Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-17 / 103. szám
10. oFcTaT. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 17. A „Silbermann“ írója a zsidókról Jacques de Lacretelle keresztény francia irá : „Mindig fájdalmasan érinleit az az igazságtalanság, ahogy a zsidókat megrágalmazták“ Páris, március Jacques de LacreteUe az Étoillc-ne-! gyedben lakik, elegáns és hűvös gar-: szonlakásban. Éppen olyan az ö föld- í szinti apparteinent-ja, amilyen igen sokszor szokott előfordulni francia regé-; nyékben és színdarabokban: tele szőnyeggel, képekkel, könyvekkel. Pedáns1 úri rend mindenfelé. Karszékek és kere- \ vetek. Nagy kandalló, amelynek íalia- j sáb-imitációi gázt égetnek. ö maga is olyan, mint a lakás,* ame-; iyet teljesen a maga képére idomított. I Magas, karcsú, szikár és előkelő. Csőn-, des, lágy a beszéde, kissé már szinte- j len is.. Zárkózottsága megközelíthetetlen és' kérlelhetetlen. Nincs olyan pszichológiai fondorlat és faltörő kos, amely elefántcsont-tornya gyémántkapuit áttörné, ö az igen-nel és nem-meí felelő ember, az '• indiszkrét kérdésre elhallgató és elrévedő, s'aki éppen azért, mert kérdezik, tőmondattal felei. Inkább ő kérdez. S ha nem kérdezik, önmagától szívesen beszél, sőt meglepetésekkel szolgál. Mint minden mélységesen szenzibilis ember, nem engedi, hogy vegyenek tőle, de ha önmagától adhat, mindent odaad. Azonban röpke látogatás alatt ennek a folyamatnak csak miniatűr változata jöhet létre s egy helytelen -szó még ezt is meggátolhatja. — Nemrég fordítottak le »Silbermannát magyarra — kezdi csöndesen s kezembe nyomja a könyvet — nézze csak! A kiadóm küldte el a napokban, meg voltam lepve, t. i. az a szokás, hogy az írókat előre értesítik, inég mielőtt a fordítást megkezdenék, hogy módot adjanak nekik a vétó jogának gyakorlására. Természetesen ebben az esetben szó sem lehetett volna erről, mert tudom, hogy a magyar olvasóközönség előtt nevemnek szimpatikus csengése van. Amint látja, Bécsben adták ki. Amennyire örülök annak, hogy ezáltal lehetővé válik szellemi érintkezésbe lép- i nem azokkal a magyarokkal is, akik nem olvasnak franciául, annyira érthe-j tétlennek tartom, miért látta el regényemet a fordító .ilyen címmel: »Egy zsidó gyerek történetes. Hiszen ha a francia könyvnél elfogadható az idegen cim, éppúgy megmaradhatott volna á fordításnál is. Azonkívül nem tudom, hogy ezt a fordítást beengedik-e Magyarországra, s kérdés, olvashatja-e ily módon könyvemet a magyarok igazi zöme? — Silberman-na! olyan zsidót akartam teremteni, amilyen az én gondolatomban és érzésemben él. Amikor megírtam, éppenséggel arra törekedtem, hogy ne olyan tulajdonságokkal ruházzam fel, amilyeneket mint elvitathatatlan zsidó tulajdonságokat könyvelnek el az emberek. Igaz, hogy Írás közben többször elfogott a félelem, hogy csak^imaginor zsidó típust fogok alkotni, azonban megnyugtatásomra nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, hogy megállapításaim teljesen jók. És főleg az a meggyőződésem igazolódott, hogy téves minden olyan típus megrajzolása, amellyel kollektivitásokat akarnak jellemezni, s ez kiváltképpen a zsidó típusra áll, amelynek legendája már végérvényesen kialakult. Teljesen kockázatosnak tartom, hogy megváltozhatatlan jellemet tulajdonítsanak, annak a fajnak, amely a történelemben példátlan módon tudta ugyan megőrizni tisztaságát, viszont csodálatra méltó asszimilációs ösztönnel rendelkezik. A világirodalom igazi nagy zsidó típusai teljesen eltérnek a legendás zsidótól. A francia irodalomban kettő van Ilyen: Swann és Gutlib. — Miért foglalkozik oly szívesen a zsidókérdéssel? — Nem lehet azt mondani, hogy a zsidókérdés erősebben foglalkoztat, mint az igazságnak bármely más problémája. Első könyvéül: »Hermelin János nyugtalan életei nem zsidó-kérdéssel foglalkozik. Silbermann a második könyvem. A harmadik: »Hippolyte halálát egy zenész apának a fiával vívott kettős féltékenység! harcát ábrázolja. A negyediknek, a La Bonifas-nzk. amely most tavasszal fog megjelenni s amelyik egy asszony történetét meséli d, az az alapgondolata, hogy az életben a bűn és az erény összeolvad, mind a kettő egyazon energiának a megnyilvánulása s mindig a körülményektől függ, hogy ez az alapenergia a bűn vagy az erény formájában jelentkezik-e. Tudom, hogy immorális gondolat ez, olyasféle, mint a ■talne-i meghatározás: *az erény olyan produktum, mint a cukor«. — Láthatja ebből, hogy eddigi munkáimban a zsidókérdés normálisan arányos teret foglal el. Amikor ugyanis a Dreyfus-pör megbontotta a francia nemzet egységét s a polgárháború gyötrelmes villogásában meghurcolták a zsidókat. tizenötéves fiatalember voltam s gyermeki érzékenységemet már akkor A barna pádon három ijedt parasztaszszony ül. Látszik rajtuk, hogy rettenetesen félnek. Amikor a bíróság bevonul a terembe, a három asszony úgy ugrik fel, mintha rugóra járnának. — No, most kezdődik a világ vége — Jézus segíts! Az elnök lapozgat az iratcsomók között, majd felcsattan a hangja: — Lityi Ágota és társai bűnügyét fogjuk. tárgyalni. Lityi Ágota! — Jelen. — Hány űpes? — Ötvennegyedikbe járok. — Férjezett? — Igen. össze vagyok állva. — Akkor nem férjezett. — Alássan kérem, nekem három törvényes uram is volt, nem egy. Az első ; 1 háborúban tűnt el, a második — sze-1 gény — hirtelen halállal halt meg, ‘ agyonverték egy korcsmái verekedés- j nél, a harmadikat én hagytam ott, mert mindig részeg volt. — A harmadik urának mi volt a neve? — Kérem szépen, azt igazán elfelej-' tettem. — Mj a foglalkozása? — Kupeckodok egy kicsit, ha lehet. * |j A második asszonytól kérdezi meg most az elnök, hogy mi a neve? — Patai Julis, Ürge Pál asszonya. — Hány éves? — Negyvenkettő. Fityiné. a pádon ülve. hangosan meg- \ jegyzi: Hogy hazudik! ötvenkettő is el- j műit már. ® Ürgéné (mérgesen hátranéz): De meg] van kend velem akadva. (Az elnökhöz.) ; Elhozhatom a keresztlevelemet, hogy;: negyvenöt éves vagyok. — -Nem kell a keresztlevél, úgy is elhisszük. Mi a foglalkozása? — Úgy erre-arra, napszámba járok. — Magát hogy hívják? — kérdezi most az elnök a harmadik asszonyt. . I —. Katona Maris. Fityiné (ismét megszólal): Nem is ez] a neve, hanem Brindza Marcsa. — Ne kotyogjon folyton, — figyel-1 mezteti a tárgyalásvezető. Akkor be-] széljen, amikor kérdezem. — Fityiné: Kézit csókolom, én csak ; úgy magamba beszélek. — Katona Maris, maga hány éves? * I — Harminc vagyok fájdalmasan impresszionálta az az Igazságtalanság, ahogy a zsidókat megrágalmazták. — Később kezdtem írni, 1919-ben, tekintve, hogy ma már harmincnégyéves vagyok, de ennek a háború az oka, amely megszakította ifjúságomat. A háború előtt is sokat foglalkoztam már irodalommal és még többet utazgattam. Sokat jártam Angliában, voltam Olasz- és Németországban, Egyiptomban és tudja-e, hogy Magyarországon is megfordultam? Budapesten nyolc napot töltöttem. Sose fogom elfelejteni magyar élményeimet, oly tisztán emlékszem a Magyarországon eltöltött napokra, mintha csak tegnap jártam volna ott. Pest elegáns és csodaszép város, a Dunapart felejthetetlenül szép és előkelő, s nem tudom, ma is olyanok-e még az emberek, de akkoriban, mindenki szép és vidám volt. Voltam a Gerbeaud-nál is. (Rámnevetett.) S azon a napon, amikor végigutaztam az országon, talán valami ünnepnap lehetett, (vagy minden nap ilyen volt, nem tudom!?) de az egé^z vonalon fel voltak virágozva az állomások* mindenfelé cigányok muzsikáltak, mindenkinek nevetős volt az arca... Emlékszem ... jól emlékszem ... 1913-ban volt.., — Fityiné: Csak öt esztendőt tagadott le... — Mi a foglalkozása? — Paprikával kereskedek. — Fityiné: Kereskedik a lelkem. Házról-liázra jár. A tárgyalás — A két másik asszony menjen ki. Maga, Fityiné maradjon itt. Maga azzal van vádolva, hogy a kanizsai vásáron lopott egy vég kelmét. Elismeri bűnösségét? — Nem kelme volt az kérem, hanem CÍCC! — Előbb arra a kérdésre feleljen, hogy bűnösnek érzi-e magát? 's —Dehogy érzem. — Mondja el, hogy történt az eset. — Az őszi vásáron voltam. Kanizsán. Csak úgy őgyclcgtem a vásárban. — A többi két asszony is magával volt. — Dehogy, én magam voltam, aztán véletlenül összetalálkoztunk. Tudja, egy faluból vagyunk és a kendőrül is ráismerünk egymásra, Azután a Katona Marcsa a pecsenyesütőgétőknél paprikát adott -el és mentünk a földön árulók standja felé. Én megláttam a földön egy vég ' ciccet, nagyon szép mustrája volt, gondoltam, ebből szép bluzot1 lehetne csinálni. Lehajoltam és fölemeltem a ciccet a földről. — Miért emelte föl és miért nem szóit az árusnak, hogy ő adja oda magának. — Hát kérem szeretettel, gondoltam, minek fárasszam, én magam is fölvehetcm. — És mit csinált avval a ciccel? — Odaadtam kérem szépen az Ürgénéhek, aki mellettem állt, hogy ő is nézze meg. — És az mit csinált vele? — ö meg tovább adta a Brindza Marosának. Alig hogy a Marcsa a kezibe vette a ciccet, egyszerre csak ott termett egy defektiv ur és megfogta. Mér fog meg engem, kérdezte a Marcsa. Mert lopni akartak, mondta a titkos és mindjárt hajtott is bennünket a városházára. így történt kérem alássan. Nem akartunk mink lopni, csak nézegettük a ciccet. , — A rendőrségen beismerte, hogy lopni akart. — Beismertem. De ott azt is beismertem volna, hogy az egész vásárt ellop-A KANIZSAI VÁSÁRON Feljegyzések a tárgyalási teremből ! tam, mert olyan puhára vertek, mint a ; máj. I I — De miért éppen magukat fogták ! meg. ] — Tudja, azt fogják meg,, aki ott van. LA cicc ot maradt, de minket elvittek és ; puhára vertek. I Ezzel véget ért a Fityiné vallomása i. és Ürgénét vezették be. \ Ürgéné annyira meg volt ijedve, amií kor bevezették a terembe, hogy hangojsan sírni kezdett. — Dehogy is vagyok én bűnös. Soha' se loptam én egy cérnaszálat se. A Fityiné mondta: Nézd, Julis, milyen szép ■ blúzt lehetne ebbül itt csinálni. Alighogy a kezembe vettem, már a Marcsa nyűit utána. .Még szóltam is Fityinének, : hogy nézd, Ágota (ezt igy mondta: i Ág-ota), a Marcsa elvette, hát alighogy i kimondtam, zsupsz, ott volt a titkos és ’ránk kiabált: Mars, be a' városházára. Azt mondták, hogy loptunk és csihi-puhi. Hát osztán azt mondtuk, hogy igen. .Csak nem hagyjuk magunkat agyonver. ni. A Katona Marcsa, — akit ezután hallgattak ki — nagy szepegéssel mondta, hogy ő paprikát adott el a pecsenyesü; tőknek és csak annyit tud, hogy megfogták, megverték és kész. Két tanú is szerepelt a monstre-pörben: a piaci árus és a detektív. A piaci árus nem terhelte a vádlottakat. Ö tulajdonképpen papucsokat árult a vásárban, a* rőfösáru a felesége portékája volt, de az asszony nem jöhetett ki a vásárba, mert beteg volt, ezért árulta ő a rőícsárut is. Nem. vett észre semmit, csak a lármára lett figyelmes, amikor a detektív a három asszonyt elvitte. A detektív, aki szintén mint tanú szerepelt, csak annyit tudott mondani, hogy látta, amikor az egyik asszony fölvette a kelmét és kézről-kézre adta. ebből azt i hitte, hogy lopni akarnak. Ezzé! aztán véget is ért a nagy por, amelyben az Ítélet nagyon hamar kész lett. —- M on jenek haza, asszonyok, mondta az elnök, — máskor pedig, ha ] vásárba mennek, ne a földről vegyék fel az árut, hanem az árustól leérjék. A három asszony meghajolt a: bíróság előtt és kórusban mondták: — Köszönjük szépen! —rth. EOT 3*E8EBES«!aK^*8E?K5£JHES» ■\ «. .----y 1 AV : 1 • N ASZI ŐI ÉS FÉRFI i r? i DIVATLAPOK KÉZIMUNKA KÖNYVEK ¥16 (KÖNYVKERESKEDÉSBEN fc^SUBOTÍCAt TeMon 57! : e 0 B»B B B A legszebb lemezujdonságok minden nyelven! 5 5-1 Varrógépek, kerékpárok, gramofonok és azok alkatrészei! COLUMBIA grans aroniemez v*:cej képviselő ■ytűsx sr'iogciivi VIKTÓRIA ff négy kereskedésében 5UBQT1CA, Zrinjski trg 2 és Pašićeve útira 9 eleit! átjáró ház. Viszonteladók kérjék special ajánlatainkat!
