Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-05 / 93. szám
Í4. oltja!. BÁCSMEGYEI NAPLÓ T025. április 5. e számlája különben is nagyon szerény, legújabban (azon ürügy alatt, hogy a kávéház mokkája tiltott viszonyban van a cigóriával) kávégépet hoznak magukkal s maguk főzik a kávéjukat, ami ellenkezik minden tradícióval s a kávéhátak ősi rendeltetésével. Súlyosító körülmény. hogy a cukrot is a fűszeres-boltban veszik. Ez az eljárás sérti az általános morált és a ház becsületét. A hatodik panasz: A négy testőr rossz befolyása következtében az egyik pincér annyira demoralizádott, hogy a kasszirhöigyhoz költeményt intézett, amely azonkívül, hogy a rimei botrányosak voltak, e kitűnő asszonyszemélyt hitiesi és anyai kötelességeinek a mellőzésére buzdította. E poéma kétségbevonhatatlan mii Rudolf és iskolájának a behatása alatt készüli í Co!line>-nak a formulájára a béke helyreállt, s létrejött a megegyezés, amelyben a cigányok megígérték, hogy a kávét megint a konyhán készíttetik s a trik-trakot vasárnap déli 12-től 2-ig a (többi emberiség rendelkezésére bocsátják. Hétköznapokon marad a régi rend. Még néhány apróbb koncessziót tettek, amelyeket térszüke miatt épugy nem közölhetek, mint a mulatságos könyv'uek többi kedves részleteit. Ezeket legjobb lesz magából a könyvből olvasni el, amely, amint már mondtam, valószínűleg minden olvasónak megvan. . TERE-FERE Egg uccajubileuma. Amerika egy ucca Jubileumát ülte, mely teljes egészségben megérte a századik esztendőt. Nálunk Európában se szeri se száma a száz éves uccuknak. Nem is igen tudjuk számon tartani, hány ily uccával dicsekszünk. De Amerika fiatal világrész, ennélfogva semmire sem oly büszke, mint arra, hogy bizonyos tekintetben inár öreg is.- A pompás Ötödik Sugárút, — a híres Eith Avenue — az ünnepelt. Ez a newyorkiak büszkesége. Nem a hosszúsága miatt, niert potom tizenkilenc kilométere a Broadway harminc kilométere mellett igazán szóba sem jöhet, de az eleganciája miatt, mellyel egy r.ewyorki ucca se vetekedhet. Aszfaltja állandóan fényük, minden tizenöt méterre hatalmas iveken csüngcnck az ivlámpák, valóságos iényzuhatagot záporoznak a járókelőkre, a tündöklő üzletekre, melyekben mindent lehet kapni, amit szem-száj megkíván. Az Ötödik Sugárút, — melyet az amerikaiak önérzetesen csak az Ötödiknek neveznek — szövetséget létesített, hogy őrködjék a nevezetes sugárút fölött szépészeti szempontból. Minthogy tagjai többnyire rengeteg adót fizetnek, a szövetség máris tekintélyre tett szert s szava a legelőkelőbb helyeken is nyomós. Utóbb a város által fölajánlott világító-tornyokat, melyeket nem tartott eléggé stílusosnak, kicseréltette a maga hatáskörében és a maga költségére uj, formásabb világító-tornyokkal s a forgalmat most innen bonyolítja le a rendőrség. Egy külön állam, egy egész világ ez a sugárút. A százéves jubileumot is 3 szövetség rendezte, még pedig pompásan. Pazar diszlakomát adott, a jubileum napján az összes üzletek átalakultak keleti bazárokká és az Ezeregyéjszaka minden csillogása, regényessége tanyát vert kirakataiban. Valaha az Ötödik Sugárút a milliomosok lakóhelye volt. Újabban teljesen lefoglalta a kereskedelem. Felhőkarcolói egyre magasabbak. Ami abból magyarázható, hogy ezen az utón egyetlen négyszög méter telek nem kevesebbe, mint száznyolcvanmillió magyar koronába kerül. Nekünk itt legalább is könyeimüség lenne építkezni ( * . * Az Éhség Ezeregyéjszakája, Árka- \ đij, Avercseitko, a most elhunyt fiatal, ] kitűnő orosz író, egy kis rajzot hagyott hátra, melyben 3 forradalmi Oroszország minden nyomorúsága, éhínsége benne foglaltatik. így kezdődik: — Abban az órában, mikor a szomorú rózsaszin-szürke alkonyat leszáll az éhező Szentpétervárra s a város erőlködve lecsukja megtört, egykor ragyogó szemét, abban az órában, mikor lakói hosszas íéufergés után kétségbe esve és nyomorultan bezárkóznak gyászom nyomortanyájukba, hogy tovább éljék az éhség Ezeregyéjszakáját... néhány halvány, tántorgó alak gyűl ,öszsze a Litieninaia-uccai szoháiába. Ebben a szobában, hol a szél befúj a düledező ablakon, melyet senkisem töm be,_mindenki az élete legjobb ebédjéről beszél. Eképen: — Egy Chateaubrlant-t akartam enni. Tudjátok-e, mi volt egykor, valamikor ez a hus-étcl? — Azt hiszem, valami pompás szelet volt, melyre egy tojást is adtak. — Az volt. Tojást is sütöttek rá, tojást, melynek nem volt más feladata, minthogy Ízesítse a húst. Pompás ízt adott neki, uraim. A szelet tömör volt. de azért nemrágós, friss, leveses. Egy részét kisütötték, roston, a másik része pedig véres maradt. Emlékeztek-e még, micsoda édes illatot árasztott a sülthus? Ó, micsoda szaga volt Uram Istenem. Aztán a leve. A sűrű, Ízletes, sotetpiros leve. Hogy szerettem belemártogatni a kenyérdarabkákat Valaki, ki ezt hallgatja az asztal másik oldalán, gyötrődve sóhajt föl: — .Micsoda? Hát sült burgonyát nem is adtak hozzá? Az előadó kajánul dörzsöli meg a szemét és így szól: — Pardon, a sültburgonyához még nem érkeztünk. A hallgatók pedig kidülledező szemmel, éhesen figyelnek rá . . . * Szabad-e ó7ra/?Föltünést keltett annak a fiatal lengyel nőnek a drámája, ki barátját, egy lengyel írót, ki gyógyíthatatlan rákbetegségben szenvedett, a tulajdon kérésére megölte, hogy megrövidítse szenvedésének idejét. Ezt az esetet nemrég tárgyalta a párisi törvényszék s minthogy latbaveteíte az orvosszakértők véleményét, valamint az erkölcsi indító okokat is, a vádlott lengyelnőt fölmentette. , Az ítélet helyeslést és megnyugvást keltett, de a viták még mindig folynak. Különösen orvosok és jogtudósok szólnak hozzá. Azóta tudniillik a történet megismétlődött. Egy varrónő négy pisztoly-lövéssel leteritette húgát, ki csontgümökórban szenvedett, állítólag azért, mert erre a gyógyíthatatlan leány maga kérte a néniét. Most már felvetődik a kérdés: vájjon lehet-c, szabad-e Ilyen esetben ölni? Gaston Danville a problémát érdekesen világítja meg. Nem szabad ölni sem tudományos, sem emberi szempontból. A halál — mondja — óhajtott vendég lehet, mint La Fontaine meséiében, de mihelyt megérkezik a favágó, már nem szívesen látja. Aztán a tudomány évkönyvei számos csodálatos, eddig magyarázatlan gyógyulásról számolnak be. — Egy rákos beteget — Írja — meg kellett operálni. Mikor föltárták a daganatot, a sebész látta hogy a műtét teljesen céltalan. Ennélfogva nem irtotta ki a kelevényt, de hogy r.e csalatkozzék a beteg, ki reménykedett a beavatkozásban, azt mondotta neki, hogy a daganatot eltávolították. Később a páciens semmiről sem panaszkodott, teljesen meggyógyult és nyolc év múltán más betegségben halt meg. Mi ebből a tanulság? Az emberek a hit által is meggyógyulhatnak. Valaha Mesner, ma Coué sok ilyen gyógyulásról adott hirt, A-lourdesi csodák is erre a lapra tartoznak. A beteg azért gyógyul meg, mert hisz a gyógyulásban, akárcsak az a rákos »megoperált« kit nem is operáltak meg. Az ötödik parancs tehát csorbítatlanul áll, úgy mint régen: — Ne ölj! Painlevé, a legszórakozottabb politikus. Painlevé. ki nemrégiben elnökjelölt volt, joggal tarthat számot erre a megtisztelő címre. A kiváló matematikus, amilyen éber akkor, mikor számoszlopokat és képleteket lát maga előtt, épp oly szórakozott az élet mindennapi dolgai közepette, a politikában. Ha vendégeket hiv magához, azok rendszerint több órai késedelemmel érkeznek, mert tudják, hogy házigazdájuk sohasem pontos. Minap a francia kamara alelnöke, Boiiilloux-Lafont estélyt adott. Painlevé tiszteletére s csak az ő jöttét ‘ várták, hogy asztalhoz üljenek. Senkisem csodálkozott azon, hogy késik, de bizonyos idő múltán a vendégek mégis türelmetlenkedni kezdtek, és a házigazdához fordultak. Több órai várakozás után a miniszterelnökségre telefonáltak. Ott azt a választ kapták, hogy Painlevé már elindult, a Ház alelnökéhez sietett gépkocsin. Mindnyájan föllélegeztek, készülődtek arra, hogy emberül nekilássanak a vacsorának. Ismét félórát vártak, az óra tizet ütött. Erre a házigazda újra telefonáltatott Painlevé lakására, ki azt felelte, — szokott udvariasságával, — hogy hazajött, mert Bouilloux-Faiont lakásán az inas be sem engedte, azt mondta neki, hogy a házigazda Amerikában van. Amint később kiderült, a nagy matematikus — a matematikusnál ez megbocsátható hiba — elvétette a cimet és a házszámot s nem a Ház alelnökéhez kopogtatott be, hanem egyik öccséhez, ki csakugyan Amerikában tartózkodik. Végre tizenegy óra tájt, mikor a vendégek már elköltötték a fényes diszvacsorát, csa. . * *?yan _ megérkezett az ünnepelt, kit a vendégek harsogó éljennel fogadtak. * Bohémek. Bármennyire hihetetlennek is tetszik, most halt meg Parisban Charles Toubin, az az orvos, ki nagyon fiatalon még látta, kezelte Mimit, Murgernek és Puccininek hősnőjét, ki azóta a könyvben és színpadi deszkákon már halhatatlanná vált. A párisi orvos jóbarátja volt. Murgernek és szeretettel gyógyította a tüdővészes leányt, a Pieté-kórházban, mikor ott mint nagyon fiatal doktorka cselédévét szolgálta. Mimi — mint az orvos elbeszélte — egy párisi asztalos, felesége volt, ki elvált az urától. Toubin gyakran találkozott vele a költf egy szegényes szobájában. Huszonnégyéves szőke nő volt, ki arcán már ott viselte a tüdővész baljós rózsáit. Ö maga kérte meg Murger-t 1848 januárjában, hogy helyezze el a kórházban. Pár hónappal azelőtt a poéta ötszáz frankot kapott az akadémiától, Alfréd do Vigny ajánlatára, de a pénznek hamarosan nyakára hágott s a két szerető a legsötétebb nyomorúságban tengődött. A szegény Mimi úgy vágyakozott a kórházba, mint valami meleg, kedves fészekbe, itt azonban nem volt egyetlen souja sem, senkinek sem adhatott borravalót s az ápolók ncnf valami kedvesen bántak vele. Toubin doktor naponta hirt vitt a betegről a költőnek, ki nem látogatta meg őt. Egyszer szemére is lobbantotta ezt az orvos. Murger erre így felelt: — Ugyan mit akarsz, kérlek. Egyet len soum sincs, hogy Iboíyacsokrot vásároljak neki. De nemsokára nyílnak majd az ibolyák, akkor szedek a sövény mellett és beviszem. A bohém költő tehát szégyenkezett szegénysége miatt és nem is igen látogatta kedvesét: a három hónap alatt, inig a kórházban volt, csak kétszeri háromszor ment el hozzá. Ilyenek a bohémek az életben. * \ József, Fáraó néhai minisztere segítséget ad az angol hadseregnek .. Sir Basil Thomson, a Scotland Yard egykori vezetője regényes történetet mesél el arról, hogy a bibliai József mint segítette meg a háború alatt — az angol hadsereget. 1916-ban londoni dolgozószobájában fölkereste őt egy negyven év körüli zsidó férfi, aki Jeruzsálemből érkezett, amelyet akkoriban a Kemál-pasa vezérlete alatt álló török hadsereg tartott megszállva. A látogatót Aarotison-nak hivták. Aaronson azt mondta, hogy cionista és nézete szerint a cionizmus egyetlen reménye az, hogy a Lord Allenby által vezetett hadsereg győz. Megtudta, hogy Jeruzsálemben az angol csapatoknak nincs vize, a vizet vonaton kell odahozniok Kairóból, ami a hadsereg előrehaladására nézve valóságos csapás. Azért jött a lordhoz, — mondotta — hogy vizet szerezzen az angol hadseregnek. Mert meg van győződve arról, hogy az angol hadsereg lába alatt is ártézi-for-. rások vannak. A lord nem akart hinni néki, mire Aaronson a következőt adta elő. József könyvében az van. hogy' haj-' dán ezen a tájon 8 óráig mehetett bárki és lépten-nyomon forrásokat, kutakat talált. Minthogy pedig azóta az éghajlat nem változott, azok a források, kutak, melyekről József beszél ma is megvannak, a homok alatt. Földtani tanulmányai megggyőzték arról, hogy Palesztinában, de még a sinai sivatagban is rengeteg a viz. Egy napon ez a sivatag valóságos gabonaföíddé változik $ Mózes csodája, ki a sziklából vizet fakaszt, nyilván csak költői kép, mely arra mutat, hogyan födözte fel a földalatti forrásokat. — Küldjön engem ön Palesztinái hadseregéhez — mondta Aaronson —- és megmutatom mérnökeinek, hol találhatják meg a forrásokat. Sir Basil nem igen bízott ebben az emberben. Miután Aaronson Egyptomba érkezett, a mérnökök is csak kötve hittek neki. De a forrásokat az általa jelzett helyen valóban megtalálták. — Ez a fölfedezés — jelenti ki Sir B, Thomson — döntő jelentőségű volt Jeruzsálem meghódításában. * A Menny birodalma. Kínát vastag falak övezik, a Menny birodalmának tekintik még ma is, hová nem szivárognak be a külső áramlatok, a Föld gondolatai De nincs igy. Csak a tapasztalatlan, gyermeteg lelkű európaiak hiszik ezt. Az egykori elmaradt, nagyon is konzervatív országot belső elégedetlenség füti és az orosz bolsevizmustól függetlenül hatalmas kommunista mozgalmak bujdosnak földje alatt 1850-ben, kevéssel a marxista rnaniíesztum megjelenése után, Kinában már működik egy mindinkább erősbödő szabadkőműves szervezet, mely ma is egyre növekszik: a Hungok szektája, vagy az Ég és Föld szövetségének egyesülete. E titkos társaság sok millió tagja arra kötelezi magát, hogy szigorú erkölcsi alapelvek szerint él. — Mi arra vagyunk hivatva — igy szól az ö fogadalmuk —; hogy eltüntessük a föld szenéről a gazdagság és nyomorúság közötti ellentétet. Mind a gazdagok, mind a szegények egyformán születnek és egyformán halnak meg. A Legfelsőbb Lény nem akarja, hogy az Ég Fiainak milliói szolgáljanak néhány ezer testvérüknek. E kiváltságok javait a rabszolgák munkája hozta létre. Édes Fönidanyánk kincsei, melyeket apánknak, a Napnak sugara érlel, mindanynyiunk jogos öröksége, melyet vissza kell vennünk a kizsákmányolok kis tömegétől és vissza kell adnunk azoknak a szegényeknek a kezébe, kiket nagyok és gazdagok fosztogatnak. Minden rendű és rangú testvéreink egyesüljetek a hallgatásban, engedelmességben és cselekedetben. A Menny birodalmából — a Föld birodalma lett.
