Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-23 / 109. szám

4. oiaal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. április 23. CIRKUSZ • II Az előzékenység netovábbja A lord hátradőlt a kényelmes bőr­fotelben és igy szólt barátaihoz, akik feszült figyelemmel lesték szavait: Nem tudom, észrevettétek-e már, hogy' manapság minden tehetségtelen elbeszélő azzal kezdi történetét, hogy a lord hátradőlt a kényelmes bőrfotel­ben és igy szólt barátaihoz, akik feszült figyelemmel lesték szavait? — Hogyne, — válaszolta a száz.husz centiméter magas nagyherceg — de úgy vélem, ehhez teljes joguk van. — Majd te nem adsz nekik igazat, — csóválta fejét a lord — hiszen rólad már a Morning Post is megírta kikül­dött liaparandai tudósítója jelentése alapján, hogy olyan puha szived van, hogy még egy masz.iilctctt novellistá­nak sem tudnál véteni. • tsuzmik, a billiárd-világbajnok, bólin­tott. — Valóban, — mondotta — vélemé­nyem szerint a nagyherceg a világ leg­­elő'zékenyebb embere. — Apropóncm előzékenység, — vá­gott közbe a klub diszelnüke, a szám­űzött gorgouzolai csodarabbi — tudok egy nagyszerű történetet az előzékeny­ség netovábbjáról. —■ Én is, — jelentkezett a bilüárd­­matador. — Én is, — mondta a lord. — Sőt, ha megengeditek, én is, — szólt a nagyherceg szerényen. A lord erre leoldotta nadrágsziját és megkötötte vele a fogadást arra, hogy melyikük fog az emberi társadalomban, sajnos, mindinkább kiveszőiéiben levő előzékenységnek legföletnelöbb és leg­­tticglepőbb példájáról beszámolni. — Éngcm illet a szó, — jelentette ki azután előzékenyen. Dohányosok, ha éjjel találkoznak — A lord elbeszélése — Harminc évvel ezelőtt, — fogott bele történetébe — amikor még kezdő lord voltam, egy bűbájos nyári éjsza­kán a londoni Hydc-parkban sétálgat­tam. Éjiéi tájban rágyújtottam egy ci­garettára . . . illetőleg csak rágyújtot­tam volna ha lett volna gyufám. A ci­garetta szotnoruan és határozott undor­ral lógott szájam szögletében és én el­indultam keresni valakit, akitől tüzet kérjek. Sehol egy teremtett lélek. Át­vágtam a Concordia-téren, befordultam a Bowie-streetre, azután jobbra menteni és végül dühbe jöttem. Rettenetesen hiányzott a dohányzás ... és sehol senki. Elkeseredve fordultam vissza, aniikor csaknem beléiníitközött egy töm­zsi, esernyős emberke,, aki ugyancsak szedte lábait, hegy utolérje az utolsó villamost, a tizenkótórást, mely a tér másik oldalán lévő végállomásról indult. Rohant a kis gnóm és közben vidáman szortyogott szájában kurta fapipája. Éz az én emberem, gondoltam egészen fel­villanyozva és minden habozás nélkül az igazi dohányos természetes önzésé­vel, már meg is állítottam: »Kérek egy kis tüzet!« ... Remélem, kapott röptében egy po­font? —• kérdezte Csuzmik. — Nem, — mosolygott a lord — ez épp a szép a dologban. Az illető bána­tos pillantást vetett a kocsira, amely az orra előtt robogott eJ, azután kiverte a hamut pipájából és odanyujtotta nekem, hogy gyújtsak rá. A nagylelkű szerelmes — A billiárd-világbajnok elbeszélése — Valóban szép történet volt, — vet­te át a szót a billiárd-világbajnok — de lén talán még különb példáját tudom az előzékenységnek. Húsz évvel ezelőtt taerelmes voltam egy feltűnően bűbájos missbe, akit kevéssel azelőtt jegyzett el egy őrnagy'. A miss ennek ellenére vi­­szontszeretto vőlegényét, ami engem természetesen kimondhatatlanul boldog­talanná tett. Éjszakákon keresztül nem aludtam, agyon akartam lőni magam, sőt a legegyszerűbb keresztduplákat is elhibáztam bánatomban. Láttam, hogy ez tovább igy nem mehet. Hosszas töp: rengés után elhatároztam, beszélek a vőlegénnyel, rábírom arra, hogy lépjen vissza: és engedje át nekem a miss ke­zét. — No és átengedte? — kérdezte cso­dálkozva és hitetlenül a nagyherceg. — Uraim. — mondotta emelt hangon az elbeszélő — ez az őrnagy volt a vi­lág legelőzékenyebb, lCgnagylelkübb, legáldozatrakészobb embere. Nem en­cdte út . . . Öngyilkosság előtt — A nagyherceg elbeszélése — — Ez mind igen csinos, — mondta a agyherceg .... do a következő történő­ét hallgassátok meg. Tíz évvel ezelőtt egyszerű, de Ízléses inkognitómban tazgattam a legsötétebb Spanyolország­ban. Egyizben rnásodmagammal ültem egy elsőosztályu fülkében, amikor uti­­társam váratlanul revolvert vett elő és a fegyver csövét homlokához illesztet­te. Ijedten ugrottáin fel helyemről, mire ő zavart inosoliy'al igy szólt: »Bocsá­nat, erre nem is gondoltam, uraságod esetleg nem szereti a füstöt.« Letet­te a fegyvert, kinyitotta a kupé ablakát és szó nélkül főbelőtte magát. Utolsó mozdulatával kihajította a füstölgő re­volvert az ablakon. Befejezetlen történet — Az elnök elbeszélése — — Elbeszélése könnyet csalt széniem­be, — jegyezte meg a száműzött, aki uem tudott négy szót úgy elmondani, hogy- a »csalt« ne lett volna közöttük — de az előzékenység netovábbja még­is- csak az volt, amikor... Különben gyerünk szépen sorjába, töviről-hegyi­re, szegről-végre. Hát az úgy esett, hogy amikor cl akartam utazni Nica­raguáira; és a gorgonzolai városházán mindössze hat hónapig tartó szaladgá­lás után kiállították az útlevelemet . . . A lord felállt a kényelmes bőrfotelból. — ősz ember, maga megint hazudik, — szólt rá a számüzöttre hidegen. — Nem tud erről leszokni, — tette hozzá a billiárd-bajnok undorral. — Velünk akarja ezt elhitetni? — mondta a nagyherceg kedvesen, — de azért megnyerte a versenyt. Hat hónap alatt egy útlevél, ez igazán az előzé-i kenység netovábbja. Azután szótöbbséggel kigolyózták az elnököt dió Nagyarányú mozgalom indul a szuboticai jogi fakultás áthelyezése ellen A fakultás tanári karának határozata — Nyilvános értekezlet és tiltakozó közgyűlés — A vajdasági gimnáziumok igazgatói is részt vesznek a szuboticai tiltakozó gyűlésen A szuboticai jogi fakultás Szarajevó­ba való áthelyezésének terve komollyá vált. Az áthelyezés valódi oka, — a mint azt jólértesült helyről megtudtuk, — az, hogy a kormány kárpótolni akar­ja Szarajevót azért, mert Szarajevó megszűnt kormányzósági székhely len­ni. A főiskola áthelyezése ügyében átirat érkezett a szuboticai jogi fakultáshoz Gavrilovics Bogdán, a beogradi egye­tem prorektorától, aki titkára az egye­temi törvény kidolgozásával megbízott bizottságnak. Az átiratban (Javrilovies Prorektor arra kéri Atyimovics Miodrág dr. dékánt, hogy közölje a szuboticai jogi fakultás tanári karának álláspontját a fakultás áthelyezésének kérdésében, mert a tanári Kar véleményét a tör­vényjavaslat indokolásához akarják csa­tolni és a közoktatásügyi miniszter elé akarják terjeszteni. A prorcktor átiratának megérkezése után a jogi fakultás tanári kara konfe renciát tartott, amelyen megállapodtak az átiratra adandó válasz szövegében. Értesülésünk szerint- a tanári kar vá­laszában kijelenti, hogy a fakultás át­helyezésének kórdésébeh nem kíván nyilatkozatot tenni, mert a tanári kar nem tartja opportunusnak ebben a kér­désben a nyilatkozattételt. Ha a tanári kar az áthelyezés mellett nyilatkoznék és a főiskola tovább is Szuboticán ma­radna, akkor Szubotlca város nehezte­lését hívná ki. ha viszont Szuboíica mellett foglalna állást és a főiskolát mégis Szarajevóba helyeznék, akkor Szarajevó város érzékenységét sérte­nék meg. Ezután közli a tanári kar válaszá ban, hogy a főiskola áthelyezése ese­tében a fakultás három rendes tanára, Atyimovics Miodrag, Markovics Cseda és Ivies Ale'xa dr. rendelkezési állo­mányba való helyezésüket kérnék. A város tiltakozása A Bácsmegyei Napló megírta, hogy Gyorgyevics Dragoszláv főispán április 24-re, péntek délelőtt 11 órára rendkí­vüli közgyűlést hivott össze tiltakozni a ] fakultás áthelyezésének terve ellen. A közgyűlést megelőzően, pénteken dél előtt 10 órára értekezletet hivott össze főispán, hogy ezzel alkalmat nyújtson város társadalma minden rétegének, hogy állást foglaljon Szubotlca egyet­len főiskolájának áthelyezése ellem Mint értesülünk, erre az értekezletre Szuboticára érkezik a Srpska Matlca elnöke Vrhovac Radivoj és titkára, Ma­­letin Markó dr. Szuboticára jönnek to­vábbá a vajdasági gimnáziumok1 igaz­gatói. A nyilváníts értekezlet — ame­lyet a közgyűlési teremben fognak megtartani, — 11 órakor átalakul a tör­vényhatósági bizottság rendkívüli köz­gyűlésévé. A közgyűlés elé határozati javaslatot inak terjeszteni, amelyben fel fogják sorakoztatni azokat az érveket, ame­lyek a főiskolának Szubotica városban való meghagyása mellett szólnak. A fő­iskolát 1920. évijén nyitották mög és azóta 260 hallgató végezte el az isko­lát. A szuboticai fakultásnak országszcite kitűnő hire van és az innen kikerülő jogászok képzettségét íelülhelyezik a beogradi jogi fakultást végzett hallgató­kénál. Nincs rá példa, hogy egy város­tól minden különösebb ok nélkül elvet­tek volna egy ott kifogástalanul működő főiskolát. A Vajdaságnak, — amely az egész ország adóterhének a felét viseli, — egyetlen főiskolája van és ezt is él akarják vinni, holott a Vajdaság pén­zén tartják el a ljubljanai, zagrebi és beogradi egyetemet. Ljubljanában öt fakultásos egyetem van és Szuboticáról ezt az egy fakultást is el akarják vin­ni, holott Szubotica sokkal nagyobb vá­ros, mint Ljubljana. A szuboticai jogi fakultásnak jelenleg 239 hallgatója van, a skopljei fakultás­nak pedig 69. A szuboticai radikálispárt küldöttsé­ge, — amely a párt nevében fog tilta­kozni a fakultás áthelyezése ellen, — elhalasztotta utazását csütörtökre, mert azok a miniszterek, akiket fel akar ke­resni, csak csütörtökön lesznek Beo­­gradban, > Szaky Mátyás meghalt Szerdán délután Sufcoticán meghalt Szalag Mátyás, Suboiica város évtize­deken át volt főkapitánya. Szalay Mátyás egyénisége hozzánőtt és hozzátartozott a régi Szabadkához. Mint fiatal ügyvédjelölt a múlt század nyolcvanas éveiben került Szabadkára s lépett a város szolgálatába. Csakhamar városi tanácsos lett, majd Kállay Albert főispán kinevezte a megüresedett főka­pitányi állásra s 1917 végéig töltötte be ezt a díszes és felelősségteljes pozí­ciót, amikor nyugdíjazását kérle. Ha majd egyszer megírják Subotica kulturhistóriáját, akkor lehet igazában megérteni a kort, amelyben a közrend fenntartása Szalay Mátyásra hárult. Su­­boticát a „bor, bicska és bot városá“­­nak nevezték a műit század 80-as és S0-es éveiben s a suboticaiak büszkék voltak erre az elnevezésre, igyekeztek megfelelni a névnek. Hetedhét országra szóló duhajkodások, politikai verekedé­sek és társadalmi harcok színhelye volt a város, amelyben Szalay Mátyásnak 40—50 rendőrrel -kellett a rendet fenn­tartani. Az ö igyekezetének és ambí­ciójának oroszlánrésze volt abban, hogy sikerült a közrendet megvédelmczni. Tisztakczii tisztviselő volt, aki azon gyekezett, hogy a rendőrségtől is tá­voltartsa a korrupciót, s igyekezett a rendőri szolgálat nivóját nagyvárosiassá emelni. Nem adatott még számára a gond­talan, derűs öregkor. Nyugdíjba mene­tele óta kínzó betegség gyötörte s az utóbbi években súlyos anyagi gondok­kal kellett küzdenie. Néhány dinárnyi nyugdija alig volt elég arra, hogy a 'egszükségesebb é’etszükségfeteit fe­dezze. A betegséget, szegénységet fér­fias büszkeséggel tűrte. Husvét hétfőjén az uccán rosszul lett s összeesett. Ha­zaszállították Árpád-uccai lakására, de rokonainak gondos ápolása, barátainak szeretete nem volt képes a 66 eszten­dős férfi életét meghosszabbítani, a betegágyat nem hagyta már el, szerdán délután kiszenvedett. Halála mély részvétet keltett az egész városban, mert főkapitányi működésé­ben sok barátot szerzett, különösen a szegényebb néposztályban, amelynek bajos dolgaiban tanácsadó, vigasztaló barátja volt. Temetése iránt itt élő rokonsága in­tézkedik. Borzalmas családirtás Tőrrel és tűzzel kiirtotta családját, elhamvasztotta birtokát egy német földbirtokos Hamburgból jelentik: Limburg tar­tományban a birkenhofi birtokon mé­reteiben isv rettentő tragédia történt. A birtok bérlője, Max Neumann, aki Berlinből került oda, elküldte az egész személyzetét a birtokról, azután ki­ment a legelőre és itt öt értékes lovat leszúrt. Azután bement az is­tállóba- és először húsz nagyértékü paripát, továbbá öt hizott sertést és több más állatot revolverrel agyon­lőtt. Ezután bement a lakásba, egyene­sen a hálószobába, agyonlőtte felesé­gét és 70 esztendős anyósát, majd, fogott ‘ egy hatalmas üveg benzolt, leöntötte vele az épületet és felgyúj­totta. önmagát is agyonlőtte ezután, úgy, hogy az égő épületből csak holt­testét tehetett kihozni. A két női holttest az épület magas földszintjé­nek beomlásakor a romok közé esett. Az épület teljesen izolálva van, úgy­hogy a tűz ezért tovább nem ter­jedhetett. J Azt hiszik,.hogy Neumannt pénz­ügyi összeomlása bírta kétségbeesett tettére. Arról is beszélnek, hogy a birtok tulajdonosának nagy kárt akart okozni és ezért vitte végbe szörnyű tettét.

Next

/
Thumbnails
Contents