Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-07 / 95. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 7. Agyonvert potya-utas Beográdi fiatalemberek izgalmas utazása Szombaton négy beográdi fiatalem­ber, mind a négyen előkelő beográdi család sarja, átruccant Novisadra, hogy egy görbe éjszakát csapjon. A mu'atság a reggeli órákig tartott s a fiatalembe­rek lekéstek a Beograd-felé menő gyors­vonatot. Hogy még idejében Beograd­­bap legyenek, a novisádi pályaudvaron felkapaszkodtak egy indulófélben levő íehervonatra. Beskáig eljutottak anél­kül, hogy a vasúti személyzet észrevette volna őket. Mikor a vonat Beskát el­hagyta, az áliomásfőnök észrevette a potyautasokat, megá littatta a vonatot, mire a fiatalemberek leugrottak és futásnak eredtek. Az állomásfőnők ab­ban a hiszemben, hogy vagonfosztoga­tók szöknek, revolvert rántott S a me­nekülők után lőtt. A lövés nem talált, mire az állom sfőnök betelefonált a községbe, ahonnan tizenöt gazda három kocsin ment a vasúti tolvajok után. Beska községtől mintegy öt kilométer­nyire akadtak rájuk s még mielőtt a fiatalemberek szóhoz juthattak volna, körülfogták őket s elkezdték ütni, verni. Közben az indiai csendőrséget is ér­tesítették Beskáról, ahonnan egy trezi­­nán négy csendőr ment a fiatalemberek elé. Mire a csendőrök megérkeztek, akkorra a beskai gazdák már majdnem agyonverték a négy jól öltözött beo­­gradi ifjút. A csendőrök nagynehezen kiszabadították őket, de akkorra a ki­rándulók egyike, Gyurisics Vójó már eszméletlen volt s a többi is súlyosan sebesült. A fiatalemberek sebeit bekö­tözték s vasúton hazaszállították őket Beogradba, Gyurisics Vójó azonban már nem tért magához, vasárnap éjjel Beo­­gradban, szüleinek lakásán, belehalt sé­rüléseibe. Gyurisics Vójó édesapja a beográdi vasúti fűtőház főnöke, akit fia tragé­diájának hire annyira lesújtott, hogy most súlyos beteg. A milrovicai törvényszék vizsgáió­­birája hétfőn kiutazott Beskára, ahol megkezdte a gyanúsítottak kihallgatását. Anovisadi ügyvédi kamara az uj lakástörvényről Négy évben kívánja megállapítani az uj törvény hatályát — Törvényellenesen állítják ki a sze­génységi bizonyítványokat A noviszádi ügyvédi kamara választ­mánya szombaton hosszabb vitában fog­lalkozott a lakástörvény tervezetévé’, amelyet az oszijeki kamara azonos hatá­rozathozatal céljából küldött el a novi­­szadi ügyvédi kamarának. Most elsőiz­­bm nyilt alkalma a kamarának a törvény­­tervezethez hozzászó'ni, miután az igaz­­tágügyminisztérium törvénytervezeteket egyetlen esetben sem küldött el az ügy­védi kamarához, hogy annak véleményét kikérje. A dr. Adamovits István kamarai elnök elnökletével tartott választmányi ülésen a lakástörvénytervezetnek dr. Szekulics Milán volt az előadója, aki az egész törvényjavaslatot beható bírálatban is­mertette és javaslatára a kamara elha­tározta, hogy felírnak a kormányhoz, s kérni fogják 1. hogy az uj lakástörvény joghatá­lyát minimálisan négy évben állapítsa meg- l 2. A közigazgatási lakásbizottságok­nál szakbírók Ítélkezzenek és a kormány e célra szakbirákat nevezzen ki, illetve bízzon meg. 3. Az ügtjvédi karra is terjesztessenek ki á törvénynek az áíiamfcivatalnokokra vonatkozó korlátozásai és kedvezmé­nyei. Az ügyvédi kamara ezután a szegény­ségi bizonyítványok kiállításának módjá­val foglalkozott. A magyar belűgyminszter még 1914- ben rendeletileg megállapitotla a sze­génységi bizonyítványok mintáját és szövegét. A szerb hatóságok ezt a szöveget a minta formájának szigorú megtartásával, szosierint lefordították és ilyeneket adtak ki a feleknek. De az 1923. évi novemberi pénzügyi törvény más mintájú és más szövegű szegénységi bizonyítványokat irt elő, amely többek között azt is tartalmazza a régi szöveggel szemben, hogy a község tartozik a bizonyítványban fel* tüntetni, hogy mely szakasz alapján, mi­lyen ügyben és milyen célból állította ki a bizonyítványt. Bácsmegye alispán: hivatala, úgy lát­szik, elmulasztotta erre a községi jegy­zőket figyelmeztetni, úgy hogy azok még ma is a régi űrlapokon töltik ki a bi­zonyítványokat, amelyeket azonban a bíróságok minden esetben mint meg nem felelőt, visszautasítanak. Számtalan eset­ben szenvedtek felek ilyen okból károkat. Az ügyvédi kamara dr. Szekulics Mi­lán javaslatára elhatározta, hogy felkéri az alispán! hivatalt és kéri, bogy haladék­talanul utasítsa a községi jegyzőket meg­felelő bizonyítványok kiadására. A kamara egyben elhatározta, hogy minden esetben, amikor a jegyző ezt megtagadja, fegyelmi feljelentést tesz a jegyző ellen. Dr. Latincsics János az ellen a lehe­tetlen állapot ellen szólalt fel, hogy a vajdasági bíróságok egy és ugyanazon jogterületen különbözőképen magyaráz­zák az illetéktörvényt. Az ügyvéai ka­mara elhatározta, hogy felkéri a novi­­szadi íelebbviteli bíróságot, mint fel­ügyeleti hatóságot, hogy az iíletéklcro­­vást a Vajdaság összes bíróságainál egyöntetűen szabályozza. A kamara végül több fegyelmi ügyei ntézet. BE* Különítmény! tiszt volt Pödör cinkosa Okolicsányi László bűnei — Az Osztenbarg-különítménytől a borsodi rablóbandáig — Fogházban ismerkedett meg Okolicsányi Pödorrel és Hudacsekkel A Lcskeuccai rablógyilkossággal is Potórt vádolja Hudacsek lovag Budapestről jelentik: A Leirer-gyil­­kosság — mint a budapesti és kassai rendőrség együttes nyomozása egyre inkább nyilvánvalóvá teszi — egy szer­vezett, háromtagú rablóbanda müve volt. A triumvirátus tagjai: az időköz­ben öngyilkossá lett Rakovszky-Pödör Gyula, lovag Hudacsek Károly, akit a rendőréé a tecske-accai gyilkosság el­követésével is gyanúsít és Okolicsányi László, az Ostenburg-különitmény volt főhadnagya, aki alkalmasint értelmi szerzője volt Leirer Amália meggyilko­lásának. A rejtélyes Okolicsányi Jtidacsek lovagot — mint a Bdcsme­­gyei Napló már jelentette — átszállít­ják Olmützből Budapestre és az előéle­tére vonatkozó adatokat csak megérke­zése és kihallgatása után állítják majd össze. Okolicsányi Lászlót, akit a kassai rendőrség figyelmeztetésére tartóztattak le Budapesten, szombaton este csaknem szabadlábra helyezte, nagy bocsdnatké­­rések között, a főkapitányság. Az ele­gáns, úri külsejű Okolicsányi, aki a fő­városi elektromos-müvek élelmezési fő­nöke, erélyesen tiltakozott ugyanis min­den gyanúsítás ellen, kijelentette, hogy Rakovszky-Pödört sohasem látta, bün­tetlen előéletű és csak névcseréről le­het szó. Már majdnem elengedték a rendőrségről, amikor egy detektív felis­merte. Hamarosan kiderült, hogy a volt főhadnagy már ült egyizben jogerős íté­let alapján kilenc hónapot, mégpedig — Rakovszky-Pödorrel és Hudacsekkel egy cellában. Az Ostenburg-tíszt csempész-bülönitniényo Okolicsányi László a háború első éveiben a fővárosi elektromos müvek tisztviselője volt. Akkoriban, 1916-ban egész alantas hivatalt viselt, majd be­vonult a katonasághoz, ahol altiszti rangja volt Az altiszti rang nem aka­dályozta abban, hogy a kommün bukása után az Ostenburg-különitménybcn mint főhadnagy bukkanjon föl. Az elegáns megjelenésű fiatalembernek azonban földbirtokosi ambíciói voltak, ezért nem maradt meg a pesti különítménynél, ha­nem levonult vidékre, Borsodmegyébe. Atyja, Okolicsányi Imre. ugyanis birto­kot béreit a borsodmegyei Zabar köz­ség határában. Ezen a bérleten együtt gazdálkodott Ifjabb fiával, Okolicsányi Gáborral. Ide vonult le zz Ostenburg­­kűlönitményíő! Okolicsányi László, aki a határmentl birtokon nyomban megala­kította a maga saját különítményét Mint karhatalmi parancsnok uralkodott ezen a tájon és főképpen .cukorcsempé­szettel foglalkozott. Amikor később csendőrosztagot He­lyeztek erre $ vidékre, Okolicsányi László különítménye kissé óvatosabb lett, mert a csendőrök szigorúan ellen­őrizték a csempészetet és kifogásolták Okolicsányi László működését Megalakult a borsodi rablóbanda E kisebb ügyek meátett 1920 január­jában történt, hogy a Gulácsy-biríok intézőjét Bótha Ferencet és három za­­barkörnyéki kereskedőt, Reinitz Mórt, Márkus Mórt és Bernáth Bélát egy rab­lóbanda kirabolt. Mindenki tisztában volt a vidéken azzal, hogy a rablóban­da feje Okolicsányi Lászíó öccse, Gár bor volt és a bancla tagjai az Okolicsá­­nyi-bér!et cselédei. Miután azonban Okolicsányi László, a volt Ostenburg­­tisrt, a zabari különiíményparancsnok, a környék rettegett kiskirálya vdf, sen­ki sem mert egy lépést sem tenni Oko­licsányi Gábor és bandája ellen. A banda fölbátorodott a sikereken és most már tervbevették, hogy a határon is átrándulnak egy kis rablókalandra. 1920 március 14-ém a határtól pár kilo­méternyire fekvő csehszlovákiai köz­ségben, Várgcdén, megjelentek a rab­lók Bálint Llpót földbirtokos házában. Este kilenc óra volt, Bálint és családja a szomszédbirtokossal és a plébánossal ült együtt asztalnál, amikor károm be­kormozott erén rabló toppant a szobá­ba. Mindhárman revolverekkel voltak felfegyverkezve. Vezérük civilben volt, a másik kettő kafomarubában. A bandi­ták fegyvert szegeztek Bálint mellének és életveszélyes fenyegetéssel követel­ték, hogy adja elő azt a pénzt, amelyet birtokáért kapott s amelyet lakásán rej­teget. Bálint nem akarta megmutatni pénze rejtekhelyét, a rablók erre cgy­­ba-főbe vertéit. A társaság összes tag­jait agyonlövéssel fenyegették és hoz­záfogtak a ház átkutatásához. Végül is négyszázezer csehszlovák korona érté­kű készpénzt és ékszereket vittek ina­suk kai. Tíz év és kilenc hónap A kirabolt Bálint húszezer csehszlovák korona jutalmat tűzött ki a nyomrave­zetőnek. A jelentkező tanuk vallomása alapján a csendőrség letartóztatta Oko­licsányi Gábort, aki a; vallatás során megtört és bevallotta, hogy 6 vdt a bekormozoét arcú rablók vezére. A ba­lassagyarmati törvényszék Okolicsányi Gábort tiz évi fegyházra ítélte. Tettes­társai vallomása alapján a bíróság arra a irreggyőződésre jutott, hogy' a rabló­banda tulajdonképpeni vezetője maga Okolicsányi László volt, őt azonban, minthogy a rablásban nem vett aktív részt, orgazdaságért ítélték el küenc hónapra. Pödör és Hudacsek, mint nientötanuk A balassagyarmati fogházban Okoli­­csájiyi László közös cellába került lo­vag Hudacsek Károllyal és Rakovszky- Pödör Gyulával. Összebaráíkazfctk és Hudacsek felajánlotta Okol icsány inak, hogy hamis tanúvallomást tesz ügyében a másodfokú tárgyaláson-. A tábla előtt Okolicsányi ügyvédje csakugyan be is jelentette mentötanunak Pödört és Hu­­dacseket, akik azt vallották, hogy a be­kormozott arcú rablóbanda két tagja —< Szabó József és Medve János — el­mondták nekik a fogházban, hogy csak bosszúból keverték belő az ügybe Oko­licsányi Lászlót, aki ártatlan. A tábla Pödör és Hudacsek vallomása alapján megváltoztatta a törvényszék Ítéletét és Okolicsányi László büntetéséi huszon­egy napra szállította le. A kúria azután ismét fölemelte Okolicsányi László bűn-: tetősét kilenc hónapra. Kiszabadulása után Okolicsányi Lász­ló visszatért az elektromos-müvekhez, ahol — Ostenburg-tiszti »hazafias« mű­ködésére hivatkozva — vezető állásba került. Amikor Pödör és Hudacsek ki­szabadultak, mindkettőt alkalmazta az elektromos müveknél. Letartóztatták Okolicsányi sógorát A főkapitányságon vasárnap újból ki­hallgatták Okolicsányi Lászlót, aki még mindig fölényesen viselkedett, kijelen­tette, hogy csak mint alkalmazottait is­merte Pödört és Hudacseket, de róluk semmi gyanúsat nem tudott. Cseh-Szlo­­vákiába néhányszor üzent velük roko­nainak. Pódör előbb segédmunkás volt nála, később elömunkás lett. Hudacsek pedig háziszolga volt. , Kihallgatásakor, nem tett említést Okolicsányi arról, hogy Pödört és Hudácseket már a ba­lassagyarmati fogházból ismeri és hogy ezek voltak koronatanúi a rablás miatti bünpörben. A rendőrség közben értesítést kapott a kassai rendőrségtől, hogy mik voltak azok az üzenetek, amiket Okolicsányi csehszlovákiai rokonainak küldött. A kassai rendőrség ugyanis letartóztatta Okolicsányi sógorát, Beiter Géza bár-: zongoristát, aki Rakovszky-Pödör Gyu­lát, amikor a Leirer-gyilkosság után Csehszlovákiába menekült, pénzzel el-, látta. Beiter elmondotta, hogy Pödör — Marcik néven — sógorának, Okolicsá­­nyinak levelével jelentkezett nála, aki azt irta neki, hogy lássa el Marcikot pénzzel, ő adott is Pödörnek - nyolc­százötven koronát. Később Budapesten járt látogatóban és egyik képesülság fényképe alapján rájött arra, hogy az állítólagos Marcik, aki nála járt, Ra­kó vszky-Pödör volt. Szemrehányást tett ekkor a sógorának, hegy miért érintke­zik gyilkosokkal. Okolicsányi azít vála­szolta a bárzongoristának, hogy ő nem tartja Rakovszky-Pödört gyilkosnak. Mentik Okolicsányit Ok/alicsányi László szabadiábrahelye­­zése érdekében mentőakció indult meg. Az Ébredő Magyarok Egyesületének egyik ismert ügyvéd tagja megjelent a főkapitányságon, felajánlotta Okolicsá­nyi számára a védelmet, egyben pedig lépések történtek, hogy’ Okolicsányit szabadlábra helyezzék. A kilenc hónapra elitéit orgazdát — tekintettel különítményes tiszti múltjára — a legmagasabb helyről protszsálják. Okolicsányi vallomása Hétfőn este a detektívek kihallgatták újból Okolicsányit, aki rendületlenül ta­gadta, hogy orgazdaságért ült volna. Azt beismerte, hogy lovag Hudecseket ismeri és azt is, hogy Rakovszky-Pö­dört ő ajánlotta be az elektromos mü­vekhez. Feltűnő, hogy a Leirer-gyilkos-: Sággal kapcsolatban szereplő négy ro­­vottmultu ember: Rakovszky - Pödör, Okolicsányi, Hudacsek és Bolla, mmd alkalmazottja volt az elektromos mü­veknek. Ezután Okolicsányit az iránt kezdték faggatni, hogy miért, milyen cimen és honnan küldött pénzt Pödörnek, ha nem volt vele olyan jó barátságban? — Én még a pénzt akkoriban küld­tem, — mondja Okolicsányi — amikor sejtelmem, sem volt, hogy Pödört gya-

Next

/
Thumbnails
Contents