Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-05 / 93. szám

\ é 16. oídai. BACSMEGYE1 NAPLÓ tezné az említett veszedelem lehetősé-j gét. A király különben ismét hangsúlyozta) előttem, hogy a legjobban annak örülne,! ha Garasanin helyén maradna. Ha azon­ban ezt nem lehetne megvalósítani, ak-: kor az említett okokból az ellenzék felé j szeretne Orientálódni. Dönteni még nem döntött, különben nem is tudia, hogy i Risztics eliogadná-e a királynéval tör- j íént megállapodást és hogy vállalná-e j ezen az alapon a kabinet megalakítását, jj Én erre Excellenciád instrukciója ér- f telmében kijelentettem a királynak, hogy j bár mi Szerbia érdekében a lcgsziveseb- ] ben vennők, lia ez a kormány továbbra ] is megmaradna hivatalában, de minden 1 minisztérium iránt bizalommal vagyunk,] mely az ő bizalmából kerül az ügyek j élérc. Hengelmuller már c.crv előző je­lentésében megemlíti, h'osrv Milán. király a válság folyamán Persiany nrosz követ lakásán találkozott Riszticcsel és tárgyalt vele. Erről a _ tárgyalásról szó! a következő jeleli-] tés: i Belgrád, 1887 május 15.: 41. szám. Excellencies Uram! A király összejövetele Riszíiccse! csü­­törtököu este megtörtént az orosz kö- j vétségén, S amint nekem őfelsége ezt je-, lentette, tiz órától éjjel kettőig tartott.: A megbeszélésnél jelenvolt Persiany úri és a felesége is. Amikor utóbbi vissza I akart vonulni, hogy 'az urakat magukra j hagyja, a király nyilván Risztics legna- j gyobb bosszúságára, maradásra birta 1 a ház asszonyát, mert súlyt helyezett j arra, hogy a beszélgetés a követné je- ] lenlétében történjék. A király elbeszélése ‘ szerint a beszél-[ getés a királynéval kötött egyezség kö-: rü! forgott. A király kifejezte óhaját, iiogy megismerje az ellenzék álláspont­ját is erről a kérdésről és megkérdezte Risztics urat, hogy hajlandó volna-e a létrejött egyezséget akceptálni. Risztics szintén aggodalmasnak tartotta a trón­örökös külföldi neveltetését, de tekint­ve a kész tényeket, nagyjában igenlő választ adott, mire a király megkérdez­te, hogy hajlandó volna-e a királynéval kötött megállapodást erőszakkal végre­hajtani abban az esetben, ha őfelsége a királyné később nem tartaná be a meg­állapodásokat. Minthogy Risztics erre kitérő magatartást tanúsított.' Persiany nr beleavatkozott a társalgásba azzal a megjegyzéssel, hogy a megegyezést a pétervári és a bécsi kabinetek jóváhagy­ták és ennek folytán a helyzet bázisát alkotják. A legjobb kiút volna ebből a kényes helyzetből, ha Szerbia Oroszor­szághoz közeledne, .árra kérte őfelségét, hatalmazza fel, hogy ezt megsürgönyöZ- hesse Pétervárra és ennek alátámasztá­sára bizza meg Riszticset kormányala­kítással, ily módon aztán kielégítő meg­oldást nyerne minden. A király kétségbevonta, hogy a Per­­siahy és előttem tett bizalmas nyilatko­zat egyenértékű volna hivatalos notifi­­kációval. A bécsi kabinét nem Válaszolt és- ennek folytán ezt a kérdést nem igy értelmezte. Egyebekben pedig Risztics úrral a királynéhoz való helyzetéről és nein az országnak külpolitikai viszonyai­ról óhajtott beszélni. Ö most személyes téren mozog és nem akar átlépni a po­litikai térre. A király azt a látszatot igyekezett benem felkelteni, rnintHh ö Persianyval és Riszticcsel csak komédiát játszott volna és ismét' hangsúlyozta, hogy őt elszakíthatatlan kőtelkek fűzik hoz­zánk. En megelégedtem azzal, hogy őszinte megelégedésemnek adtam kife­jezést a krízis lefolyása iránt és.hozzá­tettem, hogy már kezdettől fogva lát­tam annak ily módon való elintézését. A király megjegyezte, hogy, észrevette rajtam ezeket a benyomásokat és ez nagyon indulatba hozta, mert nem tudta I megmagyarázni magának magatartásom biztonságának okát. Hengélmüller. Oroszországban közban a .legna­gyobb melegséggel fogadták a szám-! [űzött királynét, amire jellemző a kö­­! vetkező értesítés: Sürgöny. Belgrad, 1887 május 16 [ Chiffre No. 21. Az orosz cár rendelkezésére bocsá­totta a szerb királynénak a kimádfai; cári palotát arra az időre, amig Yeltá­­ban tartózkodik és szolgálataira kiren- 1 I deit egy hadihajót. Odesszán való át- i utazásának idejére felajánlották öfelsé- j ; gének a kormányzói palotát. Henkelmiiller. jj Képzelhető, hotrv a cári család [előzékenysége milyen hatalmas asri- i táV? jegy ver volt a szerbiai nánszlá­­!vök kezében! ] A szerb kormányválság formális i elintézéséről számol be a következő I jelentés: Bc’grád, 1887 május 16 42. a—b. szám. Excellcnciás* Uram! I Tegnapelőtt délben Milán király kc-I ronaíanácsot tartott és az események feltárása után. amelyek Garasanin le­­] mondásához vezettek, azt a kérdést Jn­­• tézte a miniszterelnökhöz, hogy milyen I' feltételek melleit maradna meg továbbra is az ügyek élén. Garasanin kijelentette, hogy ellenzi a trónörökösnek külföldön : való neveltetését, ezenkívül, ezzel az cileniéttel párhuzamosan van még egy ’ speciális kérdés, amely döntő hatással I van elhatározására, öfelségéék egy a megállapodást kötöttek és aláírtak, a, ■trónörökös neveltetésére vonatkozólag,! anélkül, hogy a kabinet tanácsát kikér- • ték volna. Ez a kérdés azonban politikai természetű és a fölötte való döntés a kormány hatáskörébe tartozik. Ennek a princípiumnak az elismerése mindkét fel­ség részéről a feltétele hivatalba való maradásának. A király ezt a kikötést elfogadta, mire Garasanin visszavonta lemondását. A ' királyné beleegyezését i levél utján kérték ki. tekintve azonban,^ hogy a Garasanin által lefektetett prin-; cipium megegyezik a királyné álláspont­jával, erről a részről pent várható aka­dály. Így beszélte el nekem Garasanin az események lefolyását. Az ő előadása csak annyiban tér el a királyétól, hogy utóbbi azt mondta nekem, hogy ö maga ruházta rá a jogot a kormányra, hogy befolyást gyakoroljon a trónörökös ne­veltetésére, holott Garasanin ur azt mondotta, hogy 3 kormány részére ,a döntést követelte. Hengelmiiller. j A döntő minisztertanácsról tehát" úgy a király, mint a miniszterelnök másképen számolt be az osztrák- ■ magyar követnek. Mindakettő úgy] állította be a dolgokat, ahogyan azt, !a saját presztízse szempontjából aj 'legkedvezőbbnek tartotta. Huszonnégy éves fiatalember irta a párisi színházi szezon legnagyobb sikerét A „Le gre schon deiieat“ a modern színműi, odalom eseménye A gyatra színházi szezon legkimagas­lóbb eseménye egy huszonnégyéves fia­talembernek, Jaques Mutánson-nak »Le greluchon delicat« cimü színdarabja, amelynek akkora sikere van, hogy egy kis színházból, ahol eddig játszták, dfl kellett vinni egy nagyobb színházba is. A »Le greluchon deiicat -t, ami poti­­syolaíorditásban finnyás szeretőt jelent, már Európa valamennyi számottevő színpadja részér© megvásárolták és rö­videsen a budapesti Vígszínház is be­mutatja »Szeretők iskolája« címen Holtai Jenő fordításában. A valóban értékes, szellemes és érdek­feszitő színdarab csak az öt megillető helyet foglalja el akkor, amidőn az idei francia drámatermékek díszéül emlege­tik. Bizonyos, hogy szerzője kivételes tehetségű ember, aki még kivételes si­kereket fog aratni. Két részro osztott színpaddal kezdő­dik a darab. A jobboldali, nagytbb rész Simone hálószobája, a baloldali kisebb rész nyilvános telefonállomás. Simoné aiszik az ágyban, a telefonfülkében Hen­ri, jóképű fiatalember, felcsapja a köny­vet és felhív egy számot: — Mac Mahon 11—13! A nő ágya mellett, a telefon cseng. Felemeli a hallgatót. Diskurzus indul meg. — Te vagy, Emile?.— kérdi a nő. — Nem úgy hívnak, — válaszol a fiú. Kiderül, hegy egy telefonvicc. A nő dühösen lecsapja a hallgatót. Pici szü­net. A fiú ismét kéri a számot. — Haile! Simone Destrellc lakása? — Igen. Michel? — Nem, itt sem Emile, sem Michel. ! Csúnyán összevesznek a telefonban. Illetve csak a nő zsörtölődik,-a fiú vic­­!ccl. Hajnali négy óra van, ezzel szóra­kozik. A nő gyávának nevezi, mondván, [hogy- mellette a barátja, áld majd nieg­­; tanítaná az Ízléstelen viccelőd ha az ki­lépne az ismeretlenség homályából. A fiú válaszol: — Odamegyek, hogy megkapjam a leckét. . . — Ne merjen! — De odamegyek. Leteszi a kagylót. Pillanatig sötét lesz a .színen, ezalatt eltűnik a telefonfülke, most már csak a hálószobát látjuk, a ’széles ágyat és benne a szép Simone-t, 'akit a szinlap kitartott nőnek nevez. Csengetnek. A fin eljött. — Hogy mert idejönni? Honnan tud­ta, hol lakeni? — Benne van a telefonkönyvben. — Az emelet nincs benne. — Minden lakásba becsengettem. • Húszéves, kedves fiú. A nő először szidja, aztán megkedveli. Diskurálnak. Éppen el akarja küldeni, amikor cseng a telefon. Jön Michel, akit a szinlap a ko­­mtoly barátnak titulál. I — Lássas hegy milyen helyzetbe ho­zott? — szól a nő szemrehányóan, i Henrit botuszkclja a ruhaszekrénybe. Michel — finom ötvenes ur — gyanúsan néz szét a szobában, j — Feljöttem,- mert világosságot láttam Íaz ablakában. A nő hazudik, de minden jel — két égő cigaretta, hideg agy — azt mutatja. 1925. április 5. hogy nem aludt, hanem fogadott valakit — Kutassa ki a lakást! — kiáltja a férfi célzásaira dühösen. De a jó Michel finom ösztönnel csak a szekrényt szeretné kikutatni. Éppen annak nincs meg a kulcsa. A szobalány magával vitte. Furcsa. Michel azzal a biztos érzéssel távozik hogy a valaki At van a szekrényben. És Simoné húsz iz­galmas perc után kiszedi a fiút, aki húszéves, joghallgató, előkelő szülők gyermeke, kevés zsebpénze és sek jó­­[barátja van, — kiveszi ezt a kedves, fáradt, vidám gyermeket, beülteti egy fotöjbe és gyengéden elaltatja, Tiz nappal később, este tiz óra. Si­mone lakásán: ez a második felvonás. Henri és a nő viszonya tiz napja tart, a késő esti órában hagyja el a íiu Si­mone hálószobáját. Emile, a mellőzött kedves, egy jólelkü ripacs, aki pénzt fogad el a nőtől, azt hiszi, hogy a hiva­talos barát miatt nem látják itt szívó­én, utoljára még kölcsönkér ezer fran­kot^ összeszedi a pizsamáit és távozni készül. De beleütközik Henribe és meg­tudja, hogy neki miért kell innen elmen­­i:i. Mig- Henri hazamegy átöltözni, meg jő Michel és követeli, hogy Simone ez es­tien vele vacsorázzon. Bár a nő a sziv­­béli kedvesnek ígérte ezt az estét, kény-Í télen elmenni, levelet hagy hátra Hen­rinek, hogy jöjjön el a legelegánsabb ét­terembe s ott kérje fel őt táncra. Tud­ja, hogy nincs pénze, mindjárt 500 fran­kot is mellékel. Henri sirógörcsöket kap, mikor t le­velet és a pénzt megkapja. Zokogva ta­lálja őt Emilé; aki zsebrevágja a földre­­dobott 500 frankot és vigasztalja vétély­­társát: — Ebbe bele .kell törődni, mi csak a morzsákon tengődhetünk. Hirtelen betoppan Michel. Barátaival hagyta Simonét, eljött, mert látni akar­ta a két gentlemant. Magándetektívek­től mindent tud. Csak a másik veszélyes. A finnyás szerető. Ragyogó dialógus. Michcl meg­magyarázta Henrinek, hogy tulajdonké­nen 6 is seiycmfiu, mert elfogadja egy olyan nőnek a szerelmét, akit más fart el. — De szerelmes vágyóik a nőbe! — A maga korában én !s szerelmes voltam a finom, nagy nőkbe, akik este­felé végigkocsiztak a Champs Elysées-n, de mégis csak kis midinettek osztották meg velem az ágyat. Harminc évig kell dolgozni, hogy az ember egy ilyen nőt megvehessen magának. És a fiú ■ megszégyenítve elhatározta, hogy lemond Simone-ró! és dolgozni fog. Harmadik felvonás. Reggel. Henri jön szakítani. Ö nem akar osztozni. Padlás­szobát ajánl fel a nőnek és örök szerei­met. De Simone a padlásszobából in­dult el, nem akar oda újra visszatérni. És Michel? Neki egy célja van: a nőt nem elveszíteni. Aztán mégis — éppen ennek az érdekében, — egy időre le­mond Simonéról, nagy összeget nyújt át neki és kéri, hogy utazzon el. Simc-ne a fiúval akar menni. A fiúval, aki jogi könyvekkel jár és belépett egy ügy­védi irodába. De Nizzában, ahol ilyen­kor ég a tavasz, kevés a 800 frank, a finnyás szerető pedig nem akar a nő pénzén utazni. Sokáig habozik, de aztán az asszony ei mondj a, hogy miiyen gyö­nyörű most a cote d’azur, bebeszéli a fiúnak, hogy majd havi résztelekben megadja a kölcsönvett« pénzt és a finy­­nyás szerető megtörtén nyúl a pénzért. S EREDET? MWM-BENZ KOMPRESSORNÉLKÜLI DIESELMOTOROK I 5—500 lóerő teljesítményekre NEHÉZ, KÖZÉPNEHÉZ és KÖNNYŰ KIVITELBEN I a LEGTÖKÉLETESEBB ÜZEMGÉPEK viüamosmitvek- malmok, hajók és műhelyek részére |g Vezérképviselet: BARDÖS I BRACHFELD, NOVISAD Zeljeznicka uL 105-107

Next

/
Thumbnails
Contents