Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-24 / 110. szám
50. oläaL 8ACSMEOYEI NÄPLO 1925. áprafe 24. AZ ISMÉTLŐ (KIS REGENY) Irta • jRadó Imre (2) — Ebből Deák Teriire pipázott. Sn sem pipázom, de gyűjtöm as előkelő pipákat..! Szijj belőle Franek!... Tetszik neked ez-a pipa?... Neked adom.. Franek uere gyújtott rá . . Bután nézett a levegőbe . . . — Látom, hegy fárad1 '-azy, drága barátom,' gyere ... — és elvitte pihenai. — Látod ezt zz agyat?... Ebben II. József császár áfadt . . piheni le öregem . . . Franek egyedi; maradt a homályos szobában!.. Se ekkor felszabadult a lepyügőző- erő aló? és megtudta, hogy a dolgok nincsenek rendben, mert nem ül a cimirodában, varázsló házába került. Nem igaz! Nem igaz! 0 Rém Sajóviz (Jedalja, a gonosz szellem ó!_. Etel ámen! Az ajtóhoz rohant de hiába próbálta, sem tudta kinyitni. »Bezárt!« Bezárt!« kiáltotta szegény, .pedig nem volt igaza, az ajtó csigán inteti:. Tehetetlenül omlott Is IL József ágyára és rettegve gondolt Jövendőiére. Milyen boldog veit ő tegnapig . . . 0, csak újra benn ülhetne a cirair ódában... Mennyivel különb a munkaközben délebédre elköltött szafaládé... Egyszerre éhséget érez. Vágyakszik, eseng a szakaiadé, a pékkenyér után ... »Ebes vagyok!,.. A gazdag lakoma álom volt. ’linden álom veit...« Mély, á-omtaían alvásba zuhant. kopogtak... Felriadt. — .kiáltott az uiabb kopö-Esío hatkp Ki sásra. — Az inas.. Nagyságos úr szolgálatára vagyok rendelve, Franek felfiit az ágyban és maga elé «totyogta: — ügy?... +z inas,., Felébredtem, begy tovább álmodjam. — Kínosan, görcsösen nevetett: .—'Jöjjön be! . AZ inas belépett. • — Hogy' hívják magát? mit akar? — Simon a nevemA nagyságos cr kéreti, öltözzék frakkba, este színházba .megyünk. A frakkot mmgyárt behozom. . —. Hagyja a frakkot!... A nagyságos wral szeretnék beszélni.............. Az inas elment. Franek az ágyon kuporogva várta a házigazdát. Sajóviz belépett. —• Mit kívánsz, drága barátom? — Csak egyeí. Engedjen uram az írtamra. Félek öntől, a házától. Engedjen szabadon. Ne tegye, tönkre az exisztenciámat... Oly boldog vólnék, ha e házon kívül lennék... Miért tart itt? — Franek! Megint nem hiszed el, hogy én a te Sajóviz Qedaliátl vagyok. ’ — Nem. — Várj, bebizonyítom. Eltávozott és hamarosan egy csomó okmánnyal (árt vissza. — Ez iratok közt van egy, mely döntően bizonyít.... Várj csak... — és kcr lesgflni kezdett .az írások közölt. — Üsd ez... ez nem az amit keresek, de érdekes: :t mandátumom... Országgyfl; Jtei képviselő vagyok... ' Vettem egy az ezer svájci frankról pedig még beszélni fogunk. Nío&i siess, öltözz, színházba megyünk. A piros autóval mentek a színházba. Az első felvonás után a kulisszák mögé mentek. Sajóviz bemutatta barátját gyönyörű színésznőknek, akik kedvesen mosoly ogtak rá, idegen Lakkos uraknak, akik mingyárt íegeződtek vele. Színház titán fényes klubban vacsoráztak. Pezsgőt ittak, a cigány muzsikált, a színésznők illatosak, melegek, közvetlenek voltak. Hazamenet megkérdezte Saióviz Praneket: — Nem szeretné! egy-egy órát valamelyik kedves nőnél eltölteni? Franek szeme ragyogott a pezsgőtől, mégis tudott pipogyán hazudni: — Hova gondolsz?... az én koromban ... Másnap főfájássá.! ébredt. Sokáig hevert az ágyban és fájós fejét kínozta: hogy vihette ily sokra Sajóviz?... Đe ő még nem is tudta, hogy milyen magasra vitte a volt társa. Délben azonban megint többet tudott, mert ismét autóra ültek és egy hatemeletes ház előtt szálltak le. Az első emeleten, párnázott ajtón át, egy nagy terembe léptek be. Ott trónszerü emelvényen nagy íróasztal állt, Sajóviz leült az íróasztal elé, Franek egy íotöjben bűit meg. Az ajtó; egyre nyílott,1 zsakettos urak írásokkal járultak Sajóviz eié, aki azokat halk beszélgetések közt aláírta^. Aztán telefonon beszélgetett és ilyeneket mondott: »tíz mffliárd.., száz milliárd,., csókolom a niéltóságos asszony kezét... csókolom a kegyelmes asszony kezét...« Egy' óra múlva megint beülték áz autóba... Akkoi Franek az ablakon át felnézett a hatemeletes házra, és a homlokezer, ttú a szerrMásünkeí és araak záradékát, mely ‘szerint tartozol nekem ezer békebeli korona vak Erre az Írásra nincs többé szükség. Tégy vele arait akarsz. De Franek nem nytít az írás után. — Nem ke3?... Azt tehetek vele, amit akarok? — Afwap áz írásit*! csak engem kötelező dolog van... — ügy? — kérdezte átható tekfetettei Sajóviz. — Es a szerződés nálad levő példányával mi van? — Egy este azzal gyújtottam be. —■ Akkor égjen el ez is! (Folyt kövj A gazdaságpolitika elhanyagolt ága A folyóvizek kulturjelentősége Irta: Goods László hajóskapitány A vizek, kööaösej. pedig a folyóvizek folyása i~itntfc foiy íatte útját Ezeknek az emberiség történetében ősidők óta nagy és fontos szerepet játszottak. A legrégibb és & legprimitívebb társadalmak, a törzsek s az ősi családok létezésének nyomai1: jegicfcbnyire folyófcesernJéSvyekjíek számos bizűcyttékái nyújtották a folyókmenti különféle leietek. Á törten eimi időkben már- tudjak featárasattan, hogy a vizetek további lementén találták. Az ősi' települések a íentőségét is felismerték esnbsresk. legtöbb helyest összefüggésben voltak a vízrajzi viszonyokkal s a különféle kultúrák. haladásának útját is legtöbbayire a folyóvizek jelölik. lZ ősember megjelenését az egytö földrészeken és földterületeken megdőlte az ősi fauna, ezt pedig az Ősi flóra. Mindenütt először a növények, azután az állatok iclctttek meg s csak hannadsorbaa az emberek. Ez ősi fiolának és faunának legrégibb emlékeit is leginkább folyóvizek mentén lelték ÖsáDatcsotttofcat isi csalóiéin, az összes folyók mentén találtak, ami azt bizonyítja, hogy a különféle ösállatok, akár a vastagbőrü kérődzők, akár. a húsevő ragadozók, akár mások, mind leginkább viztájakon tartózkodtak és vizek mentén vándorol Uk. és terjedtek tovább. Ezt különben természetesnek találhatjuk, minthogy élőlény, serit! uövécy, sem 'állat, sem pedig ember viz nélkül sohasem tudott, édai. A víz ugyanis nemcsak mint a test elvesztett nedvességének szükséges pótlása fontos, hanem, zaton elolvasta a felírást: Hatalombank mert a partjain húzódó dusabb növénymandátumot .. A kuriózum kedvéért el lenzékit... Nem is kerül sokba. Még egyszer sem voltam benn a Parlament- F-g husi év előtti irigyre nritat vissza.. részvénytársaság. # Franek tnár egy hete vendégeskedik. Mindennap uj meg uj nagyszerű adatot ind meg Sajővizről. Gazdagság, tekin-' tély, tiszteiét veszi körül ezt az embert Hogy lehet ez? — töpreng Franek esténként, e!alvás előtt. De a.kérdésen Sose jut túl, éjfélkor kerül ágyba, nagyon fáradt, hamar elalszik. . Ma ebédutáu Sajóviz egy csomagot bont ki. Két »ismétlő egérfogó* kerül elő. Egészen olyanok, mint amilyennel valaha szerencsét próbáltak. A különbség csak az, hogy ezek az egérfogók aranyból vannak. — Kedves Franek, a múlt emlékére csináltattam. Egyikbe beíevésettem a te aláírásod... ugy-e megengeded. - hogy megtartsam: a másikba az én aláírásomat vésettem ... légy1 kegyes, for gsdd el. Franek az elmúlt napokban hozzászokott , hogy mindent, szó nélkül, tudomásul vegyen, mégis, hogy a hajdani álmok nemes fémből mivelt mpdeljét látta, nem tudott egyszerű feibóliniással napirendre térni az ajándékozási ügyleten. Kezébe vette az egérfogót, nézegette, rezignáltat» mosolygott, — Mi felett gondolkozol kedves Franek? • ■ - Hágj* én? . . . A gazdag vőlegény jut eszembe, ató mind a két 'jegy-gyúrrtaga vásárolja meg.. .Ámbár e dobén. C-sak; azért vettem, hogy tegyen ez is . Állá! meg van. Látod ez az . . . A mi szerződésünk, az' egéifogók gyártása ügyében. Ügy-*, -c? a te aláírásod? Fz meg az enyém. Akarod, hogy tnégegyszer ideírjam a nevem? Látni fogod, hogy a két aláírás azonos. c- Nem keik Megint elhiszem, hogy te vagy Sajóviz Gedalja . . . De mondd, rr.it akarsz tőlem? . . . látom, hogy nagyon gazdag ember vagy, száz embernek is sok volna. Úgy érzem, hogy az ezer korosa megadását sem kívánodTM De akkor mit akarsz tőlem? —Egy hónapig vendégem teszel. Arról És arra is gondolok, hegy velem akartad megalápitárJ a szerencsédet No ugyan, velem alaposan felsültél. — Kicseréljük végre ajándékainkat?-- kérdezte mosolyogva Sajóviz, de mosolya nem törölte le teljesen n homlokára gyűlt ráncokat. — Köszönöm, elfogadom — rebegte Franek és újból kezébe vette az egérfogót Ekkor Sajóviz elővette a régi szerződést és azt Franek felé nyújtva Így szólt: — Az aláírásunkkal citáló tt és kölcsönösen kicserélt egérfogók helyettesítik részük p«llg a UuitáhK« került s annak zet és a benne s mentén található sokféle hal s egyéb állat könnyen megszerezhető táplálékot biztosítottak az ősembernek. Természetes tehát, hogy minden életireeip. y i! v án iá ás a vizek közelségét kereste fel minctenkoron s az ősember sem járhatott irtás nyomon, mint az ösáJlaiok. Bizqnjyitékai ennek a nagyszáma praehisiarikus leletek is, melyeket a különféle vizek mentén találtak. A iegtötnesesebb kő, csont, réz, bronz és aranyleletek, az ősember különböző korszakainak ez ettiékei legnagyobbrészt szintén a vizek mentért fordultak elő. Az ősi temetők, az úgynevezett pogányvárak, tehát az őstörténeti ember állandó íclepcdeítsegének bizonyítékai is, csekély kivétellel legnagyobb részben vagy a mai, vagy az egykori folyóvizek és patakok közelében találhatók!. Azok az ezrykmuenő leletek, melyek a különféle őcknrszakból, továbbá a római meg a népvándorlási Időkből s a későbbi állami életek első századaiból napvilágra jutottak, fényes bizonyítékai árinak, hogy a told ős-, ó- és középkori, lakosságának művelődése a folyóvölgyekben keletkezett és.fejlődött. A népvándorlások ide)ében Js a vizek vezették a költözködő népiajokat. A tudomány mcgállapitásai szerint az Ázsiából kiindult tnuakzaéii, népvándorlás különböző időtejajcokban nyugatra és északnyugatra, tért A nyugat felé haladók Észak-Afrikán át jutottak a pyrenäi iÄsa*etre.s csínba a mai Spanyolország folyói mcirtér. a Pyrealusok felé s. ott a hegységen áthágtak, honnan a Garonne. a Loire és a Szajna folyók észak-nyugatnak, a Rhone pedig dél felé vezették őket. A Rajna pedig keleti ás délkeleti irániban. - A Kis-Azsián és a Kaukázuson, valamint az Ural-Altájon keresztül vándorló népok pedig az orosz folyók, a Prüf, a Dniester, Dnieper és Volga mentén haladtak északnyugatnak s betelepedtek a Bnlti-íenger és a Skandináv félsziget lakatlan vidékeire. Más Elsősorban nyilvánul űz meg azokban •íx intézkedésekben, melyekkel a vizeket védelmi berendezkedésekre, nemzetköza és közigazgatási boosziások, sót maganbL’-tokodc elhatárolására is alkalmazták. Szóval, a vizeknek határjeloló és védő szerepet adtak. Bzt már a vizek stratégiai értéke felismerésének mondhatjuk. Ezekután kövedtezett annak fcíisrraerése, hogy a vizek, mint közlekedési utak kedvezően és eáőoyösea használhatók. S ennek a dolognak van a vizeknél a legnagyobb és legfontosabb kulturjélentősége. Ez a felismerés késztette az embereket a yizijármüvek építésére a kezdetleges tutajtól egészes a modern gőz- és motocbajókig. S ezzel azután el is érkeztünk ahhoz a dologhoz, amelyik,, múlt mondottam, adja á .'ízei: Legfontosabb kultur j éten tőségéi A köjáekedés, a kereskedelem, ilJetv'e forgalom lebonyolitásai, ezáltal „ a különféle uépek érintkezésánek raegkónnyltése s ezzel a különböző kultúrák terjesztése V azok kölcsönös egy másrahatásának fejlesztő befolyása. Ezt felismerni, kellőképpen értékelni és megfelelően kihasználni fontos gazdasági és krdturíeiadat, melynek helyes íelje,sitéséfcő! a népeknek ielentéJtenj* kulturális és anyagi előnye származik. Bizonyító példának hozhattuk itt e!ö Németországot, melynek területét számos kisebb-nagyobb folyó hálózza be s altul felette okosán, kellőképp csatornázva és szabályozva a legkisebb folyóvizét is beállították a hajózás, a kereskedelem, ipar, közlekedés s így az emberi művelődés szolgálatába. A német nép iparának óriási fellendülései igen nagy mértékben a folyóvizeknek s azok ügyes kihasználásának köszönheti. A szabályozáson és csatornázáson félül minden folyó mentén számos modernül berendezett kereskedelmi és ipari kikötőt, építettek. Ezzel előmozdították az iparvállalatok fejlődését, megkönnyítették uj vállalatok létesítését, minthogy hozzáférhetővé tették azoknak az olcsó vizi szállítást és a gyors forgalom lebonyolítást. Ennek következményeként ott. hol még,50—100 év előtt is elhagyatott nádasok, vagy jtt-ott szétszórt jelentéktelen kis falvak voltak, ina népes, virágzó városok varrnak, hatalmas ipartelepekkel, nagyszámú szorgalmas, lakossággal és egyre fejlődő értékes kultúrával Mindé sok gyönyörű kultúra tanúsítja a vizek s azok okos felhasználásának kulturális jelentőségét. E helyeken a pusztaság helyett élet, a vadon helyén emberi jólét és kultúra keletkezett, mely mind tovább halad és fejlődik s e folyók segítségével elterjed messze másfelé is, hogy tanúsítsa mindenütt, hogy íjz ókori s még ősibb emberek nem hiába tisztelték a vizeket, mert hiszen, ha azokat szeretjük, meg becsüljük és habjainak susogását megértve kellőképpen kuítlváljuk, akkor a viz nekünk fielet, jólétet és kultúrát biztosit. _> Tiszteljük és kultiváljuk tehát mi Is országunk vizeit, biztosítsuk és fejleszszük azoknak értékét okos politikával, hogy forgalmuknak emelésével előmozdíthassuk népeink jólétét és további kulturális fejlődését
