Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-18 / 104. szám

12 OLDAL » ÁRA 1*|2 DINAR PoXtarína plaéena! Siegjclenik inindca reggel, ünnep után és hétfőn d-ííbsa íelcfoia szám: Kicdóhivatul 8—58. Szerkesztősé« 5—10 Üdültetési ár cegjrsdšvre 335 dinár Kiadóhivatalt Sabetica, Alaksandrova uL l.(Leiéach-paIotaf Szerkesztősé}!! Aleksandrova ul. 4, (Resiia-Fcnciére-palűta) KqzbeszólAs Bátrak vagyunk különvéleményt je­lenteni azzal a kívánsággal szemben, mely a magyarság politikai szervez­kedésének kérdését ki szeretné vonni a magyar sajtó megbeszéléseinek anyagából.’ Nem jelenthetjük be azon­ban ezt a . különvéleményt ,anélkül, hogy őszinte örömmel s igaz jóér­zéssel ne köszöntsük a-t az állás­­foglalást, amelynek szempontjait ugyan nem osztjuk, melynek érveit ugyan meggyőzéseknek nem tartjuk, de ame­lyik a saját portájában mégis meg­mutatta, hogy a magyarság nagy ügyeinek, fájdalmas kérdéseinek tár gyalását nem kell okvetlenül beszeny­­nyezni alantas egyéni szempontok előtérbe tolásával. Soha nem az, elvi, rmndig a személyi kontroverziák mé­lyítik ki a meg nem engedett érzé­kenységig s viszik a magyarság érde­keinek kockáztatásáig a vitát. Az el­lentétes álláspont nem jelenti &t, hogy az ellentétes álláspoht védel­mezője t— ellenség i§. .A,magyar párt. Vezetőséghez' várd tartozás — sajnos —■ nem teszi csalhatatlanná az állás­foglalást. Figyeljük csak meg a tujsó parton lévő harcosokat. „Kik hivatot­tak vezérül a népnek“, azoknak min­den állásfoglalását a mérséklet, a magyar nyilvánosság megbecsülése, a békére való őszinte törekvés jellemzi. Apró senkik kapaszkodnak csak be nagy szavakba, mint ahogy az ökör­szemek bújnak nieg a sas szárnyai aiait, lenge jelentéktelenségek hivják fel magukra a figyelmet rikoltó rágal­maikkal. Természetesen-nemcsak ezek a rokkant titánok bűnösek a sajtó hangjáért, hanem azok is, akik mó­dot adnak nekik arra, hegy túlságo­san alacsonyrendü egyéni kedvtelésü­ket a magyarság nyilvánossága előtt s a magyarság érdekeinek kockázta­tásával- elégítsék ki. *■ De azt még a jószándék és nemes gondolkodás példaadói se kívánják, hogy a magyar sajtó a• magyar szer­vezkedés kérdését vegye le a napi­rendről. Mert ma csak az ujságközle­­mények tartják fenn az érdeklődést a magyarság politikai \ szervezkedésével szemben. Ha ezek a cikkek nem lennének, nem lenne semmi. Inkább arra kellene kérniük a magyar lapo­kat, hogy szünet nélkül, meg nem szakított folytonossággal Írjanak erről a kérdésről, világítsák meg valameny­­nyi szempontból, taglalják minden álláspontnak megfelelően, csak — az isten szerelmére — írjanak, írjanak,' Írjanak p51a. , Ha olykor tévednek is, kisebb hiba, mintha ballgatrak. Ha netán olykor túl is lőnek a célon, még mindig kevesebbet ártanak, mintha nem is vesznek kezükbe fegy­vert. A magyar párt ma csak annyira él, arfiennyit Írnak róla. Ha a válasz­tások után a magyar sajtó nem fog­lalkozott volna az elkövetett hibákkal s a szerzett tapasztalatokkal, joggal hihette volna a magyarság, hogy ez a süket csönd a magyar párt halálát jelenti. Mc-rt mi történt a magyar pártban február 8-ika óta ? Folytatták a szervezkedést, folytatták az agitá­­siót, tettek, mondtak, dolgoztak va­lamit V Ha a kisebbségi sors Dio­­genesei fölfedező útra indulnának, hogy fölkutassák, mit tett február 8 ika óta a magyar párt, bizony­bizony mondjuk, nem találnának egyetlen i betűt, amire a magyar párt önérzetes, büszke és elégedett veze­tősége — a pontot föltette. # Az a kavarodás, ami a nqvisadi polgármesteri állás körül kerekedett, kézzel íoghatóan dokumentálja a köz­­igazgatás mai rendszerének tarthatat­lanságát. Mert reméljük, az önkor mányZat egyetlen hívét se elégíti ki az ' a rendszer, hogy a város első tisztviselőjét pártkörben választják. A kőzgyülé • választott tagjait mégis csak tisztu'tabb közszellem s nagyobb egyén! felelősség vezeti a választás­nál, mint a pártkör tagjait, akik kizá­rólag személyi vonaíkozásokaíjés po­litikai tekinteteket kötelesek figyelembe venni. Ha a radikális pártkör vá lasztja a polgármestert, bizonyára a legjobb radikálisra esik a választás, de a legjobb radikális is lehet gyönge polgármester. Nem a párthüségen a a pártérdek legtökéletesebb szolgálatán mu'ik a polgármester alkalmassága. A cél inkább az lenne, hogy a köz igazgatást függetlenítsék a pártérde­kektől s ehelyett a mai rendszer a köz­­igazgatást a pártérdek vazallusává teszi. Pedig a megoldás kézenfekvő : ha már úgy is. választják a polgár­mestert, válassza a közgyűlés. Amíg a partfrakciók harcától a miniszteri megerősítésig eljut a jelölt, megtépáz zák jóhirét, kícsorbitják tekintélyét, lelohasztják kedvét és megbénítják energiáját. S akinek volna is kedve, hivatotísága és hozzáértése a polgár rpesíeri tisztség betöltésére, nincs kedve, hivatottsága és hozzáértése a párt­harcok megvívására és intrikák legyő­zésére. Csak a polgárság választása adhatja meg a tekintély teljességét s az elhfvatás kétségbev.cnhs.ís.tiansi^.áh Petro vies Nasztáz 'közzétette a Davidövics-kormány és Radies megállapodását . Radios négy hívét, köztük Radios Pavlét delegálta Davidovics Nagypénteken beállt a teljes csend a politikai életben. Sem a parlamenti klubokban, sem a mi­niszterelnökségen nem történt semmi jelentékeny esemény é a kormány tagjai sem jelentek meg hivatalukban, sőt azok a miniszterek is, akik eddig még Beogradban voltak, szintén el­utaztak vidékre. A politikai élei újabb megélénkülése csak a pra­voszláv húsvéti ünnepek utánra várható és jói értesült körök sze­rint április 25. és 28. közötti időben várható a kormány rekonstrukciójá­nak végrehajtása. Ez a kérdés is sokat veszteit azonban 'érdekes ségéböl azóta, amióta nyilvánva­lóvá lett, hogy nagyobb átcso­portosítás nem várható az uj kor­mányban, hanem csak néhány tárca fog gazdát cserélni. Nagy érdeklődéssel várják a rekonstruál) kormány deklarációját, amely nyil­vánosságra fogja hozni a kormány munkaprogramnijáí. A mindéi részletre kitesjesztő deklarációt a kormány valószínűleg a parimén! első ülésén fogja beterjeszteni. Politikai körökben nagy feltű­nést kelt és élénk kommentárokra ad alkalmat Petrovics Nasztáznak, a Davidovicsrkormány volt bel­ügyminiszterének a Novosti hús­véti számában megjelent vezér­cikke. Petrovics Nasztáz ebben a cikkben ismerteti a Davidovics kormány és a Rodics-párt közölt létrejött megállapodás szövegét. Rámutat Petrovics Nasztáz arr8, hogy Radics Pavle beszéde nem Iforraáuyába jelentett számáru semmi újat, azonban teljes elégtételt ad úgy neki, oki a radikális-párton beiü energikusan dolgozott a megegye­zés érdekében, mint Davidovics Ljubának és pártjának is, amely­ről kiderül most, hogy nem fu­tottak politikai ábrándok és megva­­ósiihatatlan eszmék után, hanem reális politikát folytattak. Radic Pavle beszéde a legilletékesebbi módon dönti meg a becsületes j! szerbek tömege előtt azt a hie-j delmet, hotry a szerbek és hör-1 vátok között nem lehet békés f megegyezés. Ezután Petrovics Nasztáz közzé­teszi annak a jelentésnek szöve­gét, amelyet a Radics-párt veze­tőivel Zairrebban folytatott tar­­: >'*lásairól a Davidovics-kormuny­­nak és a koronának előterjeszteti. A jelentés megállopitja, hogy I. Radics nem akar tárgyaióso­­• at és jegyzőkönyveket, mert a szerbek és horvátok nem két külön, nép, hanem, beleértve a szlovénoka is, egy etnikai egység, amelynek részei nem tárgyalhatnak úgy, mintha külön népek volnának. Ezen az egységen beiül joggal követelhe­tik a horvátok, hogy kívánságaik­ká! számot vessenek, de nem tár­gyalások és szerződések utján. A szerb-horvát konfliktus úgy ke­­'etkezett, hogy az egyik fél sem törekedett megegyezésre, hanem rá akarta erőszakolni a maga akaratát a másik félre. Azok el len, akik így dolgoztak, Radics az összes horvátokkaí együtt nyílt harcba lépett, ez. a harc azonban nem a szerbek, hanem. 1 habozok és erőszakosok positi­­ája, Pasics és Pribicsevics ellen irányul. Most azonban az 'erőszak politikája megbukott, sor kerül a szerbek, horvátok és szlovének megegyezésére és a Davidovics - kormánynak sikerült elérnie azt, hogy a horvátok éráik a kormány becsületességét és igazságos vol­tát, amriy nem engedi meg az erőszakosságokat és mindenki számára biztosítja a törvények és az igazság uralmát. 2. Radics erős államot akat és nem engedi meg, hogy azt bárki is meg merje támadni. Énnek i üisö biztosítására ö is kötőnél készültséget kivan, azonban Ra­dies és az egész horvát nép i? pacifista és nem akar imperializ­must, sem pedig olyan katonai készü tséget, amely, ezzel agyét­­telmü volna. 3. Radics másféle belső barett­•Jezkkivtvi Ifczy 0 . •rálizmus, autonómia, vagy angol önkormányzat iegyen-e, as a kor­mányban és a parlamentben való megegyezéstől függ. Ebből « megegyezéses munkából lehet majd legjobban megítélni, hogy mi lesz számukra a leghelyesebb, azonban mér most meg lehet ál­lapítani, hogy a belső besenöe­­zés tekintetében bizonyos külön­állásról lehet szó Horvátország, Szlovénia és — megfelelő for­mában — Bosznia tekintetében.' Radics maga is tudja, hogy meny­nyire fájdalmas pont Macedónia a szerbek számára, éppen ezért, az ö részükről ezt a kérdést nem fogják bo'ygatni. Minderre azon­ban majd csak ez őszinte meg­egyezés után kerülhet sor. E kér­déseket az alkotmány revíziója utján kell rendezni. A,végleges döntés előtt azonban szükséges uj választásokat lefolytatni, hegy­­meg lehessen állapítani, helyesli-c a szerb nép a megegyezéses po­litikát. 1 4. Radics és az összes horvé­­tok köztársaságiak, ózonban úgy Radics, mint hívei taktikai okok-' bél választották ezt a jelszót. A szörnyű háború után ugyanis egy­részt meg kellett ölni a Habsburg­­iegitimizmust Horvátországban, másrészt pedig a horvát parasz­tokat meg kellett menteni a bol­­sevizmustól. Ezt csakis a köztár­sasági elvekkel lehetett elérni és e módszerrel Radics teljes sikert is ért el mindkét irányban. A köz­társaságot azonban nemcsak for­mailag, hanem elvileg is elfogad­ták a horvátok. Radics István demokratikus parasztkormányi akar, a néptöbbség kormá­nyát, amilyent legjobban a köztársaság tud biztosítani, el­ismeri mindamellett, hogy mo­narchikus államban is el lehet ezt érni, Angliát hozza fel példa-

Next

/
Thumbnails
Contents