Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-30 / 116. szám

12 OLDAL » ÄRA U DINÁR PoShurina piáé tus! iErgjelemk minden reggel, ünnep ntán é» hétfőn dslbors telefon síám: Kiadóhivatal 8—53, Szerkesztőség 5—10 fliőfizetégi úr negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova uL 1, (Leieach psin*t í Szerkesztőségi Aleksandrova ni. 1, (Roísia-Fonciér e-palijí? I Orosz színészek Van valami mélyen megindító s meginditóan vigasztaló abban, ahogy ez orosz HudozsesZtveni Teater vendégjátékát fogadják széles r világon. Amerre járnak, zsúfolt nézőterek tapsförgetege jár nyomukban mindenütt, köny­­nyes szemek bámulnak . rájuk és mindenütt felejthetetlen élmények emlékeit vetik el e. lelkek fölszán­tott barázdáiba. Mégis hiába estünk át a vas­korszak és jégkorszak után ránk­szakadt vérkorszakon, hiába riká­csolták bele a zenére és- rímekre szomjas fülekbe a gyilkolás és rablás vezényszavait, hiába tépték ki durva kezek és durva szándé­kok a szépségnek, jóságnak és szeretetnék sarjadó hajtásait, hiába rombolták össze a kórházakat és katedrálisokat, nem tudták kiirtani az emberi szívből a szépség kul­tuszát s nem tudták az emberből kiirtani azt az emlékezést, mely bestia!it ások, embertelcnsegek, a szervezett gyilkosságok és erény­élő, hanem festett ember ellen fordította a vandál rombolás esz­közeit. A festett ember értéke több volt, mint az élő emberé. Az áb­­rázatot többre becsülték, mint az eleven modelt. Az élet igenlésén, a vitalitás Ősi ösztönein is diadal maskodott a ritkasági érték. Nincs pótolhatatlan ember, csak a mű­alkotások pótolhatatlanok. Ha el­esik egy katona, száz léphet a helyére, hu kihull egy egész ge­neráció, pótolni fogja B nyoméba lépő, de ha minden tehetség, fantázia, tudás és akarat összeáll is, okkor se tud egyetlen Rem­­brondt-képet, Michelangelo-szob­rot, Benvenuto Ceiiini-kelyhet, vagy Brernante-kupolát pótolni, ■ Az az éleíáhitot legigazabb, leggyökeresebb érzésünk, mely minden kép láttára, minden mu­zsika hallatára megállít, ha való­ban szépség árad ki a formák, színek és hangok műhelyéből. Ez az éietáhitat minisüáló kis gye­rekké teszi a legcinikusabb fö­lényt is — minden cinikus em­ber lelke mélyén egy ebes gye­rek sir — s térdet-fejet hajtva csöngetyüz az igazi művészet* előtt. A világot járó orosz színé-j szék elé nemcsak azért zárandó-] koSunk el, mert azt a színpadit művészetet, áruit ők reprezentál-jj nafc, nem találjuk meg egyetlen európai nagyvárosban sem, ha­nem azért, mert a művészet, az igaz és egy edül való művésze» apostolai ők, a szépség fölkentjei, az elhivatás kiválasztottjai, a tö­kéletesség glőriásai. Oh, tegyék szebbé n napjain­kat. Eszmé'tessenek iá üvöltő, birkózó, egymást fojtogató sze­gény magunkét ember voltunkra, lóbázzák meg előttünk örök em­beri problémáinkat s a szépség meggyalázhatatiaa igézetével fog­ják le egy pillanatra ösztöneink és indulataink bestiáit. Múló művészetüknek legalább emléke legyen örök. RADICS PAVLE A KIRÁLYNÁL Gyors tempóban halad előre a szerb-horvát megegyezés — Ä Radics-pórt az ellenzéki blokk hozzájárulásával tárgyal a megegyezésről — Radios István kijelenti» hogy pártja a konstruktív munka periódusába lépett — A horvátok a vidovdáni alkotmány alapjára helyezkedtek Á korona széleskörű koncentrációt kíván nyé emelt rombolások után is n Szép első tekintetére ne figyel­meztetné embervoltára. Örök a bestia? — lehet. De örökkévaló a művészet is. Kíirt­­hatatlan a gyilkolás ' ösztöne, de kiirthatatlan az az állítat, az a megrendülés, az a megszállottság is, amit az igaz művészet minden megnyilatkozása föléJeszt az em­berben. Szó és tönvjéniilat aligha teszi már jobbá a fegyvert. Nin­csen olyan szándék, mely ne találna kerítő szavakban igazolást s nincs olyan fegyver, mely ne találna tömjénfüstöt a gyilkosság előtt. A világháború csak erről volt jő, hogy a késő nemzedéki előtt detronizálja a hangos sza-] vak uralmát s az eltakarózö hit] előtt is föltárja azt a titkot, hogy! a diadalmas hatalom kerekei bej kapaszkodó emberi gyöngeségl hogy becsteleniti meg az áldást és a tömjént. Taps és halleluja fogadta a hőstetteket, melyek egy' pillanat alatt tízezrek életét ol­totta ki, babért szórtak a legvé­resebb kezű hadvezér lába elé, aki a gyilkolás uj módját, az öl­döklés uj fegyvereit, a rombolás uj eszközeit gyúrta ki a tudo­mány véres sarából, annak járt ki a hódolat és elismerés, — de ami­kor a reimsi székesegyház tornyát nz első golyó érte, amikor n lö­­weni könyvtár palotájára ráesett az első bomba, az egész kultur­­világ lázadozva tiltakozott n bar­bár merénylet ellen. Még akkor is az alvadt vér pipacsa nyílt az utak mentén s amikor a gyász feketébe öltöztette fél világrészün­ket, a művészet még akkor is szent volt s akit tömeggyükossá­­gokért ünnepeltek, arra is a fe­szítsd meg-et kiáltották, ha nem A szerdai napon Beogradban két kimagasló fontosságú esemény történt, anélkül azonban, hogy a helyzet végső megoldását meg­hozta volna. Az egyik esemény Pasics délelőtti tanácskozása Radios Pavlévai, a másik pedig Radios Pavle esti audienciája a királynál. A radikálisok és a Rodics-párt megegyezésének ügye minden jel szerint gyorsan halad előre. Ra­­dicsék a megegyezési tárgyalá­sok folyamán várakozáson felüli engedékenységet tanúsítanak. Az aHcotmáiiyrevizióra vonat­kozó követeléseket elejtve, Ra­­dicsék teljesen ráhelyezkednek az adott politikai viszonyok alapjára, sőt ragaszkodnak a vidovdáni alkotmány végrehaj­tásához, különösen az önkor­mányzatot illető intézkedések foganatosításához, hogy kipróbálásuk után állapít­hassák meg, milyen módosításokra ván szükség. Általában Radicsék teljesen feladták a közjogi álláspontot és ez által megnyitották a legnagyobb szerb párttal való együttműkö­dés lehetőségét. •; igen kedvező benyomást keltett radikális-párti körökben a zagrebi N yöj/f-ban megjelent Rndics-pnrti nyilatko at, amelyről a \éretne és n \ Politika megdltapUfők, hogy annak szerzők maga Radios hívőn. A rviliit kozatbsn Radius István fenntartás nélkül monarchists álláspontra helyez­kedik és kijelenti, hogy pártja elérkezett működése konstruktiv periódusába. Hizelgő kifej«zr;*pkkel emlékezik meg Radice István a királyról és] rendkívül élesen foglal állást Pri-i bicsevicsék ellen, Radios Istvánnak ez a nyilat­kozata rendkívül megkönnyítette Radics Pavle helyzetét, aki kora délután folyamán hosszasan ta­nácskozott Pastes miniszterel­nökkel. Pasics miniszterelnök délelőtt tíz és tizenegy között audiencián jelent meg a királynál. A kihall­gatásról Pasics ez alkalommal sem nyilatkozott, de politikai kö­rök nagy fontosságot tulajdoní­tottak az audienciának, azonban hamarosan nyilvánvalóvá váll,, hogy sem a kormány lemondása, sem a kormány szilkebbkcrii rekon­strukciója nem történt meg. Alig tért vissza Pasics a mi­niszterelnökségre, megjelent nála Radios Pavle, a horvát parasztklub elnöke, akivel fél kettőig- tanács­kozott. A tanácskozás után Radics Pavle az újságírók kérdésére csak annyit mondott, hogy Mncsek és társai ügyében interveniált a mi­niszterelnöknél ős a betiltott SIo­­bodni Dom ügyében tárgyalt vele. A lap mér a legközelebb Dont elmen megjelenheti!:. Radics Pavle este hat órakor a királynál jelent meg kihallgatáson. Az audienciát maga Radios Pavle kérte. A kihallgatásról távútól, horvát parasztvezér tartóz kod© ti minden nyilatkozattól és qsai, annyit jegyzett meg, hogy hói-, nap már bővebben nyilaikézfiadk a poútikai helyzetről. A kormány szerdán nem tartott ülést. Pastes miniszterelnök dél­után egy teljes óra hosszat ta­nácskozott Pribicseviccsel, a kpső esti órákban pedig Srskics és I Uzanovics miniszterek keresték [fel a miniszterelnököt, Lakinics igazságügyminiszter pedig dél­után a királynál jelent meg ki­hallgatáson. Az egész nap folyó tanácsko­zások a legmesszebbmenő kom­binációkra adtak alkalmat politi­kai körökben Most már. a válság gyors megoldását vár­ják, azonban senki sem látja tisztán, hogy mi lesz a végső kifejlés. Jól informált körök szerint az-ud­vart teljes mértékben kielégítik a Radios-púiti nyilatkoialok is legfel­­sšbb helyen azt kívánják, hagy ezekatán minél gyorsabban hajtsák végre a politikai erők alcsoportoni­­tását. Ezért is marad el « kor­mánynak ez eddigi keretekben­­tervezett rekonstruálása. A korona azonnal tiszta helyze­tet szeretne teremteni és nem­csak a radikális—Radics-párti megegyezést, hanem az összes pártok koncentrációját óhajtja, amire n helyzet most már teljé­sen megérett. A koncentrációs megoldásnak azonban a radikális pártban nincs sok hive. A radikálisok arra törek­szenek, hogy a maguk domináló szerepét mindenképen biztosítsák és Radicséltnak az a követelése, jhdgy Pribicsvvieséket kiszorítsák a kormányból, nagy gondot okoz a radikálisoknak- Egy homogén radikális kormánynak, amelyet Ra­­diesék u parlamentben támogat­nának, nr-m volna ugyan nenéz helyzete, de a radikálisok nem akaíják magukat teljesen Radicsék támogatásától függővé tenni és ezért szeretnék a Pribicsevics*párttal való koalíciót fenntartani. A radikálisok­nak ez a magatartása okozza a legnagyobb nehézségeket a tár-

Next

/
Thumbnails
Contents