Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-07 / 122. szám
2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. május 7. Közelharcok a szuboticai polgármesteri állásért A földmüve*-klub ragaszkodik a mostani polgármesterhez Malagurszki Albc szuboticai polgármester tanulmányúton van Párisban s talán jiern is tudja, hogy amig d odajár s terveket sző, hogy a francia fővárosban tapasztaltakat mikép alkalmazza a szuboticai közigazgatásban, addig állása körül heves közelharcok és hosszabb intrikák folynak. A múlt héten már olyan volt a helyzet,' hogy Malagurszki, aki mint polgármester utazott el, mint egyszerű magánember tér majd vissza. Kínig itthon volt s hivatalban volt, mindenki meg volt vele elégedve, mihelyt kitette a lábát a városból, észrevették, hogy nem is jó polgármester. 11a az utódja személyében meg tudtak volna egyezni, akkor már menesztették volna Malagurs.zkit a polgármesteri állásból, amelyhez ö különben sem ragaszkodik valami túlságosan. Úgy látszik azonban itt is érvényesül az az elv, hogy aki időt nyer, életet nyer, mert amig a felett tanácskoztak, hogy ki legyen az u> polgármester, váratlanul megnövekedett Malagurszki pártja. A radikálispártnak földmives csoportja, amelynek vezetője Juries Márké nemzetgyűlési képviselő úgy határozott, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy tovább is Malagurszki maradjon a polgármester. A kérdés ezzel még korán sincs véglegesen eldöntve, mert arra számítanak. hogy a földmives klub változtat még az elhatározásán, vagy hogy nem ragaszkodik annyira hozzá. hogy ha akarata ellenére neveznek ki polgármestert, ennek levonja konzekvenciáit. A polgármesterségre pedig meglehetős sok. aspiráns van s nem lehetetlen, hogy erősebb akarat érvényesül, rnint'a zemljodilac-ok elhatározása. A szuboticai polgármesteri állás díszben és tekintélyben már nem ugyanaz, ami akkor volt, amikor sok száz ekszisztencia léte fiigött a polgármestertől. Azonban még igy is hatalmas és díszes méltóság, amely mindenképpen méltó arra. hogy ne személyes harcok és intrikák döntsenek arról, hogy kinek jusson, hanem a város polgársága. Talán lehetne módot és alkalmat találni, hogy a város polgársága mondja meg, kit kivan polgármesternek. A bánáti haramiavezér bűntársai a bíróság előtt A noviszádi Ítélőtábla a noviszadi törvényszék illetékességét mondotta ki — Hamis ezüstdinárosokat gyártottak A bccskereki ügyészség vádat emelt Perics Marinké, a hírhedt bánáti haramiavezér öt bűntársa: Rajin Dusán kereskedelmi utazó. Pivarszki István géplakatos. Marim János, Vorgics Reujka és Terzin Mirolyub földmivcsek, becskercki lakosok ellen, mert azok a veszedelmes rabióvezért szökésében elősegítették s a haramiavezér állal rabolt tárgyakat megveilék, noha azoknak rablóit voltát tudták. Az ügyészi vádirat szerint Rajin Dusán 1923 októberében házába fogadta, ott rejtegette és ellátta Perien Marinkót, aki akkor szökött meg a kikindai fogházból, Raji» Perics Marinkénak katonaruhát, sapkát, kátonafegyvert adott és mint katonaruhába öltöztetett hónapokig iiyen módon megtévesztette az üldözésére kiküldött csendőröket. Rajin ezen felül Pericpsel további rablási terveket szőtt. () ajánlotta a rablóvezérnek, hogy Emeries Pétert, a gazdag melcneei birtokost rabolja ki. Pérics Rajinnal végre is hajtotta a rablást, de csak néiiáiCz ékszerrel és egy csomó dukátával kellett beérniük. Rajin a sikertelen vállalkozás után Perit:s Maiinké nevében Premia; Péternek fenyegető levelet irt. amelyben 50.00') dinár sürgős letétbehelyezését követelte azzal, hogy az élete forog veszedelemben. Rajin és Perics Dnjkov Dragutintól 2500 és Lozanics Uros földbirtokostól 25.000 dinárt zsarolt ki életve-ttnwwmrr"iir i iiimi m ihiiiiii iiiiii ii um iii hu iihihi A költő barátai Irta: Baedeker A költő, akiről szó van, nem a Capitale-ban, hanem vidéken élt, ahol csak a gazdag vagy előkelő embernek bocsát tiák' meg, ha verseket ir, mert az e hibát egyéb erényeivel tudja jóvátenni. Ő egyik se volt, s ennélfogva a városában nem örvendett valami kiváló tekintélynek. Mégis: sokan kedvelték, mert nem volt annyira szegény, hegy valakinek terhére vált volna. S némelyek azért szerették, mert egy csöppet •se volt ctbizakodott és sose állította, hogy a versei jók, — mások meg őszintén sajnálták, hogy ez a »máskülönben« tehetséges férfiú ilyen kevéssé gyakorlati pályára lépett, ahol nincs szamárlajtorja, Diätenklasse és nyugdíjigény. A tók valamikor rajongtak érte: ifjú korában, s még később is, nem egy kalandja. volt, sőt, átélt oly esztendőket is. amikor egyenesen divat volt szerelmesnek lenni az érdekes költőbe. Ha ebben a boldog korszakban valamelyik fiatal leány vagy asszony nem bomlott érte, azt mondták rá: nem tudja, mi a chic. (A költő ifjúkorában ez volt a legdivatosabb szó.) De ez a korszak rég elmúlt, s ahogy a költő vénülni kezdett. a nők levették róla a kezüket, sőt a tekintetüket is, mert e kitűnő teremtések jobban szeretik ugyan 'az öreg poétákat, mint a vén patikusokat de a fiatal gyógyszerészeket többre becsülik, mint at öreg poétákat. S bizony, mikor a veterán dalnok megbetegedett. a doktorán kivid vajmi kövesen törődtek vele. Egy üreg dáma, akivel valaha flörtölt, küldött neki eleinte kompé tot -ti>é«--piskóhaésy^át. de később már csak piskótát. Mások, egészen eitelekették, hiszen —- amióta ágyban iekü^ —- már versek se jelentek meg tőla a Nyugatt-ban meg az Uj Idők-bcn. amelyeket mégis csak elolvastak egynéhányat! a városban, mert hiszen »idevalósi« ember »költötte« őket ... A barátai se sűrűn látogatták, mert azok mind gyakorlati pályán működtek s nem értek rá gyakran (azaz: egynél többször) keresni föl a beteg s talán haldokló poétát. De a beteg - hiszen költő volt! szerelte az embereket s különösen a barátait, s fájt neki, hogy nem láthatja őket. A nagybetegek s a vénemberek érzelmességc" fogta cl őt, beteges vágy azok után, a.kik még vígan mozognak kint az életben, míg ő mozdulatlanságra s nem sok idő múlva megsemmisülésre van kárhoztatva. Szeretett volna még — legalább egyszer találkozni mindazokkal, akikhez valami köze volt az életének, s mikor látta, hogy magától nem jön úgyszólván senki, a helyi újságban, amelynek ünnepi számaiba intvén szökell szállítani verset, közzétette a felhívást: Nagyon beteg vagyok s a temetésem is. amelyről a közönség annak ideién értesül maid, azt hiszem, nemsokára meglesz. Valószínű, hogy ott sokan fognak megjelenni főleg ha szép lesz az, idő s valami még jobb szórakozás nem kínálkozik nekik. Ám én őket még azalatt óhajtanám látni, amig élek. s azért kérem a barátaimat és mindazokat, okik egykor rokonszenviiknek a melegével ajándéka ztak meg. hotrv látogassanak meg mielőbb. Szeretnék búcsút venni tőluk cgv utolsó Kézszorüással s n/zM a köszönettel, amellyel a világból távozó azoknak tartozik, akiket valaha szeretett. szélyes fenyegetések közt. Rajin Dusán 1924 januárban. Pelies Marinkénak vállrojtos katonai altiszti egyenruhát és kardot küldött, amelyet felölt.e és a Martin Jánostól ecéira kapott revolverre! kirabolta Dojkov Dragutint és Kiíríly Antalt, amely zsákmányból Rajin és Martin is részesedtek. Martin Jánost azzal vádolja az ügyészség, hogy házába fogadta Pcrics Marinkét és huzamosabb ideig házában rejtegette. Rajin Dusán, Pivarszki János és Mariin János, Perics Marinkéval 1923. év őszén Becskereken pénzveréshez szükséges sajtót szereztek be és annak segítségével ólorii, cink és antimon vegyülétből a megtévesztésig lui ezüst dinárokat vertek és hoztak forgalomba. Vorgics Veiykó és Mariin János Pcrics Marinkétól három rabiott tehenet 1000 dinárért megvettek, Terzin Mirolyrő, Martin és Vorgics később ismét bárom tehenet vettek a haramiavezértöl. de már ekkor hatezerötszáz dinárt fizettek a tehenekért. A becskereki törvényszék január 31-én tárgyalta a bűnügyet és tekintette! arra, hogy a vádlottak pénzhamisítással is voltak vádolva és mert ilyen bűnügyek csak a tábla székhelyén levő törvényszékeknél tárgyalhatok, a tárgyalás megtartására illetéktelennek mondotta ki magát és az iratokat átküldte a Ez a sajátságos hírlapi közlemény nem maradt egészen hatástalan, s miugyárt némi visszhangja támadt. Sokan jöttek, s az előszoba csengője — minő kellemes zene a- szerctetvágyónak! - gyakran csilingelt. Néha egyszerre négyen-öten is tolongtak a beteg ágya. körül. De a költő, aki bágyadt mosollyal köszöntötte őket, nem sok megelégedve. Alig ismerte a látogatóit s némelyiknek a becses nevét se tudta. Azok közül, akiket a barátainak tartott, akik az asztaltársaságához tartoztak, akiknek dedikáciős és számozott szátnu példányt adott a versgyűjteményeiből, azok közül nem jelentkezett senki. Hihetőleg nem tartoztak azok közé, akik levelezőlapra vagy újsághirdetésre »házhoz jönnek , vagy pedig a költő tévedett (ami ilyenfajta embereknél gyakran fordul elő), s nem azok voltak a barátai, akiket azoknak tartott. Ezeknek a távolmaradásáért a költőt nem tudta kárpótolni és megvigasztalni azoknak a féligismeretleneknek és aligismerteknek a megjelenése, akik lelkes szavakkal dicsőítették a betegnek értékes munkásságát és őszinte szívvel kívánták a fölgyógyulását. Azt remélte, h’ogv a bizalmas emberei (akikhez tudniillik neki volt bizalma) az ágya köré íogruk csoportosulni, s ö leteheti kezükbe a szellemi végrendeletét, még egy párszor kibeszélheti macát velük kongeniális elmékkel közölheti utolsó eszmevivódásainak az eredményét . . . Oly szépnek képzelte, amint végső búcsút vesz a bizalma letéteményeseitől, » azok könnyezve állják körül szenvedéseinek a fekvőhelyét: amint ő biztatja őket. hogy ne búsuljanak, hiszen fi a szeretettük emlékével s a nemes barátságuk édes szájizével száll sírjába, noviszadi törvényszékhez, mely viszont az illetékesség megállapításai céljából kikérte a noviszadi felébbviteti bíróság döntését. A noviszadi felebbviteli bíróság Araniczky-kmácsa a noviszadi törvényszék illetékességét állapította meg, amely május végén fogja a tárgyalást kitűzni. A becskereki ügyészség ennekfolytán a letartóztatásban levő Pivarszki Istvánt és Martin Jánost átkisérteti a noviszadi ügyészség fosházába. A francia kommunisták a baloldali biokk javára visszalépnek a községi pótválasztásokon Parisból jelentik: A belügyminisztérium jelentése szerint 385 járási székhely közül 181-ben a választás ebő menete eredményre vezetett. A járási székhelyek közül 204-ben pótválasztásra kerül a sor. Az eddigi eredmény szerint a szocialisták 9, a szocialista köztársaságiak 1 és a szocialista radikálisok 18 községi képviselőtestületben szei íczték meg a többséget. Veszteséget; szenvedtek a radikális-republikánusok 2, a baloldali liberálisok 14, a demokrataköztársasági unió 8 és a kouzervativek; 4 községi képviselőtestületben. A pari lament tagjai közül megválasztottak 121 szenátort és 194 képviselőt. A szenátoi rok közül tizenhatan, a képviselők közül negyvenen pótválasztásra kerülnek, A baloldali kartell tehát egészében 28 járási székhely/ községi képviselőtestületében jutott többségre, mig öt városban kisebbségben maradt. A kommunisták általános vereséget szenvedtek. Politikai körökben élénken tárgyalják, hogy a kommunista-párt elhatározta, hogy a jövő vasárnapi községtanácsi pótváíasztásokon mindazokban a kerületekben, ahol a baloldali blokk jelöltje több szavazatot kapott, mint a kommunista jelölt, a baloldali jelöltet, fogja leszavaztatni híveit. A kommunisták ugyanis nem akarnak több jobboldali jelöltet mandátumhoz juttatni. E célból jelöltjeik egy részét már vissza iä léptették. s akik itt maradnak, tudhatják, hogy oíy embert temetnek, aki forrón szerette őket. majdnem annyira, mint a poézist, az ő egyetlen igazi szerelmét. Ezt az étíis bucsuzást, az elválásnak c felszabadító és vigasztaló érzését megtagadták tőle az istenek, akik különben, elhanyagolják néha a költőket . . . Mikor már a vég közeledett, s a. helyi lap szomorúan jelentette az olvasóinak, hogy a jeles költő haldoklik s alig éli túl az éjét, ketten-hárman a bizalmasabb hívei közül mégis ott termettek a nagybeteg szobájában, de ezek is gyorsan távoztak s c sietségüket azzal okolták meg, hogy a költő nagyon fáradt és tu-gy ebben az állapotban nem szabad zaklatni őt. A haldoklónak, aki mindvégig teljes eszméletnél maradt, az volt az utolsó elgondolása (de a följegyzésére már nem veit ereje), hogy az embernek nem mindig azok a barátai, akiket a, barátainak tart. Fájdalmas gondolat volt ez, amely sok más halandónak elrontotta és nehézzé tette volna az utolsó óráit, de ő nyugodtan halt meg, majdnem, mosolyogva, inert a költő — azért költő! — béltiilékeny, megbocsájtö és fölényes . . . Barátainak a hűvössége cgyébaránt a hálái után azonnal forró szeretetté melegedett föl. ők voltak azok, akik díszsírhelyről gondoskodtak, ők foglalták le az irodalmi hagyatékát, ők tartottak a* ravatal mellett és a nyitott simái megható gyászbeszédekot, amelyeket reszkető hangon, könnyek között, lebegtek el. s ők adták el Budapesten Lantosnak elég magas áron a kéziratokat, le-J (velőket és költeményeket, amelyeket sokesztendős barátságuknak az ideiében az ElköHözöttöl emlékül kaptak.
