Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-26 / 112. szám
14 oldal. Drága volt, de iincrnmodoru, iólclkü, szolid ember is. s mikor arról értesült (nagy csodálkozására), hogy a könyvei nem kelendők, hajlandónak nyilatkozott a iőlvett honoráriumnak a visszatérítésére. De ez a lovagias készség mindig csak hajlandóság maradt. A jámbor Jámbornak sose volt annyi pénze együtt, hogy ezt az Ígéretét beválthatta volna. Lehet, hogy ez end dk felújításánál — mint rendesen unalmas voltain, de ugv érezteti: kötelességem fölidézni c/ érdemes úttörőnek, az első szabadkai könyvkereskedőnek az érdekes alakját, hogy a mai olvasó is moglsincrkodhcsscn.,vc!e. A derék öreg rajongó rév. meghalt, már a fiai se élnek. Hogy’ csodálkozna, ha láthatná, mennyivel több könyv fogj> cl most a várcíábán, mint az ő küzdelmes éveiben! ... A kezdeményezők mind igy járnak. Az első légliaiérsok és az első repülők is lezuhantak. Azoknak javára, -akik később lőttek. Am, ha légi utazásról van szó. nemcsak azokat dicsérik, akik 'lz uj iáméit veket tökéiefc'-ekkö tették, de .<7/kát a vértanukat is, akik a haladásért az életüket kockúzlnl'ák s a vérüket ontották. A dáktiloszkópia nem mindentudó Ujjlenyomatok alapján vem bizonyítható az apaság Az apaságnak ujjnyomaink alapján való bizonyításával Dániában sokat foglalkoznak. Egv erről szóló komm húgai tudósítás kapcsán dr. Schreiber Dániel budapesti rendőrkapitány. a neves .daktünszkóniai szakértő akövetkezőket iria: — Az ujjlenyomatok alánján az apasás nem bizonyítható. Az ;ujjak felső izén s az egész teureren mutatkozó kiemelkedő bőrfódnrszálak sok mindenre szolgálnak, de arra nem. hosrv azok alapján üv életre halálra szóló kérdések megoldhatók' lennének- Az ujjakon mutatkozó börfotlorszálak segélyé vei kaoaszkodott az ősember az ö cölöpökön cnült viskóidra. s azok segélyével tapintunk. A harmadik és legfontosabb feladata az ujjnyomoknak, hogy azok alapján a bűntettesek személyazonossága kétségtelen módon megállapítható. Szerencsétlenség zúdulna azonban az emberiségre, ha az, uijnyomatok alapján mondanák ki az apaság bizonyítását, meri ingadozó szakvélemények döntenék cl az emberek millióinak a sorsát. A kópénhágai rendőrség dikti!osz.kóousa közölte velem az apaság megáikioitusára vonatkozó kísérleteit s előadta, hogy gyermektartási ügyekben a daii bitóságok — miután ö a kísérletezés céljára őket hivatalosan felkérte - szakvéleményt kérnek az iijjnvomatek alapján. A szakvéleményt ök minden cserijén megadiák s eddig már négy esetben állapították meg az apa kilétét. S a többi esetben? kérdeztem dán kollégámtól. A többi esetekben (azok biztosan nagyobb számban volrak. mint a megállapított esetek) nem lehetett határozottan az apaságra mutatni. Hogy miiven rendszer alapján vizsgálja az uiinvomatokat. arra vonatkozólag a kísérletező felvilágosítást adni nem tudott s csaknem azt mondotta, hogy el szokta találni. — Ennek a daktiloszkóuusuak a kísérleti nymait dolgozza ki tovább tudományos ; alapon eev dán pro fesszornö. A tudomány rendszeriint az élet gyakorlati igazságainak a szűrőjén megy keresztül, míg itt egy gyakorlatilag egy át akin be nem bizonyítható lixu ideából akarnak tudományt csinálni. — Ezzel a kérdéssel már nagyon régen foglalkoznak az orvosok, bírák. rendőrök s már régen eldöntötték azt a kérdést, hogv lehet-e uijnyomatok alaptan az apaságot meg BACSMEGYEl NAPLÓ 1925. április 26. állapítani. Äz eredmény minden komoly kísérletnél az volt. hoey nem. Az ujjnyomotok hasonlósága nem elés a bizonyításhoz, mert. a hasonlósás alapját minden tizedik emberre rá lehetne fosni. host? ő ana. A dán álláspont alapján a kétségbeesett apa gyermekének ujjait vizsgáivá arra a megállapításra jutna. henry «yermekének — a leziobb esetben — rajta kívül más nyolc ember lenne bírálás apjának nyilvánítható. Legutóbb a budapesti rendőrség daktiloszkópiai osztályún vézeztem kísérleteket, amelyek közül csak ez vet említek íe! s az. uzv zondolom. mindenkit mez főz evőzni arról. líozy az apaság n i.in volnátok alapján nem bizonyítható s azokból az apasasra más csak távoli következtetés sem vonható. Ezvik rendőr behozta két fiát. akik ikrek voltak- Az ikrekről felvett uiinyomatok azt mutatták, hozy azok teljesen eltérnek egymástól. Tegyük fel. hogy a dánnak igaza lenne, mit szólna az ilyen esetekhez? Azt: mondaná, hogy az ikrek közül az egyiknek ez az apja s a másiknak pedig inás? — A természet nem csinál humoreszket önmagából! Nem engedi, hogy az apa nagyitóüyeggel kezében, s daktiloszkópus szakértővel álljon az anya szobája előtt, s tni^ benn a szobában egy ui élet kel szárnyra, három ember boldogságát döntené e! az ujjnvomatok vizsgálata. S ha a sok bába között nem is veszne el a gyermek, a sok daktiloszkópus szakértő és az anya részéről odaállított ellenőrző szakértő között egész biz tosan elveszne az ana! alatt s azzal a tervvel foglalkozott, hogy megvásárolja a Móniin Rouget és Mária leányok mer.házává alakítja a hírhedt mulatóhelyet. Most egyházi teendőin kívül festészettel .írással is foglalkozik. Újabban irt egy lélektani regényt: Hogyan öltem meg a fiamat?« libben a regényben egy nő meg akarja akadályozni fiát, hogy pappá legyen, összehozza az unokahugával, a fin beleszeret, de a szerelem tragikusan végződik. A regény oly népszerűségre tett szert, hegy egy filmválialat megvásárolta és zmoziztatta,, a hires prédikátor föliigyelcte alatt. A filmválialat felvevőtermében megjelent Loutil. sőt Lambcrliiii biboros is s az élelmes vállalkozó azt a jelenetet is vászonra vetítette, mikor ez a két egyházi méltóság a film rendezésénél segédkezik. TERE-FERE «St» 9 Kegyetlenség. Gorkij legutolsó könyvében, mely Leninről szól, hosszasan ír az oroszok kegyetlenségéről. Anélkül, hegy vitába bocsátkoznánk a kitűnő Íróval, közöljük itt azokat a szemetiszedcu kegyetlenségeket, melyeket fölemlít. Szibériában a parasztok gödröket ástak. azokba dugták be a foglyokat, tejjel lefelé-, ugy hegy lábaik kiértek a lyukakból. Aztán lassankint bcíüldclték ja lyukakat s a lábak/görcsös rángatód'zásából következtettek arra, melyik foigoly a legszívósabb, melyik iiai meg utoljára. Tangó v tartományban a foglyokat fákra szegezték föl. balkezük tenyerébe, lábukba vaskampókat szúrtak s szenvedésüket jobbkezük .kétségbecseit mozdulatain észlelték. légy hadifogoly hasát fölnyitották, kivették a belét, melynek végét egy karóhoz szögezték, aztán ütlcgekkti futni kéiiyszcritették a szerencsétlent, egész belét Icgombólyittatták veié, mig össze abból az alkalomból, hogy ebben az évben van kétszázados születésnapja — Casanova 1725 április 2-án született, mint üaitani Giuseppe Gjacomó-nak a komikusnak és Zanetta Farnsina; egy foltozó varga 16 éves leányának a fia - de azért, mert Casanova utján akarják megróni a svájci újságok az ottani szállodások kapzsiságát. A történet mulatságos. Casanova ép elutazóban volt,- mikor egy vasárnapon a szállodás lánya betoppant hozzá és megkérte őt. hogy táncoljon vele. Mihelyt a lovag táncra perdült, az ajtóban föltűnt a szállodás. — Uram, önnek egy arany pénzbírságot kell fizetnie. — Miért? — kérdezte Casanova. — Mert ünnepnapon táncolt. — mondotta a szállodás s nyomban orrá alá dugta a rendeletét, A táncos item akart engedni, kijelentette. hogy a helység túrájához íölebbéz. Negyedóra múltán jelezték neki. hogy a biró a szomszédos szobában várja. Casanova, ki a bíróság pártatlanságanem rogyott. A fogoly tisztet anyaszült meztelenre vetkeztettek, vlla bőrét lemetszették, oly alakúra, mint az orosz vállrojt. szögeket vertek a vállába, melyek csillagjait jeleztek, késsel rajzolták ki hasán az öv és sáv helyét. Ezt az eljárást, amelyhez sokidő és nem kis »művészet szükséges, igy nevezik: egyenruhát adni a fogolynak. Gorkij Maxiin elmélkedését igy végzi: — Vájjon a fehérek kcgyctlcnebbek-e, vagy a vörösek? Talán egyformán kegyetlenek. mert a fehérek is, vörösek is oroszok. * Franciaország chili ijed ? Két német tudós nagy föitünést keltő tanulmányt olvasott föl a müncheni tudományos akadémián. Ažt fejtegették, mind a ketten, hogy Franciaország lassanként a tengerbe fog süivedni, a Földközi-tenger liabiai bontják majd cl késő évezredek múlva Franciaország egész területét. A ltir izgalomba hozta a németeket, de a francia tudósok mulattak raita. Charles Lallemant erről a tárgyról előadást tartott a párisi tudományos akadémián.- Srnidt tanár nr .—< mondotta — téved azt állítván, hogy Franciaország északi része minden évszázadban két vagy három inéiért sülyed a tenger felé. Én már kimutattam, hogy a tenger szintje Brekt-néi és Marseillcnél változatlanul ugyanaz s néni róhatom meg elegendőkén azt a Könnyelműséget, mellyel ilyen csalóka, hirhajhászó szenzációkat kürtőinek a világba azok, akik figyelmetlenül, alaptalanul tanulmányozzák a kérdést. Franciaország tehát még sem fog elsülyedni. * Casanova és a svájci szállodások. Ismét Casanova Jakabról, scingali kalandorról beszélnek. Nem ban reménykedett, clámnlt. mikor a széles paróka s a tóga alatt fölismerte magát a szállodást. — Én vagyok a bíró, — válaszolta a szállodás. ' Miután pedig megtartották a tárgyalást, a biró kijelentette, hogy most nemcsak az egy aranyat kell megfizetnie, hanem a perköltséget is. Erre a kalandor még mindig vitatkozott, hogy amennyiben a leány nem hívja öt táncolni, eszébe sincs, hogy megszegje a törvényt. — A leány is bűnös. — Helyes vetette oda a biró. Kijutásért öt is egy arany pénzbírságra Ítélem. Erre a szállodás kivett zsebéből 'egy aranyat s az asztalra tette. Casanova kacagva fizette meg a pénzbírságot. * Művész-papok. Az idei nagyhéten a francia újságok hosszú cikkekben foglalkoztak a papok egyházi beszédeivel, különösen a Notre Dame uj prédikátorával, kinek a Temps. — hugenotta hajlamai ellenére is — több hasábot szentelt. Az uj prédikátor, hogy ékesen szóló szavát jobban lehessen hallani, a megafonhoz folyamodott, melyet bevezettetett a templomba, a készülék vezetékét a pillérek mögé rejtette. Maga a mikrofon a szószék fölött állt. Ezekből a cikkekből tudjuk meg. hogy Sartsan atya fiatal korában egy szerclmiregény s egy meghiúsult házasság után lépett a papi pályára. Elődje, Jacinth Loyson, ki szintén a Notfe Daniéban prédikált rendkívül sikerrel, a második császárság idején megismerkedett egy idegen hölggyel, ki át akart térni. De az ismeretség oly mélyen hatott a prédikátorra, hogy megvált papi ruhájától s feleségül vette őt. A másik pap, kiről sokat beszélnek, hírhedt szintén kiváló egyházi szónok, l.oniü. Montremaite-i plébánosu volt a háború Angol iskola. Az angol iskoláról könyvet irt Mario Borsa. Sok érdekes adatot találunk benne. A hires angol »nyilvános iskolák« nem közölnek annyi tudományosságot, mint a mi ginmáziuinjaink, de hatalmas fölkészültséget adnak az életre, jellemet Hereinek tanulóikba. Ezért az angol diákok között a legnagyobb sértés, melyet egyik a másik szentibe mondhat, ez a szó: buziig. A botot sohasem használják, csak egyeseiben, mikor valaki hazudik.' maguk a diákok követelik, hogy a hazugot megpáicázzák. A hazugság szerintük minden bűn szülőanyja. Szigorúan büntetik, lenézik a csalást, apró ravaszkodást, a kis szélhámosságot, azokat, kik visszaélnek embertársaik jóhiszeműségével. A vizsgákon, melyek itt csak Írásbeliek, szinte sohasem történt meg az, hogy egy tanuló lemásolja a másik dolgozatát. vágy valamilyen csalafintasággal segítsen magán. Egyenesség, öszintérség, becsületesség a jelszó, mély a diákoknak vérükké válik. Nagy gondot fordítanak a vitákra .is, mért az életben szükséges, hogy gondolkodásunkat érvekkel is alá tudjuk támasztani,' nemcsak ököllel. Másrészt megkövetelik, hogy mások véleményét tiszteiéiben tartsák. Gyűlölik, gyomlálják az üres szólamokat, a virágos kifejezéseket. a görögtüzes frázisokat. Angliában ezt a szót: haza, sohasem írják ki. sohasem mondják ki, holott az angolnál alig van hazaíisabb nép. Rosszizlésünek tartják azt, ki szájára, vagy tollára veszi, A »zseniális« szót sem használják. Ha valamilyen tanulót meg akarnak dicsérni, azt mondják róla: — Ez — ember. Ez a legnagyobb dicséret A Félmillió frank egy könyvért. Egy filadeliiai könyvbarát árlejtésen félmillió' frankért vásárolt meg egy erkölcstörténcti munkát, melyet Moreau, a festő illusztrált. Mikor az árlejtésen az amerikai milliárdos kimondta ezt a tiszteletreméltó összeget a jelenlevő bibliofilek tapsolni kezdtek. De a sajtó közel sincs igy elragad-, iatva. — Hu igy folytatódik. — írják —- pár emberöltő után egyetlen műemlékünk sem marad kezeink között. Azt kérdezzük,hogy az amerikai kormány nem szándékozik-e liadiadósságaink fejében elvin-., ni a Louvrc összes kincseit is? Bizonyára akadna olyan képviselő, ki helyeselné a tervet. A francia múzeumok a háború után annyira elszegényedtek, hogy nem képesek uj anyaggal gyarapítani kincseiket. A '. könyv-gyűjtők azonban nem mind milliárdosok. Ezért a könyvkereskedők uj fogáshoz folyamodtak. Újra kiadják a ritka könyveket, ugyan azon a papíron, ugyan azzal a betűvel és nvomássai. mint az eredetiek. És rendkívül keletjük van. A bibliofilek rna már szinte többen vannak, mint az olvasók. Csak ritka könyvekre pályáznak, melyeket — ez a fö jó tulajdonságuk — el sem kell óivá sniok.
