Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-15 / 101. szám
1925 április 15. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 7. ülői? Halálos párbaj a buzaveiésben A fegyeuclbarátság vége A Szuboticátó! néhány kilométernyire fekvő Vernsics ünncoi hangulatát husvét hétfőién véres esemény zavarta meg: a völzvesi csárdánál borzalmas kegyetlenséggel ineggyílkolták Jakovlievics Kálmán 26 éves szolgalegényt. Fegyenc-találkozó a veruslcs csárdában Még 1922. év elején történt, hogy a sztibotieai törvényszék emberölés miatt három évi (egyházra ítélte Jakovljevics Kálmánt, akit. büntetése kitöltése vésett a mitrovieai íegyházba szállítottak. Jakovlievics a fegyházban összeismerkedett egy másik szuboticai származású fegyenccei. Baranvi József 25 éves legénnyel. aki különböző büntettek elkövetése miatt lett a mitrovieai fegyház lakója. Jakovlievics és Baranvi jóbarátok lettek és megfogadták egymásnak, hogylia mindketten szabadok lesznek, felkeresik egymást. Jakovlievics hét hónaDoal ezelőtt j nyerte vissza szabadságát. Szuboíicára jött. ahol megnősült és dolgozni kezdett Három héttel ezelőtt Jakovi levies rendes foglalkozáshoz jutott Verust'cson. ahol Sztioics Cilika gazda Ikodóasszorrv szolgálatába lénett Ekkor még nem is sejtette, hogy egykori fegvenctársa Baranvi József, aki egy hónaooaJ ezelőtt került ki a mitrovieai fegvházból. a közelében él és Sztmes Bariul vernsicsí földbirtokosnál szolgál Husvét hétfőién találkoztak össze véletlenül Csóvics Ferenc csárdájában. A bajszerző kenyér Reggel kilenc óra tájban toppánt j be Baranvi a csárda ivóiába. ahol; nyomban felismerte az egyik asztalnál ülő Jakovlievicset. Megörültek egymásnak, bort rendeltek, azután elkezdtek beszélgetni. Eleinte arról, hogy hogy-mint élnek, azután viszszaidézték a múltat az egyhangú mitrovieai napokat . . . — Emlékszel rá? ... — kérdezték egymástól minduntalan — amikor ez történt, amikor az történt. — Mennyit segítettem neked, ió pajtásod voltam — mondta Baranyi. — Hát én — vette át a szót Jakoviievics — még a kenyerem is megosztottam veled. Emlékszel rá? Baranvi erre a kenvérosztásra nem akart visszaemlékezni, aminek a másik percbe® már az lett a következménye. hogy összevesztek. Eleinte csak szóvita volt később ökölre mentek, mire Csóvics korcsmáros mindkettőjüket kiküldte a korcsmából. Élet-halálharc a buzavetésben A két legény, amikor a csárdából kiutasították őket mintha megállapodtak volna, szó nélkül keresztül mentek a csárda udvarán, a búzavetésekbe. amerre nem tárnak emberek. Amikor kiértek. Baranyi ismét elkezdte: — Kinek adtál kenyeret? és a másik pillanatban már megvillant a kés pengéje és Jakovlievics oldalán kibuggyan: a vér. Azután még egy szarás. Jakovlievics védekezni akart kés nem volt nála. kézzel ragadta meg Baranvit és harapta, ahol érte: a nyakán, arcán, beleharapott az orrába. Baranyi pedig szúrt, kétezer. háromszor, összesen tizenegyszer. Jakovlievics összeesett és rövid kínlódás után meghalt. Körülötte folyt a vér. oldalából, melléből, fejéből. hátából. Kézreker< a gyilkos Tizenegy óra után a járókelők felfedezték a gyilkosságot és a történtekről értesítették a nagyfényi csendőrséget, ahonnan nyomban kiszálltak a helyszínre. A holttest! megtekintése után megkeresték a gyilkost akit gazdája tanyáján találtak meg. Nem tagadott beismerte a gyilkosságot és sző nélkül tűrte, hogy a cseadőrsézre szállítsák. Hétfőn este hat órakor, amikor a csenőőrség már befelezte a nyomozást értesült a szuboticai rendőrség a gyilkosságról. A rendőrség részéről Pesics Draguíín hehreítes-rendőrfőkaoitány. a bíróság részéről pedig Tászics Alekszaoder vizsgálóbíró kedden reggel kiszálltak a helyszínre. ahol az áldozat még ott feküdt a küzdelem helyén, vérébe fagyva. Holttestét a mentők beszállították a Bajai-uti temető hullaházába. ahol kedden délután felboncoiták. Bajanyit a csendőrség átadta a szuboticai ügyészségnek. Tanay Frigyes meghalt A magyar színészet gyásza Budapestről jelentik: Az Ui Szent János-kórház egyik betegágyán kedden reggel hét órakor hosszas szenvedés után meghalt Tanay Frigyes. Hetekkel ezelőtt szállították he Tanay Frigyest az Uj Szent János-kórházba súlyos gégebajjal. Orvosai mindent eh követtek, hogy meggyógyítsák, azonban már a múlt héten olyan rosszra fordult Tanay Frigyes állapota, hogy az orvosok lemondottak minden reményről. Tanay Frissest két évvel ezelőtt súlyos tüdőbaj támadta meg. ; Akkoriban egyik pestk&rüli szanatóriumban kezelték, majd később Olaszországba utazott. Ott tartózkodott sokáig, az idén pedig látszólag gyógyultan visszatért Budapestre. Rögtön szerepet kapott a Vígszínháznál és eljátszotta Vajda Ernő Délibáb-jának egyik főszerepét. Előadás után azonban váratlanul Ismét rosszul leit. Tüdővérzést kapott, úgy, hogy be kellett szállítani az Uj Szent János-kórházba. Nem tudtak már segíteni rajta. Tanay Frigyes ötvenéves volt. 1875 .\uguszus 18-án született Budapesten. Itt atyja zenetanár volt. Debrecenben kezdett szlnészkedni, s 1902-ben a Vígszínház tagja lett. Itt sok és érdekes szerepet játszott. Jelentősebb sikerei volak a »Diákélet« hercege, a »Takarodó« Laufende, a »Tündérlak) lányok« tornatanárja. Az elhunyt művész a Rábosl-szirüiskolának is tanára volt. 1894-ben vette feleségül Halmi Margitét, akivel azóta boldog családi életet élt. A Vígszínház a maga halottjának tekinti Tanay Frigyest és gondoskodni fog temetéséről, amely csütörtökön lesz a Kerepesi-uti temető halottasházából. minden olyan feltevés, hegy Kardost elrabolták, vagy hogy tartozásai miatt külföldre szökött. Az öngyilkos nagykereskedőt anyag’ gondjai kergették a halálba. Kardos ugyanis nemrégiben házat kezdett építtetni, nmekhez mintegy kétmilliárdra volt még szüksége. Az általános gazdasági válság következtében — noha vagyona sokszorosan felülmúlta tartozásait — nem tudott pénzt szerezni és legnagyobb hitelezője, a csepeli Weiss Manfréd-gyár megtagadta az újabb hite! folyósítását. Kardost ez keserítette el annyira, hogy a gyár irodájából távozva egyenesen a Dunánál; ment. Az a hír, hogy Kardos holttestét ki* fogták a Dunából, óriási izgalmat kei* tett Miskolcon, ahol az öngyilkosság fairét senki sem akarja elhinni. Kardos tragikumát az teszi teljessé, hogy eltűnése óla teljesen rendezték anyagi helyzetét az épülőfélben levő ház előnyös eladásával. SX)-»» Kifogták a Dunából as eltűnt miskolci nagykereskedő hulláját Budapestről jelentik: A rácalraási csendőrség vasárnap délelőtt a budapesti áramrendőrség utján telefonon jelentette a főkapitányságának, hogy a halászok a Dunából kifoglak egy már főioszlásnak indult, uriasan öltözött, középkorú férfi holttestét, amelynek fehérneműjében K. B. monogramra van. A főkapitányságon rögtön arra gondoltak, hogy a holttest nem lehet más, mint a négy hete eltűnt Kardos Béla miskolci vasnagykereskedő hullája. Értesítettek Kardos Béla csa'ádját és az eltűnt kereskedő kél fivére, Kardos Elemér dr. és Kardos Ernő dr. fővárosi ügyvédek, azonnal automobilba ültek és Rácalmásra hajtattak. Jelentkeztek a csendőrségen, ahonnan az őrparancsnok kíséretében % temetői halottasházba mentek a holttestet megtekinteni. A holttestben első pillantásra felismerték Kardos Bélát. A rendőrség megállapította, hogy Kardos Béla hulláján nincsenek külsérelmi nyomok és igy bizonyosnak tekinthető, hogy a miskolci vasnagykereskedő öngyilkos lett Ezzel megdőlt HÍREK 9 a 9 Husvét az Adrián Zágrábból túlzsúfolt gyorsvonat robo' gott le a kék Adria felé. OguÜnnál a Karszt teljes vadregényes szépségében pompázik. Gyönyörű széles országút spirális szerpentinjei haladnak párhuzamosan a fiumei vasútvonal nagyszert kacskaringós pályatestével. Ogulinnál c kopár sziklatömbökből is kieme&eduek a híres Frangepán vár romijai, ahonnan a szép Frangepán Julia szerelmi bánatában, a mélységbe ugrott és holttá zúzta magát. A várrom alatt egy^ kis hegyi patak csörgedezik, — mélyet Frangepán Júliáról Jtilá-nak neveztek ei. — és amely hetven méter mélységben eddig fel nem derített utón. ai Julim ponor-ban fJuliarbarlaiigbaa) végleg eltűnik a föld alatt. Dehlicénél fokozódik a Karszt szépsége. Delnice külömfcep arról az újabbkeletű szomorú eseményéről nevezetes, hogy 1920-ban itt lőtte le a fanatikus kommunista: a muzulmán AUagits- az obznsna-rendelet kibocsátóját Draskovics Mllorad, volt belügyminisztert, aki az őt íépten-nyoman kísérő detekinkével a szép deinicei sétány egyik padján megpihent. Aliagiisot merényletéért Zagrebban fölakasztották. Fužlne, Plase... A vonat utasain végigmorallik zz öröm Máltása: Tenger, tenger... PlasénáJ, egy teljes gyorsvonatjárásra a tengertől, teljes szépségében láthatóvá válik a tenger, innen majd balról, majd jobbról kéltük felénk az Adria, aszerint amint a szerpentineken balról, vagy jobbról száguld végig a gyorsvonat, amelyet tiz perccel utóbb ugyancsak az utolsó helyig zsúfolt budapesti gyors követ, hangosan a magyar utasok megszokott lármájától. Pias« előtt egy kalauz tör keresztül a zsúfolt, kocsifoíyosókon és jelenti, Plaséről 30 dinárért autó visz le Cirkvenicábw. A postaautó hamarosan meg is telír, a vonatunk pedig tovább kapaszkodik fel és ereszkedik le a tengerig leérő szerpentineken. A sínek mentén hűségesem halad a® országút, amelyet még Bonaparte Napoleon építtetett és amely Kárdyvárostól Fiúméig terjed és annak idején Napoleon seregeinek főstratégiai vpnala volt A széles autóországut befut a Grognfcsfh) 'olie-ba (fejnető mezőbej, afíol ezer év előtt a horvátok és a hunok megverték a mongolokat. Hangos zsivaj közt történik StisáStoa, a jugoszláv tengeri kikötő városának pályaudvarán a kiszállás. A fák bók kikapják a kezekből a bőröndöket és megindul az iram: kocsin vagy gyalog a határhidhoz. Az egybeépült Fiume— Sumákot, mely utóbbi a békében elővárosa volt az iđcSe&z tukitté életi, forgalmú Fiúménak, keskany kis osa~ torna szoji ketté a várost A kis ftádart innen Jugoszlávia, azon túl már Fiume: Itália. A hídon ianea jajosaSáv, toi dass határőrök cirkálnak é* útlevelei, atesz vízumot kérnek. Jelentkezünk a írd határőrségünknél ős kérünk, — amint ez itt szokásos, — határátlépési igazolványt. A kbmiszárins udvariasait igazit útba bennünket: — Szívesen adok határátlépést, m odaát ma: nagyszombaton nincs hivatal' és nenr bélyegzik le az igazolványát és nem Jöhetnek vissza. Minden kísérlet hajótörést szenvedeti a nagyszombati ünnepi szüneten. Odaát a villamosok egyetlen utas nélkül üresen száguldanak, odaát az összes üzletek zárva, az uccákon egyetlen élő ember sincs. Amióta ItűJiához tartozik, azóta meghalt ez a gyönyörű város, Nagyszombaton pedig a szokottnál is klhaitabb. Kocsin levágtatunk a mcáóra, hogy Clrkvenicába, jussunk. Az Adria hajóstársaság bölcsen megállapított menetrendié szerint az utolsó, — egyúttal az egyetlen, — hajó 10 perccel a gyorsvonat .befutása előtt elindult, aminthogy itt általában misem történik az idegenforgalom emelése érdekében. Valóban niögbocsájíhatatlan bűn, mikép tudnak' ezek az idegenforgalom szolgálatában álló tényezők minden eszközt kieszelni, amely az idegenforgalom ellen van. Más hajó déü 1 óra után sehova máshova nem indult Még csak este ó órakor idillt egy hajó Árba szigetére, de onnan csak harmadnap lehet Busákra visszatérni. Kétségbeesetten tértünk vissza Sóstó legnagyobb szállójába, a Contineatüba, ott átböngésztük újra a nehezen vagy egyáltalán át nem tekinthető hajónseuetrendet. Nincs egy hajó se, amely kifutna. Megkérdezzük az Adria Hajóstársaaágot magát — Csak kereskedelmi hajójáratokat végzünk, az idegenforgalomra nem jut hajó. Ha svájciak, angolok, vagy németed kezében volna az idege)1 forgalom irányítása, óránként futna ki egy hajó Senjro, Cirkvenlcára, Bakárra, Arbéra, vagy* e tömegesen egymás mellett levő szigetek valamelyikébe. Négykor indul egy autó Clrkvenicába, — adja nekünk vajaid a tanácsot. Eleinte irtóztunk a gondolattól, hogy a* Adria partján lövő kies fekvésű Cirkvenicára mds jármüvei akarjunk eljuts!, mint vízen. Bele kellett törődnünk a vütozhatatlanba, felszálltunk az autóra, mely járatát egy magánvállalkozó élelmességének köszönheti, — aki az jdo genforgalrni hiányoknak köszönheti vállalata Jő menetét, — és rezignáltál), rosszkedvűen és csalódottan törődtünk bele sorsunkba. Az autó azalatt végig száguldott Sutiak hegyes uccáia és sebes, gyilkos iramban kapaszkodott feí a közel két órán keresztül meredek és keskeny szerpentineken hafe-dó utón. Sósak, Drága, Sveta Barbara, Skrjlevo, Sveí; Kasara, Hrasne, Baputnica, Hrevmjv, Krziste községeket szédületes iramban szeljük át és mi, az autó utasai kidülledt szemekkel, visszafojtott iélekzettei és le nem tagadható halálfélelemmel nézzük az autó veszedelmes kapaszkodását. Egy szembejövő kocsi, a soffőr fámáié rés elhibázása, féktörés vagy a legkisebb defektus és sok százméter mélységbe suhanunk. Egyikünk kérlel! is a soff őrt: hajtson lassabban. ő nyugodtan gyújt egy másik cigarettára és megnyíltat bennünket: — ín is akarok élni, ue félj énét. Tudomásul vettük, de féltünk és csak akkor nyugodtunk meg, amikor a megveszni látszott kocsink kénytelen volt fékezni, mert a Miramare szálló elé értünk és boldogan éreztük magunk alatt
