Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-16 / 131. szám
4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. május 16. CIRKUSZ a «sä Akadályverseny (Történik az „Exceisior“ nagy díj lefutásának napján, félórával a verseny előtt) l (Két istállótulajdonQs beszélget.) Hazárdi: Ha jól meggondolom a dolgot, mégis csak arra a konklúzióra jutok, hogy »Zabszemének kell ezt a nagy akadályversenyt megnyerni. Mr. Brown: Nem osztom az ön véleményét, t. kollegám, sót az én hitem szerint az én »Steinach Il.«-őm\nagyobb eséllyel megy a küzdelembe. Hazárdi (fölényesen mosolyog): Maga nem ismeri Groszartigot a zsokémat és nem ismeri Zabszemet a lovamat. Mr. Brown: Mindkettőhöz volt már szerencsém. Kittinő klasszist képviselnek, ez tagadhatatlan, hibája azonban mindkettőnek a túlzott idegesség. Az ön zsokéja Grószartig a veretlenek handicapia után is olyan izgatott volt, hogy alig tudta, a verseny után Zabszemet bedugni az istállóba. Hazárdi: Szóval ön nem bízik a lovam győzelmében? Brown: Nem. Ha lovakról van szó mindig csak a saját istállómban bízom. Es magamban. Én Steinach H. győzelmét várom. Hazárdi (mutatja): Az ilyen fiatal. Brown: Fogadjunk. Hazárdi: Fogadjunk. Brown: Ezer dollár. Hazárdi: Kétezer. Brown: Áll. Hazárdi: Sőt: áll rigtht! (Megkötik a fogadást és lerohannak az istállóba.) II. (Két zsoké beszélget.) Grószartig: No mit gondolsz? Pacal: Nem bízom Steinach Il.-ben. Én azt hiszem, hogy ma te fogsz győzni. Grószartig: Sőt. Nekem olyan rósz elöérzeteni van. Biztos vagyok benne, hogy lemaradok. Zabszem ideges. Pacal: Akkor is jobb, mint Steinach II. Biztosan lemaradok. Grószartig: Nem, nem! Én maradok le. Meglátod. (Hosszú és kínos csend.) Pacal: Mennyit kaptál? Grószartig: Tessék? Pacal: Azt kérdeztem, hogy mennyit kaptái. A gazdámtól. Grószartig (kis szünet után): Száz dollárt. Pacal: A gazdáin snuicig volt világéletében. Én 200 dollárt kaptam Hazárdi úrtól, a te gazdádtól, hogy maradjak csendben és engedjelek benneteket előre. Grószartig: Mast mi lesz? Grószartig: Egyszerit a dolog. Te fogsz nyerni. Megérdemli a gazdád. Grószartig: És a pénz! Pacal: Mind a háromszáz dollárt feltesszük a Zabszemre, aztán osztjuk. Jó? Grószartig: Remek! Látod ez lovagias játék. Mindig mondtam én, hogy az a Pacal lovagias ember. Pacal: Na hallod, lovak között nőttem én fel! Grószartig: Szóval te hagysz engem bekenteTezni? Pacal: Igen. A mezőnyben nem lehet valami meglepetés? Grószartig: Istállótársunk a, Cyrano nagyon jó. Ez a fiatal paripa a jövő legszebb Ígérete. ígérek a lo\ ásziiunak öt dollárt és az ügy el van intézve. Pacal: Szóval minden rendben van. De örülök, hogy ilyren jól megértjük egymást. Mert én a lóversenyben is a fair játékot imádom. Hl. (A start előtt vár perccel Zabszem, a favorit kanca és Steinach II. a második favorit egymás mellett sétálnak.) Steinach II.: Hallgasson meg végre! Itt a nagy akadályverseny startja előtt öt perccel kérem magát hallgasson meg. Gondoljon arra hogy ebben a gyilkos futamban kitöröm a nyakam. Zabszem: Micsoda gyilkos futamról beszél? Csak nem akar erős tempót diktálni? Steinach II.: Az ostor alatt__ Kénytelen leszek— Meg aztán bevallom őszintén__ meg szeretném nyerni ezt a nagy dijat.... talán azzal imponálok magának___ Zabszem: Megörült? Éppen azzal imponál, ha lovagias lesz és nem futtatja le a tüdőmet---- (hízelegve), hanem hagy engem besétálni a célba__ Steinach II.: Magáért azt is megteszem. Az első akadálynál elbukom. Koponyarepedéssel egybekötött felbukás. Zabszem: Na ezt nem szeretném. A koponyájára vigyázzon. Steinach II.: Nem az én koponyámról van szó. A Pacaléról, ö fog lovagolni. Maga nyugodtan besétálhat a célba. De aztán jó lesz hozzám? Zabszem: Nagyon. Steinach II.: Nem fog Cyranoval flörtölni. Zabszem (sértődötten): Nem szoktam az istálótársaimmal kikezdeni. Különben is az ilyen fiatal csikó nem esetem. Steinach II.: Tehát a viszontlátásra... Én az első gátnál felfordulok. Zabszem: Szerencsés felfordulást. TV. (A start pillanatában.) Zabszem (odasugja a mellette álló Cyranonak): Hogy lásd, mennyire imádlak, az utolsó pillanatban felbukok és magam elé engedlek---- Te fogsz győzni, drága....-----------------------------Stella Harc a muakásbiztositó pénztárak autonómiájáért Konfliktus a becskereki pénztár és a zagrebi központi iga-igatóság között Becskerekrő! jelentik: A becskereki munkásbiztositópénztár igazgatója, Csapivá Kázmár néhá_ny héttel ezelőtt nyugdíjazását kérte. Epen akkor Becskereken tartózkodott a zagrebi országos pénztár egy kiküldöttje, aki ideiglenesen elfogadta Csaplya kérvényét és a pénztárigazgatói teendőkkel ideiglenesen Rakics Lázár számtanácsost bízta meg. A becskereki pénztár igazgatósága később ugyancsak teljesítette Csaplya kérelmét és hozzájárult Rakics ideiglenes igazgatói megbízásához is. Egyben elhatározta az igazgatóság, hogy az igazgatói állást feltétlenül pályázat utján tölti be, mivel ehhez az autonómia alapján joga van. A zagrebi központot erről a becskereki pénztár hivatalosan is értesítette és most érkezett meg erre az országos pénztár válasza, amely szerint a zagrebi központi igazgatóság nem hagyja jóvá, hogy a becskereki pénztár uj igazgatót válasszon, hanem dr. Iskruljev Jovánt, a vrsaci pénztár igazgatóját nevezi ki a pénztár igazgatójává. A becskereki pénztár igazgatósága csütörtökön délután ülést tartott Dimitríjevics Jovan banktisztviselő elnöklésével és elhatározta, hogy a zagrebi központ rendelkezését nem veszi tudomásul, mert az ellenkezik a pénztárak autonómiájával, hanem kiírja a pályázatot az igazgatói állásra. Erről a határozatról értesítik az országos pénztárat, a szociálpolitikai minisztériumot, valamint átiratban felszólítják valamennyi vajdasági pénztar igazgatóságát, hogy tiltakozzanak a pénztárak autonómiájának állandó megsértése ellen. Egyben három tagú bizottságot választottak, amelynek Dimitrijevics Jovan banktisztviselő, Mirsing János asztalosmunkás és Jovanovics Sima kikindai nyomdatulajdonos a tagjai és megbizta ezt a bizottságot, hogy az esetben, ha I-ikruljev át akarná venni hivatalát, közöljék vele, hogy nem adják át neki az igazgatói teendőket, hanem szólítsák fei, hogy adja be pályázatát. Kormos szellemek Megint lelepleztek egy médiumot Megírta a Bácsmegyei Napló, hogy a budapesti rendőrség több hétig tartó nyomozás után letartóztatott egy budapesi ügyvédet, aki ellen az a gyanú, hogy a bélyeggyűjtők szenvedélyére számítva az »aratós« zöld szinü, piros felülnyomása 3 filléres magyar bélyegeket hamisította. Mára kiderült, hogy a letartóztatott ügyvéd dr. Petz Gedeon, akinek neve nem ismeretlen az újságolvasók előtt, s nem ismeretlen Szuboticán sem. Petz Gedeon a háború előtt járásbiró volt az egyik budai járásbíróságon. Egy polgári pörben tanút hallgatott ki, akit vallomására megesketett. Eskütétel közben félbeszakította a tárgyalást s kijelentette, hogy a tanú megesketését nem folytatja, mert a tanú zsidó s ö észrevette, hogy egyik kezével olyan mozdulatot tett, amely a talmiul értelmében az esküt érvényteleníti. Minthogy a háború előtt még szokatlan volt Magyarországon, hogy a bíróság a tanú vallomásának mérlegelésénél a tanú vallomását js figyelembe veszi, dr. Petz kijelentése nagy szenzációt keltett, a lapok napokon át foglalkoztak vele, s még a klerikális sajtó is elítélte. Petz Gedeonnak igen jó összeköttetése volt, az apja egyetemi tanár volt, s 5 maga is tagja volt a hangadó kaszinóknak, azonban mikor beigazolódott, hogy mi miatt tiltott el egy tanút az eskütételtől, ott kellett hagynia a bírói állást. A volt bírót ez nem nagyon bántotta, mert az akkor még nem olyan hangos, de máris tekintélyes számú aktív antiszemita figyelme félj; fordult. Petz ügyvédi irodát nyitott s végig utazta az országot, ünnepeltette magát antiszemita barátaival. Szuboticán is töhbször megfordult, mint az egyik itteni társaság szívesen látott vendége. Az aktiv antiszemiták szánta azonban Magyarországon megszaporodott, az újak hangosabbak voltak s igyekeztek félretolni a régebbieket. Petz is lekerült a fórumról. Kénytelen volt bélyeghamisitói pályára lépni. Hogyan lesz valakiből grafológus ? Zongoraművésznő pőre egy színházi lap ellen Clevelaudból jelentik: A leleplezett médiumok sorában előkelő helyet foglal el Henry Renner, aki egészen a legutóbbi napokig valósággal lázban tartotta az amerikai közönséget bámulatos spiritiszta mutatványaival. , Renner kimondott kedvence volt a szellemvilágnak és kedvéért még nyilvános előadásokon is megjelentek a legelőkelőbb szellemek, Lincoln Ábrahám, Washington György, Poe Edgar, akik ott fontos nyilatkozatokat tettek. A közönség megdöbbenve, megilleíödve hallgatta ezeket a túlvilágról érkező híradásokat, csak egy újságírónak nem tetszett a dolog. Sehogy sem akarta elhinni, ogy Poe Edgar és a többiek szelleme van jelen az elsötétített teremben és hogy ők beszélnek a jelenlevőkhöz. Sejtette, hogy ügyes szélhámoskodás az" egész, csak nem tudott a nyitjára akadni, hogy Poe Edgar és a többiek szellfcnie seancera meghívta Harry Houdini-1, aki maga is bűvész volt és csak nemrégiben irta meg könyvét, amelyben sok büvészfogást, mesterkedést magyarázott meg. Houdini, amint a hallgatóság között helyet foglalt és a tulvilági nagyságok jelentkezni kezdtek, azonnal tisztában volt véle, hogy a különböző szellemek tulajdonképpen Renner szájával beszélnek, aki a fekete posztóval letakart asztal alatt elrejtett, gummiból készült, különféle nagyságú hangtölcséreket használja, amelyeket, mielőtt a terem kivilágosodik, kabátja bő zsebeibe rejt. A bűvész most már azon gondolkodóit. miként leplezze le a médiumot, hogy az ne is tagadhasson. A legközelebbi előadáson azután addig settenkedett az asztal körül, mig bűvészhez illő ügyességgel a hangtölcsérek száját békéidé korommal. Mikor azután a hátborzongató előadásnak vége volt, a megidézett szellemek elmondottak mindent, amire a közönség kiváncsi volt és a villanylámpák kigyulladtak. Remer arca, szája, keze egészen kormos volt. A tapsokat a médium érthető megdöbbenésére hangos nevetés váltotta fel. Renner nem értette, mi történt, miért ez az ujjongó jókedv. Erre felállott Hondini és mindent elmondott. Persze a médium tagadott, de ekkor a bűvész előhúzta a saját zsebeiből a gummitölcsérek egy részét és kijelentette, hogy a többit ott hagyta Renner zsebeiben. Nagy zaj támadt, Renner ezt az alkalmat felhasználta és eltűnt, mintha csak ö is szellem lett volna. Százhúszezer hold föld ármentesitését tervezik a Bánátban Szivattyútelepet állítanak felPadej község mellett Becskerekrő! jelentik : Ráics Szvetiszláv alispán Lázics vármegyei mérnök kíséretében pénteken kiszállt Ovcsára, hogy megvizsgálja, alkalmas-e a terep arra, hogy a dunai öblösetek környékét felmérjék. A dunai öblözetekben ugyanis hetvenezer hold föld ármentesitését vették tervbe, azonban a munkálatok a Duna áradása következtében megszakadtak. A folyammérnökség mérnökei a terep egy részét már régebben felmérték az ármentesités terveihez és most szándékoznak a mérési munkálatokat befejezni, ha a vízállás lehetővé teszi. A mérnöki hivatal közlése szerint őszre már befejezhetik a föld felmérését és hozzáfoghatnak az ármentesitési tervek részletes kidolgozásához. A dunai ármentesitéssel egyidejűleg a tiszai földek ármentesitését is tervezik. Kikindán szombaton tart közgyűlést az Aranka vizlecsapoló társaság. A közgyűlés legfontosabb tárgya a Pcdej melletti szivattyútelep felállításának kérdése. így akarják ugyanis lecsapolni ezt a vidéket, amellyel ötvenezer hold föld ármentesitése veszi kezdetét. Összesen tehát, a Duna és a Tisza mellékén százhúszezer hold földet akarnak megvédeni az áradásoktól, aminek rendkívül fontos a közgazdasági'jelentősége. Kikiudát nem adják át Romániának A külügymiimztmurai sajtóiroda cáfolata Beogradból jelentik: A külügyminisztérium sajtóosztálya pénteken a következő kommünikét adta ki: — A Bácsmegyei Napló, a Hírlap és a Torontál cimü magyar lapok május hó 11. és 12-ikén azt a hirt közölték, ho^y a bukaresti kisantant-konferencia alkalmával megegyezést kötőitek a román-szerb határvonal kiigazításáról, amely szerint királyságunk átengedte Romániának Kikindát, Mokrint, Oroszlámost és a Temesvár-szegedi vasútvonal egész szakaszát, kárpótlásul Banatszka-Kliszuráérl. Minthogy ezek a hirek azt célozzák, hogy a határmenti lakosság között zavart keltsenek, a külügyminisztérium sajtóosztályát felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a fentnevezett magyar lapok hire minden alapot nélkülöz. Á sajtóiroda cáfolatával szemben meg kell állapítanunk, hogy a Bácsmegyei Naplóban sem május 11-ikén, sem 12-ikén nem jelent meg olyan tartalmú közlemény, amelyre a cáfolat vonatkozik.
