Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-15 / 101. szám

4. oldal. BAGS MEGYEI NAPLÓ 1925 április 15. Az élű céltábla balesete Buffalo snsflbelötfs' feleségét a cirkuszban ' Budapestről jelentik: A kockázatos artista-attrakciók krónikájában is szo­katlan tragédia színhelye volt husvét vasárnapján a városligeti Jancsi-árena. A Buffalo néven szereplő céllővő, ar­tista partnernőjét, aki egyszersmind fe­lesége is, produkció közben melibelőtte Buffalo, akit polgári névéi; Abrot Kál­mánnak hívnak, feleségével együtt ki­lenc év óta járja a külföld nagyobt városait Az élő céltábla cimü mutatva nyáva!: most szombat óta a Schmidt néparénábau lépett föl. „Az élő cél­tábla“ az artisták körében közispier Teli Vilmos-féle produkció egyik kom­plikált variációja. Buffalo exótikus ru kában, parafasisakkal, fején, kijön « porondra, egy köralaku acéllemez pit kiterjesztett karokkal odaállítja felesé get, akinek karjain és vállain végig, ki: kapcsokkal odaerősített fehér viasrgöm bőket helyez el. Ezeket és a mutatván} további folyamán az asszony fejére he lyezett kis viaszgömböt is, sorra lelöv Buffalo tizenöt lépésnyi távolságból Ezek után következik a légül első, leg idegrázóbb attrakció: az asszony szi­vére kicsiny, snvalaku, viasszal bevont acéllemezt helyez Buffalo s ezt a szivet veszi célba. Amint a fegyver eldördül, a goiyó talál s a kis acélszivet borító viasz lehull, a golyó pedig az acél­lemezről visszapattan. Husvét vasárnapján, amikor a két dé’utáni előadás után az esti díszelő­adásra kerüli a sor, a produkció első része!, amint évek óta már annyiszor, minden inc'dens nélkül folytak le. Mi­dőn az asszony szive főié aggatott kis acélszivre irányított lövés elhangzott és ezzel a mutatvány véget ért, Buffalo mester és partnernője meghajoltak és a közönség tapsai között kisiettek az öltöző felé. A közönség nem vett észre semmi különöset. Alig ért ki azonban az artistanő, hirtelen összeesett. Oda­futottak hozzá és ekkor elhaló hangon ezt suttogta a körülötte állóknak: — Az utolsó golyó célt tévesztett. Engem talált. A megdöbbent artisták azonnal érte­sítették a mentőket. Az érkező mentő­­orvos megállapította, hogy a hatmilli­­méteres Flaubertgolyó az acéllemezről lepattanva, a hasüregbe fúródott. Á szerencsétlenül járt artistanőt a Rókus-kórházba szállították. Az inspek­­ciós rendőrtisztviselő pedig azonnal je­lentési tett a cirkuszban történt bal­esetről felöttes hatóságának. A főkapi­tányság rögtön megindította a nyomo- jj zást, a főkapitány a veszedelmes cir- j ‘ uszi mutatványt csak azzal a föltétel-1 lel engedélyezte, ha kellő biztonsággal,.! a ruha alatt elhelyezett páncéüng hasi-! nálatával történik a mutatvány. Meg-! állapították, hogy at artistanő a cirkusz vezetőségének többszöri figyelmeztetése dacára sem helyezte el dressze alá a védőpáncélt. Hozzájárult a szerencsétlen­ség okaihoz, sőt talán annak legfőbb előidézője volt, hogy az artistanő köz­vetlen az e őadás előtt egy-két pohár szeszesitalt ivott, holott hasonló mutat­ványt végző artistáknak az alkoholtól udvalevően tartózkodnak kell. Abrót Kálmánná — aki férjével együtt két millió korona fizetést kap havonta a veszélyes produkcióért — maga is a szesznek tulajdoníthatta a szeffeucsétlen­­séget, mert még mielőtt, a kórházba szállították, ezeket mondta a körülötte kíváncsiskodóknak: : — Soha többé nem iszom .., mmmmmmitmmmtMm-— —:——— Újabb váiság a ssoviszadi radikális-pártban Popovics Dáka pártelnök lemond és visszavonul a pártélettől Emlékezetesek méz a noviszadi radikális-párt belső harcai amelyek a nemzetzvülési képviselőválasztá­sok .előtt dr. Velicskovics-Szviijya­­rev Miladin pártelnök lemondását eredményezték. E harcok közben sikerült a radikális-oártnak — szinte a tizenkettedik órában — Popovics Dáka mérnököt arra rávenni, hogy a párt elnöki tisztét elvállal ia. Popovics Dáka feltételekhez kö­tötte az elnöki tisztség vállalását. Az egyik főfeltétele az volt: mee kell szűnnie a pártban a frakciók munká­jának. A külön Szraao. külön agrár és a többi különféle frakció leszere­lését követelte. Alig ült be azonban Ponovics Dá­ka az elnöki székbe, kiújultak a régi aknamunkák. Popovics Dáka egy ideig ered­ményesen törte le ezeket a kisérlete­­teket. de látva, hogy a külön frak­ciók továbbra is folytatják oártrom­­bolő munkájukat, végleg elkedvetle­nedett és kedden Dimics Lázár aleí­­nökhöz levelet intézett amelyben * I bejelenti, hogy lemond elnöki tiszté­ről és a pártélettől végképpen \isz­­szavonul. A polgármesteri állás betöltése körüli aknamunka adta meg Popo­­vfcs Dáka elhatározásához a végső lökés {.Popovics Dáka a oárt megbí­zásából eljárt dr. Makszimovics Bó­­zsó belügyminiszternek aki ekkor amint most utólag kiderült: dr. Miletics Szlávkó egészségügymi­­niszíer és a vajdasági radikálispárti képviselők vezérének javaslatára — Popovics Dákénak ajánlotta fel a polgármesteri állást. Popovics azon­ban — tekintettel arra. hogy kitü­nően menő mérnöki irodáte van — a megtiszteltetést elhárította és csak párthívei unszolására határozta el magát arra az áldozatra, hogy vál latja a polgármesteri állást. Popo­vics Dáka kinevezését annvira befe­jezett és megmásühatlan ténvnek te­kintették. hogy a városi tanács már minden fontos ügyet megbeszélt vele. nemzetiség? és valláskülönbség nél­kül — ha már a kitűnő dr. Stefano* vies Zsarkó volt polgármester visz­­szatérése a mai politikai helyzet mellett nem történhetett meg. öröm­mel fogadta Popovics Dáka kineve­zésének hírét. Es amikor már a polgármesteri állás betöltése csak formaságokon múlott a tisztogató munkától félő frakciók újabb, utolsó és uev látszik eredményes támadást intéztek Po­povics Dáka polgármestersége ellen. Sikerült a belügyminisztert más el­határozásra bírni, aki — noha maga ajánlotta fel a polgármesteri állást Popovics Dákának — arra az állás­pontra helyezkedett. ho:rv csak jogi kvalifikációval bíró pályázót nevez ki Noviszad város polgármesteri ál­lásába. A váratlan fordulat az egész vá­rosban. de főleg a radikáüs-pári körében keltett nagy megdöbbenést, annál inkább, mert a párt egyhangú­lag Popovics Dáka polgármestersé­ge mellett döntött Dr. Miletics Szlávkó közegészség­­ügyi miniszter, aki néhány napi dél­­szerbiai útjáról visszatérve, a hús­véti ünnepeket Noviszadon töltötte, . kijelentette, hogy Beogradba vissza­kérve. el fog járni Popovics Dáka ki­nevezése ügyében. De mégha eredményes is lenne a miniszter intervenciója, Popovics Dákát teljesen elkedvetlenítették ezek az események és végképp e! van tökélve. hogy visszavonul a po­litikai szerepléséről és a szerda esti pártértekezleten már meg sem jele­nik, tehát teljesen közömbös marad a kinevezés kérdése iránt. A párt kebelében kiújultak az el­lentétek. Popovics Dáka nagyszáma hívei szolidárisak távozó elnökükkel. A radikális-pártban nagyszámú ki­­j lépésről beszélnek és ugv tudják. I hogy az intellektuei elemek át akar* j iák engedni a teret. ! A szerda esti pártevülés ezekuíán ' viharos lefolyásúnak Ígérkezik. ■a I < János azonban a kosárra nézett, amely igénytelenül be volt borítva egy kék szalvétával, mintha csak úti élelem volna benn: aztán körülnézett és látta, hogy senkisein figyel rá. mindenki el van foglalva piaci gondiával és látta, hogy a komp már túl van a folyó köze- Déri. a révész háttal állva igazgatja. — Mingyárt késő lesz, — gondolta magában. Előrenvuitotta a kariát és észrevétlen meglökte a barátot. A barát egv jaj nélkül bezuhant az árba. A locs­­csanásra fölfigyelt néhány utas és János úgy tett. mintha 5 is arra figyelne föl. I — Jézusom! — slkoltott' egy kövér I kofa. •— Valaki beleesett a vízbe! — A pap! — mondták mások. — Itt állt a pap a szélén! — Az nem lehet. — szóit János. — Az az én unokatestvérem; ö előbb ment át a másik oldalra. Péter. Péter! — ki­áltott. minthogyha a papot keresné. A komp pedig már nagyot haladt azóta előre. A pap nem bukkant föl többet a viz alól. A kofák körülállták Jánost, aki hangos szóval siratta az «unokatestvé­rét.; :. — Áldott jó ember volt. Semmije se maradt annak a világon: mindenét el­osztogatta a szegények között. Most be kell menni a faluba, hogy küldjenek em­bereket. akik kifogják a holttestét: majd én bemegyek magam. ó. iái. szegény Péter! —' Úgy lesz bizemv az jó. — mondta :■ vén révész, és az utasok, akikét egv távolabbi város vásárába igyekeztek, rá­hagyták. János fogta a kosarat és meg­indult az utón. De közben elgondolta, hogy minek menjen ő a holtat kerestet­ni. s az első fordulónál, ahol már nem látták, letért a falu utiáról. Amint elért a fővárosba, mee változtat­ta a nevét, kereskedő lett és a halott pénzét fektette bele az üzletbe. Mert a kosár csakugyan tele volt aranv- és czüstpénzekkel. ahosrv a pap mondta. A szerencse kedvezett János SDekulációi­­nak. vagyona szaporodni kezdett, s.csak ugv ömlött elébe a sok , pénz. János könnyén élt. nem tagadott meg semmit mázától: kincsei mégis tízszeréződtek Űzd ki vasvillával, mégis visszatér . . . Irta: Babits Mihály Az országúton egy szegény ember ment János nevezetű. Kopott, de azért urifonna ruhát viselt, mint a szerencsét próbáló diákok. Az uthajlásnál egy szekér tűnt elébe. Vándor szerzetes szállt le a szekérről. A paraszt leadta utána kosarát, amiivekbe az alamizsnát gyűjtik a barátok: s a szerzetes isten nevében köszönte szives­­ségéi. hogy idáig hozta. A paraszt be­fordult a dűlőn földiére, a barát pedig baktatni kezdett János mellett. Mindketten fiatalok voltak, hamar- ösz­­széistnerkedtek. Könnyebb az ut. ha van kivel beszélgetni. A barát viíáelátott em­ber volt és érdekes történeteket tudott. Lassanként, amint bizalmasok lettek, személyes dolgokra fordult át a beszéd és tartózkodás nélkül .elmondták egy­másnak életük folyását. — Házasodni Szeretnék. —- mondta János. — de ahhoz pénz kéne. Pénzem nedig nincs — és nagyot sóhajtott. — Nem kívánnék mást. mint egv kis házat, kertet és asszonyt. — Nekem is volt egy nagv kívánsá­gom. — felelt a szerzetes. — Isten se­gítségével. már beteljesedik. Miasszo­nyunk. Máriának szeretnék faragott ké­pet, állítani templomunkban. Évek óta já­róm az utakat, és gyűjtöm rá az ala­mizsnát. Az emberek szegények manap­ság és vallástalanok. Sok helyütt go­rombán utasítanak el. s azt mondják: gondoskodjanak az égiek magukról! De én nem csüggedtem, s kitartásomnak megvan az eredménye. Ez a kosár tele arany- és ezfistoénzekkel. Most megyek haza a klasíromom felé. Bízzál, testvér az istenben, és a te kívánságod is be fog teljesedni. János szomorúan nézett a kosárra. Szótlanul mentek a folvólz. A komp ép­pen indulásra kész volt s vásárosok szorongtak a hátán. János és a barát egészen a szélére rekedtek, s vigyázni kellett, hogy be ne bukjanak a vizfcei A barát kifelé nézett a folyóra. és huszszorozódtak. Idők folytával meg­vásárolt egv szén kertes házat, asszonyt is hozott a házba, akitől gyermeke lett: okosan és elégedetten élt. Néha azonban eszébe jutott a pap. s ilyenkor szomorú lett ~ Ha visszajönne! — gondolta magá­ban. és elábrándozott erről, bár jól tud­ta. mily valószínűtlenség. Elképzelte, mit mondana neki. hogyan esedezne a bo­csánatért: tízszer annyi pénzt adna visz­­sza neki. mint amennyi a kosarában volt: a fele vagyonát... A Mária-szob­­rot rég megcsináltatta, mire a: nap gyűj­tötte a pénzt, és a feleségét küldi min­den kisasszonykor felöltöztetni az isten anvfát kék-fehér selvemben . . . Bizonyosan megbocsátaná a nap. ha visszajönne. Ó bár visszajönne! De ez. sajnos, lehetetlen, mert aki meghalt, nem jön vissza többet. Hiába véli látni nélta János messziről az uc­­cán. hiába rezzen meg minden papai alt­ra. Bizony csak nem ő az . . . Egv tavaszi este — éppen öt éve volt már a nap hazáidnak — János egyedül üldögélt uriháza verandáján. Elnyúlt a nádfonásu széken, s jobb ke­zét az asztalra támasztotta, a boros,ku­nét szorongatva. Vacsora után volt s a felesége a szolgáival most rakodott le benn az ebédlő gazdag asztaláról. A lámpafény enyhén kisütött a bokrokra. Amid töprengett magában, a fekete orgonabokrok közt. amerre egy halvány tamariszk-áe bólogatott a lámpa ki­hulló fónysávjában. váratlanul egy em­beri alak sápadt körvonalait pillantotta meg. Vékony, szinte áttetsző teste volt és sötét, beesett szemei. Jánosnak eláilt a lélokzete és a torkáig dobogott a szíve. Mtngvárt tudta, hogy a pap az. Halálos • izgalomban ment elfte és be­szélni kezdett volna hozzá, de a kisértet kinyújtotta kariát és torkon rag adu»: Mas ember talán el Is áiuit volna, de János katona vdt valamikor s a táma­dásra viss'vtért a bátorsága. Dulakodni kezdett a szellemmel de ütései csak a levegőt érték: a pap eJ-eltüm. hogy újra megjelenj eű. Ettől kezdve nem volt nywta János­nak. Éjiel-napoaJ üldözte a szedem, Vég­re is beteg lett s nem tudta már titok­ban tartani állapotát — ó, jaj. — kiáltotta egyre. ión a vándor barát hogy kínozzon! Az övéi azt Wtték, megőrült és cbü vast hívtak hozzá. De az orvos nem tudott segíteni. A betegség egvre rósz­­szabodott s a különös képzelődés híré elterjedt az egész szomszédságban. Történt pedig, hogy <rr közeli város­ba egy hires csodatevő pap érkezett, akt mikor hallott a különös esetről, oda­­üzent a János feleségéhez, hosrv Imáival meggyógyíthatja. Az asszony maga sza­ladt a paphoz könyörögni, horv jöjjön mielőbb, és azonnal bevitte a beteg szo­bájába. De alighogy meglátta János a papot isszonyuan felorditott mintha megint rá­jött volna az őrület: . Jaj. faj. a vándorpap íön. hogy gyötörjön! Es vacogott a foga. mert érezte, hogy ezúttal nem szellem áll előtte, hanem igazi hús és vér. A pap azonban ki­küldte a jelenlevőket a szobából és egye­dül maradva a beteggel, igv szólott: — Öt évvel ezelőtt bedobtál engem a kompról a vízbe: emlékezhetsz reá. . János szólni akart volna, de nem tu­dott a rémülettől. És a pap folytatta: — Szerencsére jó úszó és búvár vol­tam gyermekkorom óta és bai nélkül ki­értem a partra. Most pedig eljöttem, bogv bánd meg bűnödet, vezekelj érte isten előtt s tedd jóvá a földön. János arca olvan volt. mint a papiros, de szive már elszánva mindenre. — Mit kell tennem? — Kelj föl azonnal, add el vagyono­­dat az egyház és a szegények javára, hagyd el házad, feleséged, s mindent, amit gaz módon szereztél, véev zarán­­dokbotot s kövess engem! János csakugyan fölkelt s elment a tő-? zsérekhez. hosrv vagyonát eladja. A vándor pap azalatt leült a ház előtti ló­cára és várta. János felesége nyugtala­nul tekingetett ki az ablakon, mert nem tudta elképzelni, hová ment hetest férie? De a papot nem merte kérdezni.

Next

/
Thumbnails
Contents