Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-03 / 91. szám

SACSMEü^EI NAPLÓ 3. oMaí. 1925. április 3. Kisebbségi Élet A bakaresti sajtó sehogyan sem tud belenyugodni abba, hogy Qoga Oc­­tavian a szászrégeni magyar választók segítségével jutott be a parlamentbe. Azok a lapok, amelyek eddig nagy ál­talánosságban arról prédikáltak, hogy a magyarságnak is meg kell adni a maga jogait, most, amikor ennek az elvnek gyakorlati megvalósítására ke­­h’ilt volna a sor, élesen felszisszennek és a legképtelenebb gyanúsításokkal ille­tik az Avarescu-pártot. A legtárgyilago­­sabban ír még az Adeverul, amely a kö­vetkezőkben emlékszik meg a szászré­geni választásról: A magyar lapoknak igazuk van, hiszen azon nincs is semmi csodálni való, ha valamely másfélmil­lió lélekből álló nép, mint a romániai magyar lakosság, az ország politikai életében szerepet játszik. Az igazság és logika úgy hozzák magukkal, hogy azokban a választókerületekben, ame­lyekben a magyarok vannak többségben, magyarok legyenek a megválasztott parlamenti tagok is; azokban a kerü­letekben pedig, amelyekben a magyarok számottevő kisebbséget alkotnak, döntő szerepet töltsenek be a remap pártok mérkőzésénél. Ez eddig is megnyilvá­nult volna, hogyha a magyarok fel let­tek volna véve a választói névjegyzé­kekbe. A sors iróniájának mondható, hogy éppen az a politikai párt fosztotta meg őket szavazati joguktól, amellyel most szövetségben állanak s emiatt a választásokénál rájuk háramló felette fontos szerep ki sem tűnhetett eddig. Demokratikus szempontból tehát vala­mint azért is, hogy az ország összes polgárai között létrejöhessen a jó egyet­értés, semmi kifogás sem emelhető fel tsz ellen, hogy azokat a választókerüle­teket, amelyekben jelentékeny számi? ki­sebbségi lakócok élnek, olyan romár, képviselje a parlamentben, akit a kisebb­ítések is jó szemmel látnak. » Mióta Érdéitj román impérium alá kerüli, az erdélyi magyarság a ma­gyar nyelv és a magyar irodalom ápo­lásában keres Vigasztalást. A magyar­ság minden szegénysége mellett szapo­rodnak Erdélyben a magyarnyelvű szépirodalmi lapok, szaporodnak a könyvek és mind több értékes irő és költő jelentkezik. Ezt a fellendült Iro­dalmi életet igazolja az is, hogy Bánffy Ferenc báró indítványára elhatározta az Erdélyi Irodalmi Társaság, hogy egyik történetírójukkal niegiratják az erdélyi magyarság történetét. Az erdélyi szép­­irodalmi lapok széles mederben tárgyal­ják azt a kérdést, hogy a mü kitérjesz­­kedjék-e a Moldvában élő magyarság történetére is, vagy csak kizárólag Er­dély és a magyarság hisztórikumát adja. * A rámán kamarában a nyugdíj­törvény vitája során hosszabb beszédet mondott Sándor József magyar képvi­selő. Az Avarescu-kormány — mon­dotta — 1920-ban a következő határo­zatot hozta: »Ma azokkal .az államok­kal való külügyi helyzet, úgymond a kormányelnök, melyekhez ezelőtt a csatolt területek tartoztak, tisztázva lé­vén, hiszem, hogy helyes, ha véget ve­tünk a volt tisztviselők ügyének. Ez alapon javasolom, hogy egyhavi határ­idő adassák a csatolt területek minden tisztviselőjének és ügyvédjének az eskü letételére, mely után mindazokat a jo­gokat élvezhetik, melyek román állam­polgári jellegükből és a teljesített szol­gálataik után járó szerzett jogokból és jogcímekből folyna, azon államok sze­rint; amelyekhez tartoztak az egyesülés előtt. Erre a jelentkezések tömegesen megindultak, azonban a következő kor­mány egyszerűen kijelentette, hogy a volt kormánytól ez nem volt egyéb egy­szerű politikai sakkjátéknál és a tisztvi­selők nagyszáma Így máig állás és nyugdij nélkül maradt. Nem jogosan és nem alappal vádolt meg tehát engem a pénzügyminiszter ur visszatartással s általános beszédem keretében s ezúttal is, joggal kérhettem és kérhetem, hagy a jelen szakaszhoz a kővetkező módosí­tást tást elfogadni szíveskedjék: »E törvény rendelkezései hasonló mó­don alkalmazást nyernek mindazokra a volt magyar közalkalmazottakra, akik a kormányhatalomnak a nagyszebeni kormányzó tanács által történt átvéte­le idején a hüségesküt ugyan nem te-5 hették le, de 1920-ban az alkotmányos kormány felszólításának eleget téve, szoigálattételre jelentkeztek. . Utasittat­­nak a kormány tárcaminiszterei, hogy® ezek összeírása é* illetményeik megálla­pítása iránt haladéktalanul intézkedjenek s az eljárás eredményét a törvényho­zásnak jelentsék be. Azok a volt ma­gyar tisztviselők pedig, akik a hüséges­küt letették, sz^lgálatteljesités után a román nyelv nem kellő tudása, avagy szolgálati' vétséget nem képező hasonló ok miatt nyugdij nélkül rendel­kezési állományban helyeztettek, az e törvényben levő intézkedések értelmé­ben fognak nyugdíjban részesittetnii. Általános diáksztrájkot kezdenek a francia royalista tanulók Összeütközés egyetemi hallgatók és munkások kozott Parisból jelentik: A royalista diákok szövetsége, amely azon­ban korántsem jelenti az egész f. anciu egyetemi diákságot, álta­lános diáksztrájkol jeleni be, tilta­kozásul ez eüen, bogy a kor­mány a radikális Scelle profesz­­szórnak a párisi egyetemen való előadásokat megengedte, továbbá, hogy a jogi fakultást bezárta és diákokat letartóztatott. Naticyból, Lyonból, Botdeauxból és más vi­déki egyetemi városokból is kor­mányellenes diáktüntetéseket jelen­tenek. Nancyban mintegy százötven cgye'emi hallgató hangos tüntetést rendezett, aruHynek során llerrio! miniszterelnö -öt abeugoiiák, A lünlető diákokkal szembetálálko­­zott a munkásoknak egy nagyobb csoportja, akik viszont tüntetőleg éltetni kezdték fderriot miniszter elnököt. ,4 két csoport közölt ösz­­szeüiközésre került a sor, amelynek folyamán többen megsebesüllek. A rendőrségnek csak nehezen sike­rült a tüntetőket szétoszlatni és a rendet a városban ismét helyre­állítani. Nincs íjj angol-német tárgyalás a területi biztonságról A német kormány teljesen egyetért Chamberlain felfogásával Londonból jelentik: A Times su> ról értesül, Hogy a területi bizton­ság problémájáról ez idő szerint Anglia és Németország között nincs semmi tárgyalás, miután német részről Chamberlain alsóházi besz de után a leghatározottabban kije­lentették, hogy a német birodalmi kormány tel­jesen magáévá teszi azt az in­terpellációt, amelyet a brit kül­ügyminiszter a német garancia­­javaslatokról az alsóházban adott. Ehhez a hitelesnek látszó közlés­hez hozzáteszi a Times párisi tudó­sítójának azt a jelentését, hogy a fraitpia kormány a német garancia­javaslatok fölött csak akkor hajlan­dó tovább tárgyalni, lia teljesen ki­elégítő választ kap a következő kérdésekre: 1. Mikor kirónia a német birodal­mi kormány fölvételi kérését elkül­deni a Népszövetséghez? Kész-e vállalni a nénszövetség! tagsággal járó kötelezettségeket, ha fölve­szik? 2. Milyen eljárást , kivan követni Németország keleti határait illető­leg? 3. Még mindig kívánja-e Német­ország Ausztria csatlakozását? 4. A német birodalmi kormány február 24-iki emlékiratában kész­ségét nyilvánította arra, hogy tisz­­eljgtben tartsa a francia határokat. Hogy- gondolkozik Belgium és Olaszország határai ielőí? Csap ép­pen nem gondolt rá, hogy erről is említést tegyen, vagy bizonyos cél­jai voltak ezzel? Ha az utóbbi eset történt, akkor ' Németország érteni fogja, hogy Eupen. Mjalmédy és St. Vieth épolv kevéssé lehetnek vita tárgya, akárcsak Elzász-Lofharin­­gia. Ami a keleti határokat illeti, Németországnak szem előtt kell tartania, hogy semmiféle választott bírósági döntés nem érinthet? a Versail­les? szerződés rendelkezéseit. A német-le-ngyél í#.tár* csak akkor léhét megváltoztat!!,, ha Lengyel­­ország önként hozzájárul. Az egyik londoni lap hosszú cikk­ben kalandosan hangzó részleteket közöl a német-angol tárgyalások kulisszatitkairól. A kiindulási pont az, hogy mikor Chamberlain kül­ügyminiszter az alsóházban kifej­tette a területi biztonság kérdésé­ben az; angol kormány álláspontját, a diplomaták páholyában Stahmer német nagykövet is jelen volt és a beszéd végén ingerülten és hango­san, úgyhogy más diplomaták is [hallották, igy szólt a titkárhoz: — Ez mégis borzasztó! Sialuner nyomban felálló,tt, ki­ment a diplomaták páholyából és beüzent Chamberlain külügyminisz­terhez, hogy lehetőleg azonnal fo­gadja. A brit külügyminiszter rend­kívül meglepődött, nem tudta mire vélni a dolgot és nyomban kérette S tahitiért. A német nagykövet mini­den bevezetés nélkül egyenesen rá­tért a dologra. Azt mondta, hogy a külügyminiszter beszédének abban a részében, amely a len­gyel határra vonatkozott, túl­ságosan messze ment. Chamberlaint nagyon felizgatta ez a megjegyzés, erősen szemébe né­zett Stahmérnék, majd fagyosan és gúnyosan ezt felelte: — Most talán mingyárt visszame­gyek: az ülésterembe, szót kérek és ki fogom jelenteni, hogy tévedtem és akaratomon kívül tévedésbe ej­tettem az egész gyülekezetei. Stahmer nagykövet hebegett va­lamit, hogy félreértés van a dolog­ban, de Chamberlain nem vetett rá ügyet és erélyes, epés hangon a szavába vágott: — Meg lesz'aztán elégedve, nagy­követ ur? A német nagykövet mégegyszer mentegetőzött, hogy Chamberlain őt félreértette, mire a külügymi­niszter azzal vágott vissza, hogy akkor nem tudja, miért jött hozzá Stahmer és miért akart vele olyan sürgősen beszélni. A német nagykö­vet nagy zavarban távozott. Az incidens után Chamberlain táviratozott Berlinbe és Stress­­maimtól energikus formában köze­lebbi felvilágosításokat kért srasrá ellenkező esetben kénytelen megmásítani azt a véleményét, hogy a német biro­dalmi kormány szándékai őszin­ték. Stresemann mostanáig várt. hogy Chamberlain-nek válaszoljon. A lap tudni véli, hogy Stahmer londoni né­met nagykövet utasítást kapott Strcsenianntót, hogy jelentse ki a brit külügyminisz­ter előtt, hogy március í4-ík? beszédében helyesen magyaráz­ta Németország szándékait, A. lap szerint az afférnak ez után is megmaradt a kellemetlen utóize Minisztertanács Parisban a frank ujshh hanyatlása miatt Nem icsz újabb infláció Franciaországban Parisból je'entilc: Herriot miaisster­­elnok tanácskozásra hívta a minisztere­ket és az aláüanititkárokat a tőzsdén váratlanul elterjedt híresztelés hatása alatt, hogy ujahb infláció következik, aminek puszta emihésére a frank árfo­lyama ismét hanyatlott. A miniszterta­nács késő éjszakáig tartott és éjfé’uíán egy órakor hivatalos jelentést adtak ki róla, amely úgy szóit, hogy a kormány tagjai szigorúan fognak alkalmazkodni a költségvetés kereteihez és póthitelt csak a legvégső esetben fognák kérni múlhatatlanul szükséges kormányzati kiadásokra. Az állami kiadások fedezése céljából semmiféle inflációhoz nem kell folyamodni, mert a kormány gondosan betartja a törvényes intézkedéseket és nem fog tu’menni azokon a megszavsr zott Ö. szegeken, amelyeket a jegybank az államkincstárnak törvényesen tarto­zik folyósítani. A hivatalos közlemény azzal végződik, hogy a minisztertanács megvitatta azokat a módokat, amelyeket ajánlani fog a törvényhozásnak, hogy a kereskedelem pillanatnyi szükségleteit ki lehessen elégíteni, mindig szem előtt tartva, hogy a költségvetés kereteit nem szabad túllépnie. Trocküj belep a szovjetkor*» ényba A védelmi tanács elnöke lesz Moszkvából jelentik: Mértékadó politikai körökben híre jár, hogy Trockij ismét tagja lesz a szovjet­­kormánynak. A szovjetunió legutóbbi kon­gresszusa alkalmából Rykov és a szovjetkersrá .y több más tagja Tiplitziien volt és ez alkalommal meglátogatták Trockijt, aki jelen­leg Bochumban tartózkodik, Ry­kov megbeszélte Trockij-e! azokat n módozatokat, amelyek mellett kormány belépését előkészíthetik. Trockij egyfelől nem akarja és nem fogja eddigi politikái maga­tartását meghazudtolni, másrészt azonban nem ekarju e szovjet­­torrnány és a kommunista párt vízéit sem zavarni, ennélfogva olyan módozatot találnak, hogy Trockijnak a kormányban tisztái® gazdasági hatásköre lesz. ó lesz elnöke a katona! és védelmi ta­nácsnak, melynek jelenleg Kame­nev az elnöke. Ettől a bizottság­iéi mindennemű katonai hatáskört megvonnának, ezeket ez ügyeket tovább is Kamenev intézné, Troc­kij pedig a gazdasági vonatko­zású kérdésekben intézkednék. Trockij egészségi állapota kü­lönben teljesen kielégítő, úgyhogy annak semmi akadálya sincsen, hogy ismét visszatérjen a* aktív politikába.

Next

/
Thumbnails
Contents