Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-04 / 92. szám
2. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. április 4. függesztette a döntését addig, amíg szombat délelőttre összehívott újabb ülésén meg nem hallgatja a miniszter véleményét. Tiltakozó gyűlések a sajtótörvényjavaslat ellen Zagrebi jelentés szerint o nyomdai munkások országos szövetsége vasárnapra tiltakozó gyűlést hivott egybe az egyik zagrebi mozgófényképszinházba a sajtótörvényjavaslat ellen. Ezen a tiltakozó gyűlésen a nyomdászokon kívül az újságírók is testű'etileg megjelennek. Beogradban a beogródi újságíró-szekció hivott össze vasárnapra ülést, amelyen ugyancsak tiltakozni fognak a sajtótörvény-tervezet ellen és megbeszélik a további teendőket. mondotta Baltazár, hogy nincs felekezeti különbség közöttük, azonban a politikai ellentétek kiélesedtek az amerikai magyarok között. 1922 óta az ébredő magyarság is kifejlődött az amerikai magyarok bizonyos körzeteiben, a másik oldalon pedig a kommunisták fejtenek ki hangos tevékenységet. Elmondotta még Baltazár püspök, hogy sok amerikai sidútemplomban is prédikált, ami azonban ott nem ritkaság, mert gyakran megtörténik, hogy katolikus püspökök a zsinagógában, zsidó rabbik pedig — katholikus templomokban szónokolnak. Általában az a megfigyelése , hogy Amerikában a magyarok között akatbolikusok és a zsidók a liberálisok és a magyarországi helyzettel ellentétben —a reformátusok alkotják a legkonzervatívabb elemet. A budapesti rendőrség Kassán nyomoz Pödör bűntársai után Kihallgatták Dohnál Lípőíot — Megtalálták Pödörnek egy fontos levelét Baltazár püspök visszaérkezett Amerikából Negyvenezer dollárt gyújtott az amerikai magyarok között Debrecenből jelentik: Baltazár Dezső református püspök, aki mu't év október 22-én amerikai körútra indult, hogy gyűjtést indítson a debreceni református kollégium felsegitésére, csütörtök délben érkezett meg Debrecenbe amerikai útjáról. Tapaszt» ataírói és ulia eredményéről Baltazár püspök több nyilatkozatban számol be, amelyekben elmondja, hogy útja a legjobb eredménnyel végződött, ezért az amerikai magyarok kozott mintegy 40.000 dollárt gyűjtött, a mely összeg öt év alatt fog az országba befolyni. Elmondotta Baltazár püspök, hogy Fiiadclfiában érte Cooiidge elnök meghívása. December 16-án jelent meg a Fehér Házban, ahol angol nyelven üdvözölte az Egyesült Államok elnökét és felhívta a figyelmét Magyarország súlyos helyzetére, majd tájékoztatta a magyarországi politikai viszonyokról. Cooiidge a legnagyobb figyelemmel hall-Íratta fejtegetéseit és rokonszenwel nyiatkozott Magyarországról. Az amerikai magyarok helyzetéről elKassáról jelentik: A budapesti rendőrség kiküldöttei, Vogel József rendőrkapitány és Angyal László detektivfcliigyelő csütörtökön este Kassára érkeztek és pénteken délelőtt már résztvettek a kassai rendőrségen a Pödörügybeii folyó nyomozásban. A kassai rendőrségről csütörtökön este Pongrácz Gusztáv rendőrtanácsos, a bűnügyi osztály vezetője és Sefcsik rendőric'ügye'ő Hidasnémeti határállomásig a budapesti kikü’döttek elé utaztak és már itt tájékoztatták őket a Csehszlovákiában lefolyt nyomozás eddigi eredményéről. Pénteken délelőtt a rendőrségi fogdából elővezették Dohnál Lipót rovottmultu ügynököt, aki Pödört Sternbergben elrejtette. Dohnál ekkor Sternbergben lakott és először saját lakásába vitte Pödőr Gyu'át. A rablógyilkos megkérte Dohualt arra, hogy Kassán elrejtett értékeit vigye magával Stemberg be. Dohnál le is utazott Kassára, ahol azonban a rendőrség nyomban letartóztatta. Megállapították, hogy Pödör a múlt ősszel Olmützben a fogházban ismerkedett meg Doiinállal, ahol mindketten letartóztatásban voltak. Dohnál azonban ezt tagadja és azt állítja, hogy Pödörrel Kassán egy vendéglőben kötött ismeretséget. Egy levelet találtak Dohnál nál, amit Pödör irt valakinek. A levél nagyon fontos adatokat tartalmaz, annak tartalmát azonban a nyomozás érdekében egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Dohnál Lipót letartóztatása alkalmával Pödör Gyula télikabátjában került a rendőrség kezére, amit vallomása szerint százötven cseh korona ráfizetéssel egy másik kabátért cserélt el Pödörrel. Dohnál kihallgatását pénteken délelőtt és délután is fo'ytatták a kassa' rendőrségen, aki azonban egyelőre állhatatosan tagad. Mindamellett a tovább' kihallgatástól még sok eredményt várnak. Annyit máris megállapítottak, hogy Pödör nagyértékü ékszereket és negyvenezer cseh koronát rejtett cl Kassán, amiből Dohnálía! együtt üzletet akartak nyitni. Dohnállal egyelőre nem közölték, hogy Pödör meghalt, hanem azt mondták neki, hogy a rablógyilkos is a kassai rendőrség fogházában van. A sternbergi rendőrség Pödör lakásán a kályhában levélmaradványokat talált. A kályha tele van hamuval, am azt bizonyltja, hogy Pödör az utóbbi napokban nagyon sok iratot elégetett. Három levelet részben ép állapotban találtak meg. A levelek notesz-lapra vannak irve. Az egyiket Pödör anyjának irta és ebben bejelenti, hogy öngyilkos lesz. A másik levél Pödör féltestvérének, Edclbacher Böskének szó!, aki a Leirer-ü^y nyomozása során néhány napig őrizetben is volt. A harmadik levelet a rablógyilkos barátnőiéhez, Bajor Gizihez intézte. A kassai nyomozás után a budapesti rendőrség kiküldöttei Sternbergbe és O’mützbe utaznak a Pődör-ügy teljes felderítése végett Károlyi Mihály igényt jelentett be az Amerikában gyűjtött propaganda-pénzre Ismeretes, hogy nem sokkal a háború kitörése előtt Károlyi Mihály gróf több negyvennyolcas képviselő kíséretében az Egyesült-Államokban járt, hogy az amerikai magyarok segítségét szerezze meg a függetlenségi párt magyarországi küzdelmeiben. Az amerikai magyarok részéiről nagy áldozatkészség mutatkozott és a függetlenségi párt céljaira nagy összegek gyűltek össze. Ezeket az összegeket további összegekkel együtt Károlyi Mihály arra kívánta felhasználni, hogy a függetlenségi mozgalomnak a propagandáját a legnagyobb mértékben felfokozza» Károlyi Mihály propaganda útját a háború kitörése szakította meg s így az Amerikában gyűjtött összegeit kint maradtak. A Károlyi Mihály által gyűjtött összegeket az alatt az idő alatt az amckai kormány kezességi intézete, mánt minden más ellenséges tulajdont, lefoglalta. Károlyi Mihály gróf most az amerikai kezességi intézménynél igényt jelen* tett be 10.000 dollárra, miután a Win-, slow-Bili érteimében,ezek az összegek vtsszafizethetök. Károlyi gróf tízezerdolláros igénye teljes fedezetet nyerhetne, mart a kezességi intézet dial lefoglalt összeg 10.300 dollár. Csakhogy erre az összegre a magyar kormány is igényt jelentett be, miután véleménye szerint ez az összeg a Magyarországgal szemben fennálló követelések kiegyetüi-; tésérc használandó tel és semmi esetre em illeti meg Károlyi Mihályt, mintán azok, akik annak idején est as összegei, összeadták, nem lehettek tisztában aszal a politikai magatartással, amit Károlyi Mihály később, az összeomlás ide* t lében tanúsított. Az amerikai kezességi intézet egyelőre senriíyen irányban nem tett lépéseket és sem Károlyi Mihály gróf, sem a magyar kormány igénybejelentésé: nem veszi tudomásul. Felszólította a vitázó feleket, hogy követeléseik felöl döntést kérjenek ki s ennek a bírói dón-, tésnek alapján teszi meg majd a kezességi intését a szükséges lépéseket. A gyilkos Irta: Nagy Lajos Téli délután öt órakor léptem ki egy külvárosi ház kapuján. Az esti sötéten kívül még sürü köd is ereszkedett a hegyre. Alig tettem tizenöt-husz lépést, a ködből egy fekete alak ugrott nekem s magasról lendített kezével mellbevágóit. Útonálló, lesett rám, késsel a kezében. • Le akart szúrni, de kése megakadt a pénztárcámban. Erős lökéssel eÜóditottam magamtól, hátraugrottam s revolveremet előkapva ráfogtam: — Állj. mert lelőlek! — A támadó mozdulatlanul állt a köd- Een. Tehát menekülni sem próbált. — Kicsoda, micsoda maga? Nem felelt. — Pénz akart? Gyilkolni akart pénzért? Nem felelt. — Én egy szegény ember vagyok, ebbe a házba járok angol leckéket adni. Húsz dinár minden pénzem. Ennyiért ölt volna maga embert! Nem szólt. — Idái mire számított? Valami gazdag zsákmányra? Barátom, ez az ut olyan itt. mint a bérpalotákban a hátsó lépcső; a gazdagok amarra járnak, autgn! — Nem tudtam. Bocsásson meg, kérem és engedje, hogy elmeniek. Elengedjem? így?! Hátha más ellen megismétli otromba merényletét. Méz leszúr valami cselédet. Ezt tneg kell akadályoznom. Igen. sőt öt magát is meg kell mentenem! Nem hagyhatom, hogy áldozatául essék véres gondolatának. A hangja különben durván rekedt volt. — Dobja ide a lábam elé a kést s Jöjjön közelebb! — Kérem, tessék megbocsátani. Én nem akartam . . . — Mi az, hogy nem akartam? Csak nem akarja azt mondani, hozv véletlenül történt? Nem tudott feleletet adni. De megtetszett nekem az ötlet, amely - lyel ő maga filozófiai magaslatból vetett •egy pillantást a merényletre. És magyarázni kezdtem: — Először is induljunk el! Jöjjön velem, No csak gyerünk, megígértem, hogy nem lesz bántódása. — Tessék elengedni! — Jöjjön már. ha mondom... Én elhiszem. hogy »ntm akarta«. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt őszintén mondta. Tudattalanul is a sors kérlelhetetlen ereiére gondolt, amelyről persze pontosan nem tudta számot adni. de amelyet érez. A teljes kényszer! Bizonyos, hogy maga szörnyű helvezetbcn van. Kapva kapott a szavamon: — Nagyságos ur. négy nap óta nem ettem. Erős páiinkaszag csapott meg. — Hát mi a foglalkozása? — Semmi, kérem, semmi! Nem lehet. — Mióta nincs munkája? — Kérem, nekem régóta nincs mnnkátn. — Hol alszik? — Ahogy jön. Már itt a téren is aludtam a bódék közt. Csak most döbbentem mee egész lényén. megálltam s végignéztem rajta. Csupa rongy volt. Csuoa mocskos, bűzös rongy. Rossz képe is volt. — Van valami hozzátartozóia? — Nincs kérem senkim. Éhes vagyok és nincs száilásom. Két apróságom van. — Gyereke? — Igen. gyerekem. Háromévesek'.'.. Három és négyévesek. — Hol vannak? — Testvéremnél. — Hát akkor mégis van testvére?-- Csak olyan mostohatestvér. — Úgy? És a felesége? —' Nincs kérem nekem feleségem se. — Hát a gyerekek anyja? — Igen. Volt feleségem, de már meghalt szegény. — Régen halt meg? — Régen. — Mennyi ideje? — Már van ... öt esztendeje. — És a gyerekek három és négyévesek? — Hogy is mondtam, akkor nincs annyi ideje. Két esztendeje. — Azt hiszem, maga hazudik. — Kérem, én igazat mondok. Szinigazsázot. — Nono! De nem csodálom, ha hazudik. — Kérem, én a szinfgszat mondom. Csak arra gondolok, hogy jön a rendőr és faggatni kezd. — Dehogy is mondja maga a szir.igazat! Én. lássa, jól tudom, hogv magának volt gyermeke, de meghalt! Merev arccal bámult rám. bandzsán az egyik szemével s kissé elmosolyodott. Mintha a mosolyában kinos gúny vonaglott volna. — Elvállalna maga valami munkát? Nem felelt rögtön, aztán határozatlanul mondta: — ÍS-e3. De végigmutatott a kezével az egész testén: — így! Kérem. így sehol nem vesznek föl. Még ha talán hó esne. akkor. — Adok magának valami ruhát. Jó darabig.szótlanul mentünk, ő rogyadozó lépésekkel baktatott mellettem. A lakásomra értünk. Átkutattam a lomjaimat. adtam neki kabátot mellényt, nadrágot és cipőt. Egy darab szalonnát is adtam neki. hogy vigye magával, egyéb élelmiszerem nem volt. A pénzem felét is odaadtam. Kevés, de mást nem tehettem. — Nézze, a magyaráztam — a gazdagok nem hordják a pénzt a zsebükben. Meg aztán ezért akasztófa jár. Meg ne próbálja többet! — Isten ments! — mondta nekem meggyőződéssel. De nagyon-nagyon vlzsgálgatta az ejándékba kapott ruhadarabokat. Inkább azokat nézte, mint figyelt. Közben kissé a szobában is körülnézett. Száraz, rövid köszönéssel ment el, nem volt meghatva, sőt határozottan elégedetlen volt. Szinte zavart érzés fogott el távozása után. Harmadnap, amikor uira kimentem a külvárosi ház előtt megpillantottam. Mintha rám várt volna. A régi rongyai voltak rajta. Tudtani már. hogy a ruhát eladta. Tudtam, hogy el kellett adnia. nem tehetett mást. — Mi van magával? — Nem sikerült semmi. — Hol a ruha? — Egy rokonomnál. — Nincs is rokona! — De van egy. Ott jó helyen van. tartogatom, kímélni kell. Maid ha lesz valami munkaalkalom, fölveszem. Élő kellett vennem a Pénztárcámat — Itt van. utolsó segítség. Próbáljon munkát szerezni. Kár. hogv a ruhát eladta. Tompán bámult a földre, de cgv pillanatra mégis ránézett a Pénztárcámra. Jó csomó pénz volt benne. Tekintete visszahallott a földre. A pénzt megköszönte. kalapját is megbillentette, de nem nézett el a földről. Isten áldja. — mondtam és sietve elindultam föl a hegynek. Már leszállt a sötétség, a lámpák gyéren világították, meg az ut egy-egy töredékét. Nem. nem.’ nem segítettem rajta, — éreztem. Nem lehet, legalább is nekem, szegény embernek, nem lehet segíteni ilyen embere«. Hirtelen hátratekintettem. Csak úgy. nem is tudom, miért. Tlzenkét-tlzenöt lépésnyire mögöttem sompolveott. most hirtelen a bokrok alá húzódott. Tehát lassan, orvul, fekve és bokrokhoz húzódva követett. A zsebembe nyúltam s kezemet a revolveremen tartva, hangosan fütyülni kezdtem.
