Bácsmegyei Napló, 1925. május (26. évfolyam, 117-146. szám)
1925-05-15 / 130. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLG 1925- május 15. Radics István és az angol detektív A zagrebi vizsgálóbíró egy londoni magánnyomozót is kihallgatott Radios ügyében Zagrebből Jelentik: A napokban Zagrebbe érkezett egy londoni magándetektív-iroda vezetője, Mr. Mason, aki annakidején Londonban a jugoszláv követség megbízásából Radics Istvánt állandó megfigyelés alatt tartotta. A loncídni magándetektív azonnal kihallgatásón jelentkezett Körblcr vizsgálóbíró előtt, aki Radics István ügyében a vizs-. gálatot vezeti. A vizsgálóbíró kijelentette az újságírók előtt, hogy Mr. Masont tanúként hallgatja ki és szükség esetén szembesíteni is fogja Radiccsal. , A tanúvallomás tárgyát a vizsgálóbíró nem volt hajlandó ismertetni, de Mr. Mason zagrebi tartózkodása kapcsán az újságíróknak sikerült megtudni,' hogyan nyomozták ki Londonban Radics István és a magyar kormány állítólagos megbízottja közti tárgyalásokat. Mr. Mason 1923 októberében arról értesült, hogy Radics Istvánt gyakran meglátogatja' egy magyar ember, akivel Radics többször felkereste gróf Szapáry londoni magyar követet is. A magándetektívnek sikerült bejutni Radicsék társaságába és Radics he is mutatta neki magyar barátját. Az angol detektív azonban semmiképpen sem tudta megjegyezni magának a iurcsahangzásu nevet és ezért egy horvát embert kerített elő. hogy az legyen segítségére. ,A legközelebbi alkalommal a Viktóriaállomás éttermében már a Morvát is ott ült az együttvacsorázó társaság közelében. A vidám borozgatás és beszélgetés közben Mr. Mason egyszer Rádióshoz fordult és megkérte, mondja meg pontosan, mi a neve annak a magyar urnák, aki velük együtt ül az asztalnál. Radics ekkor hangosan, szótagolva . mondta: — Un-kel-häu-ser. — Mégegyszer kérem, mondta az angol detektív. Radics megismételte a nevet és hozzátette, hogy Unkelhmser azelőtt tior vdtorszdg magyar minisztere volt. Unkelháuser ezalatt előzékenyen leírta a nevét egy papírdarabra és átnyújtotta az angolnak, aki igy kezdte sülabizálni: Juörtkil . . . Meg is jegyezte UnkeMuser Radicsnak horvátul: — Ejnye, de ostoba ez a te angol tanítod, sehogysem tudja elolvasni a nevemet Az egész beszélgetést őénk figyelemmel kisérte Mr. Mason horvát megbízottja, aki feljegyezte a nevet és később referált mindenről a detektivnek. Hír szerint az angol detektív a vizsgálóbíró előtt erről és hasonló tapasztalatairól tesz vallomást. . Apponyi Albert is reakciósnak tartja a választójogi javaslatot A magyar nemzetgyűlés csütörtöki ülése Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén napirend előtt felszólalt Kúszó István, aki a szegedi egyetem megszüntetése ellen tiltakozott és Oberhammcr Antal, aki felszólította a kormányt, hogy a pécsi egyetemet ne zárja be, mert ezzel felbecsülhetetlen kárt okoz a magyar kultúrának. A nemzetgyűlés ezután rátért a választójogi javaslat folytatólagos tárgyalására. Az első felszólaló Mocskay Zoltán egységespárti képviselő volt, aki kijelentette, hogy a parlament, mint a hazafias polgári pártok parlamentje, csak a nyílt szavazás mellett foglalhat állást, amely az emberi tökéletesedés felé vezet, szemben a titkos választójoggal, a mely tulajdonképpen erkölcsi visszaesés és anarchia. (Derültség a baloldalon.) Rárczy István: Vissza a dereshez! A nemzetgyűlés nagy érdeklődése közben ezután Apponyi Albert gróf szólalt föl, aki hosszabb beszédben bírálta a választójogi javaslatot. Kifejtette, hogy a javaslat annyira reakciós színezetű, hogy még általános tárgyalás alapjául sem lehet elfogadni. Nagyon sajnálja — mondotta — hogy a demokratikus ellenzék tagjainak nagyrésze nem vesz részt a vitában, mert ezzel csak megkönnyítik a kormány helyzetét és lehetővé teszik, hogy a törvényjavaslatot simán és módosítás nélkül megszavaztassa. Nem helyesli, hogy a nők szavazati jogát a kormány megszükiti, ellenkezően a nyugati országok kormányaival, amelyek igen jól tudják, hogy a nők részvétele a közéletben jótékony hatással van az ország erköl-1 cselre és a hagyományok józan érvényesülésére. A titkosság kérdésében a kormány szerinte a legérthetetlenebb, legreakciósabb álláspontot képviseli, a melynek tisztán az az alapja, hogy a pártnralmat továbbra is biztosítani akarják. Az a véleménye, hogy a titkosság az egyetlen ellenszer a demagógia és forradalmi reakció eüen. A kormány nagy bűnt követ el, amikor a javaslatot törvényerőre akarja emelni, mert ezzel a törvényjavaslattal kiüti a gyeplőt annak a magyar intelligenciának a kezéből, amely a nemzeti élet tradícióinak és erejének letéteményese. (Taps az ellenzéken.) Apponyi Albert beszédére Bethlen miniszterelnök azonnal válaszolt. Apponyi Albert — mondotta — úgy állította be a kormányt, mint aki a magyar középosztály sírásója. Hajlandó megszívlelni a felhozott érveket, de miután Apponyi volt az, aki a kormányt reakciósnak tüntette föl, kénytelen kijelenteni, hogy a kormányt kioktatni éppen a szónoknak nem lett volna szabad a titkosság előnyeire, mert hiszen ő volt az, aki éles harcot folytatott annak idején a titkos választójog eüen, A háború előtt legfelsőbb helyről indult ki az a kívánság, hogy a választójogot kiszélesítsék... Meskó Zoltán: A Habsburgok követelték a nemzetiségek miatt. (Zaj.) Bethlen: Apponyi akkor a leghevesebben ellenezte, hogy a titkos választójogot törvénybeiktassák. (Zaj az ellenzéken, taps a jobboldalon.) Lendvcá István: Ez csürés-csavarás. Dénes István: Menjen vissza a középkorbak .Bethlen: Ha a titkosság mostani hívei a háború előtt nem tartották ezt keresztülvihetőnek, mennyivel inkább keresztülvihetetlen most, amikor az ország legfontosabb állami és nemzeti érdekei forognak kockán. Felemlíti, hogy 1918- ban az Eszterházi-kormány idején, amikor a választójog kérdése napirendre került, Artdrússy a nyílt szavazás mellett volt, holott akkor ez az álláspont igazin reakciósnak tűnt fel (Hagy zaj.) Klebetsberg Kunó gróf közoktatás-» ügyi miniszter ezután válaszolt a pécsi és szegedi egyetemek bezárása ügyében elhangzott felszólalásokra és kijelentette, hogy a kormány valószínűleg talál módot arra, hogy ezeket az egyeteme két továbbra is tentarthassa. Délbácskai rablógyilkosok a moviszadi ítélőtábla előtt jonins 4-ikére tűzték ki a fellebbezés! tárgyalást 1922 nyaráp az egész Délbácska állandó rettegésben volt, felfegyverzett, szervezett rablóbandák garázdálkodtál., fosztogatlak, gyilkoltak és raboltak a hónapok teltek bele, mig a csendőrségnek sikerült a banda vezéreit ártalmatlanná tenni. A csendőrség hosszas kutatás után, a rablók erős ellentállását leküzdve, elfogta Mihajlovics Szvétozárt, az ószerbiai Topolnicéből származó huszonhét éves molnárt és a bánáti Csencjből származó huszonkilenc éves Mirkov Lázárt, akik a délbácskai rablóbandának legvakmerőbb és legveszedelmesebb haramiái voltak és akik az egész Délbácskát végigrabolták, sőt két gyilkosságot is bizonyítottak rájuk. A novisadi ügyészség fogházába beszállított két rabió vezér felett 1923 március 28—-31-ig tartott négy napos tárgyaláson ítélkezett a novisadi törvényszék. Dr. Lemaics Jovan államügyész Mihajlovics Szvétozárt gyilkossággal, hétrendbeli rablással és kétrendbeli rabláskisériettei, Mirkov Lázárt pedig gyil-Kati megszökik Irta: Kodolányl János A nagyságos asszony gyűrűi olyan félelmetesen villogtak. amikor fehér karjait a hajához emelte s a szeme is olyan rettenetesen értelmes volt, szinte a vesékbe látott vele. pedig nagyon szelídnek látszott s hosszú szemoillái alól meleg-barnán mosolygott, mint az érett gesztenye a meghasadt burok közül. Virágos pongyolája alatt kedvesen bújtak meg hajló, ruganyos idomai s lába a kicsiny cipőkben szinte kacagott, sőt a cipő is oivan finom volt, olyan pókhálószerüen vékonv és könnyű piros. hogy Katinak még az ujja hegyére is bajosan ment volna föl s még ott Is ronggyá szakadt volna. , De mégis, mindezek ellenére volt valami a nagyságos asszonyban, ami Katit nyugtalanította, amitől ösztönösen félt. ami bizalmatlanná tette... Kati ezt nem tudta volna megmagyarázni magának, inkább konokul lesütötte a szemét és hallgatott. alig lehetett kihúzni belőle egy-egy szót. Aztán a konyha ragyogó rézedéliyei is olyan idegenül villogtak a falakon s a polcok ragyogó fehérre súrolt deszkái, a tűzhely nikkelgombjai és korlátjai... Valóságos masina volt ez a tűzhely, komoly, imponáló, fekete. Kati elgondolta, hogy itt lesz az ő izzadságos munkájának színhelye, ebben a konyhában fogja immár leélni napjait, mert itt az ősz. otthon sok a kenvérpusztitó, rossz volt a termés, s a mostohaapja, akinek még öt gyereke van s az ő anyját ís harmadmagával vette el tavaly, kijelentette, hogy nem győzi a naplopókat kenyérrel... — Hát aztán voltál tnár vídahol? — kérdezte a nagyságos asszony zengő hangon, igen leereszkedő nyájassággal. Kati csak a kötényét gyürögette, sápadozott. majd a kendőié csücskét huzeálta. amely amúgy is annyira eltakarta kerekarcát és alacsony homlokát, mintha gyilkolt volna s nem akar senki képébe nézni. Kati sváb volt. a nógrádi hegyek , közt ringatták bölcsőiét, tömpe, vastag orra azonban a tót apára vallott, aki valahol magrabolta Kati anyjának szerelmét s hütlcnül elhagyta aztán. — Feleli hát. fiam. — szólt szigorúan a nagyságos asszony s rnegvillantotta gyűrűi pompáját. — Szolgáltál valahol? Zsidónál? Jobb népeknél? — Nem... nem ... — hebegte Kati alig hallhatóan. — Szeretem az olyan lányt, fiam, akit még nem rontottak el. Téged még lehet tanítani. Lehet vezetni. Nem raffinirozott még ki az egész világ. Majd betanítalak. Reggel félhatkor kelsz, érted, fiam. addig kialhatod tnagad, kipucolod a cipőket, befütesz a hálóban, tüzet raksz a konyhán, fölteszed a reggelit. elmész... S a nagyságos asszony hosszu-hosszu litániát mondott el a reggeltől estig elvégzendő teendők, kötelességek soráról, szegény Kati meg csak hümgeteít. rázta a fejét s nem hallott, nem értett az egészből semmit; • csak annyit látott, hogy most már ez a szép nő fog neki parancsolni életre-halálra. — Este még aprófát kell csinálni, érted, hogy reggel legyen a fűtésbe« ... Aztán engem úgy kell szólítani, hogy nagyságos asszony, nem nagyságának, érted, az urat meg; nagyságos urnák ... — fejezte be a szép asszony s ezt már jól az eszébe véste Kati. a fát meg a titulust, mivelhogv ezt legutoljára mondta a nagyságos asszony s erre mégis csak azt kellett felelni, hogy: — Igen.... — mert a bátorsága már aiig-alig pislogott egy kicsit. Katit azonban a "könnyek özönvize öntötte el már az első este. amikor az urék vacsoráztak odabent s ő egy kis széken küldögélt a tűzhely előtt, Katinak egyáltalában semmi érzéke nem volt a szép konyhaedények, a vakító polcok, a hatalmas és impozáns tűzhely szépségei iránt, nem’ ejtette ámulatba a cselédszoba sok kényelmes és tiszta berendezése sem. pedig az csakugyan olyan volt majdnem, mint egy úri szoba. Katit mindez inkább nyugtalanította, zavarta, megrendítette, mint elbájolta. Akárhová nézett: villogó, ragyogó-tisztaság, rend. előkelőség, hideg észszerüség és gondosság; mint abban a kórházban. aho! egyszer az anyja feküdt régen s ő meglátogatta. Kati lehorgasztotta a fejét, hallgatta a tiizhelv duruzsolását, könnyein keresztül nézegette a köténye pettyeit smeg-megrázta a fejebubjára gyömöszölt kontyot szívta az orrát, furcsa vinnyogás szakadt néha föl laposra szorított melléből s esze is bizony nem tudott más gondolatokra szabadulni. mint az elcsöndeseclett nógrádi falura, az anyja szikkadt, ráncos, mogorva árnyék-alakjára s mostohaapja káromkodó rekedt szavára. Milyen messze vannak tőle ezek a kedves dolgok! Látja-e még valaha őket? Nem éri-e valami szörnyű pusztulás valamennyit őnélküle? Végül is. a nagv rettenő busulásban eláimosodott. ami hamar megtörtént vele akkor is, ha nem beszélhetett s itt igazán nem volt kivel szót váltani, de álmos teste is a szalmazsák után kívánkozott. sőt amikor elérkezett a halaszthatatlan lefekvés ideje, egyenesen borzadva nézte feliét vánkosait, piros papianát s a vilianylámpa hideg fényét... Irtózatos félelemmel bujt bele ruhástul az idegen ágyba, a borzasztóan úri ágyba. mintha a pokol tüzébe feküdt volna, a hideg tüzbe. Lefeküdt egy gomolyagba, mint a macska, fejére húzta a takarót, a lámpát nem oltotta el és félt. Az élettől. A haláltól. Az egyedülléttől, a szellemektől, az idegen falaktól s a tisztaságtól. a bűntől, amit a nagyságán is iáott s ami itt ieorditott minden ágyról, amit ő uraságnak nevezett mi pedig észnek, civilizációnak . . . Tudniillik: nem tudott imádkozni sem, csak sirt. sirt s a szalmazsák annyira csábította, hogy egyszer csak elhatározta: elszökik. S ebben nem talált semmi különöset. Tán nem is foglalta szavakba. Csak a vágy nőtt benne. Mini ahogy állat bőg az elhagyott istálló után s ha kinyílik a kapu: elindul gondolkozás nélkül egyenesen oda. Mikor másnap este Kati titokban összeszedte még ki sem bontott cókinók.iát s az ajtó felé indult, egyszerre elállt könnyeinek bő özönvize s szinte melege volt a boldogságtól. Eszébe se jutott, hogy valakit becsapott, ö nem mérlegelte a cselekedeteit, csak tett, vagy nem tett. Nem is szégyeite magát. Nem érezte, hogy gyáva, hogy ostoba, hqgy hazug... Azt se. hogy a sötét országúton hazáig futni talán félelmesebb, mint lefeküdni a puha. fehér ágyba s betakarózni a piros paplannal. Ehelyett ösztönösen surrant arra. amerre nem világított a konyhából kiszűrődő lámpafény s futott, futott a kapu félé ... ügy érezte, most a jó istenke mosolyog rá és Kinyitja feie fölé a kezét minden baj ellen. A nagyságos asszony pedig .. . Egyszercsak lesiklott keze a kapu kilincséről. Szinte megdermedt . . . A nagyságos asszony holnap látni fogja, hogy ő nem készített aprófát! Pillanatig sem habozott. Mintha nagy bűn terhelné a lelkét, amit tóvá kell tennie, Kati lehajtott feiiel visszafordult, odament az ölfa mellé, megkereste a fejszét, kiválogatta az alkalmas fadarabokat s egyiket a másik után a tőkére téve. gondosan vágta az aprófát a konyhaablakon kiszűrődő lámpaíény sárga világosságában. Kis batyuját a földre tette s a gondos munkában még a szája is tátva maradt, a nyála is kicsurrant. Nem is jutott eszébe a szökés addig, amíg egy rakás gyujtalék meg nem győzte arról, hogy immár semmi teher uem nyomja a lelkét. '
