Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-22 / 108. szám
10. oldal. ßACSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 22, AZ ISMÉTLŐ EGÉRFOGÓ (KIS REGÉNY) Irta: Radö Imre , , l. rransk nw£ tudott írni naponta kétezer tünet is. Huszévi gyakorlat után vált a cimirás kitűnő mesterévé. Persze, most is csajt úgy tudta megóvni a rekordot, hogy ha jókor Kezdte el és későn hagyta . uNaa a munkát Franek ebádelés közben is, kisebb lendülettel bár, de irta a elmeket, Húsz év alatt megtanult balkézzel és bal szemmel nyúlni a hideg étci inán, és jobbszenrmel, jobbkézzei pontos cLmokét írni. , Nem tudta azt senki, hogy Franek vájt csinált húsz évvel ezelőtt és hogyan sodródott a cimirás végső állomására, ahol a sínek a földbe futnak, ahol nincs. csatlakozás, nincs átszállás. Körülötte még vagy harmincait irják a elmeket, de ezekről mindent tudni. Költők, az élet bukott szerelmesei, facér szabó- és kereskedősegédek, szerződésnélküli epiz&Jszínészek irják a címeket. Közülök bármelyik úgy .tudja a másik történetét, mint a hűségesen megtanult verset. De így is kell, mert mindegyik történet: költemény, igaz dolgok a fantázia szárnyéin, kényben elbeszélve . . . Franeken kívül mindnyájan, minden nap azzal' ülnek ic, hogy csak még egykét napig maradnak itt, mert a szebb 'övö kapuja végre kitárul előttük. Reggel, ha munkába állnak, hazug mosoly fíl az arcukon; Iúrt kaptak tegnap, levelet': örökségről, megnyert perről, fényes állásról, üzlettársulásról, gazdag házasságról, találmány - értékesítésről, ó, ezek alig Írnak naponta ezer címet, de Franek kétezren alul sosem adta. A cimiroda tulajdonosa őt becsülte a legtöbbre. Hogyne becsülte volna, hiszen két íróasztal területnyi munkát egy Íróasztalon végzett el és az iroda kicsike, a'munka meg sok volt. Franeket, túlságos szorgalma miatt, gyűlölték társai. Néha ugyan kölcsön vettek tőle némi pénzt és ő krisztusi szeretettel osztotta szét nélkülözhető pénzecskéjét ■ Franek félkézzel ebédelt hogy minél többet tudjon dolgozni. Ezt, látjuk, nem kapzsiságból tette. Vannak hozzá hasonló jellemüek más szebb, gazdagabb pályán, akiknek aranypénz, gazdag lakomáit, jóiliatu nők a pályabérük, mégsem ezekkel méTik meg munkájuk eredményét, hanem az alkotás örömének kiélésében találjak meg munkájuk jelentőségét. Franeket is az alkotás öröme lelkesítette . . . Néha munkaközben,elérzékenyedett egy sorra kerülő címen, mely megában hordta egy ember jelentőségét. nagyságát Méltóságos leveleid Lcveléki Bdlvándy András urnák, az Élettani muzeum igazgatója, ud\ari tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Vaskorona-rend III. osztályának tulajdonosa . . . Más cimiró ilyen cím láttára dühbe jön és szidja a rangokat. Más cimiró csak ilyen szövegű cimekot tűr meg: Kő Pál, Stetn Mór. Réz ]ób . . . Franek ellenben a méltóságos leveleki satöbbi címnél elérzékenyedik, uj tollat szőrit a szárba és lassan, árnyékolt Írással, minden kihagyás és rövidítés nélkül irja a borítékra a címet . . . Egy napon munkájában a következő címhez érkezett: Sajóviz Gcdalja, VII. kerület, Engcsztelö-ncca 27. Megrezzent. *ö az« — gondolta magában. — »Húsz év alatt egyszer sem írtam le ezt a nevet. Ilyen nevű embert csak egy van a világon. Azt bittept. hogy már régen meghalt. Nagyon beteges, sárga arcú ember volt Tüdő- vagy gyomorbajban Szenvedett, nem tudni bizonyosan, mert CAgvrm titkolta.« Franek kezében remeg a toll. tud! a lelni! ezt a eok összefutnak, belli! fon csinál. Nagyot sóhajt szó bomlik tó a száján: ». . . Isteneim!« Aztán mégis megcímzi a borítékot nagyságos Sajóviz Oedalja urnák, de most, húsz óv után először, a levelet is ő szolgáltatja. írja: »Uram! Húsz év óta dolgozóra az Első Fővárosi Cinijrodában. Húsz év óta rrea először bukkanok a tengernyi cün között az Ön nevére. Erre esküszöm! ... Az a Intern, hogy ön, aki Sajóviz Godul ja nevet visel, azonos azzal a tiszteletreméltó úriemberrel, akivel szemben nekem immár húsz éve elszárnolatlap tartozásom van. Ha nem tévedek t> feltevésemben, úgy e sorok aláíróját Ön jól ismeri. Rendelkezésére állok. Remélem, Uram, hogy jó sorsban él és jó egészségnek örvend. Üdvözli Önt Franek Gusztáv.« Nem ír&aimázott meg magának, a levelet könyörtelenül a postára adta és ezzel megtette a döntő lépést, hogy a húsz év óta elszámolatlan ügyét elintézze. Mi ez az ügy? 1904. év május hó 6-án Franek ezt a hirdetést tette ba a nagy lapokba: Elsőrangú találmány. Minden államban szabadalmazva. TÖMEGCIKK. A találmány kiaknázásához pénzes társ kerestetik. Minimális tőke: 2009 korcna. !! Biztos ut a meggazdagodás felé 2! Mi volt a találmány? Egérfogó. Előállítása nevetséges fillérekbe került. Mégis a találmány korszakalkotónak látszott. Ha ez az egérfogó tőrbeejtette és végzett áldozatával, az automatikus rugó újra lesbeállt. Ismétlő egérfogó volt a találmány. Nagyobb kivitelben patkányfogásra is alkalmas. Franek hirdetésére Sajóviz Gedalja jelentkezett. A találmány megtetszett neki, ezért egyenlő haszonrészesedéssel társasviszonyba lépett Franekkel. Műhelyt béreltek, nyersanyagot vásároltak, az üzem megindult. Franek maga készítette az egérfogókat, Sajóviz az irodai munkákat látta ed. Hamarosan sok próbamegrendelést kaptak. Sajóviz is megtanulta az egérfogó készítési módját. Késő esti? dolgoztak, aztán csomagolták a megrendelt árut. Mégis, a műhelyt hamarosan be kellett csukni. A próbamegrendelők goromba leveleket irtak: »Hitvány csalás az egész! Mingyárt gondoltuk, hogy csalás, mert utánvétellel küldték«. — Megfoghatatlan! — mondta napnap után fokozódó izgalommal Franek. — Elúszott a pénzem! — káromkodott Sajóviz. —-Nőm értem! ... Itthon a műhelyben kifogástalanul működik és használatlan állapotban jut el a megrendelőhöz, — morgott egész nap Franek. Pedig a csomagolásnál nagyon ügyeitek. Megtették azt Is, hogy darabonként csomagolták az árut . . . Minden erőlködés hasztalan volt. Egy szomorú napon bezárták a műhelyt. Sajóviz elvesztette a kétezer koronáját és azt mondta, hogy nem tudja honnan vegyen két krajcárt kenyérre. — Bocsáss meg, kedves Sajóviz barátom, hogy miattam tönkre mentél, — könyörgött a bucsuzáskor Franek — £n mindent meg fogok tenni, hogy kárpótoljalak. Az összeg felét visszatérítem. Erre kötelezem magam írást is adok aljára oda is irta, hogy Sajóviz Gediójának ezer koronával tartozik. * Ez az ügy tárult fel Franek előtt, amikor a sok cím közül kibújt Sajóviz Gedalja neve. Ez éjszaka nem tudott aludni. »Ezer békebeli • korona . . .« »Ezer svájci frank... »Mindegy! három év alatt lctörleszti. Holnap megkéri a főnökét, hogy adjon otthoni munkát. Esténként még megír ót-hat száz eintet Talán két év alatt is ietörlcsztí, Sajóviz bizonyosan beleegyezik a részletfizetésbe .... Egészen megnyugodott Hajnal tájban mély álomba merült. Gyorsan kialudta magát és már reggel hét órakor munkaasztalánál ült. Délfelé parádés, piros autó állt meg a Fővárosi Cimiroda előtt és egy elegáns ur szállt ki belőle. A cimirók kibámultak a félemeleti iroda nagy ablakain. Nézték az autót ús a szoraaebundás urat... A jóruhás ur eltűnt a kapu alatt és kevés pillanat múlva a cimiroda helyiségében jelent meg ... A teremben megállt és körülnézett. A cimirók, asztalhoz lekapott fejjel, lopva figyelték a nagyszerű jelenséget. Franek is odalesett és egészen tájékozatlanul szólt oda egyik társának: »Bizonyára előkelő báli meghívókat fogunk címezni». Az idegen halkan, szinte suttogva, a főnökkel beszélgetett. — ... Franek ur! Sajóviz Gedalja ur keresi — szólt végre a főnök. Franek felkelt és megállt az asztala mellett. Gyámoltalanul nézett előre, nyolc lépésnyire, ahol Sajóviz Gedalja állt. És örült-e vagy szomorkodott? nem tudni, amikor megállapította, hogy ez nem az igazi Sajóviz Gedalja, csak a név azonos. Idegen a kabát, a cilinder, de idegen az arc is. Ez az arc ragyogó, fiatal, szép. Ö nem lehet az igazi Sajóviz Gedalja, hiszen az már húsz év előtt is pusztulóban volt Mégis elébe járult de csak azért hogy kimentse magát előtte, — Bocsásson meg, uram, kár volt ide fáradnia, igazán, magához is hivathatott volna ... Tévedtem ... Én csak óvatosságból írtam . . , Hátha ön az illető . . . Sajóviz Gedalja megölelte Franeket és így szólt: — Édes Franek barátom, én a te Sajóviz Gedaljád vagyok. Valamikor a Kistyuk ucca 9. szám alatt vezettük a mi kis üzemünket... Franek »álmélkodva nézett Sajóvizre. Furcsába magas alakját, vidám arcát, főleg a kabátját, fényes cilinderét ... Aztán elfordult és elfogódottan a kollégáira nézett, akik asztaluk mellett ünnepi hangulatban álltak és visszafojtott léfcgzettel figyelték a varázsos jelenetet. Franek újra Sajóviz felé fordult és remegve mondta: — Nem hiszem— Az én Saióviz Gedaljám egy fejje! kisebb volt és velhm egy idős volt... Én ma ötven éves vagyok, ön, uram, ha meg nem sértem, a fiam is lehetne... De az is lehet, hogy a volt társam fiával állok szemben . . . De ez nem változtat a dolgon, tudom mi a kötelességem az örökössel szemben is. — Drága Franekem, '• hidd el. én vagyok aj veled egykorú, régi társad... De ez a hely nem fórum a ml közös múltúnk bizonyítására... Jöjj velem... Elviszlek magammal... Míg Franek.magára szedte keshedt télikabátlát, Sajóviz megmondta a főnőknek, hogy Franek további szolgálatára ne számítson, elviszi végkép innen. A cimirók nem haDották, mégis tudták. hogy Franek véglegesen eltávozott és boldog révbe evezett. A maguk jó sorsát is ilyen Iépes-vesszös álmokkal akarták megfogni, mindegyik vad haraggal leste ezt a fényes pillanatot, mely szárnyakat ad és elrepít a gondtalan életbe. Lent a soífőr kurblfzoti. A piros, gála autóba beszállt előbb Franek Gusztáv, utána Sajóviz Gedalja. Nem nevet. Arcán a ránvakuni dúl, vi- róla. És Ércnek a vülalkrraásí szerződésük A megmaradt cimirók asztalhoz csapták a tollúkat. II. Az autó az Engesztelő utca 27. száma ház előtt állt meg. Sajóviz gyengéden, kisegítette Franeket a kocsiból aztán karjára fűzte és bevezette a kapun, feltámolyogtatta az első emeletre. Franeknck szüksége volt erre a segítségre. Mái az autóban is remegve kuporodott meg az egyik sarokban, remegett babonás, helyzetében, . csoda, hogy, < nem kellett Ölben felvinni az emeletre. És mível ennyire magánkívül vnft, nem \ ette észre, hegy a ház előtt díszruhás portás áll, hogy a lépcsőház művészi freskós, hogy a lépcsők karrarai márványból faragottak, hogy a pamlag, melyre leomlott, sok drága perzsából hevenyészett és a kandalló ő Irinái por-, cellán. A kandallóban nagy hasábok égtek. Franek didergett Mingy árt ebédelünk — szólalt meg Sajóviz. Franek megemberelte magát felemelte a fejét. Ekkor megpillantotta a fertőiben ülő házigazdát Most nem volt rajta * bunda és ült is... »Ö lehet az mégis... A bundája kápráztatott el...,Aztán meg inért mondaná, hugy ő az, ha másvalaki volna?« Ebben megnyugodott —Most már elhiszem, hogy te vagy, •Sajóviz Gedalja. Bocsáss meg, ■ hogy kételkedtem. Hidd el, hogy nem tetettem magam. Ne gondold, hogy úgy tettem, mintha nem akarnálak megismerni, mert adósod vagyok. Persze be kell látnod, hogy egy összegben nem fizethetek. Majd egy-két év alatt letörlesztem. Úgy látom, kivárhatod... Örülök, hogy egészséges vagy és jól megy a sorod. Körülnézett a szobában, aztán hozzátette: — Hála istennek, nagyon jól mehet a sorod . . . Ugy-e várni fogod mig lassacskán kifizetem... Úgy hiszem ezer svájci frankkal elintézhetjük... Sajóviz felugrott és furcsán nevetett. Alá-fel futott a nagy szobában és csak nevetett és nevetett. És a nevetés ertázisában kulcsokat vett elő és csörgetett velük. Nevetés és kulcscsörgetés megértőén csörögtek össze... A pénzszekrényhez lépett kinyitotta a nagy ajtót és kinyitotta a trezort Odahívta Franeket ég mutatta: — Nézd... angoliontolc dollár.., igen..., nézd, svájcifrank... sok... rengeteg.... Aztán folyószámla kivonatokat mutatott Londonból, Nesyyorkból. Zürichből, nagy aktiv egyenlegekkel. — Látod?... A te ezer frankodról ráérünk beszélgetni... Egy hónapig a vendégem vagy ... Mingyárt ebédelünk... Addig gyere, menjünk... Nagy terembe vezette át Franeket Ebben a teremben nem volt egyetlen bútordarab sem, a falakba épített szekrényeken kívül. A falakon meleg Színekkel miveit freskók alkgorizálták a négy évszakot. Sajóviz a telet jelentő falhoz lépett Megnyomott egy gombot és a hatalmas szekrény tükör-ajtaja nesztelenül vonult félre. Benn a szekrényben mélyen benyúló uccák voltak. Bunda-uecák* télikabát-uccák, alsókabát-uccák, melLény uccák, nadrág uccák. — Franek barátom, magadra hagylak, öltözz át Menj a ruhasor végére. Ott egészen rádszabött ruhákat találsz. Kezdetben nem voltam ilyen nagy testű. Franek tétovázott — Kérlek tedd meg. Egy hónapig a vendégem vagy. Ruhatárom rendelkezésedre áS.,. Csak nem kívánod, hogy a társaságban ennyire elüssünk egymástól? A házigazda eltűnt az egyik ajtón, de egy pillanatra még visszatért. Fehérneműt hozott be. Tíz perc múlva az ebédnél ültek. . ,—Szivarozol, cigarettázol? — kér* deztc a feketénél a házigazda. — Csakis este pipázni szoktam. Sajóviz pipát; dohányt hozott (Folyt, kövj
