Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-21 / 107. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 21, máciai kar több tagjaival együtt dr. Gfigin Dusán képviselőnél vol­tak vadászaton. Tekintettel arra, hogy olasz követ éppen a bulgáriai merényletek id&pontjéban volt tá­vol, elsősorban a Szófiából érkezett hírek iránt érdeklődött a külügy­minisztériumban és ez ügyben folytatott beható tárgyalásokat. Szóba került ezenkívül a látoga­tás során a jugoszldv-olasz tár­gyalások anyaga is, tekintette' arra, hogy a tanácskozásokat az olasz delegáció vezetőjének, Quar­­terininek felgyógyulása után Fi­­íensében azonnal folytatni fog­ják. Mint beavatott helyről köz­ük, a két delegációnak még a következő kérdésekben kell meg­állapodást létesítenie : 1. A szláv kisebbségekés ügy­védek helyzete Fiúméban. 2. Trstenik hovatartozása. 5. A ha­­tárrendezéssel kapcsolatos agrár­­reform-ügyek. 4. A kivándorlók­ról szóló konvenció. 5. A Thaon de Revei medence ügye. Hétfőn délután a külügyminisz­ter helyettesét meglátogatta Gus­tav Antoine, a SHS. királyság bel­giumi főkonzuija, aki bár belga állampolgár, huszonöt év óta képviseli Brüsszelben Szerbiát és Jugoszláviát. Elmaradnak a jugoszláv­maggar tárgyalások A jugoszlév-magyar tárgyalások folytatását a tárgyaló felek április 23-ikára tűzték ki, amikor is a szekvesztrumok feloldásának kérdése van napirenden. A tárgyalások ebben az időpontban aligha lesz­nek megtarthatók, tekintettel arra, hogy a jugoszláv delegáció ve­zetője, Perics Ninko volt igazság ügyminiszter jelenleg a római interparlamentáris kereskedelmi konferencián vesz részt és onnan április 23-ika előtt nem tér vissza. Villanyoson a második emeletről a földszintre Orvosszakértő és ügyvéd afférje a bíróság előtt A budapesti bíróságoknak évtizedek óta orvosszakértője dr. Miniéit Károly egyetemi tanár, akinek nevét a tör­vényszéki tudósításokból minden újság­olvasó ember ismeri. Minich profesz­­szornak már többizben voltak kellemet­lenségei amiatt, hogy orvosi szakvéle­ményeit nemcsak elfogulatlanság és pártatlanság, hanem gyakran még or­vosi tudás sem jellemzi, azonban eze­ket minden cselben sikerült elsimítani. Legutóbb azonban egy budapesti ügy­véddel kincs afférja támadt, amellyel az ügyvédi kamara js foglalkozni fog. Szombaton a járásbíróság egy köny­­ttyü testi sértés miatt indított port tár­gyalt, ahol a sértett orvosi látleletet nyújtott be., amely szerint ő az inzultus következtében nyolc napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedett. A tárgyalás­ra a járásbíróság lekérette dr. Miniehet a járásbíróság második emeletén levő szobájából és felszólította, bogy tegyen ellenőrző orvosszakértői véleményt. Mi­niéit a biró előtt nyomban megvizsgálta a sértettet és noha a hónapok előtti sé­rülésnek természetesen már nyoma sem volt, a következő * szakvélemény U ha­­landzsázta össze: — Lehetséges és elfogadható, hogy sértett a látleletben sérülésekkel nyolc napnál több, de húsz napnál kevesebb ideig volt beteg és ilyen módon az ere­detien nyolc napon aluli sérülés nyolc naptól húsz napon belüli jelentőséget nyert. Az orvosszakértő ezután, mint aki jól végezte dolgát, felszámított negy­venezer korona szakértői dijat és hét­ezer korona villarnosköltséget. A vádlott védője ezután a követke­ző kérdést intézte az orvostanárhoz: —• Feleljen nekem a szakértő tir: meg tudja-e határozottan állapítani, hogy a sérülés nyolc napon belül, húsz napon belül, vagy húsz napon túl gyógyult? Minich szemmelláthatóan megütközött a rideg íölszólitáson. — Erre a kérdésre nem felelek’ — mondta azután óvatosan, — mert szak­értői .véleményemben már megadtam rá a választ. — Nem adta meg! — csattant inge­rülten a védő hangja. — A szakértő ur.... — Mcltóságos urí — igazította hely­re a járásbiró. Az ügyvéd az előtte fekvő törvény­­könyvre tette a kezét és emelt Iran gon jelentette ki: — A törvény előtt mindenki egyenlő. Itt nincs méltóságos ur, csak szakértő, sértett, tanú, vagy eljáró biró van. A jáfásbiró ezért a kijelentésért rend­­reutasiíotta a védőt, aki a rendreutasí­tást' tudomásul vette. Majd nyugodtan folytatta: — A szakértő ur pasztán lehetőség­ről beszélt. A lehetőség még nem pozi­tívum és büntetőjogi szempontból szám­ba nem jöhet. Mert mennyi értéket van a »lehető« szónak? Annyi, mint hogyha valaki azt mondaná utasnak: lehet, hogy győzni fogsz, lehet, hogy nem fogsz győzni. Lehet, hogy gazdag le­szel, lehet, hogy nem leszel gazdag. A védő pillanatnyi szünetet tartott majd méreven ránézve igy fejezte be a lehetőségek felsorolását: — Lehet, hogy van eszed és lehet, liogy álhit vagy. A biró ismét reudrentasitotta a vé­dőt, aki erre a következőképpen repli­­kázott: — Utólagosan kénytelen vagyok kon cédáiul, hogy bár a szakértő ur véle­ményében a negatívumon és lehetősé­gen kívül más nincs, legalább a nyilat­kozatában van egy pozitívum: a villa­mosköltség fölszámitása. Ebből ugyanis megtudtam, amit eddig nem tudtam: hogy a Markó ucca 21. olyan előkelő és modern épület, hogy .annak második emeletéről a földszintre villamos jár, sőt átszálló villamos, amit abból követ­keztetek, hogy a szakértő ur 7000 ko­rona villarnosköltséget számított fel. A mcltóságos szakértő elvörösödött, a biró pedig harmadszor is rendreuta­­sitotta és az ügy iratait áttette az ügy­védi kamarához fegyelmi elbírálásra. Átadták az ügyészségnek a szuboticai kémkedési ügy gyanúsítottjait Eddig három letartóztatás történt A Bdcsmegyei Napló hétfői számában megírta,' hogy a szuboticai államrendőr­ség titokzatos kémkedési ügynek jött a nyomára. Ebben az ügyben as állam* rendőrség befejezte a nyomozást és a gyanúsítottakat átkisérte az ügyészség­hez. l.ctartóztatásbaji vannak Kmyajszki Lázár, a szuboticai FcTrum-gyár volt hivatalnoka, Keller Eta háztartásbeli leány és Szloboda Ida magánhivatalnok­­tány, A három gyanúsítottat Taszics vizsgálóbíró kedden hallgatja ki. A vád szerint már a, nyomozás adatai alapján beigazolást nyert, hogy Keller Eta ősz* szeköttetésbeu állott a szegedi kémiroda tisztjeivel és azoktól írásbeli üzeneteket hozott át a határon. Keller Eta, Szlo­boda Ida utján megismerkedett Kr­­nyajszki [.azúrral, aki minden kereset nélkül állott, mióta a Ferrum-gyár szü­netelése folytán elvesztette, állását és nem volt pénze arra se, hogy lakbérét fizethesse. Keller Eta utján megtudta Kmyajszki, hogy pénzt lehetne szerezni, ha a szegedi fémiroda részére katonai híreket szolgáltatna. Erre levelezés in­dult meg Keller Eta közvetítésével Kr-: nyajszki és a szegedi kémircda között. A levelezés főleg az anyagi rész ren­dezése körül forgott. Egy ilyen levelet elfogott az állami rendőrség és ez veze­tett a bűnügy felderítésére. Kmyajszki azzal védekezik, hogy ő nem akart kém­kedni, csak pénzt akart szerezni. A rendőrség még nem tekinti a. nyo­mozást befejezettnek. A nyomozás fej­leményeihez képest még újabb letartóz­tatások is történhetnek. A kiváncsi Éva Irta : Kodolányí János A kamaszok, akik körülállták a kis Zsuzsi játszóhelyét az istálló mögött, már hatodikos elemisták voltak. Hosszú, inas lábukon feszült a barna bőr és ma­­szatos képükön lekvár csillogott. Apró, barna szeme volt mind a kettőnek. A Jóska is. a Pali is alacsonyhomloku. el­szánt. bátor fickó volt. erős és fürge, szakadt sapkájuk körül úgy világított a nyári nap délutáni ragyogása, mint a nápista szentek feje körül a fény tányér. Jóska kezében horgászószerszám volt. hosszú mogyoráfabot. spárga, parafa­­dugó a snárca közepén s ai horog bele volt szúrva a dugaszba. Pali pedig éppen egy kígyózó gilisztát vizsgált, amelyet a vastag fekete földből kapart ki az imént s inig niiai között szabályosan csavar­gón a ronda féreg, ő Zsuzsikára me­redt s, egészen megfeledkezett a csal­étkek kereséséről. Zsuzsika olt térdelt a íöfdön s egy rövid bottal nagyfej ü embereket rajzolt a földre, merev, pec­kes embereket, asszonyokat ék a lakú szoknyává!, hosszú orral, szemük az ar­cuk közepén volt és nem volt nekik ál­luk. De azért igen szépek voltak. Nagy munkájában a szokztvácska is felcsúszott :t kislány térdéről s ő nem törődött vele. hegy friss, egészséges combjai kitün­­dökienek a ruha alól. Csak a két ka­masz bámulta mohón a kislányt. — Te. Zsuzsika. — mondta nagyon alázatosan, de izgatottan a Jóska — mink most elmegyünk a folyóra halászni. Jaj. borzasztó szén halak vannak a rncső­­helvná. Aszoudik a gyerökök. hogy öt nerc alatt kétkilós csukát lehet fogni. Síén. fényös csukákat, harcsát is. ekko­rát ni. mint a fólkarom. Ugv-e. Pali? Ar­ám. Mast osztán megnizzük. Hozunk ueköd isi fó? He? Két ekkora csukát kapói. — Tuggva rosseb. mér. de mostaná­ban igön clszaporodott a bail éle. ló­dította Pali s megnézegette a gilisztát maid előhúzott a zsebéből egy üres cl­­nőkonőcsös dobozt s óvatosan kinyitotta. Már nyüzsögtek benne a tekergő gilisz­ták s most még megszaporodtak eggyel. Zsuzsika áhítattal nézte az undok mun­kát, s félt is ezektől a rettenthetetlen férfiaktól. — Na, mást má elég lösz a kukac. — dürműgte Pali s becsukta a dobozt. Akár indái unk is. Hát szó­val ... ' Mikor a pápisták elhuzik a nyócat. te csak gvüjj ki a füzcWiön. ott legyünk mink is. nregvárgyunk tógödet. ió. osz­tán megkapod a halakat. Jó?-- Mér nein hozzátok ide a halat? — kérdezte naiVtiI Zsuzsiivá. S a kérdés zavarba hozta a két fickót. Jóska hebe­gett. Pali dühbe gurult.- Mér. hát mér nem mer akkor anyád meglát!, hogy mink ott vagyunk, osztán azt Írisszé a szilvát lopjunk... — Te csak ne prézsmitálí, hallod-e, m# megjárod velünk. Mohát Takaros lány úgy tegyön. ahogyan mink akarjuk. Mikor a pápistáknál kondid, hát ott le­gyél. Kapói cukrot is. Meg olyan üve­göt. akit a karácsonyfára szoktak akasz­tani. De ha osztán nem leszól ott. ak­kor elrtrcnnvünk a- cscndőrökhön, osztán azok idegvünntk. osztán ellátik a balo­dat. elvisznek becsuknak. Az ám. Hát csak ott lfev áui pontosan. Mai meglátod, milyen szépet agg vünk. Me szólj ám sönkinek. Avval Jóska fölkapott a hörgászóbot ra. füttyeit tett eevet s el vágtatott a ker­tek alatt. Pali is utána galoppozott s csakhamar ott nyerítettek a lucernásban, ahol már nem lehetett látni őket. csajt a hangiuk hallatszott, mint két megva­dult csikóé. Zsuzsika pedig ott ült a főidőn, a nagy. áhitatos csendben, amelyet csak a tyú­kok kárálása s esrv-ecv kakaskukoréko­lás éneke vert föl. Ritkán. De csend volL A fák között ragyogott a sok érett kék szilva nagy szeme. Zsuzsika esde bit­mult masa elé. kerek arcát elöntötte a nagy gond árnyéka s tág diószeme félig lecsukódott. Remegett egy kicsit, mert valami érthetetlen dolog t olt számára az i sok bőkezű ígéret. Valahogy nem volt rendben a dolog, lányoknak nem ígér­nek ok nélkül a férfiak. Örült is. irrte, neki két férfi halat, cukrot és üveggolyót igén. igen. de miért menjen ki a fűz­fákhoz oste? Kéjes riadalom reszketett egész kis testében. Nem megy ki. Vala­mi rosszat akarnak tőle. vagy vele. Va­lami retteneteset. Valami olyat, amiről a nagyok tudnak, de gyermekeknek ti­tok. Valami nagv bűnt. ami nagyszerű, mert a gyerekek nyerítve és vágtatva rohantak el az imént. Amiért néha a ta­nító meg is veri olvikat. ha kitudódik s z egész iskola vihogva és kíváncsian les össze, a lányok! a fiukkal, áruig a de­likvenst botozzák. Zsuzsika megdermedt. Mit akarnak vele? Miért nem adták ide a cukrot most. meg az üveget? A csuká­kat akár tartsák is meg, úgyis hazudni kéne az anyjának, hogy honnan szerez­te. Talán mice akarják csókolni? Azt itt is lehetett volna. Az nem olyan borzasz­tó dolog, noha az is olyan különös . . . Meg kéne mondani az anyjának, meg­kérdezni tőle. hogy c'rneuieti-e a füzek­hez s elfcgadliatia-e a halakat és a cuk­rot és a csillagot . . . . . Nem is kell szólni az anyjának, az se kérdez meg tőle semmit ... Da . . . í;s a rémület fölevult benne, amint látta a hanyatló ' napot. Nem. mécse megy el a füzekhez, hátha valami baja történik, tölmetszik a hasát, mint az uj­­■'icrban volt. am.it az aoia hozott át a plébánostól. Hátha megkötözik és levet­kőztetik meztelenre és megverik és ott­hagyják éccakára s a holdvilágnál jön­nek a vadállatrác s főlfaüák . . . ízen ám. de ha nem Ies2 ott liarango­­-ásker akkor ideküldik a csendőröket s a csendőrök, a borzasztó csendőrök megverik, elviszik, becsukják, fölakaszt­ják a kéménybe s tüzet raknak alá. mint a Kolompár Zsiga cigánnyal történt. akit lopással gyanúsítottak s tüzet rak­tak: a talpa alá . . . Ahogy nőttek az esti árnyékok, ugv nőttek a rémképek Zsuzsika fölzavart kikében. Bekúsztak barna szcmecskéjii s a lelkére feküdtek, elborították s- fe­kete karmaikkal összefacsarták a szivét. S azt este rohamosan közeledett, a kert fái mögött már véresen lebukott a nap. esti röpdösésbe fogtak a fecskék, fel­hangzott a hazatérő tehenek bögésc. a nalscok visítottak . . . Aztán megkondult a pápista harang is Az égbolt sötétzöldbe hajlott. _. Most kellett volna ottlenni a füzeknél. S ő nincs ott. Jönnek a csendőrök. Zsu­zsika menekülésre gondolt. Futott, fu­tott beszaladt a pajtába, befurakodott a széna közé. ió hátul, ahova m^g a. tojó tvukok se jártak, s a hal tilos csendet csak, dobogó szive lüktetése szaggatta meg.’ Végtelen idő múlt el. A csend leeresz­kedett a világra. Hallotta anvja kiáltá­sait. ott hivta a paitaaitó előtt, de Zsu­zsika. miér, miértse, mint az egér: hall­gatott. Várta a csendőröket. Egészen bc­­sötőledett Akkor látta, hogy nein jönnek a csend­őrök s megnyugodott. Kiövákodotí a pajtából Mar csillogott az estltainaJcsillag, amelyről tudta, hogy a szerelőm csillaga. Nagvon szénen, zöl­den csillogott. Az égen néni volt egyet­len felhő. S már derengett a kelő hold fénvfátyola a fák között. Zsuzsika megszabadult a veszélytől: csendőrnek se hire, se hajítva. S akkor név megdobbant a szive hosry szinte el­ült a. lélekzete is tőle. Ki kéne menni a füzekhez a hajért, a cukorért, az üveg­ért .. . Egyedül, egymagában . . . Vájjon mi lesz odakint a falyonál? Mért kell odamenni, hogv megkaphassa az ieért értékeket? Mi az a titok? . . { Í Mezítelen térdei összeverődtek az iz­galomtól s futva, szökve elindult a ht-t cernásföldön, a harmatos mezőn át a. füzek' s a folyó felé.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents