Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-12 / 100. szám

1925, április 12, BÁCSMEGYEI NAPLÖ 19. oldal. Vilma királynő és Vilmos ex császár barátnője lett egy zsombolyai tanítónő Az amsterdami tőzsde elnökének regényes házassága Bár Jolánnal a Csekonics~uradalom jószágigazgatójának leányával A gépirókis asszony, akit feleségül vesz a vezérigazgató tpMn csak Szoina­­liázy fantáziájában létezett; a színész­nő, akit grófi rangba emel a szerencsés házasság, többnyire csalt opeTettíigura és az amerikai nagybácsi, alti megszám­lálhatatlan tömegű dollárokat hagy örök­ségül havi ezer dinárból nyomorgó uno­­kaöccsére, ma már csak a mesék vilá­gában szalonképes. Az élét fukarabb az ajándékozásban, mint a mese és az ope­rett, szegény fiú, szegény lány a való­ságban .csak! nagyon ritkán csinál sze­rencsét Mégis, néha a valóság is a szép regébe fordul ós az Élet fantáziája a Iegromantikusabb regényírót is meg sze­gy eni ti Tanitónő, aki ifjúságának gyö­nyörű évedben sóvárgásával a messze­­mese ködlovagjára vágyakozott és nem számolta az idő múlását, migy egyszer csak a fiatalság elfutott mellőle, negy­venes évének határmesgy éj én már le is mond a maga életének teljesüléséről, nem marad más számára, csak a jóté­konyság áldozatában pergetni le a gyor­san tűnő éveket. Missziós küldetésben messze országokba kerül és íme, a csen­des élet jutalma, a finom vágyak betel­jesedése itt találja meg: a férfi — már nem fiatal, hisz túl haladt már ő is az ifjúságon, de gazdagabb, nagyobb és nemesebb, mint a legtitkosabb leányál­mok lovagja. Ma bankárnak, .minden­ható ipartej ed elemnek szokás elképzelni az ilyet És így ás van. A világ egyik leghatalmasabb tőzsdéjének elnöke ta­lálja meg élet társát az egykori kis ta­nítónőben, aki előtt most a királyi ud­var ragyogó termei is megnyílnak, sa­ját kastélyában fogadja vendégjll a ki­rályasszonyt, szabad, gazdag, szép or­szág igazi uralkodóját és sokszor alkal­ma nyílik vigasztalni a száműzött csá­szárt, jt z egykor oly hatalmas parancso­­lót, akinek intésére milliók indultak csa­tába, városok pusztultak, országok el­tűntek, mig egyszer a nagy világégés, a nagyur trónját is elhamvasztotta és most ott él, kastély-szomszédja a kis tanítónőnek, akinek több pénze, pompá­­sabb palotája van a császárénál és ta­lán jótékonyságot gyakorol, amikor ba­ráti beszélgetésre vendégül fogadja az egykor mindenható uralkodót. És az­tán ... de hiszen tovább még nem ju­tott a mese, amelyet nem író tálalt föl romantikus irodakisasszonyoknak Sial­­yánylila félvászon kötésben és nem mo­zigépész perget le gyorsan síró cselé­dek és szerelmes fiatal párok előtt, Ira­nern az élet faragott valóságba, mert szőrói-szóra úgy történt, mint ahogy alább írva van — a Bár Jolán szeren­cséié,... ¥ Az egész Bánátban mindenki Ismerte Bár József famíliáját Józsi ur jószág­­kormányzó volt a Csekonics grófok ezer holdjain és a csitói kastélyból lá­togatott be gyakorta a szomszédos Zsombolyára, meg Becskerekre is, ha olykor dolga volt a megyei urakkal, vagy hálózni kellett vinni Jolán kisasz­­szomyt. Kétségtelen, hogy a kisasszonyt vinni kellett a bálba, mert a szőke hajú, hideg-kék szemű Jolán sokkal inkább foglalkozott a zsombolyai szutykos gye­rekekkel, mint a nagyreményű megyei arany ifjúsággal, a) Bár kisasszony ugyanis tanitónösködött Zsombolyán, mert a tétlen henyélést nem szabták az 5 természetéhez. A legidősebb Bár-fiu, Jenő a közigazgatást választotta élethi­vatásnak, Becskereken volt szolgabiró, amikor háborúba szólította a parancs és Bár József, a legfiatalabb, éppen csak az Iskolából került katonasorba a há­ború okién. Az összeomlás már nyug­díjban találta az öreg Bár Józsefet Zsombolyán. Bár Jenő féllábát hagyta » harctéren és állási!*; sera térhetett i vissza és Jolán a zsombolyai tanítónő [is' munkanéikül. maradt j Legelőbb a lány mondott búcsút Bá­­•nátnalc. Pestre ment és a gyermeknyar raitatási akciónak . ajánlotta fel szolgá­latait Később az öreg Bár is Pestre költözött, Bár Jenő — ijgy mondják — Szegeden Laliik, egyedül a legfiatalabb testvér maradt Zsombolyán. Bár Jolán több nehéz, felelősségteljes utazáson kísérte az éheső pesti gyere­keket, tnig egyszer 1922-ben egy gyer­mek-transzporttal Hollandiába, Amster­damba utazott Bár Jolánon kivül miég egy kísérőjük volt a nyaraló kicsikék­ének, szintén tanítónő, fiatalabb, talán csinosabb is Jolánnál. Egy ünnepnapon a két barátnő kiutazott egy hollandiai ki­rándulóhelyre. Sétálgattak és elvesztet­ték az utat. Gyönyörű kastélyra buk­kantak, bementek útbaigazítást kérni A ’'kastély gazdája Wendelar, az amster­dami tőzsde elnöke éppen parkjában sé­tálgatott, amikor a két leány betért oda. összetalálkoztak, a lányok elmondták mi járatban vannak és az öreg urnák megtetszett a két felénkön bolyongó idegen. Meghívta őket, hogy pihenjék ki a kastélyban az útkeresés fáradal­mait, a lányok — éhesek, fáradtak vol­tak — elfogadták az ajánlatot és a kas­télyban megismerkedtek a ház úrnőjé­vel is, aki nehéz betegségben feküdt Az első véletlen-látogatásból kedves ismeretség lett és a két magyar tanító­nő, amig Hollandiában voltait, többször felkeresték az előkelő amsterdami urat. Amikor a nyaraltatásl akció véget ért az uj barátok levélben folytatták az is­meretségeit és itthon' értesültek arról, hogy Wenderlaraé betegágyából a ko­porsóba került. Wendelar, akinek felnőtt gyermekei már mind .uj otthont alapítottak, egye­dül maradt az amsterdami nagy családi házban és elhagyatottságában sokszor gondolt szeretettel a kedves magyar lá­nyokra. Amikor aztán a gyászév letelt az öreg ur azzal lepta meg családját, hogy nősül, még pedig Magyarország­ból. Az ősi ház családi tanácsa össze­gyűlt és minthogy a 65 éves öreg urat nem lehetett eltéríteni szándékától, a tanács megelégedett azzal, hogy rábírta a fiatal-szivü öreget, hogy magához való élettársat válasszon, olyat, aki már leg­alább is negyven esztendős. A Bár-család bánáti ismerősei úgy tudják, hogy ez a kikötés hozta a sze­rencsét Bár Jolánnak, mért — állítólag — az amsterdami ur először az lfjabblk tanítónőre gondolt és csak ezután dön­tött Jolán mellett, aki éppen akkor töl­tötte bo a korhatárt és Wendelarnak egyformán kedves volt mind a két ma­gyar leány. A többi már gyorsan pergett tovább. Az esküvőt megtartották — Budapesten és az egykori zsombolyai tanitónő a leggazdagabb, legelőkelőbb asszony lett Hollandiában. Férje a hollandiai gazda­sági és politikai élet egyik legismertebb egyénisége, aki feleségét az udvarnál Vilma királynőnek is bemutathatta és — Hollandiában úgy látszik az uralko­dók is visszaadják a vizitet — a ki­rálynő 'is megjelent a Wendelar palotá­ban (teán. Wondelarné Bár Jolán uj életéből sok étuekes epizódot mesélnek Becskereken és Zsombolyán azok, akiknek alkalmuk volt uj otthonában felkeresni régi isme­rősüket és akikkel Jolán asszony levél­ben tovább is fentartotía az érintkezést A kastély, amelyben először találkoz­tak a magyar tanítónők az amsterdami tőzsde elnökével, Doom mellett fekszik és szomszédos azzal a kastéllyal, a melyben Vilmos' volt nfSmct császár éil napjait. Az eves ászár is csak nemrég 'nősült és s kft íflaii.’« házaspár gya­kori vendége egymásnak. Mcűdják, hogy egy alkalommal, amikor Wende­­larék két hónapra-a Riviérára utaztak, Wecdelarné a császárnak adta kölcsön szakácsnéját, akit Zsombolyáról vitt mar gávaJ, mert a magyar konyháról nem tudott lemondani és a császár Wende­­iaréknái megismerte és, nagyon meg­kedvelte a töltött káposztát és a csir­kepaprikást. Wendelar asszonyt többszőr megláto­gatták Hollandiában rokonai és egy Íz­ben Bár Jenő a féílábu volt főszolga­bíró Is kiutazott húgához. Wendelarék Amit még , ezenkívül a régi bánáti la-; merősök mondanak Bár Jolán uj életé­ről, már nagyon is legendaszerü és sa­lán-talán a tizedrésze igaz. Ebbe az egy tizedbe tartozhat még, hogy Weade­­lar asszonynak három autója van, 8 maga azonban egyszerű biciklin jár a városból a kastélyba; lu^y ruhatárát nemcsak budapesti tartózkodásakor, ha­nem ai Riviera világfürdőin is megcso­dálták és minden kétséget kizáróan, igaznak tarthatjuk azt a verziót, hogy mikor Wendelar & a mait nyároo Bár Józsefet meglátogatták Zsombolyán ekkor bemutatták Bár Jenőt az excsa­­számak. A rokkant magyar hős és a' németek száműzött császárának találko­zásáról annak idején érdekes cikkekben számoltak be a pesti lapok és valóban a háborít két rokkant katonája könnyén š megértette egymást, mindkettőjüknek ■, volt elég siratni valója. és a jugoszláv Bánátban lakó rokonok­hoz is befordultak, az amsterdami isr ki­jelentette, hogy bármennyire szereti is feleségét és rokonait, nem jön. el tph'bé erre a vidékre mert a magyar, jugo­szláv és román határátlépés és vám­vizsgálat tortúrája nem nyugati ember­nek való. g, ei. Nusics Braniszláv: „Autobiografie" ! Részlet a hírneves szerb író legutóbb megjelent kengvébói Nusics Braniszláv. a szer- f bek ervik legnagyobb írója. í aki különösen szinnadi műn-? káival tűnik ki. a múlt év no-] vemberében. Írói munkássá-: gának negyvenéves jubileu­mán »Autoblograiiia« címen jelentette meg önéletrajzát,; amelyben pojr.pás szellemes­séggel. metsző szatirávál j mondja e! életének egyes részleteit. Az önéletrajz nem annyira az eseményeket, j mint inkább az irő meglátá­sait _ és társadalomkritikáját tartalmazza, ami különös ér­téket ad a könyvének. Az itt közölt részlet a könyv e!ő- l szava. Azt hiszem, általában nincs értelme! annak, hogy önéletrajzhoz bevezetőt lr-j junk. Ha az emberi életnek van is né-! ml előszava, az annyira intim tenné-! szetü, hogy arról nem is szokás írni. | Meg kell azonban magyaráznom, hogy! miért vállalkoztam erre a munkára —! az életrajz megírására — amivel rend-: szerint bukott politikusok, kiiildözöít.■ uralkodók, munkátlan nyugdíjasok, volt udvarhölgyek és a Tudományos Aka- i démia tagjai foglalkoznak. Egy időben valóságos hajtóvadásza­tot indítottak ellenem. Mindazok, akik; irásviszketegségben szenvedtek, rajtam s vakarództak, úgy hogy Írásbeli feladat-1 hoz kezdtem hasonlítani és azok, akik kritikával kezdték irodalmi gyakorlatai- i kát, velem foglalkoztak. Valamennyien azt állították és mindenütt hangoztatták is: »nincs szelleme és nincs tehetsége«. Ilyenformán majdnem olyan ember hí­rébe kerültem, aki szellemtelen és te­hetségtelen és már arról kezdtek sut­togni, hogy ez a hírnév elegendő lesz a Tudományos Akadémia tagságához. Miután minden akadémikusnak köteles­sége az önéletrajz megírása és mivel a mi akadémikusainknak ehhez több évre is szükségük van. oivanok is vannak akik meghaltak, anélkül, hogy ezt a fontos és nagy munkát elvégezték voi­­na, úgy, hogy róluk és munkálkodásuk­ról a tudományos téren még ma sem tudunk semmit — épen ezért elhatároz­tam, hogy idejekorán összegyűjtöm ön­életrajzom adatait. Életrajzom megírását születésemmel kezdtem, tekintettel arra, hogy ez a leg­természetesebb kezdet. Ebbő! a tényből. kiindulva, nem bocsáltkozom azokba a i dolgokba, amelyek a születésemet meg­­előzték, miután arról nincsenek közeleb­bi adatok, önéletrajzomat a házasság­gal fejeztem be, mert úgy' hiszem, hogy a nősülés után a.» embernek nincs is ön­életrajza. Egyebekben születéstől a házasságig terjedő idő az ember történetében nem más, mint egyetlen periódus, (sok al­­periódussal). Például olyanforma, mint a szerbek történetében a balkáni szige­ten való letelepüléstől a cárság koszo­vói bukásáig terjedő időszak, amely ] szintén egyetlen nagy periódus sok al­­periódussal. Az ember életének történe-. * lében a születéstől a házasságig terje­dő időszakot szintén ei lehetne nevezni »a letelepüléstől a pusztulásig« való pe­riódusnak.' Aminthogy azt a periódust, amely mindezután az életben követke­zik, épugy, mint a históriában, itt Is igen szépen igy lehetne elnevezni: »K rabság és a szenvedések periódusa«. Épen ezért álltam meg én is az első periódusnál: a letelepüléstől a pusztu­lásig. Életem további leírását egyik ba­rátomra bíztam, egy igen. eipksiö és tehetséges urra, akiről meggyőződtem, hogy semmit sem mond úgy pl, mínt­­aiiógy az megtörtént, hanem mindent kitölt, a helyére tesz és átfest, hogy valahogy megszépítse a dolgokat Az ilyen emberek különösen arra termettek, hogy írók és művészek életrajzát meg­írják, meri az ilyen életrajzoknál jogos az, hogy minden dolgot úgy' megszépít-, sének, hogy a nagy halott az utókor előtt minél magasziosabhnak és neme­sebbnek tűnjék fel. Művészek és írók életrajz-iról ebben a tekinietben rendkí­vül nagy hasonlatosságot mutatnak fel a masamódokkal és a szabónökkel. Ná­luk is az a szabóizlés érvényesül: »Ez önnek nagyon jól áll!« Ennélfogva az é’ctralzoi usrv szabiák és szépítik, hogy az minél jobban feküdjék arra; akire rászabták. Ha valamelyik hölgynek csúf a dereka, a szabónő ezer szalagocskái rák körül, hoev elrejtse: ha az írónak foltos a múltja, az életrajzíró 'ezer anekdótát tervei ki. hogy a csúnya föl­te kát bekenje, •" "~ Emlékszem például egy esetre, amely­nek tanúja vagyok és amelyet ujjászüí­­ve egy életrajzban olvastam később. N. N. lírai költő borzalmasan berúg­va találkozott leendő életrajzírójával. Á nagy halott életében igen sokszor volt disznó, de ebben az esetben különösen leifta magát, annyira hon' haza sem tudott találni.. — Kedves barátom, — mondja a köl­tő teljes súlyával rátámaszkodva a le­endő bíográfusra -- azok, akik velem ittak, magamra hagytak, az Isten mar­hái és nincs senki, aki hazavezetne. És én látod, még tudom az égen találni a nagy medvét, de a lakásomat sehogyan sem tudom megtalálni! Ez az epizód a biográfiában (»Emlék N. N.-re, a nagy halottra«) igy hang­zott: — Egy reggel találkoztam vele. szomorú és gondterhes voltra homloka sötét és a szemei — azok a szemek, amelyek oly mélyen az emberi léiekbe "tudlak pillan­tani — a fájdalom és a szemrehányás csodálatos kifejezésével voltak megtel­ve. Mikor hozzáértem, reimtámaszko­­dott és igy szóit: — Támolygok, támolygok az életen keresztül, mert minden barátom elha­gyott. Ah, könnyebb az ég utalt megta­lálnom mint az élet ösvényeit Elhagyat­va érzem magam, vezess, óh. vezess’« És ehhez az életrajzhoz is hozzácsa­tolt az Írója egy; hosszú kommentárt

Next

/
Thumbnails
Contents