Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-08 / 123. szám

2, oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. május 8. Meztelen lány holtteste a hátban Titokzatos gyilkosság a debreceni határban Debrecenből jelentik: Kedden reggel a debreceni határban lévő nyulasi legelőn egy kutbari a vasúti pályaőr holttestet fedezett fel. Amikor a holttestet kiemelték, meg­döbbenve látták, hogy az es.v Hatat, húsz-húszónkét év körüli, nagyon szép termetű leány hullája. Ruha nem volt n holttesten, amelyen semmiféle sérülés, vagy iitödés nyomát nem lehetett felfe­dezni. A halott nő haja, amelyet értékes esatt fogott össze, rövidre volt vágva, arcán pedig úgy torzultak el a vonások, mintha halála előtt rémületében segítsé­gért kiáltozott volna. \ A csendőrjárör a holttest kiemelése után keresni kezdte a leány ruháját, de csak egy pár női cipőt találtuk a közel­ben, majd távolabb egy fekete blúzt és papírba csomagolva három pár selyem­harisnyát, a leány feltér nemifiét és szok­nyáját azonban nem sikerült megtalálni. A megindított nyomozás során az egyik gazda felesége elmondta, hogy hétfőn este Ital óra körű! egy szép fiatul leány kérőt zősködötl tőle ti tanya előtt, melyik at visz Alsójózsdra, majd moso­lyogva egy pohár vizet kért tőle. A leá­nyon kék hhíz és fehérszególycs szok­nya volt és az asszony a holttestben felismerte azt a leányt, akivel ö beszél-Ezeknek az adatoknak az alapján a hajdúböszörményi rendőrség megállapí­totta a leány személyazonosságát. Meg­állapították, hogy a leány Gyulay Mária, aki az egyik hajdúböszörményi vendég­lőben volt alkalmazásban és három nap­pal ezelőtt, távozott el. .Az a feltevés, hogy a pincérleány ön­­gyilkosságot követett volna el. nem va­lószínű. Rejtélyessé teszi az esetet az a körülmény, hogy a holttest telicsen mez­——----------- ——m teleti volt, továbbá, hogy ruháinak egy részét nem lehet megtalálni. A csend­őrök csáklyákkal átkutatták a kút fene­két, de ez a kutatás sem járt semmi eredménnyel. Valószínű, hogy a leány kéjgyilkosság áldozata lett. A nyomozást erélyesen folytatják, azonban megnehezíti azt az a körül­mény, hogy' a Itat környékét már összetaposták a kiváncsiak és a járó­kelők. A nyomor kergette a halálba az öngyilkossá lett Molnár-házaspárt f\ családnak nem volt pénze a temetésre Jelentkezett még egy ember, aki a leányt látta: < gy debreceni fuvaros. Val­lomásában elmondotta a csendőröknek, hogy hétfőn este egy húsz év körüli csi­nos leánnyal találkozott az országúton. A leányt kérésére felvette Szekerére. Út­közben a leány elmondotta.' hogy Hajdú­­böszörményből jön és Debrecenbe vagy Alsójózsdra megy, ahol alkalmazást sze­retne kapni. Csőszös közelében, ahol a kút van, leszállóit a szekérről, azzál, hegy Alsójózsdra megy, mert ott mégis szívesebben vállalna állást, mint Debre­cenben. A fuvaros a holttestben szintén felismerte: azt a jen .Vr, akit hosszabb időn át szekerén vitt. ■HHHnnEBiaMantBBnnKBw tmn Megírtuk, hogy Noviszadou ked­den Molnár József szuboticai ma- Iotnraktárnok és felesége Róza kö­zös akarattal öngyilkosságot követ­tek cl. Molnár József nagy tiszti rrominerrel sziveiilőttc feleségét, majd maga eilen fordította gyilkos fegyverét és saját szivét is keresz­tül lőtte. Az öngyilkos házaspár a j rendőrséghez címzett egyetlen le­­_ '.elet hagyott hátra, amelyben arra kéri a rendőrséget, hogy ne keres­sék a közös haláluk okát és ne nyo­mozzanak kilétük után sem. A rendőrség megállapította, hogy Molnár József az öngyilkosságot megelőző estén a Kott-íéle vendég­lőben feltűnő hosszú leveleket irt, amelyeket személyesen adott fel a postán. Most világosság derült a titokza­tos kettős öngyilkosság indító oká­ra. Molnár Józsefnek Sztár:becsen élő buga: Siposnr Molnár Mária és Mohiaménak Szentán élő .hugi: Vas Miklósáé Bitó Matilda ma je­lentkeztek a noviszadi rendőrségei és bemutatták Molnár József éknek május 5-én hozzájuk intézett búcsú­leveleit. amelyekben elviselhetetlen nyomorukkal okolják meg kétségbe­esett tettüket. A levelekben elmond­ják. hogy eredménytelenül kerestek állást .és már mindenüket, utolsó ék-Téli stációk Irin: Serényi Jims Apró hurok zümmögnek, csendes, tö­mő ‘t zsoltárok sűrűsödnek a messze­ség dudoi odó halmai Alatt. A napfény halkan hömpölyög, mint a sárga clai. Kiesi szigetek, gyászos fekete pontok írznak rajta. így látjuk, de talán mim is léteznek, talán csak a mi szomorúsá­gunk festi őket a ringó, rojtos selyem­­mennjfezetré. Ahogy mennek. ahog\ visszafordulnak: tátongó mélységeké hasítanak a lélek eizsibbadt rónaságán A szív rekeszeiben illatos csöpp ka­csok kotorásznak. Rég balett árnyakat simogatnak életre, rég cliöld álmokat öltöztetnek mennyekző. fehér fátyolok­ba. Unszolják, küldik őket virágos, las­sít körmenctek elrejtett ösvényeire. F: ők mennek és valahol messze a vörhe­­nyes, hanyatló dombok alján találkoz­nak njra a lelkűnkkel, Ösazeölelkc-züni: velők, odaengedjük őket a mellünkre becézzük őket. mint egy szép fehér me­sét. Az élet pedig halkan álmodik és álmá­ban is hozzánk indul és eiénk teríti a szomorúság végtelen szőnyegét. * Miért. — kérdezed - miért? fis fái a csönd. A némaság éhesen szúr. ostoroz, széunareatigol. A csipkerózsa lángoló piros bogyókat mutat. Olyanok, mint a vértőt duzzadt kis szivek. Feke te utak jönnek, kérik a lelkedet. Nem, nem adod. Nézed a nagy elmúlást, fis csodás, hamis titkok repednek föl a vé­redben. Ez mind élet. ez a nagy halál, ez a vérresztés. ó„ mert üröm az élet nekünk és szent mozdul fern cszmélés minden másnak a halála. ÉL jó az a pu­ha vánkos, anrtt az. olárik szerüket, ruhadarabjaikat eladták és reménytelen helyzetükben nyúltak a fegyverhez. Ezek voltak azok a levelek, ame­lyeket Molnár a Ivott-féle vendég­lőben frt. A házaspár husvétkpr Szentán és Szia ri becsén volt látogatóban és már akkor mondták, ha nem kap­nak állást, úgy megválnak az élet­ről. Noviszadou i.s állást kerestek Molnárék, de akárhova fordultak, mindenütt visszautasításra talál­­t & k, Minthogy a halál körülményei tel­" on tisztázódtak, a vizsgálóbíró az öngyilkos utolsó akaratához liiven eltekintett a holttest felboneolásáíól. Csütörtökön délután 3 órára volt kitűzve a temetés. Minthogy a vizs­­ílóbvró engedélye csak délután er­ezett meg. a temetést el kellett ha­lasztani. Mikor a szertartáshoz hoz­zá akartak fogni, kiderült, hogy sem .»/, öngyilkos hagyatékában nem ma­radt semmi érték, sem családja nem rendelkezik annyi készpénzzel, a mennyi a koporsóra és a temetésre kell. A nyomor halcttait Noviszad város költségén kell tehát eltemet­­tetni. Minthogy azonban csütörtö­kön délután a városházán már nem volt hivatal, a temetést péntekre ha­lasztották. I o maga- rcs. Letartóztattak egy dollárcsaló dokforkisasszonyt Szövőgyárat alapított az ellopott pénzből ' Debrecenből jelentik : Csősz Miklós hajdudorosp gazda csalás címén feljelen­tést tett a debreceni ügyészségen dr. Adler Klára ellen. A feljelentés szerint dr. Adier Klára a múlt esztendőben Haidudoro.on nyaralt és ott megismer­kedett Csöszékkel. Csakhamar meg­nyerte az egyszerű emberek bizalmát és rávette őket arra, hogy Amerikából kapott, négyszáz dollárjukat bankban he­lyezzék cl. Csősz Miklós a leány unszo­lására feleségével és Adler Klárával együtt elment az egyik debreceni bank­ba és ott betétként elhelyezte a dollá­rokat. Csak otthon, Hajdudorogon vet­ték észre azután, hogy a takarékköny­vön nem az ő nevük, hanem a doktor­kisasszony neve szerepel. Dr. Adler Klára azonban megnyugtatta őket, bogy ez azért történi, mert a bankban is­merik és igy jobb kamatot fizetnek. Ez év februárjáig dr. Adler Klára pontosan küldte a kamatokat Csőszék­nek a dollárok után, ekkor azonban hir­telen elmaradlak a kamatok. Csőszék nyugtalankodni kezdtek és csakhamar kiderült, hogy a dollárok már nincsenek a bankban. Dr. Adier Klára még a múlt esz­tendőben kivette a bankból a dolláro­kat és azokkal vakmerő üzleti vállal­kozásokba kezdett. E^ry ideig kedvezett is neki a szerencse es a dollárok révén tekintélyes vagyonra tett szert, később azonban néhány' vállalkozása balul ütött ki. így, amikor Hajduhadházán egy szö­vő:!/ Irat alapított, amely ölvén munkást foglalkoztatott, sehogy sem sikerültek üzletei éfc teljesen tönkrement, annyira, hogy alkalmazottainak kaucióját is el- Speíulál'a. Az anyagilag teljesen tönkre­jutott doktorkisasszony éppen el akart utazni Debrecenből, amikor a rendőrség elfogta. A rendőrségen hisztérikus kia­bálásban (őrt ki, amikor megtudta, hogy Csös/.ék följelentést teljek ellene. Atki­­sérték az ügyészségre, ahol a vizsgáló­­!biró előzetes letartóztatásba helyezte. friss képe szalad a szemed elé. Ó. élet a halál: a szomorúságból lázadó emlé­kek mégegyszer főisistergő élete. A barna árnyak félelmes füzekbe bot­­iának. fin téged idézlek, érted járok, te fehérség, te álom. te megmaradt ujjongó csoda a tavasz teremtő lázaiból. # Meg is szólítalak, hiszen tegnap volt minden. Az enyém vágj. A messzeség eivett, de az idő megőrzött. A hangodat, meleg, suttogó hangodat elhozzák az álmatlanságok. És én is beszélek: — Jöjj el hozzám, gyermekek leszünk újra. — - Ha elpirulok, te csodálkozni fogsz. — Ha megfogom' a kezed: te nem húzod cl. — Szemed nézni feg az éjszakán, ar­cod szomorú lesz és én hinni fogom, hogy holnap egymás karjaiban teszünk és megjön az, amiről én semmit sem tudok, de mégis várok. Ha a kiskapu megzorren, én meg­­rúzkódok. Szivem elájul, mert azt hi­szem te jösz megvigazstalni azt, aki a kályha tiizébe néz és a te ,piros szok­nyádat. látja a lángokban. — Sírni is fogunk és a tűzre lobbant tavaszban egymás mellett fekszünk és én lassan végighuzom a kezemet a te arcodon, mert még sohasem érintettelek és nem ismerem a tested puhaságát. * Éjfélkor pedig nehéz hajókat visz a sötétség. Az utak szegélyén aranyiiiio­­ni&k bolyognak. Jön a hold. Hideg, dö­cögő muzsika hozza. Ezüst fátyolt bon­togat. Betakarja az álmatlan völgyeket Benéz az ablakunkon. Ezüstös, fényes, ngy töviseket szúr a homlokunk köré. Aztán megsirat és szégyenül ten elván­dorol az ablak alól, az ének, amit az éledő íé! sir ki magá­ból. j, — Miért, miért? —- kérdezed újra, de jnem tudsz meg semmit a parancsokból. Lángok, csípő, véres, ibolyaszinü lángok bolyhosodnak körötted. Valahonnan !messziről forró csillag íölpattogzását őr­izi meg a bőröd. A te csillagod. Muzsi­kája a lelkűdre csorog. Vigasztalások [tüze lobog rajta és átdöfi megkésett ihajnalaid fekete vásznát., Aztán puha •füstjébe takarja minden gondolatodat és iíölviszi az égre. mint egy áldozó oltár. \ Nincs sehol feléiét. A könyötelen hol­­nap íölbérelt törvény igéivel jön az élet í ünnepébe. Az erdőkön átkozott, fekete szelek barangolnak. Még rejti őket a fé­lelem. De ők tudják, hegy a napok az ő indulójukra lépkednek a nagy sir felé és nemsokára -győzelmesen v égi szultán­­nak a világon, belevágnak a fákba, bok­rokba. mint egy fényes, ferde balta­csapás. A kályhalángok rólad beszélnek, ki­rálynőm. Tudom, emlékszem: egyszer már együtt voltunk. Valahol láttalak. L'gy-c,. aprók voltunk mind a ketten. De azért a nevedet, drága csöpp nevedet, ó, de megértettem, édes királynőm. Délutánonként odaültem a kályhához, is­kolatáblámra ezerszer és ezerszer fel­írtam a te nevecskédet. És te mellettem álltái, kis királynőin. Mosolyogtál. Én lekapcsoltam a ruhácskádat és megcsó­koltam a vállad fehérségét. Sírtam is ak­kor,, mert éreztem, hegv rossz vagyok, nagyon rossz vagyok. Mások úgy élnek, mint a testvérek. Én kilestem őket és Ue mesókoitak soha. Utánuk osontam és ok csodálkozva néztek rám. De hidd el, királynőm, soha nem vágytak egy­más testéhez. Ég nézd: öngyilkos, vé­res. különös hajszolod voltam. Hekent kellett volna az ajkad, kellett volna a melegséged és a lelkedbc, a te forró, piros lelkedbc szerettem volna bújni, királynőm. Gonoszságomat megbocsásd. Mert én most arra gondolok, hogy téged elra­boltak tőlem. A mesék megnyitották a kriptákat. Fekete, nehéz madarak jöttek érted. Elvittek. Ki tudja hova, ki tudja, kinek? Talán alszol a fekete várban. Mérges csókot lelteit ajkadra az átkozott herceg és attól alszol és álmodod az életedet. Holnap elmegyek érted, alvó király­nőm. * Esténkint vörös az ég. A felhők az erdők fölé folynak és meggyulladnak. Olyanok, mint a véres szörnyetegek. Rémületbe ráncigáinak minket és a lel­künk menekülni szeretne a képüktől. De megfogták a szemünket, bevérezték s a sanda alkonyaták útvesztőin nevetve en­gednek a fájó tunyátlanságba. A rémület aranykelyhet helyez elénk. Megáldoztat. Reszkető sírásokkal itat. Félünk, búcsúzunk, de ajkunkhoz emel­jük a fényes poharat. & Hidd el: ezerszer látlak. Eltékozolt tavaszok árnyékában állsz, Alert most mindének visszajönnek. Összci siratod a tavaszt, télen éget a nyár s a halál pil­lanatában éljük a legkegyetienebb éle­tet Sárga gyertyák szirmai hajtanak, virágoznak a terhes kárpitok alatt és ie djüiyaksa gondolsz. Gyári kürtök szomorú rikoltása húzódik a levegő hab­jain és benned fölébrednek a diadalmas fehér trombiták elbújt, elaltatott étiekei. Harangnyeivek verdesik a lélek kapuit halotttak napjára. & a-húsvéti hajnalok,

Next

/
Thumbnails
Contents