Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-08 / 96. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ & & Jó házból való fiú csacsenernek azonnahra felvétetik Eddigi két csacseneram ugyanis bemondta a vizet és elutazott a tengerpartra üdülni. Jól megy nekik. Ezért vagyok kénytelen távollétük idejére apróhirdetés utján keresni pót-csacsenereket, akikéi azonban, ha beválnak, véglegesíteni fogok. Természetesen csak ha kötelezik magukat arra, hogy soha többé nem fürödnek. Az ilyen csacsenert — már látom — közel se szabad a vízhez engedni: megszokja, aztán éppen a csacsener-főszezon idején, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, se szó, se beszéd, elutazik a tengerre. A csacsener-jelöltek tájékoztatására megkísérlem dióhéjban összefoglalni azokat a követelményeket, amelyeknek tartoznak megfelelni, ha ezt az állást megelégedésemre kívánják mellettem betölteni. A csacsenerek hajnali tizenegy órakor, amikor főnökük — vagyis én — a korzón megjelenik, kötelesek hozzá csatlakozni és ettől kezdve éjjel két-liárom óráig, amig csak szunnyadni nem térek, egyetlen pillanatra sem hagyhatnak el. Ebben különböznek a plakáttól, amely köztudomás szerint kövön nyomalik, mis a csacsenerek főnöküket nyomon követik. A csacsener minden viccemen, például a fentln is, hangosan tartozik röhögni. Ez a legfőbb kötelessége. Ennél főbb kötelessége csak nyomtatásban meg nem jelent — a közerkölcsisegbc ütköző — vicceimnek minél szélesebb körben való terjesztése is. Jogában áll a csacsenernek vicceim népszerűsítése közben meggyilkolni a poénokat. Ezt azért engedem meg, mert ha nem engedem meg, akkor is megteszi. Az igazi csacsenert éppen az jellemzi, hogy nem tud érthetően eldadogni egy viccet. (Ha tud, akkor önállósítja magát) Volt egy csacseuerem, aki rám való hivatkozással egyizben a következő mulatságos esetet mesélte el: »Schwartz bemutatkozik egy antiszemita urnák, aki mikor hallja a nevét, igy szól: — ön a neve után ítélve zsidó. Mire Schwartz ezt feleli: — ön pedig a neve után ítélve állat.« Persze senki sem nevetett. Szerencsére a csacsener hamar kiküszöbölte a csorbát: »Tudniillik — tette hozzá magyarázóig — tudniillik az antiszemitát véletlenül Farkasnak hívták.« Ebbe as esetbe őrültem bele. Ma már nem izgulok. A nagy Széchenyinek volt igaza, aki megmondta: uraim olyan kevesen vagyunk humoristák, hogy még a poengyiikosnak is meg kdi kegyelmezni. Kedvenc szokásuk a csacsenereknei:, hogy ötleteimet sajátjuk gyanánt mesélik el. Ez ellen is hiábavaló lenne tiltakozni. Nem is tiltakozom. Úgy kell nekik. Kötelessége a csacsenernek megvédeni, ha távoliétemben rosszat beszélnek rólam. Szerénységem tiltja előírni, hogy ilyenkor a csacsener mit mondjon, csupán követendő példa gyanánt jegyzem fel, hogy egyik volt csacsenerem, amikor valaki a hátain mögött elvetemült, utolsó, pimasz zsebtolvajnak nevezett, erélyesen visszautasította ezt nevemben, azzal, hogy nem kell ennyire túlozni. Joga van a csacsenernek esténkint három parti sakkot játszani velem a kávéházban, darabját egy spriccerbe. Kötelessége viszont ennek fejében hagyni, hogy vezérét az ötödik lépésre leüssem Jlzutor. tiltakozom a csacseneri körökfcep mindinkább elharapódzó rósz* szokás ellen, hogy megnyert sprlccerjeimet elfelejtik a fizetésnél bemondani, aminrk következtében több főpincér meg van győződve lelke mélyén arról, hogy prrfesszlonátus bliccelő vagyok. Holott... Szerelmi ügyei nem lehetnek a esi esenertiek, vagy ha vannak, azokról naponta legfeljebb három-négy órát referálhat. Ezzel szemben nem tűröm, hogy arról a hölgyről, aki nekem tetszik, minden öt percben art mondja: nem ért-m magát, mit evett ezen a nőén, akkora lába van, mint N. N. bírónak. A csacsener tartozik szeszélyeimet szó nélkül elviselni, viszont nyakkendőimet nem. A helyzet, sajnos, az vol: eddig, hogy nagyobbára nyakkendőimet viselték el szó nélkül. A jövőben misként lesz__ Köteles a csacsener abban a meggyőződésben élni, hogy én vagyok a legnagyobb magyar irő, vagy legalábbis mindjárt utána jövök. Az olyan csacsener-j elültet, akinek ebben a kérdésben ^különvéleménye van, mint értéktelen hamisítványt visszautasítom. A csacsener tartozik mindennemű közős magánfunkció elvégzésében helyettesíteni. Hadgyakorlatra ő vonul be helyettem és ha szüksége mutatkozik annak, ő megy ki. Elolvassa a tízkötetes Jean Christophe hátralevő hét könyvét és elmondja, de élvezhető formában, nem úgy, mint az a Romain Rolland. Cikkeimért vállalja ax erkölcsi és esetleg a büntetőjogi felelősséget. Ezt a viccet, hogy: »többet ér egy mentőötlet, mint öt mentőegylet«, az a csacsener, aki közbecsülésben akar állni előttem, legyen szives ezentúl mellőzni és főleg ne fogja rá szerzőségét a megboldogult Aristotelesra. Ennyi kötelezettséggel szemben, minthogy nem vagyok szőrösszivü főnök s főként mert ismerem az embereket, feljogosítom csacseneremet, hogy azt hiresztelje rólam, hogy én vagyok az ő csacsener je. dió Két újabb letartóztatás a PSdör-ügyben Eltemettek Pödör Gyulái — A budapesti rendőrség- kiküldöttei Pozsonyban és Stsrober^b-n Is nyomoztak — Terhelő vallomások Okolicsányi ellen Budapestről jelentik: A kassai rendőrségnek a budapesti rendőri kiküldöttekkel folytatott csehszlovákiai nyomozása újabb terhelő bizonyítékokat juttatott a hatóságok kezére a letartóztatásban levő Okolicsányi László eben. Okolicsányi még mindig teljes tagadásban van. Megtagad minden összeköttetést Pödörrel. Állandóan hazafias és irredenta kapcsolatokról beszél az egy-, kor rettegett különítményes tiszt, ha nehezebb kérdést kap a rendőrségen, hirtelen elájul s igy bújik ki az alól, hogy a föltett kérdésre választ kelljen adnia. Arra hivatkozik, hogy ö hazafiassúgónak, jóhiszeműségének az áldozata, fogalma sem volt arról, hogy az a pénz, nme'yet ő kü'dött, egy rablógyilkoshoz jut. Ő azt hitte, hogy irredenta célra megy. Azt vallotta, hogy amikor a kassai rendőrség jelentését közölték a lapok, hogy Pödör öngyilkos lett és kiderült, hogy az ékszerek egy része a Váci ut 74 alatt van elrejtve, akkor 5 rosszat sejtett, arra gondolt, hogy baja lesz és ezért öngyilkossági tervekkel foglalkozott, Okolicsányit a rendőrség letartóztatásba helyezte. A bárzongorista vallomása Okolicsányi tagadásával szemben áll sógorának, Beitter Gézának is terhelő vallomása. Dohnál Lipót kassai vallomása után Beitter Gézát, a bárzongoristát, aki Pödörnek 400 cseh koronát adott kölcsön, a kassai rendőrségnek sikerűit elfognia. Azt megal apították, hogy Beitter március 1-t'ig Lipótszentmik'óson volt szerződésben, onnan Budapestre ment és 15-ikére azután visszautazott Csehszlovákiába, azonban sem hozzátartozóinak, sem másnak meg nem mondta, hogy hova megy. A kassai rendőrség mrgd lapította, hogy Losoncra szerződött és telefonon megkérte a losonci rendőrséget Beitter Géza letartóztatása: a. Beitter Gézát letartóztatása után .Kassára száliitották és Pongrácz Gusztáv rendőrtanácsos hétfőn egész nap kihallgatta. Beitter előadta, hogy február utolsó napjaiban, 28-án vagy március 1-én felkereste őt egy férfi, aki Marciik Ferenc névre kiállított munkakönyvvel ■'gazolta magát. Azt mondta, hogy Beitter sógora, Okolicsányi küldi öt «kérte, hogy pénzt adjon neki kölcsön. O erre 400 cseh koronát kölcsönzött az il'etőnek. Március 1-én, vagy 2-ikán Beitter Pestre jött, itt Okolicsányival beszélt Akkor már kiderült, hogy Pödör a gyilkos és a lapok közölték is fényképét. Beitter erre figyelmeztette sógorát, Okolicsányit, hogy az állítólagos Marciik, aki az 5 nevére hivatkozva jelent meg nála Liptószentmiklóson, a lapokban kőbőre neki Pödörhöz és miért tart öszszeköttetést gyilkosokkal, miért támogatja pénzzel. Okolicsányi azt mondta, hogy ez nem igaz, ő téved, a nála járt férfi nem Pödör Gyula. Az is megállapítást nyert, hogy Okolicsányi és Beitter Géza közölt táviratváltás történt Pödörre vonatkozóan. A kassai rendőrigazgatóság megkereste az ügyészséget, hogy intézkedjen aziránt, hogy a liptó?zentiniklósi postahivatal a Beitter és Okolicsányi között történt táviratozásokrói a nála levő adatokat közölje. A budapesti rendőrség most felkérte a kassai rendőrigazgatóságot, hogy tegye lehetővé Dohnálnck és Beitter Gézának Okolicsányival való szembesítését. A szembesítés helyére vonatkozóan megállapodás nem jött lrtre, valószínűleg egy-két napon belül Hidasnémetiben fog ez az izgalmasnak ígérkező jelenet lejátszódni. Kihallgatás Beográdban Beitter tartózkodási helyét úgy tudta meg a kassai rendőrség, hogy a helyi bárok és mu'atók magyar származású agjait sorra kihallgatta Beitter Gézáról és egy F. I. magyar táncosnőről is. A F. I. táncosnőről, aki az eddigiek szerint nincs közvetlen kapcsolatban az üggyel, annyit sikerült megtudni, hogy jelenleg Beográdban van. Intézkedés történt, hogy ott kihallgassák. Eltemették Pödört Vogt, budapesti rendőrkapitány egy rendőrfelügyelő kíséretében, továbbá azokkal a bűnügyi közegekkel, akikkel együtt folytatta a nyomozást, Kassáról Ölm"'tzfce érkezett és innen tovább utazott Sternbergbe. Sternbergben felvet ték Pödör Gyula öngyilkosságának : tényállasát és Pödör személyazonosságát kétségtelenül megállapították. Pödör Gyula holttestét hétfőn délután temették el és pedig, minthogy Pödör öngyilkosságot követeit el, a temető egy félreeső zugában földelték el. Nyomozás az ékszerek után A nyomozás során a legközelebbi napokban Vogl kapitány Pozsonyba utazik, hogy az ékszerek rejtekhelyét megállapítsa. Pödör Gyula ugyanis, mint kétségtelenül megállapították, öngyilkossága élőit hosszabb ideig tartózkodott Pozsonrban. Azt hiszik, hogy a Leirer Amáliától elrablott ékszerek is Pozsonyban, mégpedig a pozsonyi ligetben vannak elásva. Hétfőn egy pozsonyi városatyának fiát hallgatta ki a rendőrség ez ügyben. Ez a fiatalember tavaly Pödörre! együtt fogva volt az olmützi fogházban. A rendőrség azt hiszi, hogy ez a fiatalzölt fénykép szerint valószínűleg Pödör ember tudja, hogy a Leirer Amáliától Gyula lehet Kérdezte sógorát, hogy mi elrablott ékszerek hol vannak elásva. A fiatalember egyelőte a rendőrség őrizetében van. Dohnál bevallotta, hogy ő Pődörtől megbízást kapott arra, hogy az ékszereket rejtse el. Ezt a megbízást azonban nem tudta teljesíteni, mert közben letartóztatták. Dohnál azt is mondotta a kihallgatása alkalmával, hogy az ékszerek egy része Pozsonyban van. Az ékszerek után Kassán is nyomoznak és ennek a nyomozásnak mar némf eredménye is van. Kassán egy magánhivatalnok kedvesének lakásán megtalálták a Leirer Amáliától elrablott ékszerek egy részét. Nem Pödör a feeskeuccai gyilkos Azokkal a feltevésekkel szemben, hogy Pödörnek és Hudacseknek része lett volna Taussigné meggyilkolásában is, az olmützi rendőrség azt jelenti, hogy ez teljeséggel lehetetlen. Sem Pödör, sem Hudacsek nem vett részt ebben a gyilkosságban. A feeskeuccai gyilkosság 1924 március 28-án történt, eoben az időben pedig mind a kelten, Pödör », Hudacsek is, Olmützben vizsgálati fogságban ültek. Az volt a vád ellenük, hogy több kereskedőtől hamisított kiviteli engedélyek ellenében ötszázmillió koronát csaltak ki. Mind a kettőt 1924 február 27-én tartóztatták la, Pödör május végéig maradt a'börtönben, Hu* dac ek pedig egészen augusztusig. Sagalyt és Bullát szembesítették Okolicsányival Okolicsányi László szerepének tiszti* zása végett kedden délelőtt kihallgatták Sagulyt és Bollát, akik elmondták, hogy amikor Pödört az angyalföldi tébolydában meglátogatták, egy magas, sovány ur is felkereste Pödört és hosszasan tanácskozott vele. Amikor elment, Pödön azt mondta, hogy Okolicsányi László veit a látogató. A va lomns után Sagulyt és Bollát szembesítették Okolicsányival, akiben határozottan ielismerték Pödör angyalföldi látogatóját. Okolicsányi erre bevallotta, hogy valóban felkereste Pödört a tébolydában, mert bizalmas ügyekben kellett vele tárgyalnia. Beismerte azt is, hogy pénzt küldött Csehszlovákiába, de azt nem Pödör, hanem sógora, Reiter Géza részére küldte. — Látom — mondotta Okolicsányi — hogy, bár ártatlan vagyok, a körülmények ellenem szólnak és ezért bele kell nyugodnom a letartóztató végzésbe. TQ25. április 8. A kisbirfok védelme az uj költségvetési törvényben KSISn min’azleri rendelet fogja szabályozni az ingatlan elidegenítést A Bácsmegyei Napló keddi száma ismertette a tizenketted törvénynek az ingatlanok forgalmának korlátozására vonatkozó intézkedését. Minthogy a törvény teljes és hiteles szövegét még csak most volt alkalmunk lefordítani, nehogy cikkünk nyomán félreértés támadjon, az ingatlanok elidegenítésére, vonatkozó rendelkezéseket a követke» zőkben foglaljuk össze. Hatályban marad az, hogy a határtól, vagy a tengerparttól 50 km-es körzeten belül külföldiek csak miniszterig engedély alapján vásárolhatnak ingatlant. Uj intézkedése a törvénynek, hogy az agrártilalom alatt álió birtokokból bármit, tehát a maximumon aluli részt is csak külön 10 százalékos illeték lefizetése ellenében kapható miniszteri engedéllyel lehet eladni. Ellenben a kisbirfok és a házak elidegenítésére vonatkozó intézkedések a törvényben nem elég világosak s a törvény szerint a kormány egy kiadandó pravilnikben, a végrehajtási utasításban fogja ezt magyarázni. A régi szerb pojgári perrendtartás 471. §-a kimondja, hogy földmíves ökrét, ekéjét, továbbá föld- és szölőbirfoka 5 holdig, háza egy holdig terjedő telekkel s egyéb a törvényben felsorolt I javai mentesele a foglalás alól, tehát nem árverezhetok el. Nagyjában megfelel ez az intézkedés a Vajdaságban
