Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-02 / 90. szám

Első utazás az autóbuszon Az autóbusz megindult. Az autóbusz bevonult városunk közéletébe és ezen­túl számolni kell vele, mint közéleti té­nyezővel!. A gyöngébbek kedvéért kö­zöljük rövid ezemélyleirását is. Az au­tóbusz magos, hosszúkás és; négyszög-’ íetes. Pirosra és fehérre van föstvc. Ez a szlnvakok miatt történt igy, hogy ha valaki netán nem reagálna a fehérre, okvetlenül feltűnjön neki a piros és vi­szony ha a piros iránt közömbös a re­cehártyája, észrevegye a fehéret Elő! ül a soffőr, hátul van a perron. Más testi hibája nincs. Nem rúg és nem ha­rap. Jellemző és alapvető tulajdonsága, bogy lassan jár, mert az a rögeszméje, hogy igy tovább ér. A villanyteleptol ez egy igen humoros idea, hogy direkt tendenciózusan ápriíis elsején inditotía el az autóbuszt, világkörüli utjava. Ter­mészetes, hogy až elsők közt dicseked­hettem azzal, hogy auíóbuszoitam, Ha­­lasl-ut et retur. Reggel nyolc ómkor betek azzal, hogy autobuszoltam. Ha­­ticai elektrlzált omnibusz küszöbét. Ban­dérium és dalárda nem volt, csupán a kalauz intézett hozzám rövid, de meg­ható beszédet: — Szakaszt teccik parancsolni? Alapos megfontolás tárgyává tettem a kérdést, aztán hasonlóan elérzékenyül­­ve, igy válaszoltam: — Egész végig kérek és vissza — mi­re ő aprólékos műgonddal leszakította, a zöld cédulát, figyelmesen kilukasztot­ta és elegánsan összehajtva nyújtotta át A kocsiban csend honolt és festék­szag. Főleg a festékssag dominált. Ál­talában igen ünnepélyesek voltunk, a kocsivezető, a kalauz, az ellenőr és én. ez UTAS. Az első, de nem az utolsó. Ezt reméli maga a direkció is. A ka­lauz kötelességtudóan ízgett-mozgott és mindenáron szórakoztatni akart — Szép idő van — mondta. Kölcsönösei udvaroltunk egymásnak és kelletne tesked tűrik Kiki a maga te­hetsége szerint. Aztán uj utasok jeient­­b ez tok. Egyszerre ugrattak fel a per­ionra, igy tehát nem tudtam hitelesen megállapítani az utókor számára, me­lyik volt a 2-ik és melyik a 3-lk. Két jnunkásember volt. Eleinte rém szégyen­lősen viselkedtek, de azért igyekeztek megőrizni hidegvérüket. A jegyváltás lélekemelő látvány volt A két proli nem mert leülni a ragyogó fapadokra. Egymásra röhögtek és kimentek a per­ionra. Itt, a helyzet magaslatán, meg­tették megjegyzéseiket. — Jó kilátás van Innen — mondta az egyik. i~ Jó, csald hintáz, mint a bölcső, —• magyarázta a másik. — Lassan megy. A pesti autwnobs- Insz gyorsabban jár. — Nem bilusz — oktatja a másik — hanem óasz. Autóbusz. Aztán áprilisi vicceket meséltek egy­másnak. — A Palit rémesen beugrattam — bem cég a Ids vörhenyes — mondtam neki egész komolyan: siess ki a szer­­számládával a Wolffékhoz, elromlott a vezeték. Rohan a bolond, mert ott jó borravalókat szokott kapui. Hát persze kidobták, hogy: április bolondja! höhfihö — és szélesen, egészségesen röhögött szegény Palin. Egy katona várt a megállónál egy nő­vel és habartak. —■' Felszáll! unk? — kérdezte a nő. A kalauz bőséges gondolkodási időt ha­gyott, Rövid tanakodás után a párocs­ka mégis beült a kocsiba. Nagyon tet­szett nekik az újdonság, — Kellemesebb a villamosnál — szö­gezi le a nó és büszkén kihajol az ab­lakon. — Szervusz Nevenka! — lóbázta a karját egy gyalogos hőre, aki meghök­­kenve nézett a piros kocsira. A kiabáló tő pedig boldog volt hogy ilyen feitü-i 925. április 2. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldat nést keltett A tartana meghámozott egy narancsot Az első pillanatban a padlóra akarta szórni a héját, aztán a fényes, a vadonatúj padló zavarba hozta. Nem merte ledobni a narancshéjat, hanem zsebretette. Ez volt az egyetlen lélek­--------------wwmmuWRB.;-:. tani megfigyelésem a Halasj-ut végéig és vissza. Muszáj már vonatra ülni és elmenni messzire, hogy különb megfi­gyeléseket tehessek. Szerencsét próbá­lok a tengerrel. <t i.) A jugoszláviai, választások miatt interpelláltak a magyar nemzetgyűlésen Eckhardt Tibor a Népszövetség elé kívánja vinni a kisebbségek sérelmeit Budapestéi jelentik: A magyar nemzetgyűlés szerdai ülésén ez interpellációk sorén. Eckhard' Tibor fajvédő képviselő a jugoszláviai vá­lasztási atrocitásokról interpellált. Az uj házszabályok értelmében egy-egy interpelláló csak tizenöt percig beszélhet, a nemzetryülés azonban Ec!< harcisnak kivételesen engedélyt «dott arra, hogy negy­venöt percig beszélhessen. Eckhardt Tibor interpellációjában kifejtette, hogy a legutóbb! jugo­szláviai választásnak az volt a célja, hogy a nemzeti kisebbségeket letörj\ Hivatkozott arra, hogy a magyar párt egyetlen képviselőt se tudóit beküldeni n szkupstinábe és cs*!' a német pártnak sikerült öt meri' dátumot szerezni. Nem tudort van-e ereie a Népszövetségnek — mondotta Eckhardt — de ha van, akkor ebben az esetben ér­vényesítenie kellene azt. Nemesek a manynr, de a német kisebbség érdekében is azt a kérdést intézte 3 ' ' lügfyminiszterhez, hajlandó*e n Népszövetségnél interveniálni a jugoszláviai n mzeti kisebbségeket ért sérelem orvoslása érdekében. Az interpellációt kiadták a kul­it uv miniszternek. Május elején tartják meg a Msantant koEÍereuciáját Csehszlovákia nem ellenzi Lengyelország belépését a kisantantba Bukarestből jelentik: Az Argus ciniü lap tudósítója Prágában be­szélgetést folytatott Ben es cseh­szlovák külügyminiszterrel, aki kije­­i''•’tette, hogy a kisaníant konferen­ciáját május első felében fogják megtartani Bukarestben. Benes a beszélgetés folyamán hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia nem kifogásolja Lengyelország be­lépését a kisantantba. minthogy a csehszlovák köztársaság és Len­gyelország közt semmi konfliktus sincs és a két ország érdekei sem ellentétesek. A német garandajavaslatről a külügyminiszter kijelentette, hogy nem ismeri ugyan a javaslat részle­teit. Csehszlovákia azonban kész a javaslatot elfogadni, amennviben az a békeszerződések határán belül marad. A kisantant konferenciáiét már másodízben halasztották el. A máso­dik határidő március 23-ika volt, amelyet azért nem tartottak be. mert egyrészt Nincslcs külügyminiszter, másrészt Benes kérte a konferencia elhalasztását. Nincstcs külügymi­niszter Dúca román kftjgevminisz­­tert értesítette, hogy a jugoszláv kormány a belpolitikai helvzet tisz­tázása után vehet csak részt a kis­antant összejövetelén. Benes cseh­szlovák külügyminiszter viszont azért tartotta a második dátu­mot is korainak, mert még nem fejezte be a nagyhatalmakkal azo­kat a tárgyalásokat, amelyeknek eredménye a konferencia döntései­nek alapját képezné. A most beje­lentett uiabb dátum is előrelátható­lag eltolódik, mert az utódállamok között az aktuális diplomáciai kér­désekben olyan mélyreható ellenté­tek állanak fönn. amelveket össz­hangba hozni valószínűleg még so­káig nem sikerül. A remáa útlevél-panama a bíróság előtt VaitöíauK tábornok négymillió lei értékű iugyen-részvényt kapott Bukarestből jelentik: A bukaresti törvényszéken szerdán kezdték meg Vaitoianu tábornok utlevéloanama­­pörének tárgyalását. A tárgyalóter­met zsúfolásig megtöltötte a közön­ség. mert a pör politikai vonatkozá­saira való tekintettel az egész or­szágban rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul a tárgyalás iránt. Elsőnek mint vádlottat Fillpovi­­cit. a Petrolul Nációnál ügyvezető igazgatóját hallgatták ki. Filipovici kijelentette, hogy a Vaitoianu tábor­nok által jegyzett táviratokra és ak­tákra ö hamisította a tábornok ne­vét. abban a tudatban, hogy Vaitoi­­a«u utólag beleegyezését adia az in­tézkedésekhez. A tábornok négy millió, ttranasovici államtitkár pedig egy millió lei értékű insven-rész­­vényt kapott. Egyik igazeatótársa. Haralambia Georgescu. akt szintén a vádlottak közi van. valamint Vai­toianu tudtak azokról a tárgyalá­sokról. amelyeket a parasztokkal folytatott Braziliába való kiszállítá­suk tárgyában. Ezeket a kivándor­lókat nem mint emigránsokat, hanem ! mint propagandistáiig! vitték Brazí­liába. Az elnök megkérdezi, hogy hogyan engedhették útra ezeket az embereket Pénz nélkül, mire Filipo­vici több keresztkérdés után bevall­ja. hogy a kivándorlók közül ötven­ötén leienként százharminc dollárt és ötezer leit adtak neki az útleve­lek megszerzésére és liven módon rövid idő alatt két és fél millió leit szedtek össze. A másik vádlott. Haralambia. a Petrolul Nacionalt komoly vállalat­nak mondja, melynek nyolcezer hold földje volt. Filipovlcit azért vették be az Igazgatóságba, mert összeköttetésben volt az angol pet­róleum-tröszttel. Megemlíti, hogv Vaitoianu tábornok kapott négy mil­lió lei ingyen-részvényt, de ezek úgynevezett alapítási részvények voltak, amelyeket nem lehetett el­adni. hanem csak az osztalékban való részesedésre jogosítottak. Hra­­nasovici államtitkárnak eev millió lei értékű részvényt ajánlottak fel fizetés ellenében, azonban az állam­titkár nem akarta a részvényeket ki­fizetni és igy á részvényeket vissza­vették tőle. Kát titokzatos öngyilkosság Zimonyban Főfc előtte magát egy kereskedj» Az öngyilkosság hírére a cselédieáay hugrott az emeletről Zimonyból jelentik: Miiöseaoijevkt Győka zimonyf kézmöáru-kereskcdő ked­den délután üzletében öngyilkosságot követett el. Délután két makor, amikor a segédek az üzletbe érkeztek, a, főnö­köt az irodában találták, karosszékébea hátradőlve, szájából folyt a vér és a ke­zében görcsösen szorította a revolvert. Mire a rendőrs :g a helyszínére érkezett, Miloszavljevics már halott volt. Megái­­lapították, hogy a golyó a száján hatolt he és az agyát átfúrta. Az öngyilkos buc «leveleket is hagyott hátra, amelyek­ben súlyos anyagi helyzetével indokolta tettét. A kereskedő viszonyaival ismerős emberek azt vallják, hogy az öngyilkos­ságnak más oka van. A kereskedő öngyilkosságának hire azonnal eherjedt a városban és rövid, idő múlva újabb . öngyilkosság történt» A Kratj Petar-ucca 24. számú ház ud­varán egy asszonycsoport tárgyalta az öngyilkosságot, amikor az emeletről egy női test zuhant le közéjük az udvar kö­vezetére : Fiiess Karolina cselétüeány, aki e’őző’eg az emeleti ablakban fogla­latoskodott és eszméletlenül terült el ez udvaron. Kórházba szállították, ahol egy pillanatra magához tért és elmondta, bogy amikor meghallotta k gazdag ke­reskedő öngyilkosságának hírét, a saját szerencsétlen sorsára gondo't és eszmé­letét vesztve lezuhant. E vallomása után a leány meghalt. A rendőrség a leány hozzátartozói­nak vallomásából megállapította, hogy szerelmi bánata miatt már hosszabb ideje foglalkozott öngyilkossággal. Ledererék ópiummal kábították el Ködeikét Egy gazdag nagynéninket is meg akarták Sin! Budapestről jelentik : Ledéremét szer* dán újra kihallgatta a vizsgálóbíró 8 fe'o vasta előtte a férje vallomásáról készült jegyzőkönyvet. Lederer elmondotta vallomásában,, hogy m r az elmúlt év elején sokat idegeskedett a felesége, mert nem volt pénzük. A gyilkosság gondolatával már ekkor kezdtek fogla kozni. Meghivták egy gazdag nagynénjüket s ópiumot ön'öttek a likőrbe azzal a szándékkal hogy1 végezzenek az dkábitott öreg­asszonnyal. Nagynénjük azonban nens fogadta el a likőrt s igy kénytelenek voltak akkor tervüktől elállni. Kodelkával is először ópium segítsé­gével akartak végezni. Egy alkalommal ópiumot kevertek borába s mikor el­aludt, felesége szüntelen ösztönzéséi« Lederer felvágta ereit. Kodelka azon­ban a fájdalomtól magához tért, erre Lcdererné ijedten bekötötte sebeit s el­hitette vele, hogy álmában leesett a díványról s olyan szerencsétlen volt az esése, hogy fölvágta karját. Mikor a végzetes estén Kodelka újra eljött, ek' or is ópiummal kábították el s mi­kor már aludt, Lederer közvetlen kö­zelből lelőtte. A feldarabolást Lederer­­oé egyedül végezte cl. A va’Iomás sze­rint Lederer olyan lelkiállapotban volt, hogy le akarta lőni feleségét s önma­gával is végezni akart, Ledéremé azonban arra hivatkozott, hogy gazda­gok lettek s boldogan fognak élni s igy sikerült férjét megnyugtatni. Ledéremé a jegyzőkönyv felolvasását sokszor szakitotta meg heves tiltakozással: —- A férjem hazudik, gazember, zsi­­vány! — mondotta több Ízben. A vizsgálóbíró lelkére beszélt, hogy valljon őszintén s mondjon el szépitge­­tés nélkül mindent Ledéremé azonban hajthatatlan maradt. Mikor visszavezet­ték cellájába, az ajtóból még visszafor­dult a vizsgálóbíróhoz: — Csak hagyjanak pár napig nyu­godni, mindent el fogok mondani.

Next

/
Thumbnails
Contents