Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-22 / 108. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. aprflis 22, védelmét szolgálja és a kormány a legjobb viszonyt tartja fenn Bulgáriával. noha ott véres betöréseket készítettek elő jugoszláv területre. Az állandó kihívások ellenére az S. H. S. királyság megőrzi hidegvérét és tartózkodik minden kalandtól. Az S. H. S. királysás kormánya elvárja, hogy véget fognak vetni e hírek terjesztésének. ami megmagyarázható ugyan a Bulgáriában uralkodó izgalommal. mégis számot kell vetni a szomszéd érzékenységével is. A goromba követ A budapesti portugál követ súlyosan megsértette a magyar újságírói kart Budapestről jelentik: Hétfőn az esti órákban példátlan inzultus érte a magyar újságírói kart. Demeter Ödön, a Magyarország munkatársa felkereste Bristol-szállóbeli lakásán Jose de Moraes Carvetho Guinwraes budapesti portugál követet, akinél a portugál katonai forradalom iránt érdeklődött. Alig hangzott el az újságíró kérdése, a portugál követ a következőket mondotta az újságírónak : "■— Vegye tudomásul, nekem a magyar iíjságiró-karrál az a megállapításom, hogy a: canaille! A meglepett ujságiró angolra forditva a szót, a következőket válaszolta a követnek : — Excellenciád pedig vegye tudomásul, hogy csak azért nem veszek elégtételt most azonnal magamnak, mert önt a területenkívüliség védi! . Az ujságiró ezzel eltávozott és azonnal felkereste Kiár Zoltánt es Rncz Vilmost, hogy a Magyarország szerkesztősége nevében provokálják a portugál követet. Ez kedden délelőtt meg is történt, a megbízottak azonban előzőleg bejelentették az ügyet Kánya Kálmán meghatalmazott miniszternek, a külügyminisztérium vezetőjének, akivel közölték, hogy tekintettel az egész újságírói kar sérelmére, az esetben, ha nem kapnak megfelelő elégtételt, lovaglás útra terelik az ügyet. A portugál követségen az afférral kapcsolatban nyilatkozatot adtak a MaJaroszláv utolsó útja Irta: Bibó Lajos I. Az égőn a Hold ragyogott, lent az almatíavirág illatozott. Jasinszky Jarosziáv Vendel az aszszonyt, Máriát hallgatta, aki halkan énekelt s mint annyiszor, ezen az éjszakán is sóhajtásait altat gáttá. Az ének lassan elhalt s Jarosziáv csendesen lehajtotta a fejét. Mária a bujdosó arcára tekintett és szeméből egy könnycsepp gördült alá. — Még mindig ... — szólt. — Hát még mindig nem szenvedtél eleget . . . könnyezett és a hangja most már olyan lágyan simogatott, mintha anyai kéz melege őrködött voina felettük. — Nem ... — felelt csöndesen Jaroszláv. f Mária, mint kis gyermeket, kézenfogf va vezette bánatát: — Tizenöt tavasz szállt cl, hogy t# lálkoztimk s azóta tizenötször hagytál ej. Jarosziáv . . . A bujdosó felnézett a csillagokra: — Szerettelek. Mária . . . És ameddig szeretni foglak, minden hiába . . . Amikor látta, hogy az asszony mosolyog, leiek tette a virággá! teli, harmatos göröngyökre. —■ Isten veled! ... — súgta. Jarosziáv felemelkedett. Lassú léptekkel indult és meg sem állt az útig. II. A hetedik vagy a nyolcadik napon odaért. A helyre, ahol gyermekkorát {öltötte. Éjszaka vodt és igy nctm találkozott senkivel. Halkan zörgetett a tanya ablakán. Belülről barátságos hang szólt ki, a kutya sem ugatott s igy nyugodtan hajtotta álomra a felét a iószagu istállóban. Reggel a gazda fogadta. r-f Öezsc néni? ’—I kérdezte Jarosziáv. gyár Távirati Iroda munkatársának és a következőképen indokolták meg az esetet : Március elseje előtt néhány nappal a Magyarország egyik munkatársa a portugál követségen interjút kért Portugália belső viszonyairól. A követ adott is nyilatkozatot, de azzal a kikötéssel, hogy a cikk megjelenése előtt annak német, francia vagy angol fordítását be kell neki mutatni. Ez nem történt meg és a március 1-én megjelent cikk nem fedte a követ nyilatkozatát. Hétfőn ugyanaz gz ujságiró jelent meg a követnél, aki a legutóbbi cikket irta és ezért a követ egy francia szótárban a canailh szóra mutatva, a következeket mondta Demeter Ödönnek: — Tudja Ön, mit jelent ez a szó? Nos ez ön ! Most pedig hordja el magát! A portugál követségen azt állítják, hogy ezzel a kijelentéssel a követ távolról sem akarta az egész magyar újságírói kart sérteni. A közigazgatás ejfszeriisitésének uj rendszere Százszámra vesznek el az akták nők a közegészségügyi statisztikái ugy javította meg, hogy pár ezer halottra vonatkozó^feljegyzést kihajított. Erősen. kételkedünk azonban abban, hogy az állami rendet, a nyugalmat és jogbiztonságot túlságosan megjavítja' az, liqgy a minisztériumokban eltüntetik az aktákat. Amíg szórványos eset volt s amíg csak egy-egy minisztérium nem eív ügyosztályában fordult elő, addig azt lehetett hinni, hogy. csak egykét hivatalnok akarja oly módon csökkenteni a restanciákat, hogy eltünteti az aktákat, amelyekre aztán a legszorgalmasabb kutatás sem akad rá. A szórványos esetből azután rendszer lett. Szegény vasutas panaszos kérvényt ad be, hogy drágasági pótlékát nem utalták ki, húsz éve itt élő polgár kéri az állampolgársága elismerését, tanár a nyugdiját, adózó felebbez az igazságtalan adókivetés ellen. — hónapokig nincs semmi nyoma az elintézésnek. Erre megkezdődik a hajsza az akta kisürgetése iránt. Az irás iktatva van, külömböző hivatalos szobák labirintusában nyomon követik, sokszor már azt is megállapítják, hogy a referens kedvezően elintézte, -- s mikor boldogan kutatnák tovább, kiderül, hogy az akta elveszett. Az utóbbi hónapban nincs minisztérium, ahonnan a panaszkoáókat, sürgetőket nem azzal. utasítanák el: az akták elvesztek. Belügyminisztérium, agrárminisztérium, államtanács, pénzügyi hatóságok versenyezhetnének abban, hogy melyiknél fordul sűrűbben elő, hogy eltűnik egész áktaköteg. És ha az akta eltűnt, akkor nincs tovább mit csinálni. Azokat a mellékleteket, amelyekkel az akta a minisztériumhoz került, ugy sem lehet pótolni, vagy ha lehet is, a szegény kérvényező, panaszkodó, jogának elismeréséért könyörgő beleun a lótás-,futásiba, elveszti a kedvét, elfogy a pénze, inkább nyomorog, szenved tovább, egyebet ugj sem tehet, — elveszett az akta. A minisztériumoknak azt a ió szokását, hogy az akták eltüntetésével intézik el az ügyeket, most már az alsóbb hatóságok is kezdik követni. Ma már községi elöljáróságok, szolgabiróságok, városi és megyei hatóságoknál is előfordul, hogy hiába keresnek egy-egy ügyiratot; amely rendszerint életbevágóan fontos arra nézve, aki az elintézését siirg-tl, — az akta eltiint. Ezzel az egyszerű módszerei meg van oldva a közigazgatás egyszerűsítése s ha a rendszer általánossá válik, mert az akták eltüntetésében tagadhatatlanul rendszer van, a tisztviselők létszámcsökkentését is meg lehet oldani. Egy ügyes akta kidobó tiz referenst és húsz kezelőt pótol s iskolai kviliiikáclóra sincs szüksége. A novellabeli statisztikai hivatal • Megsemmisítették a Vermes-féle birfok feloldását Kedden érkezett Sznboticára az agrárminiszter njabb rendelet© Mint ismeretes, az agrárreform minisztérium egy Szuboticára küldött bizottsága néhány héttel ezelőtt feloldotta az agrárreform alól dr. Vermes Gyula mérges! és verusicsi birtokának négyszáz holdját. A feloldás megfelelt az agrárrendelet szellemének. Vermes Gyulának a maximális nagyságú földet sem hagyták meg s ezenkívül igazolást nyert, hogy a feloldásra kerülő földet Magyarországból ide átoptált szlávok szerezték meg. A magyar radikális párt, amikor ez tudomására jutott, lépéseket tett a szuboticai főispánság utján az agrárreform minisztériumnál, hogy tekintette! a birtokon lévő mintegy nyolcvan földnélküli, jobbára magyar család érdekeire, semmisítse meg a feloldást. Az akció eredményekép nemrég Szuboticán járt egy újabb agrárbizottság, amelynek előterjesztésére az agráfreformminisztérium dr. Vermes Gyula négyszáz holdjának feloldását hatályon kívül helyezte. Az újabb rendelet kedden érkezett meg a szuboticai főispán! hivatalhoz. A nyolcvan földnélküli család ennek következtében háborítatlanul gazdálkodhatik a birtokon. Hir szerint maga dr. Vermes Gyula sem károsodik a feloldás megsemmisítése miatt, mert Jugosziáz'iába opláit c/cszki és szöregi kisbirtokosok elcserélték földjüket a feloldás alatt álló birtokért és a maguk Magyarországon lévő földjét már át is Íratták dr. Vermes Gyula nevére. Az ilyen módon föld nélkül maradt opiáitak most akciót indítanak, hogy az agrárreformminisztérium kártalanítsa őket. Az ember, a tanyás, értetlenül tekintet rá. Jarosziáv a vén operfát, a rési gödröt s a gólyákat kereste. — Harminc esztendeje múlt. — szólt — hogy erro jártam'. — Nagy idő! — telelt a gazda s most már tudta, hogy bujdosó álj előtte. — A kút. az még megvan! — nézett a jövevényre. hogy odaadja a. maga egész vigaszát. Jarosziáv elfordult. Az égen a régi nap ragyogott, a friss vakondtúrások tetején futók sütkéreztek, a biizakalászokon pedig katicabogarak hintáztak. Jarosziáv hanyatt feküdt a szérűn. — Itt vagyok, emüókeztek-e rám? — nézett föl az égte. A magasban bárányfelhők úsztak. De a kacagások hangja másfele szállott.' Nem messze temető volt. harmadik éjjel azt „kereste föl. Az öreg asszony sírja előtt letérdelt: — Én vagyok ... — .rcbegte — emléJiAzcl-e? A kereszt néma maradt és nem felelt a kérdezőnek. Felkelt és szótlanul indult tovább. Nyár felé járt. amikor ismét megpihent. — Én vagyok! — súgta be a rácson Jarosziáv. Az orgonabokrok hallgattak. Benyitott és hangos szóval köszönt. A nap látta, hogy vándor, téríttetett és leültette. — A kisasszony? — kérdezte Jaroszláv. A pap épnen szelni akart a friss kalácsból s a kérdésre megállt. — Húsz éve. hogy erre jártam . . .— nézett rá a bujdosó. A pan most már értette és mélyebbre engedte a kalácsba a bicskát. Jarosziáv később elköszönt és kiült az árokpartra a régi ház elé. A kosztadót. a susztea várta, a lábszijjal. Kerekest a fél sportcigarettával, a kútra I siető lányokat és atyját, akj év végén érte jött és remegve csitította apját a 'félelmetest.. Az árokparton várt hajnalig, akkor kigyalogolt az erdőbe, A tisztás szélén két szegény ember vesződött egy öreg tölggyel. Odament és megkérdezte: — Bácsi, merre van a jnajalis? . . A k_át favágó az idegenre nézett Az egyik összerántotta szemöldökét. de tekintete a tniidosó ősz fürteire tévedt. — Arra! — mutatta most már megenyhülve. Jarosziáv tovább ment. A söröshordókat a cjgánybatidát. meg őt. őt kereste, fehér ruháját, kék szemét, lengő szőke haját, amint kacagva tova tűnik a roskadozó lombok alatt. —I Katóka ... — szakadt föl szivéből. Az erdő elnyelte hangját s egyetlen egyszer sem verte vissza. Imbolyogva járt. amikór másnap reggel ismét beért a városkába. A régi ház ablakán ismerős arcú leánygyermek hajolt ki. Ja rósz! áy szivére tette a kezét. lehunyta szemeit és ájulton az édes boldogságtól, térdre omlett az ablak előtt. A leány meg sem rebbent. Csöndesem visszahúzódott, majd visszatérve, odaadta* amit hozott az - idegennek. Jarosziáv gvöngvvirágillatot érzett és fölnyitotta a szemét. A kezében azonban csak egy karaj fehér kenyér volt. Most már futott s mire a csillagok felragyogtak, messze járt. Azjjsz az országúton érte utol. A következő .éjjelre hűvösre fordult. A csárdában, ahova beköszöntött, jósziwel fogadták. Megcsipkedte a csaplárosnét s mert a bor vérré kezdett benne válni később nagyot ütött az asztalra. — Miféle asztal ez?! — kiáltott. — Én ütök rá. még sem Jöns!? A csapiáros ránézett. — Tiz évo sincs hogy erre jártam! —' sértődött most már meg Jarosziáv. —■ Hát már nem ismernek? Ho! a cigány? A gazda szó nélkül forduljL ki és küldte a ragyást- Jarosziáv bort rendelt annak ts *. Jarosziáv vödröt kért és szétvetett, lábakkal, állva ivott, A bor azonban széthigult ereiben s a nóta, amit az öreg őrjöngött, csörömpölve összetört és lehullott a lábai elé. Jarosziáv földhözvágta a kiürített vödröt éts kiugrott a szoba közepére. Nekilendült és vad bokázásba vadult. A ragyás fölnézett rá és eltorzult arccal röhögni kezdett.-- Hej! . . . —üvöltött Jarosziáv é3 fölragadva a botot a sarakból, a dróton lógó petróleumiámpás feló sújtott. Az; ütés az üveget értő. de az azonban még csak meg sem koccant. Jarosziáv hátratántorodott. A gazda fogta fel. — Mivel tartozom? — hörögte a bukdosó. A csapiáros leültette. — Semmivel! — föleit. Az asszony jött be. meg a leány 'és egy nagykendővel. szépen betakarták, i Jarosziáv hajnalban ébredt. Á ház még aludt, hát lábujjhegyen távozott. Az ismerős utón indult vissza. Az égen ólmos foilegeket hajtott a szél és mély csöndben aludtak a mezők. Harmad- vagy negyednapra hó esett s; amikor elérte az erdőt- varjak károgtak a magasban és nyfkocogtk a fák. j Egy éjszaka megpihent. Az erdő kö~zenen ült le és még egyszer hangos szóval szólította gyermekéveit . ifjúkorát és élete búcsúzó delét. — Minden elmúlik s e földön csak az ember bujdoslk egyedül! , . , sóhajtott föl a maaasba és körmyol megeredtek, a nagy békességtől, amely lassan befödte lelkét. Esteledett, amikor másnap megpillantotta az el Hagyatott házikót. Az ablaty előtt állt meg1 és bezörgetett. Mária: nyitotta az a 1 tért.. . — Urr-e. örökre "itt WnradszT • . rokorh». — Örökre! ... — mosolvjmÜ Taros szláv éte letérdelve rrsegcsókotta az fflsg* »zom kezét ' *
