Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-31 / 146. szám

18. oldal

BACSMEGYEI NAPLÖ

1925 május 31.

parton. (De azért nem kell féltenünk a Spitzbergák levegőjét: van ott még hely a tüdőbeteg-szanatóriumok és üdülőhelyek számára is.)

Manapság már a bálnazsirnál jelentékenyebb gazdasági értékeket képvisel a hires spitzbergai szén. A bányamunkások jórészt ma is hollandusok. Egyrészük a szigeten telel, nyomasztóan sivár viszonyok között.

*

A Spitzbergákon a tudományos kutatókat jórészt megelőzték a gyakorlati célt, üzleti hasznot kergető kalandorok (Merchant Adventurers.) Annyi ezer hajós közt azonban, akik ellepték ezeket az aránylag könnyen elérhető vizeket, kellett akadniok olyanoknak is, akiknek az utazása a tudományos ismereteket is előmozdította. Legnevezetesebb ezek között a hamburgi Martens (1671), az angol Phipps (.173) és Scoresby (1807— ISIS.) Itt jegyezzük föl az északnyugati átjáró kutatása közben később vértanúhalált halt John Franklin nevét, habár ő kénytelen volt a vihar elől meghátrálni. Parry meteorológiai följegyzései éjt tengerkuiatásai is emlékezetesek maradnak a Spitzbergák fölfedezésének történetében. (An Attempt to Reach the North- Pole. 1818.)

A francia expedíció (1838) eredményei Martins könyvéből ismeretesek. A svédek három expedíciója a hatvanas években Toreü és .’. E. Nordenskiöld nevéhez fűződnek.

Sir Martin Conway , a világhírű angol hegymászó volt az első. aki ski-vel ‘és szánon átszelte a Spitzbergák glees-: csereit. Most néhány éve az oxfordi' egyetem expedíciója végzett beható részletkutatásokat a szigeteken...Az expedíciónak tagja volt Julian Huxley professzor, a hires természetfilozófus Huxley unokája.

Hammerfestből, Norvégia legészakibb városából turistahajón két nap alatt bárki eljuthat manapság a $pitzbergákra. Sőt a íuristagőzösök elviszik utasaikat a jégzaj határáig, jóval túl a nyolcadik szélességi fokon. A szigetek legészakibb pontja (80ü49’) csaknem pontosan fele utján van a Norvégiát a sarktól elválasztó távolságnak, mindkettőtől ezerezer kilométerre. Akárcsak Norvégiát, >a Spitzbergák partjait is az enyhe Golfáram füti nyugat felől.

Grönland délkeleti partvidékét, a norvég fővárossal azonos szélességen, sokkal nehezebb megközelíteni, mint azt a messze szigetet, amelyről (most már norvég földről szállott föl repülőgépén korunk legnagyobb sarki utazója, hogy nekivágjon a legismeretlenebb és legrejtelmesebb »földközi« tengernek: a poláris medencének. Ha nem sikerül a sarkról visszatérnie, hetek múlva úgy lehet felbukkan majd az amerikai kontinens északi partjain. Az északnyugati és az északkeleti átjáró hőse ezzel megoldja majd légi utón a legrövidebb átkelés: az »északsarki átjáró«. problémáját.

TERE-FERE

Az uj Europa. Brandes

György, a, 83 éves dán kritikus, kinek sürütüskés haja inár galanibősz, még mindig irodalmi korúinkra jár felolvasni. Egy kaján tisztelője annak idején a .'-világirodalom utazó-ügynökének« nevezte öt. Az agg iró ina se méltatlan erre a címre, nóha már egy könyvtárnyit irt össze és térdizületi baja miatt állni sem tud a felolvasó asztalnál.

Utóbb az uj Európáról tartott előadást, mely szerinte nagyon hasonlít a régi Európához. Közös hibánk az, hogy mindig azt hisszük el, amit kívánunk elhinni. Ezért van a világon annyi korlátoltság, annyi előítélet. Ennek bizonyítására fölhozott egy példát. Egyik lengyel iskolában a diák tanítójának sem akarta elhinni, hegy Kolumbusz Kristóf nem volt lengyel. Hogy lehet nem lengyel. az, ki ilyen nagy ember?

Érdekes az a, párbeszéd is, amelyet néhány újságíróval folytatott az előadás előtt.. Valaki megkérdezte mit tart az expresszionizmusról. Brandes erre ezt felelte:

— Nem kisérhetem teljes figyelemmel az uj mozgalmakat, mert. naponta százával kapom a könyveket, kéziratokat, leveleket, nincs időm mind elolvasni. Ellenben magát-a szót nem értem. A német irodalom és bölcselet a háború minden borzalmas valósága után is még mindig a fellegeikben mozog, nem tart kapcsolatot a valósággal. Ezek az irók majdnem mind homályosak, eredetieskedők.‘ A németek, ha valakit le akarnak becsülni, azt sütik rá, hegy racionalista, mintha szégyen lentre' világosan, szemléletesen írni. Ezt az irányt a német szellem termékének tartom.

Megrótta ezen kívül az emlékiratlázat, a »történelem szemérmetlen meghamisítását«.

— Például — mondotta — utóbb megjelent Brusson könyve, mqly adomákat tartalmaz Anatole France-ról. Én az tróva! harminc év óta meghitt barátságban voltam, valahányszor Párisba érkeztem, vele ebédeltem, de sohasem hallottam említeni ennek az urnák a nevét s az, ainit könyvében elmesél, — nőhistóriák, pletykák, melyeket semmi esetre sem mondhatott France —* bizonyára csaj hátásvadászó koholmányok.

*

Arany és drágagyöngy. Az arany ; háború óta eltűnt, bujósdit játszik ve

[lünk. Annál nagyobb iránta az érdeklődés.

I Egy olasz közgazdász tnegirja az I arany pályafutását. Mindig több és több arany van a földgolyón, de minél több van, annál kevesebb van, annál jobban versengenek érte az emberek. Fölhalmozása nem csökkenti abban a mértékben az értékét, amint egyre nagyobb és nagyobb tömegek kerülnek forgalomba.

1790-től 1900-ig az arany vásárlóereje felére rokkant, do az arany tömege nemcsak megduplázódott, a XIX. század utolsó húsz évében háromszor annyi uj arany került forgalomba, mint amennyi Amerika fölfedezését követő kétszáz évben forgott.

Igaz ugyan, hogy 1790-től 1900-ig az élet drágább lett, de az arany ebben az időben értékének csak felét vesztette,, mig a többi érckészletek megötszöröződtek s az áruforgalom is hatalmasan növekedett, a modern termelés folytán.

Ami az ékszereket, elsősorban az igazgyöngyöket illeti, szintén hatalmas kereslet mutatkozik, mely egyre nagyobb lesz. Az igazgyöngyöket -leginkább a perzsa. öbölben halásszák, hol évente negyven-hatvan milliót lelnek, a többi gyöngyhalászóhely együtt nem termel ennyit. Európa mégis annyi igazgyöngyöt vásárol, hogy a gyöngyhalászok nem tudják kielégíteni kívánságát,, ezért újabban Keleten keresik az igazgyöngyöket, Indiában, Kínában, hol a rablók és zsiványok kalmárkodnak velük, kik régi sírokban találják meg zsákmányukat. Ezeknek az ára az ókoritól' kezdve alig változott, de sohase 'volt oly magas mint a háborút megelőző busz évben.

Az emberiség egyre mohóbb — az arany éhsége, — auri sacra fames —, melyről a latin költő énekelt, ma sem csillapítható.

#

Tolsztojáé lovagja Gorkij. Gorkij Maxim az Oroszországban megjelenő »Mai orosz« cimü folyóiratban védelmére ke! Tolsztoj Leó hitvesének, Andrejevna Zsófiának, kit egyesek a költő ellenségének akartak feltüntetni, azzal vádoltak, hogy ő volt kerékkötője eszméi kivitelének.

— Az irodalomban és életben — írja — büszkén kiáltjuk, hogy az orosz aszszony a világ legjobb asszonya. Ez a kiáltás eszembe juttatja az utcai árust,

ki rákot árul: »Rák! Eleven rák! Szép kövér rák!« A rákot betesszük a forró vizbe,, sóva|l, borssal, .babérlevéllel és addig főzzük, inig meg nem vörösödik. Ez az eljárás sok tekintetben emlékeztet'arra, hogy viselkedünk mi »Európa legjobb: asszonyaival« szemben. Tudjuk, hogy az orosz asszony a legjobb és mintha megdöbbennénk ettől. Hátha nálunk is jobb? Ezért tehát nőinket beledobjuk közönségességünk forró vizébe, de elfelejtünk odavetni két-három babérlevelet is s minél jelentősebb a nő, annál inkább arra kényszerítjük, hogy elpiruljon.

Gorkij kiemeli, hogy ő a gróinéról elfogulatlanul beszélhet, mert nem rokonszenvezett vele, a grófné sem szerette őt, amit nyíltan szemébe is mondott.

' — Olykor sértően viselkedett velem, de ezen nem. ütköztem meg, mert láttam, hegy azokat az embereket, akik ködül vették nagy vértanú-férjét, legyekének, szúnyogoknak, általában élősdikiigk tekintette.

Tolsztoj környezete mocskos vádakat hajigáit az asszonyra, pedig, mint Gorkij állítja -ötven évig hűséges hitvese volt a nagy írónak, támogatója munkásságának. A haldokló Tolsztoj környezetét igy írja le:

— Gaspraban összegyűlt az egész Tolsztoj-család,, gyermekei, vejei, menyei. Az a benyomásom támadt, hogy közülük igen sok az ideges és beteg ember. Alkalmam volt megfigyelni, hogy az apró-cseprő visszásságok mily forgószelében hánykolódott Tolsztojné, ,ki igyekezett megnyugtatni a beteget, vigyázni kéziratára, elhessegetni tőle az alkalmatlankodókat, gondolni gyermekei j nevelésére és ehni-inni adni mindenkinek. Még az orvosok kölcsönös féltékenységét is neki kellett leszerelnie, kik közül mindegyik meg volt győződve, hogy ép ő menti meg a beteget...

#

Értekezés a zsebkendőről. Micsoda furcsa dolgokat tár elénk néha a művelődés -történet. íme, egy olasz történetíró értekezést közöl a zsebkendőről, meg a fehérneműről.

A fehérnemű eleinte, a XIII.-ik században nem volt fehér, amitől a nevét kapta, hanem, sárga. Sárganemü.

Csak később tűnt fel a fehérnemű, a szép puha gyolcs; a patyolat, mely. havasán villog s ezt már akkoriban igyekeztek már láthatóan viselni. Ekkor nyíltak meg a ruhaderekak, hogy mutogassák meg az ing hímzését s ekkor nyitották meg a ruha-ujjakat is.

Ebbe az időbe esik a zsebkendő feltűnése is, de minthogy még nem voltak zsebek (sem a férfiak, setn a nők ruháin), a zsebkendőt több évszázadon át a balkarra kötözve viselték. Az. ami ma közszükségleti cikk, akkoriban. fényüzési tárgy volt. Madame de Liancourt 1900 aranytallért fizetett egyetlen zsebkendőért. Kevesen is hordták.

A francia királyné minden harmadik évben uj fehérneműt rendeltetett magának s viseltes fehérneműit udvarhölgyeinek ajándékozta.

Mikor XV. Lajos leányát férjhez adta V. Fiilóphöz, félmillió értékű kelengyét rendeltetett neki. A kelengyét rendkívül nagyra tartották abban az időben. Egy francia nemes urfi megkéretett egy idegen hercegnőt és külön küldönc vitte a menyasszonynak a francia udvartól adományozott fehérneműt. A hercegnő a,határon tetőtől talpig átöltözött franciafehérneműbe.

Századokig félős 'tisztelettel tekintettek az emberek a ritka portékára. Gazdag polgárok, még a főurak is varrni, horgolni, hímezni taníttatták leányukat.

Azóta a tü becsülete megkisebbedett. *

Hogy látj i le meg jövendőnket ?

Nincs többé szükség kártyára, kézjóslásra, spiritiszta-médiumokra. ki-kinek

módjában áll, hogy önmaga jósolja meg jövendőjét.

Erről biztosit bennünket a »Spiritica« cimü tudományos szemle, mely hosszú cikkben fejti ki a következőket:

— Jövendőnket önmagunkban hordozzuk, ennélfogva csak önmagunkhoz forduljunk, ha meg akarjuk tudni, mi vár reánk. Ez a jóslás — igen egyszerű. Hunyjuk le a szemünket, sötétben. Mindnyájan tapasztaltuk, hogy félálomban, vagy ha ágyban fekve lehunyjuk a szemünket, zárt szemhéjunk alján szines látományok libegnek el, mint a kaleidoszkóp cifra képei. Gyakran világosan arcok rajzolódnak elénk, vagy szobák, vagy ismert tárgyak, gyakran pedig ismeretlen látomások, emberek, tájak, melyeket sohasem láttunk. Nem ritkán furcsa alakok, vagy fényes ábrák. Jövendőnk titka itt van. Csak — olvasni kell tudni és magyarázni. Egy kis gyakorlat által mindnyájan mesterei leszünk a, próféíáiásnak. De egy dologra kell figyelnünk: azok az igazi jelek, melyek először tűnnek fel, azokra az alakokra, látomásokra kell ügyelni, melyek önként jelentkeznek, mig képzeletünk dolgozni nem kezd.

így ir a tudományos szemle. Fölfedezése azonban — azt hisszük — egyáltalán nem csinált konkurrenciát a cigányasszonyoknak és egyéb jóslóknak. Mert igaz ugyan, hogy az emberek magukban hordozzák jövendőjüket és talán látják is, de értelmezni nem tudják, Azt inkább másokra bízzák.

Szerkesztői üzenetek

© E ©

Cs. I., Beográd. A liubizmus, az a

festői és' szebrászi törekvés, amelynél» célja a valóság természetim ábrázolása helyett megmutatni a tárgyak szerkezeti és terheli felépülését. A cél érdekében a kubisták a végsőkig egyszerűsítik: a formákat a határoló felületeket síkokra bontják és a természetből vett elemeket geometrikus összefüggésekben mu-1 tatiák meg. Az ábrázolásban kerülik a természetes megvilágítást és a perspektívát, a nagy mélységeket és az egységes tömegbe nem foglalható motívumokat. Első tudatos tömörülésük 1911-ben történt Parisban a »Salon des Independants« kiállításán. Vezérük a festészetben Pablo Picasso, a szobrázsatban Arcmpenko.

I. V. Ada. A cikket megkaptuk, de eddig még helyszűke miatt nem közölhettük, cí

Toso, Vlnkovcl. 1. Részt vehet a sorsolásban. 2. A tartózkodási engedélyt a belügyminisztériumtól kell kérni. A közölt adatok alapján valószinüleg meg is kapja. 3. Igen. 4. A kérdezett adat nem szerepel a kimutatásokban. 5. A Fjfa határozatait közöltük.

F. N. Szenta. A diapason az ókori zenében a inai okíávát jelentette. A franciák most is használják a szót a hangszerek miértekének, például a fafuvóknál a lyukak távolságának megjelölésére. .

K, A. Bácspetrovoszeló. Magyarországi, háború előtti követelések valorizációjára nézve eddig még nincs megegyezás, A hitelezők a követelés 70%-át szokták elfogadni dinárban, tehát a háború előtti 4000 koronáért 2800 dinárt,

B, J. Dárda. Szegényjogon indított válóperben az ügyvédi kamarához kell fordulni ügyvéd, kirendelése iránt, amely esetben az ügyvéd bem kérhet semmiféle költséget. Jelenlegi ügyvédje, ha az ön utasítása ellenére a válókeresetet nem adta be, fegyelmi vétséget követett ei. amelyben az ügyvédi kamara illetékes az intézkedésre.

M, E, Horgos, Az nem jogcím a felmondásra. hogy a háztulajdonos az unokáját férjhez akarja adni. A törvény kifejezetten úgy intézkedik, hogy a háztulajdonos azoknak, akik a lakástörvény védelme alá esnek, csak akkor mondhat fel, ha neki, vagy nős fiának, vagy férjezett lányának van lakásra szüksége.

Adai előfizető. Olaszország 1915 május 23-án, Románia 1916 augusztus 27-én üzent hadat a központi hatalmaknak.

B. H. Seh. 1. őszre nincs tervbevéve uiabb római zarándoklat. 2. Zamatban közel a jugoszláv-olasz határhoz van állandó ruletjáték.

F. F. Zeniun. Addig nem nősülhet, a mig az első házassága jogerősen felbontva nincsen. Ellenkező esetben a kettős házasság bűncselekményét követi el.