelentik: Radojevics Ante, az uj közlekedés-ügyi minisz­ter, elfoglalta hivatalát és ezalka­­lomból expozét tartott a sajtó kép­viselői előtt. A miniszter hangsúlyozta, hogy' nagy ambícióval lépett hivatalába és tenni akar valamit a közlekedés megjavítása terén. Munkaprogram­jából kiemelte az Adria-vasnt épí­tését, amit a Bleer-csoport fog finan­szírozni. a Beograd-—pancsevói Du­­nahid építésének tervét. Amelynek megvalósításához egyelőre hiány­zik a töke, néhány uj vasútvonal építését és a Beograd—zagrebi fő­vonal megjavítását. Tervbevette ha­zai mozdony javító műhelyek felállí­tását is. A közlekedésügyi miniszter ren­deletét adott ki a közlekedés meg­javítása érdekében. A rendelet meg­szabja, hogy pontosan be kell tár­tani a személy- és tehervonatok menetrendjét, az ámí elv ételt és to­vábbítást a legpontosabban, előírás­­szerűen kell eszközölni. A vonatok, különösen a személyvonatok a leg­gondosabban tisztántartandók. Budapestről jelentik: Pénteken délben egy egészen fantasztikus feljelentés ér­kezett a főkapitányságra. Egy fiatal hu­­szonnégyesztendős leány azt állítja, hogy őt elrabolták, a Práter-uccából a Hüvösvölgybe vitték és ott két fiatalem­ber arra akarta kényszeríteni, hogy a Keresztény Községi Párt titkait árul­ja el. A feljelentő Koller Etelka trafikoslány, aki a fajvédő-sajtóban is gyakran sze­repel E. K. néven. írásbeli feljelentésé­ben előadta, hogy május 5-én délután iélhat és télhét között a Prater-uccában járt. Az egyik ház előtt megadott mel­lette egy szürke, régi tipusu nyitott négy üléses autó. A gépkocsiból két tá­nyérsapkás iiatalember szállt ki, akik odamentek Kotier Etelkához és bemu­tatkoztak. Az egyiket Szabónak hivták, a másik nevére a leány nem emlékszik. Elővettek egy üres névjegyet, felmutat­ták és azt mondották a leánynak, hogy menjen ki velük a XIX. községi pártiro­dába, ahol Pászty tanácsos, a főnöke várakozik rá. Itt a pártirodábau meg fogja kapni az Orczy-uton a további utasításokat. A leány, akinek tényleg Pászty tanácsoshoz kellett menni, azon­nal autóba iilt a fiatalemberekkel, akik a Népligeten keresztül Kőbánya felé hajtattak vcíe. majd mikor — a leány előadása szerint — az MTK pályához értek, hirtelen kendőt borítottak az ar­cára. bekötötték a száját és öriitt sebe­sen rohanni kezdett a keresi át Budára Hűvösvölgy felé. Körülbelül félórai kocsikázás után el­vitték egy helyiségbe, pinceszcrü odúba, ahol lementek a lépcsőn. Ebben a helyi­ségben tizenöt-tizenhat férfi ült, akik faggatni. kezdték, hogy a Keresztény Községi Párt kasszájában mennyi a pénz és hol tartják a pártkasszát és mik a párt tervei. Amikor erre nem akart felvilágosítást adni, kutyakorbáccsal vé­gig vágtak rajta, majd amikor látták, hogy nem tudnak vele eredményt elérni, ismét autóba ültették s háromnegyed órán keresztül cipelték fel-lc a Hűvös­­völgyben. Végül egy köves útnál meg­álltak, kitették a kocsiból s ezí mond­ták: * — Megölünk, ha bárkinek egy szót is szólsz arról, ami veled történt. Kotter Etelka, mint előadja, itt a kö­ves • utón összeesett, majd a Balázs-féle vendéglőig vánszorgott, A vendéglő ze­nészei akadtak reá és ezeknek elpaná­­szolta. mi történt vele. Épéi tájban ezek a zenészek segítették, hogy hazakerül­jön a fővárosba. A regényes történet, amelv ha igaz, borzasztó fényt vet Budapest közbizton sági állapotaira, érthető feltűnést és iz­galmat keltett a főkapitányságon. Rög­tön a bejelentés után kiküldöttek detek­­tivékef a Balázs-ié!c vendéglőbe' és ott kihallgattak öt cigányzenészt. akik megerősítették, hogy a jelzett helyen siralmas 1 állapotban akadtak a lányra, aki elpanaszolta nekik,, hogy elrabolták. A rendőrség azonnal beidézte Koller Etelkát Is, aki midőn megjelent a főka­pitányságon és megtudta, hogy már a sajtó is foglalkozik, ügyével és.ő igy egy botrány központjába került, izga­tottan mondta az egyik rendőrtisztvise­­lönek: — Nem lehetne ezt te egész dolgot A pártvezetőség nem döntött még a magyar szociáldemokrata kép­viselőit lemondásáról A párt többsége a képviselők lemondását kívánja Budapestről jelentik: A szociálde­mokrata párt parlamenti csoportja és a pártvezetéséi» csütörtökön foglalkozott a képviselők további pa-szivitásának kérdésével. Megállapították, hogy a kor­mány rideg, minden demokratikus fejlő­dés lehetőségét már csirájában elfojtó osztályönzé-e lelepleződött a választó­jogi bizottság íárgya’ásain, amikor sem­mi ellenállást sem tanúsított saját párt­jának reakciós törekvéseivel szemben. Ezért a parlamenti frakció és a pártve­­zetőség egyhangúan arra az álláspontra helyezkedett, hogy czidőszerint nincs ok orra, hogy eddig elfoglalt álláspont­ján változtasson, hanem továbbra is passzivitásban marad. Foglalkozott a pártvezetőség a szo­ciáldemokrata képviselők mandátumai­nak visszaadása kérdésével is, azonban ebben a kérdésben még nem hoztak döntést. A „8 árai újság“ péntek esti számának közlése szerint azonban par­lamenti körökben úgy tudják, hogy már befejezett tény, hogy a szociáldemokrata képviselők lemondanak mandátumukról. A tervnek a pártban ugyan nagy elten-, céhe van, azonban biztosra veszik, hogy a bécsi befolyás fog ebben a kérdésben győzni. Kormánykörökben arra számíta­nak, hogy ebben az esetben a demok­raták feladják a passzivitást.

Next

/
Thumbnails
Contents