Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-26 / 112. szám

2* oldai.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1925. április 26

akadályait. Nem hiszünk a kon* centrációban, hangsúlyozzuk azonban, hogy a mi uj politikánk lehetővé teszi n sokat szenvedett ország békéjét és további fejlődését.

— Nagybátyám — mondotta a továbbiakban Radios Pav'e — még mindig fogházban üi, ahol azonban igen szépen bánnak vele. hz ö pőrének sokkal inkább politikai, mint büntetőjogi jellege van. Abban az esetben, ha megegyezünk a tcdikó'isokka!, okkor Pribicsevicsék kiesnek a kormányból és teljesen elvesztik befolyásukat az ország sorsának irányítására.

Apró bűnügyek

Tárgyalások a bcesksreki törvényszéken

Becskor ékről jelentik: A becskereki törvényszék szombaton hirdette ki az ítéletet a csalással és okhathanwsitássa! vádolt Anovics Veljkr- tovarisevő" kereskedő ügyében, aki. mint megírtuk. két vajdasági gabonakereskedő cégnek- a Krisliaber és Schlesingcr-cég bccskereki fiókjának és a Turcuski és Zsivac cégnek gabonát adott el és az előbbitől tizenkilencezer dinár, az utóbbitól liarmincnyolcezer dinár előleget vett fel az eladott gabonára, melyet azonban nem szállított le. A bíróság Anovicsot okiratliamisjtásban mondta ki bűnösnek és ezért fiat hiénám fogházra. Ítélte. Anovics az Ítélet ellen feiebbezetfc.

■ff\ törvényszék szombaton ítélt Bibicz János huszonötéves szuboticai kereskedősegéd és társa. Kozma Ferenc huszonhároméves. ugyancsak -zitboticai illetőségű illés zárossegéd fölött. A két szuboticai fiatalember, mint annak idején megírtuk, a becskereki vonaton. Melence és Elemér között ellopott négyezer dinárt és egy arany nyakláncot üerbér Fiüöp bécsi kereskedelmi utazótól. A tárgyaláson Bibicz tagadta a vádat és azt, vallotta, hogy a rendőrségen kém-szeritették ki belőle a beismerő

mmBfmmantmamnBMMmmmttBaBmmmmmBm cse

vallomást. Ezzel szemben Kozma beismerte, hogy Bibicz-szel együtt ő követte eí a jonást. A tanúkihallgatás után a bíróság kihirdette az ítéletet: bűnösnek mondotta ki Kozmát Bibiczet és nyolc-nyolc hónapi napi fogházra Ítélte őket.

*

A törvényszék ugyancsak szombatom vonta felelősségre Frolics Nikola és Marinkov Veszelin melence! lakosokat, akik a vád szerint március 17-ikén Elemér községben betörtek Szukics Pál házába és onnan, ékszereket vittek el. A bíróság Proticsot. aki a betörés alkalmával revolvert fogott a bázbeliekre. hat hónapi börtönre, társát Marinkov Veszelint pedig 6 hónapi fogházra ítélte.

A szuboticai gazdák nem járulnak hozzá

a földadó felemeléséhez

Szükebb bizottság elé utalják a városi költségvetés tervezetét

Subotica város 1925. évi kölíségvetéstervezetében — mint már kczöltiik — tizenhárom millió deficit mutatkozik, négy millióval több, mint az elmúlt évben. A vár oki tanács heteken át folytatóit tanácskozások után úgy döntött, hogy a költségvetési egyensúly helyreállítása végett a pótadószázalék, emelése helyeit csupán a városi földadószázalékot fogja emelni, már csak azért is, mert a földtulajdonosok aránylag jóval kevesebb közterhet viselnek ingatlanaik után. mint a többi adófizetők. A városi tanács szabályrendelettervezetet dolgozott ki, amelyet a legutóbb megtartott közgyűlés elé akart terjeszteni, hogy mielőtt a költségvetés letárgyalására kerülne a sor, a közgyűlés jóváhagyását megszerezze. Azonban az egyes pártok íöldmivescsoportjaiban olyan hangulat nyilvánult meg, amelyből arra következtetett a tanács. hogy a földadószabály,rendeletről szóló javaslata nagy vihart fog előidézni a közgyűlésen. Ezért Gyorgyevics Dragoszláv főispán a közgyűlés előtti napon értekezletre fiivja össze a radikálíspárt tagjait.

Äz értekezleten a radikálispárt íöldmivescsoportja olyan erős .ellenállást fejtett, ki és olyan heves támadásban részesítette a tanácsot, hogy a javaslatot le kellett venni a közgyűlés napirendjéről. A költségvetési egyensúly helyreállításának problémája igy egyelőre megoldatlan maradt, minthogy a költség-i vetési tervezet letárgyalására most már addig, amiig a deficit eltüntetésére nem találnak más módot, nem hívhatnak össze közgyűlést.

A Bácstnegyei Napló munkatársa kérdést intézett Szuvajdcsics Sándor városi főszámvevőhöz, hogy a történtek után a tanács miképeu szándékozik eltüntetni a többmilliós deficitet. Szuvajdcsics főszárnvevő kijelentette, hogy a város még mindig nem adta fel eredeti tervét annál is kevésbé, mert az általános pótadószázalék felemeléséről szó sem lehel. A tanács úgy határozott, hogy a nyers költségvetést, valamint a földadószabályrendelet' tervezetét sokszorosítja és szétosztja a közgyűlési tagok között tanulmányozás céljából. Malagurszki Albe polgármester visszatérése után a képviselőtestületi tagok kebeléből egy szükebbkörü bizottságot alakítanak, amely a tanáccsal együtt letárgyalja a költségvetési tervezetet. A tanács reméli, hogy a közgyűlési tagok a tervezet alapos áttanulmányozása után belátják, hogy a deficit etiiníeíésére a földadószázalék emelése a legmegfelelőbb és legigazságosabb mód. Ha a tanács terve ezek után is visszautasításra talál, akkor a város a legsúlyosabb gazdasági helyzetbe kerül és az adófizető polgárokra olyan nagy megterhelés hárul, ami, tekintettel a mai nehéz gazdasági viszonyokra, igen súlyos következményeket vonhat maga után.

Temeriu nagy fia

Reismann zongoragyáros gyilkosa Bácskában járt

Néhány nap előtt bejárta a. lapokat a iiir, hpgy Kovács Gusztáv bonyhádi nagy traf Ikos, akinek nevét * a tehérierror botrány-krónikáiban azzal tette jelentőssé, hogy ö gyilkolta meg Reis* mann zongoragyárost, rejtélyes körülmények közt eltűnt. Kovács Gusztáv, mint megírtuk, levelet irt budapesti ügyvédjének, amelyben közölte, hogy megismerkedett egy gazdag törökkel s üzleti ügyekben hirtelen Törökországba kell utaznia. Minthogy Kovács nagyösszeg ü pénzt vitt magával Budapestre, s a levelet családja gyanúsnak találta, nagy aparátussal megindították a nyomozást, mert az volt a látszat, hogy a zongoragyáros eltüntető) ét tőrbe csalták és saját szabadalmazott módszere szerint eltüntették.

Mint most kiderül. Kovácsnak nincs semmi baja, rendes útlevéllel utazik, ju-. gcszláv vízumot is kapott, s meglátó-; gáttá a bácskai Temerinben lakó család-: iát. Mint előkelő, gazdag ur érkezett Tcmeriube,' autón jött, s két napot töltött a szülővárosában. A temerinlck és különösen Kovács Gusztáv családja rendkívül vegyes érzelmekkel fogadták a falu »nagy fiá«-nak két napos vizitjét. Kor ács Gusztáv Temerinben azt mesélte, hogy pápai kitüntetést kapott, ő vezeti a magyar zarándokokat Rómába. Szólt törökországi utazásáról is, azonban egyeseknek azt mondta,. hogy lovakat vesz ott a magyar kormány részére, másoknak pedig, hogy birtokot vásárol. Két napon át volt a bámulattárgya Temerinben Kovács Gusztáv, aztán előkelőén felült autójára s elhagyta a falut.

Kovács Gusztáv apja, Kovács János, bedsületes szürszabó Temerinben, az egyik fivére állami tanító Csurogom a, másik gabonakereskedő ugyanott. A Kovács-famíliának meglehetős kellemetlen volt a látogatás, mert a falusi szokás szerint — mindenféle kombinációkat fűztek Kovács Gusztáv kétnapos otttartózkodásához, s az illusztris vendéget nem‘ nagyon marasztalták Temerinbeu.

Az utánzó

Iria: Sxomory Dezső

Ezek régi, kegyes barátok voltak a kajiszti hegyekben az Urnák 333-ik esztendejében. Elszórtan éltek itten egy sziklatömb'körül, mert klastromuk még nem1 volt s úgy vonultak meg alkonyaikor a kőfalak réseiben, odúiban, kis szögleteiben s hasadékaiban, hogy szinte befoltozták a lyukakat s betömték az egész hegyet élő testükkel daróc-csuhásan. a. csillagok-alatt. Mindenfelé vad ánlzs- és galagonya-bokrok virágoztak és távolabb a lejtőkön, a dús szőlők indáiról aratíyíevelek lebegtek az őszben.

Mindezen sok szép látványok előtt, átszürödvén a lelkeken a hegyek csendjével s az erdők zengésével, a karszti barátok oly derűs atyafikká váltak, hogy aligha volt párjuk lietedhét országban. Hivságok nélkül lévén, nem so-, kát szorgoskodtak, hangyamódjára nem futkostak, nem gyűjtöttek, inkább csak ültek vagy hevertek kissé Szuíykosan a napon s szinte egyformán mosolyogtak, mint akik egyformán ‘ boldogok, mert egyformán nem tudnak semmit. Csak a legidősebb szakállas szent, jó Julián volt tudós és világot járt finom ember köztük, ha nem is oly magasztos és ienkölt, mint névrokona, vendéglátó szent Juliánus, aki ágyában leírásokat látott. De bejárván ifjúságában Jezrae! sikjait, a sok szent városokat Galileában, de sőt Babylont is Chaldaéá* ban s a szinai hegységet Palmyra táján, nagy hire elszállt messze világgá s mindenütt ismerték és tisztelték a tenger mentén, Brudisiumtól Dyrrachiumáig!

S akkor egy nap, husvét táján, egy

bus fiatalember jött át hozzá a Száván, a.-dobrai halmok felől, egyenest Pannóniából. Fáradtan a nagy úttól, a kőfalak mentén vonszolta magát a hegy oldalában s elérkezvén jó Julián kölakosztályához, csöndesen megállóit a jázminbokros küszöbön, mert belülről hangokat hallott. Félénkén és alázattal akkor, kopogott a falon a vándorbotjával. Es várt, nézett s a saruit kötö2gette vérző lábain, a porban. De Julián már feltűnt s amint kilépett a küszöbön, hosszú szakállát lágyan megemelte a kezefején, hogy a bokrokba ne akadjon.

— Éppen a Mesiás volt nálam, — mondta ravaszul az idegenhez fordulva, hogy rögtön elbűvölje, amint megsejtette benne a zarándokot. — így husvét táján el szokott jönni egy kis beszélgetésre, amilyen’ arany szive van! — tette hozzá egyszerűen, a szakállát megeresztve.

De a fiatalember meg se lepődött. Mámoros hitében lehajtotta a fejét, amelyen dús göndör haját falevelek megkoszorúzták, nagy útjában, az érdőkön át.

— Oh uram. — mondta rajongással, — tehát minden igaz, nagy szent híredből a világban! Fogadj meg engem, könyörgök, fiadnak itten, hogy szegény szivemet megvilágositsad. Tauits meg kegyelmesen, hogy a Megváltó példáját kövessem, hogy: mind béketüréssel, buzgón utánozzam, mind feltámadásban részt venni magámat javítsam. S hogy mind végül én is, miképen te, mégláthassam egy nap!

— Miképpen én! Miképpen én! —mondta Julián, — ez nem olyan egyszerű! Miképpen én! — ismételte majdnem bosszúsan már. — Én meglehetősen so-, ká vártam e legmagasabb kegyre, nézd,

micsoda szakállára van!

S majdnem megbotlott e szakállábán, amint a földnek eregette.

De véres saruiban, vándorbotjának dőlve, az ifjú kesrvesen sirt.

—- No jól van, eredj, — mondta Julián, — keress hajlékot magadnak a sziklában. Mert mi így lakunk itt mindanynyian. Aztán csak vájd ki a tiz körmöddel. hogy beleférj kényelmesen.

Elindult a véres lábával boldogan s úgy ásta be magát, holtrafáradtan, mint egy ázsiai satrapa hült tetemét ha temette. volna,1 a bazaltkő falakba. S azontúl zokogva, kínlódva és sanyargatva magát, hő imák, fohászok Ss extázisok után, elkuszott estéukint jó Julián odrához, ahonnan lágyan az Ur szava kihangzott.’

— Még nem vagyok méltó, hogy meglássam? — szólott be ájtatosan.

— Még nem! —, volt a válasz.

S ez igy volt néhány napon át, husvét hetében, a gyászvecsernyék idejéig, mikor mind összegyűltek, korán reggel, még vak sötétben a derűs barátok mély szomorúságban egy kopár kőhaimaz elölt, ami a szent szenvedések emlékében, disz nélkül, való oltáruk volt. Az imádságuk sem úgy kezdődött: »Uram nyisd meg ajkaimat, hogy dicséretedet hangozzam«, a Gloria Patri csengett, csak bus énekek és lámentációk .szálltak a hajnalban, az oltár mécsei körül, melyeket Julián, minden zsoltár után; egyenkint eloltogatott, miközben fönn az égen is kialudtak a csillagok. Az' öltar csúcsán, a háromszögű kövön; már csak egy utolsó mécs égett, de ez is eltűnt végül az oltár mögött. És e jelképes homályban jó Julián rebegte: I

— Világ világossága, Urunk Jézus, szenvedés idején tanítványaitól elhagyatott! Kereszthalálával sötétség terült el a földön!

S mint sírtak ekkor a derűs barátok, mind leborultak vezeklő zsoltárok hangjával s az oltár mögül Julián visszahozta" a mécset, a követ megzörgetve.

— A föld megrendült, a sziklák megrepedeztek! V-r kiáltotta s amikor a reggelben. hirtelen, az' egész Karszt lágyult, hegyek, erdők, szőlők mind lágyultak,

i amint egy skarlát nap. legsziizibb kezdetében, tüzfátylait aggatta fel az égen.

Bánatosan a barátok .visszatértek üregeikbe. Csak a bus fiatal maradt a földön s az arcát tördelte a köveken, a fényben.

— Még nem vagyok méltó? — kérdezte.

— Még nem, — felelte Julián és ment.

S akkor, végül, nagypéntek napján,

mikor jó Julián jelképesen, csak félkézzel emelte a szent ostyát s a feszületről is leszedte a fátyolt, egyszerre csak az erdő széléről, mint a szarvasbőgés, egy rettenetes kiáltás hangzott. Mind szaladtak a derűs barátok fejcsóválva a hang irányában s jó Julián is utánuk, ahogy csak tudott a szakámtól.

Egy keresztfán, a tárt karjával kétségbeesetten, a bus fiatal függött, arccal fordultán a keresztnek, amint nyílván csak igy tudta odakötözni magát. De rögtön a barátok leoldották, gyorsan.;

— Nem vagyok méltó? — kérdezte zokogva, afriint aláhullott.

— Néni! — felelte Julián. — Nem a fát kel! imádni, hanem azt, aki meghalt rajta, — folytatta szokatlanul szigorúan.

Š otthagyta feltámadásig,