Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)

1925-05-27 / 142. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 27, Négyszáz milliós petroleumpanama Romániában A román kamara viharos ülése Bukarestből jelentik: Madgearu pa­­r.ásztpárti képviselő, akit legutóbb a ka­mara húsz üléséről kizártak, külön en­gedéllyel megjelent a kamara ülésén, hogy elmondhassa a Steaua Romana petróleumvállalat ügyében már régebben bejelentett interpellációját. Madgearu ismertette az ügy előzmé­nyeit, amelyek tnég az Avarescu-kor­­niány idejére nyúlnak vissza, amikor több bank meg akarta vásárolni a Deutsche Bank érdekeltségébe tartozó vállalat részvényeit. A kormány akkor olyan tranzakciót kötött, amellyel 400 millió aranylei károsodást okozott az államnak. Az interpelláló követelte Ava­­rescu felelösségrevonását, aki annak­idején és most is együtt csinálja üzleteit a liberálisokkal. Az első tranzakció al-j kalmával Antonescu Vidor párisi román követ óriási összegű províziót vágott zsebre. A Steaúa Romanát, mint német vállalatot, a békeszerződés értelmében likvidálni kellett volna, de a kormány 'ahelyett, hogy a vállalatot az állam tu­lajdonába juttatta volna, szinleg meg­csinálta a bányatörvényt, valójában azonban kivételes előnyökhöz juttatta a vállalatot, miután időközben a liberális kezekben lévő Banca Romaneasca a részvényeket a németektől megvásárol­ta. Az állam kára, összesen tiz milliárd lei, abból származott, hogy a kormány az állam helyett bankoknak juttatta a petróleumrészvényeket és az •állam va­gyonából egy millió iont sterlinget enge­dett át kártérítésképpen a liberálispárti bankokból és egy angol—francia pénz­csoportból álló konzorciumnak. Az egész bányatörvény csak a- Steaua Romana helyzetének megmentésére készült. Ez a körülmény megfosztotta az országot a külföldi kölcsön lehetőségétől. Ha így megy tovább a dolog, a liberális tőke eltékozolja az ország legnagyobb kin­cseit. A kormánypárt és a néppárt az inter­pellációt nagy zajjal fogadta. A beográdi kommunista-por Tagadnak a vádlottak Becgrádból jelentik: Néhány hónap­pal ezelőtt a beográdi rendőrség — mint jelentettük — egy külvárosi mun­kásházban titkos kommunista nyomdát fedezett fel. A földalatti nyomdában, amely egy ládában elhelyezett kis kézi­sajtóból állt, a nyomozás megállapítása szerint a Kommunist cimü lapot állítot­ták elő, Pijade Móse hírlapíró szerkesz­tésében. A rendőrség ezért letartóztatta Pijade Meset, Csipcsics Koszta asztalost és feleségét, akiknek házában a nyom­dát felfedezték, továbbá Pasics Györgye droguistát, Zsivotics Mihajio papucsost és Vukovics I'ija asztalost, akiket a kom­munista lap titkos terjesztése miatt he­lyeztek vád alá. A beográdi biróság hétfőn kezdte a tárgyalást a kommunisták perében. Az. államügyészség a fennálló társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló működés miatt emelt vádat. Pijade Móse, az elsőrendű vádlott tagadta a vádat és kijeientettte, hogy sem a kommunistapárt újjáalakulásáról, sem a titkos nyomda létezéséről nem volt tudomása, Csipcsics Kosztáékat nem is ismerte. Beszél az úgynevezett vörös segélyalapról, amelynek igazi neve proletár-segélyalap és kizárólag jótékony adományokból tartják fenn. Beismeri, hogy több Ízben vett fel segélyt az alapból, de nem emlékszik, hogy azt ki kezelte. Az elnök többször kérdést intéz a vádlotthoz külföldi utazására vonatkozólag, mire Pijade azt feleli, hogy erről személyi és politikai okok­ból nem adhat felvilágosítást. Csipcsics Kosztat hallgatja ki ezután a biróság. E'mondja* hogy Kikindáró! került Beogradba, ahol a famunkásszer­vezet titkára juttatta lakáshoz. Volt egy Petrovics Nikola nevű albérlője, aki két ládával költözött be hozzá. Nemsokára Petrovics eltűnt és a rendőrség kiszállt a lakásba, megtalálta a ládákat amelyek­ben, mint ekkor kiderült, nyomdai kel­lékek voltak. Csipcsics visszavonja a rendőrségen tett vallomását, hogy Pet­rovics Nikola álnéven tulajdonképen Pijade Móse lakott nála, akivel együtt készítették a Kommunist cimü lapot. Azt állitja, hogy a rendőrségen megki­­nozták. Hasonlóképen tagad mindent Csipcsics Kosztáné is, aki kijelenti, hogy a nyomozó közegek agyoniitéssel fenye­gették, ha nem vail a többiek ellen. A riff-kabilok verik a franciákat A marokkói francia hadsereg folytatja visszavonulását Rábáiból jelentik: A marokkói fran­cia haderő fővezérsége hivatalosan be­jelentette, hogy a csapatokat visszavon­ták. A francia front az utolsó erős vesz­teségekkel járó harcok után, úgy lát­szik, megingott. Casablancából jelentik, hogy oda ismét francia megerősítések érkeztek. Taunat és Mulei-Ain környékén hat francia állomást, amelyet a rifkabilok napokon át körülzártak, kiürítették, hogy a repülőoszlopoknak, amelyek ezeket az állomásokat élelmiszerrel ellátják, na­gyobb szabadságot adjanak. A Gambay­­sereg megerősítést kapott, hogy az el­lenségnek Tiffane-nal kapcsolatos terveit meghiúsíthassa. A kamara marokkói vitáját elhalasztották Parisból jelentik: A francia politikai körökben a figyelem a parlamenti tár­gyalásokra irányul. A legközelebbi két hét tisztázni fogja a helyzetet abban az irányban, hogy Painlevé kabinetjének van-e tiszta többsége a kamarában, vagy pedig nem lesz-e kénytelen a jobboldalon megerősítést keresni. Azt hiszik, hogy a kamara vitája a marokkói politika felett megfelelőkép tisztázza a helyzetet. A vita megindítását kedd délutánra várták, de a szocialisták in­dítványára elhalasztották s igy csak szerdán kezdődik. A kamara keddi ülésének elején Cail­laux pénzügyminiszter benyújtotta a francia pénzügyek szanálására vonatkozó törvényjavaslatot. A szanálási javasla­tot a kamara pénzügyi bizottságához uta­sították. A baloldali kartel pártjainak vezetői egyébként megállapodtak abban, hogy a marokkói interpellációkat szerdára ha­lasztják, ezeknek jelentősége a kormány szempontjából lényegesen csökkent. Két­ségtelen, hogy a baloldali kartel pártjai bizalmat fognak szavaznia Painlevé-ha­­binetnek és alapos a remény, hogy a kartel kebelében helyreáll az egység. A szocialisták azt kívánják a kormány­tól, hogy minél előbb vessen véget a marokkói hadjáratnak, kezdjen közvetlen tárgyalásokat Abd el Krímmel és vegye elejét további vérontásoknak és pénz­­pocsékolásnak. Úgy vélekedik a szo­cialista párt, hogy a riffkabiloknak utat kell nyitni az Uerga völgyéhez, Marokkó éléskamrájához, mert mostani területü­kön nem képesek megélni, mivel a ta­laj nem termékeny. A franciák nem kapnak angol támogatási a tengeren Londonból jelentik: Chamberlain kül­ügyminiszter kijelentette az alsóházban, hogy az angol kormány semmiféle for­mában nem ajánlotta fel a francia kor­mánynak, hogy angol tengerészeti had­erőket bocsát Marokkóban a francia kormány rendelkezésére. Rendőrök a vádlottak padján Halál „erőmiivi behatás“ következtében Főtárgyalás a saboticai törvényszéken Almádi István moli lakos 1921. év ok­tóber 26-án a moli községháza fogdájá­ba került. Harmadnapra kiengedték on­nan, hazament a lakására és- első szava az volt a feleségéhez, hogy bontson ágyat, le akar feküdni, mert nagyon rosszul van. November 5-én Ajmádi meghalt. A községi orvos felboncolta és látleletében a halál okát a következő­képp állapította meg: Kemény, tompa eszköztől, esetleg lábrugástól szenvedett erőmiivi behatás folytán a különben erő­teljes, jóltáplált embernél bélrepedés ál­lott be. A bélrepedés nagymérvű geny­­nyedést okozott a hasüregben, ebből hashártyalob fejlődött és bekövetkezett a halál. Aimddi István halálát tehát, az orvosi látlelet szerint, az elszenvedett erőmiivi behatás okozta. Miután Ajmádi a moli fogdából került haza, fölmerült a gyanú, hogy ott szenvedte el a halálát előidéző erőmüvi behatásokat. Vizsgálat indult meg azok ellen a rendőrségi kö­zegek ellen, akik a kérdéses időben szol­gálatot teljesítettek a moii községházán és közreműködtek Almádi letartóztatása körül. Ezek: Jaksics Vászó rendőr, Kr­­nyajszki Jován rendőrörmester. Pecsics Milán rendőr és Mihály Iván rendőr. A vizsgálatból büntető eljárás lett és a szuboticai ügyészség halált okozó sú­lyos testi sértés miatt emelt vádat a moli rendőrök ellen. A szuboticai törvényszéken kedden tárgyalta ezt a bűnügyet Pavlovics Ist­ván törvényszéki elnök tanácsa. A köz­vádat Sztarcsevics Mató államügyész képviselte, a védelmet dr. Vines Milán ügyvéd látta el. A négy terhelt közül csak hárman: Jaksics, Krnyajszki és Pecsics Milán je­lentek meg a főtárgyaláson. A negyedik: Mihály Iván időközben meghalt. A terheltek közül először Jaksics Vá­szó rendőrt hallgatta ki a biróság. Kije­lenti, hogy nem érzi magát bűnösnek az ellene emelt vádban. Elmondja, hogy 1921 október 26-án, délután négy óra­kor őrjáraton volt. A Mátics-féle ház sarkán látta Ajmádi Istvánt teljes része­gen. Almádi nyílt uccán többször kiál­totta: »Nem - sokáig lesz ez szerb or­szág, ez megint magyar ország lesz.« Miután Almádi, aki gyakran volt ittas., többször tett iiyen kijelentéseket, bevitte a községházára. A községházán Pecsics Milán volt kapuör. Neki adta át. Almá­dit, hogy zárja a fogdába. Egészen 27-ikéig, amikor éjjel 12 óra­kor átvette a kapuőri szolgálatot, nem tudott semmit Ajmádiról. Éjjel két óra­kor Krnyajszki őrmester jött be a köz­ségházára és a kapuban megkérdezte tőle, hogy kiengedték-e már Ajmádit. — Még nem, — válaszolta Jaksics — mire Krnyajszki elrendelte, hogy rögtön engedjék ki, ami meg is történt. Ö nem bántalmazta Ajmádit és arról se tud, hogy mások bántalmazták volna. Ezután Krnyajszki Jován őrmestert hallgatta ki a biróság. Nem érzi magát bűnösnek. 1921 október 26-án délután bejött hozzá a községházára Marodtcs Áca moli lakos és följelentést tett Ajmá­di István ellen, hogy az uccán szidja a szerbeket és a királyt. Krnyajszki erre megjegyezte, hogy Ajmádi teljesen ré­szeg és nem tudja, hogy mit beszél. Ak­kor már Jaksics behozta a községházá­ra Ajmádit. Másnap elrendelte, hogy Aj­mádit engedjék haza. Tagadja,. hogy bántalmazta volna Ajmádit. A harmadik vádlott, Pecsics Milán nem tud semmiről. A vádlottak után a tanukat hallgatták ki. Ajmádi István özvegye zokogva mondja el, hogy amikor megtudta, hogy az urát bezárták a községházán, mind­járt odament és könyörgött Krnyajszki őrmesternek, hogy engedjék ki az urát. Az őrmester elutasította kérését és mi­­'után tovább könyörgött, megfenyegette, hogy ha nem megy el, őt is az ura mel­lé csukja. Akkor elment és vacsorát vitt az urának, de nem beszélhetett vele. 28-án reggel 6 órakor került haza az ura, de úgy össze volt verve, hogy alig birt a lábán állni. Mikor hazaért, első szava az volt, hogy fektessék ágyba, mert úgy sa bírja sokáig. Egy hétig kín­lódott és november 5-én meghalt. Ami­kor az asszony megkérdezte, hogy ki verte meg, azt mondotta, hogy Krnyaj­szki őrmester. Az asszonyt megeskették vallomá­sára. Ezután még több tanút hallgattak ki, köztük Marodics Ácát, aki feljelentette Ajmádit. A bizonyítási eljárás befejezé­se után Sztarcsevics államügyész újabb tanuk kihallgatását indítványozta, ami­nek a biróság helyt adott és a tárgyalás folytatását junius 15-re tűzte ki. Ördögűzés emberhalállal Három parasztlegény agyonvert egy öreg asszonyt Szegedről jelentik : Fantasztikus bűn­ügyben Ítélkezett kedden a szegedi ítélőtábla. A vádlottak padján három békéscsabai parasztlegény ült, akik agyonvertek egy hatvanéves süket öreg­asszonyt abban a hiedelemben, hogy az ördöggel állnak szemközt. Tokár Vince békéscsabai legény már évek óta kuruzsló és bűbájos hírében állott a kis város lakossága előtt. Olyan embernek tartották, aki a jövőbe lát és ezért sokan felkeresték, hogy jövendőt mondjon. A legény 1923-ban megnő­sült, de esküvője után rövidesen meg­betegedett és mindenkinek azt pana­szolta, hogy szellemek üldözik és az ördög fojtogatja. Múlt év februárjában történt, hogy a betegen fekvő Tokárt meglátogatta három barátja, akiket a beteg azzal fogadott: — El fog jönni értem a szellem, aki belebujt egy vén asszony testébe. Ne engedjétek, hogy bántson. Üssétek agyon és dobjátok át a kerítésen az uccára. Óvatosak legyetek, mert nagyon erős és ha nem birtok vele, titeket is magá­val visz. Néhány perc múlva a következőket mondotta: — Háromszor kopog az ablakon és háromszor kopog az ajtón, azután jön értem. Hihetetlen izgalom vett erőt a társa­ságon, amikor néhány perc múlva a szobában lévő legények háromszori ko­pogtatást hallottak az ablakon, majd nemsokára az ajtón, amely kinyílt és egy botjára támaszkodott, töpörödött öreg asszony lépett a szobába, aki egye­nesen Tokár ágya felé tartott. Az egyik legény ekkor rárivallt: — Állj! Ki vagy? Az öreg asszony azonban nem felelt, de nem is felelhetett, mert — mint a vizsgálat megállapította — hosszú évek 'óta a városi szegényházban ápolt, mind­két fülére süket és néma Fábián Zsó­fiával volt azonos, aki valahogyan ki­surrant a menházból. A három fiatal 'egény, Csatári Imre, Turzó Mihály és Tímár György izgatottságában hatalmas botokat ragadtak fel, szó nélkül neki­estek a szerencsétlen öregasszonynak és addig verték, míg élettelenül elterült a földön. Tokár utasításához híven ekkor óva­tosan és magasra emelve kivittek az öregasszony tetemét és a kerítésen át az uccára dobták. Örömmel mentek e! Tokártól a legények és büszkén újsá­golták a városban, bogy megölték az ördögöt. Tokár Vince másnap egészsége­sen fel is kelt az ágyból. A gyulai törvényszék a főtárgyaláson a gyükos legényeket halált okozó sú­lyos testi sértésben mondotta ki bünös­­söknek és egy-egy évi börtönre Ítélte őket. A szegedi ítélőtábla erős felindu­lásban elkövetett halált okozó testisér­tés bűntettében mondotta ki bűnösök­nek a vádlottakat és büntetésüket öt-öt havi fogházban állapította meg.

Next

/
Thumbnails
Contents