Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-01 / 89. szám

1Q25. április 1 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal CIRKUSZ 9 U 9 Történet egy szerencsés flátásról A törzsasztalnál a szerelemről beszél­gettek az urak. Valaki megjegyezte: — A hódítást nem lehet erőltetni Vannak emberek, akiknek szerencséjük van a szerelemben, mások; viszont 'bár­mennyire is nem érdemük meg, balsze­rencsével küzdenek. — Tévedés, — vetette közbe egy fe­ketebaj uszos, vékony fiskális. Nagy nő­­barát volt valamikor, az volt az elve, hogy a nőknél vagy szépszerével lehet valamit elérni, vagy erőszakkal. Rende­sen az utóbbihoz vdt kénytelen folya­modni. De azért lágy tekintély volt női dolgokban, sziveién meghallgatták a barátai. Különben is kénytelenek voltak meghallgatni, mcrtjba ő beszélt, meg­ragadta a hallgai kabátját és nem 4 eresztette el addig, írtig el nem mondott mindent Ha befele te az előadást, el­engedte a kabátot s eltávozott. Az el­lenvetésekre nem vlt kiváncsi. Most is mindenkit tulharsogtt. — Tévedés! Nen aszerint van, hogy ki szerencsés vagy ki peches a szere­lemben, bár kétség (len, hogy van bizo­nyos kategorizálás. En például világélo­­ternben szerencsés flótás voltam. De azért voltak olyan dőszakok az életem­ben, amikor semmise sikerült. Higyjé­­tek el, hogy időszk szerint váltakozik • az ember szerencsit. Sonkise merte 1 nem hinni, így a temperamentumos skális folytatta: — Voltak napjai; például, amikor ül­dözött a balszereise, viszont máskor valósággal futottal utánam a nők és a nap nem állott száornra egyébbői, mint szerelmi hóditásokól. — Ilyenkor vololyan nagy forgalom az Irodádban, - jegyezte meg egy rosszmájú kcdiégr — Pardon, kérk, — folytatta a szó­nok — még nemelezíem be. Ha meg­engeditek, elmoijm nektek, hogyan folyt le egy ugytvezett szerencsés na­pom. Miután senki s halljukozott, rendü­letlenül folytatta: — Világvárosi* éltem ekkor. Emlék­szem, egy rettenes vasárnapom volt, minden ran dev ion egyedül jelentem meg és a nap ad tetéződött be, hogy este a vacsorán halálosan beleszeret­tem egy pirosrus nőbe, akivel se­­hogyse birtam «ismerkedni Ezután a szerencsétlen asárnap után jött a szerencsés liétfőMelőtt korán beülök a villamosba. K;i velem szemben? Kórusban kiáÜa mindenki: — A pirosruli nő. — Valóban, dezuttal nem piros ru­hában, hanem eiáns kosztümben. Rám se nézett A ie$ő állomásnál leszállt. Busan néztem üres helyre, akkor láttam, hogy e kis csomagot ottha­gyott Utánafntam. Hálásan nézett rám, öt perc ma beleegyezett, hogy másnap együtt snjünk moziba. — Felszálltangy másik villamosra. Előttem lépett !egy nő. Pont térdig látszott a lába lépcsőn. De micsoda láb volt És mida térd . . . »Minden pénzt odaadnék— gondoltam magam­ban, ha ennek abnak a folytatását is láthatnám. — Mikor a vmosrói leszálltam, zu­hogott az cső.) úgyis készülök egy esernyőt venni, gondoltam és bemen­, tem egy üzleti Ott találkoztam egy festőművész bajmmal. »Mit csinálsz?« »Szaladok a nőitán.« »Ebben az eső­ben?« »Igen, cnár veszek egy eső­ernyőt.« »Gye el velem, nekem a festőiskolában dolgom, itt van a szomszédban, d meg. hogy dolgoz­nak a növenddn.« Elmentem vele. Bementünk egyembe. Éppen egy csi­nos nő állt ak Amint megfordult és ez arcát is láttam, majd leestem a * meglepetéstől. A vtllamosbeli nő volt, a széplábu, akinek a folytatását annyira szerettem volna látni. Íme, a véletlen szerencse. Most láthattam. Ingyen. — Újra az utcára értem. Az eső zu­hogott. Amint villamosra vártam, mel­lettem elhaladt egy nő és beugrott egy kapu alá* De micsoda nő volt! Hála uj ernyőmnek, könnyen hozzá mehettem. »Asszonyom,, — szóltam — engedje meg. hogy ernyőmet felajánljam.« Gyö­nyörű ernyő volt. Az asszony kis vona­kodás után elfogadta. Rábeszéltem, hogy vigye el, maid visszaküldi. »De hogy juttatom magához?« — kéidezte kacé­­ran. Kivágtam: »itt a névjegyem. Ha méűyesen hozza el.« Egy kicsit gondol­kozott, aztán így szólt: »Rendben van! öt órakor ott leszek,« És eltűnt Még most is emlékszem, hogy mennyire megbámultaim a lábikráit, ahogy kecse­sen megemelte a szoknyáját az esőben. Látjátok, mindez egyetlen szerencsés napnak a története. Valaki megkérdezte: — Na és pontos volt másnap? A szerencsés flótás rezignáltan fe­lelte: — Ezt a nőt sohse láttam többet. Az ernvőrnet se. A mozis nő se jött el. Ez fa keddi nap a peches napjaim közé tar­­itozott . . . Stella. van magában egy kis sikk, holnap sze- S Anglia elveszti kiváltságait Délafrikáfean A délafrikai kormány húsz százalékos vámot akar kivetni az ansrol árukra Londonból jelentik: Nagy felháboro­dással írnak az angol lapok a délafiika: kormánynak arról a tervéről, hogy az eddigi vámtarifát, amely húsz százaiékor vámmal sujtia n nem ango' áruk beho­zatalát és tizenhét százalékos vámot vet az angol árukra, úgy ro ja in dosítan , ho^y a jö' őb n mi: da o!bői az álla­mokból eredő áruk értékének húsz szá­zaléka 'egyen a vám, amely országok nem adnak a délafrikai uniónak vám­­mérséklést, azok az államok ellenben, amelyek kedvező kercsktde'mi szerző­det kötöttek Délafrikával, mint Német­ország és Hollandia csupán tíz, il'etc­­lcg öt százalékos beviteli .vamot fizet­nek. Ha ez a terv megvalósul — Írják az angol lapok — akkor Anglia elveszti kiváltságos helyzetét és kedvezményes bánásmódját Déla/rikában, mivel min' szabadkereskedő ország a délafrikai uniónak nem ad küiöu vámmérséklért. így tehát azoknak az ál amoknak cso­portjába fog tartozni, amelyekre Délaf­­rika húsz százalékos vámot a kalrnaz. Az angol sajtó a Herzog-'kormánynak ezt az eljárását angolellencs csele!-edei­­nek minősiti, de nem lepődik meg a búr miniszterelnöknek viselkedésén, fel­szólítja azonban a brit kormányt, hogy idejében lépjen föl a délafrikai kormány szándéka ellen, amely megbontaná a világbiroda'oro gazdasági összetartozá­sát. vádbeszéde után Horváthot három é«$ és tíz hónapi börtönre ítélte* Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott pedig az enyhítő körülmények figy®« lembe vételéért felebbezett A nyíregyházai huszár-akasztás a hadbíróság előtt Csütörtökön tárgyalja a hünport a debreceni honv édtorvenyszék Budapestről jelentik: A debreceni honvédtörvényszék április 2-an fogja tárgyalni a nyirégyházai huszárezred há­rom katonájának, Madák Imre orv sze­lőnek, Cs. Szabó Sándor és Szabó Ist­ván közhus?ároknak a bűnügyéi. Mint ismeretes, a három huszár borzalmon önbíráskodást végzett Nahe. József köz­huszár felett, akit a kaszárnya padkásén fe. akasztottak. A debreceni henvédügyészség a. gyil­kosság ügyében befejezte a vizsgálatot és miután a lényállás a tettesek be­ismerése folytán már teljesen tisztázott, a vádiratot is kiadták ebben ez ügy­ben. A vizsgálat során megalapítást nyert, hogy amikor Naha József har­madszori szökése uián a kaszárnyába vissza!éri, Madák őrvezető Szabó Sán­dor és Szabó István közhnszárokat fel­rendelte a laktanya padlására. Ott vár­ták Naha Józsefei, akit Madák vitt Jel az akasztáshoz. Amikor a szerencsétlen ember a padlásra ért, a két huszár megragadta, az előre elkészített hurkot a nyakába akasztotta és felhúzta a gerendára. Közzétették az orosz-japán szerződés szövegét Japán nem ismeri el Románia igényét ScsszaráHára Londonból jelentik : Az t rósz­­japán szerződés hitoles szövege végre megérkezett. Ebben e szer­ződésben Szovjetoroszország ős Japán kölcsönösen és fer.tartás nélkül elismerik a portsmou'hi bé­keszerződést, amely az orosz-japán háborúnak 1905-ben véget vetett. Japán kötelezi magát arra, hogy oha sem fogja Romániának Btssr­­■1 rábldra támasztott igényeit elis­merni és ennek fejében kedvez­ményes elbánást biztosit r> agá­nak gazdasági téren Sachalin «zi getén. A japán alattvalók minden olyan szerződésben és egyezmény­ben, amelyek a háborús és a háború előtti adósságok rendezé­sére vonatkoznak, a legtöbb ked­vezményt kapják. Szovjetoroszország kötelezi ma­gét továbbá arra, hogy japán ál­lampolgároknak és jogi személyek­nek ércbányák feltárására, erdők kitermelésére és a szovjetköztársa­­ság valamennyi részében természeti kincsek bányászására koncessziókat biztosit. Aki a jugoszláv mozgósítási tervet akarta ellopni Horvát György beismerte, hogy kémkedett — A noviszadi törvényszék három évi és tiz havi börtönre Ítélte A novisadi törvényszék Gomirac-ta­­nácsa ma szenzációs kémkedési ügyet, tárgyalt. Horváth György, bratyeváki (djakovói kerület) 25 éves mészáros-segéd volt a vádlott, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy 1922 március 16-án a szávai had­­osztálybiróság zagrebi fogházából meg­szökött és azóta Magyarország részére állandóan kémszo'gá!atokat teljesített. A vádirat szerint Horváth érintke­zésbe lépett a zalaegerszegi magyar kémiroda főnökével Medlics Edo száza­dossal, aki megbízta az a'acsony mű­veltségű Horváthot, hogy a kémiroda részére végezzen kémszoigálatolcat. Hor­váth vál'alkozott is erre, gyakran átjárt Zalaegerszegre, majd ott Matkovics Virikó névre szóló magyar útlevelet ka­pott s vagy Baranya-Petrovoszelón, vagy Fehértemplomnál jött át a haláron is a zalaegerszegi kémirodái ól kapott ju­talmakért katona! okmányokat s a szerb hadsereg közlönyének több évfolyamát szerezte be. Krancsies Györggyel együtt, «ki ugyan­csak kémszolgálatokat végzett Magyaror­szág számára, Ősiteken fe kereste Broda­­rics Lukét, egy hadbiróezredes tisztiszol­gáját, aki pénzért fontos katonai irato­kat lopott el az ezredestől és ezeket Zalaegerszegbe vitte, ahol Medlics Edo századostól az iratokért pénz! kapott. Horváth 1923-ban többször járt Növi­­sadon Medlics százados megbízásából megfordult Beogradban, Szuboticán és Osijeken is. Jusztár Iván katona segít­ségéve! szerzett bizalmas katonai rende­leteket, amelyeket azután átadott meg­bízóinak. 1923. év végén Szloboda ma­gyar őrnagynak, a zalaegerszegi kém­iroda vezetőjének raegbizá iából ismét :ugosz!áviába jött, hogy a Jugoszlávia mozgósítási terveket megszerezze, a ba­­ranya-pctiovoszelói csendőrség azonban elfogta és Novisadra szállította. A tárgyaláson Horváth töredelmes val’omást tett < s azzal védekezett, hogv Medlics százados szuggesztiv hatása alatt állott, nagy ha'ássa! voltak rá a zala­egerszegi ébredők is. A bíróság dr. Lemaks Jován ügyész A három katona egyértelműen azt hozta fel mentségül hogy végezni kel­lett Naha Józseffel, mert már türhetet­­en volt a viselkedése a kaszárnyában. Állandóan lázitott, kommunista Ionokat hirdetett és háromszori szökésével többi bajtársának volt kellemetlensége, mert a {elsőbbség őket büntette meg. Madák őrvezetőt Naha miatt egyszer le is csuk­ták és ezért haragudott meg rá. Az artista­iníernacionálé Jugoszlávia ellen Bepanaszolják a Népszövetségnél az SHS. királyságot és Romániát Brüsszelből jelentik: A világot­­járő artisták között is megszűnt az érintkezés a háború kitörésekor és a harcban állott államcsoportok orszá­gainak artistái még a békekötés után is sokáig bojkott alatt tartották a központi hatalmak, de különösen Németország artistáit Csak hosszas munka után sikerült végre az egyes államok artistái között a békét meg­teremteni. Erre azért is szükség volt mert a bojkott tartama alatt a központi államok artistái nem kap­hattak szerződést a nyugati orszá­gokban. Éveken keresztül tartó tár­gyalások után e hónap eleién a kü­lönböző országok artistaszövetsé­geinek küldöttei Brüsszelben érte­kezletre gyűltek össze. Ezen a kon­ferencián a franciák három artista­szövetsége. a német osztrák, belga, magyar, orosz és cseh egyesület vett részt. Az értekezlet célfa az m­­tistainternacionólé telies helyreállí­tása és a világkongresszus előkészí­tése volt. Elhatározták, hogy a vi­lágkongresszust ez év szeptemberé­­ben Budapesten tartják mes. A brüsszeli konferencián bejelen­tette a két magyar küldött. Kovák Mihály és Sándor József a magyar artisták sérelmeit. Ezek közé tarto­zik elsősorban a Románia részéről tapasztalható embertelen eliárás. A magyar artistákat a román hatósá­gok különösképpen molesztálják. Névtelen feljelentésre a magyar ar­tistákat kihallgatás nélkül letartóz­tatják és arra kényszerítik őket hogy órákor, belül távozzanak az or-

Next

/
Thumbnails
Contents