Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-12 / 100. szám
10. oldal BÁCSMEGYE! NAPLÓ 1925. április 12, téma 31 meg, Llor.ardo, A festő: Nem szabad, Madonna. A népségednek, amely most van a delelő pontján, itt kell maradni a földön, hogy gyönyörködtesse a tökéletes Szépnek á kedvelőit. Te, istennővé lett asszony, nem halhatsz meg. A hölgy: Rám nincs többé szükség, fit van az állványon a másik, a szebb én-em, talán éteteievenebb, mint. a szegény Giocomla, mert a Te nagy lelkedet, a te fenséges géniuszodat lehelted Pelé, Leonardóm. A napokban elutazom, nesszire, Nápolyba, s valami azt súgja, nem jövök sose vissza, s nem, látlak; téged többé soha.... A festő: Nem lehet, Madonna. Oly szép és fiatal vagy! A hölgy: Jobb fiatalon halni meg, én pittóre-m. S én szívesen költözöm el, mert a legkiválóbb elmék egyike tüntetett ki a rokonszenvével és tette halhatatlanná a szépségemet, amelytől sósa se volt örömem. A festő: Nem volt, Madonna? A hölgy: Nem volt, Lionardo. A szépség csak úgy ér valamit, ha a fokához méltó szerelemmel jutalmazzák. Az én zerehnl szerencsém ugyancsak kicsi volt: Messer Francesco Gíocoado.... A festő: És én, szépséges Madonna? A hölgy: A te szerelmed felbecsülhetetlen, de egyszersmind végzetes ajándék, mert a tiéd lehetetlenné tette a Francesco-ét Mátu! fogva nem engedhetem őt többé a szobámba, mától fogva agy élek mellette mint a tiszta Da Vinci szűzies arája. S ez az u] élet csak halállal végződhetik. Ha Francesca el üem tesz vagy d nem tétet láb alól, akkor mihamarább sirba visz a helyzetem tragikuma, A festő: Rémeket látsz, Madonna. Én visszavárlak! A hölgy: Ahogy' Isten rendeli. Az ég áldjon meg. Csókolj meg végre egyszer. (Megkínálta a szálával.) Lionardo (a? arcát megcsókolva): A viszontlátásra! A hölgy: Isten veled! * Félszázad után már majd' csak Petőfi verseiben forognak a’ szélmalmok ,. e fiú Időnek előtte hasbarugja, meggyomrozza, fölökle!! az inast, azt a szülők jó jelnek vélik s már öt éves korában TERE-FERE — Igen, — tudom — válaszd a mennyország kapusa. Számodra itt nincs hely. A te, világod emberei itt nem választottak. És mivei hogy te föltaláltad a földi paradicsomot, csak egyet tehetsz: menj vissza innen oda, minél hamarabb. Szent Péter becsapja az ajtót a forradalmár orra előtt. Lenin csalódottan lebotorkál a magas égből a földre s látja, hogy a földi paradicsom nem olyan kcllemetes. ahogyan képzelte. Egy napon találkozik egy házaló zsidóval, elmeséli, hegy m! történt vele. — Sebaj, — mondja a zsidó. Várj, majd én rendbe hozom az ügyet. De ha bekerülsz a mennyországba, ígérd meg, hogy szerzel ott nekem állást. Kát bnjj be ide s bizd rám a többit. A házaló kinyit egy zsákot, Lenin beiebujik, a zsidó hátára veszi s megindu: a paradicsom felé. Kopog a kapun, de Szent Péter mihelyt kinyitja, Így kiált: — K! innen, te nem vagy idevaló. — Tudom, tudom, — felel a zsidó. Csak pár szót szeretnék váltani egy bakihivnl az Viaszbábok. Amint ismeretes, Londonban leégett Tassaudnénak világhíres viaszbáb-gyüjteméuye, melyben a történelmi nagyságoktól kezdve a hirhedí gyilkosokig mindenkit látni lehetett. A kár huszonötezer font sterlingre rug, de sok nevezetes emiéket nem is lehet megszerezni többé. Amint most hirill adják, a viaszbábpaiotát újra fölépítik, azokat a bábokat, melyeket a tűzvészből megmentettek kifeljesitik újakkal. Szerencsére — vagy a jöizlésüek szerencsétlenségére — még megvannak a történelmi szereplők viaszmásolatai, melyekből egy ügyes viaszszobrász újra életre bűvölheti őket. Nemsokára ismét furcsa, meredt tekintetű bábok népesítik meg a csarnokot s megnyílik az a kiállítás, melyet eddig a Baker Street állomás közelében lehetett látni rózsaszín tégláju, üvegkupolája házban. Ttsssaudné gyűjteménye, mely 1830- ban került Londonba, párját ritkította. A viasz-figura ijesztő és halottas a mozdulatlanságban, az arca rózsás színe folytán olyan, mint valami kifestett hulla, nagy szakálla, bajusza, lötyögő pa- rátámmal, ha szives lennél rókája pedig még Idegenszerübbé teszi a előszobába, testet, melyen a ruha vágj' nagyon bő, vagy nagyon szűk. Akadtak azonban itt valóban sikerűit viaszbábok is, melyek a látogatókat nem egyszer megtévesztették. Ezek közé tartozott a szundikáló őr. meg a rendőr, kihez az emberek nem egyszer fordultak felvilágosításért. A gyűjtemény története nem érdektelen. Grosszholz. Mária, egy svájci tiszt árvája Páfisban nevelkedett, apai nagybátyjának, Gurtius Lajosnak felügyelete alatt, aki XVI. Lajosnak viaszfigurákat készitett. Magának is volt egy ily visz-íigura gyűjteménye a Boulevard de Temple-en, az első forradalmárok innen lopták ki Ncckernek s az orleansi hercegnek, figuráit és végigcipelték Páris uccáln. Grosshoiz Mária később a konvent viasz-szobrásza lett, a kivégzett XVI. Lajos és Mária Antoinette még meleg holttesteiről ő vette a halotti tnaszko Ez a nő később férjhez ment Tussaudhoz, Londonban telepedett le. ott nyitotta ki boltját. 1833-ban a vásáros bódéból állandó csarnok lett. Ma is az ő ükunokái a tulajdonosai a panorámának. Érdekes, hogy a leégett vlaszfigura-Prábaházasság — képekkel. Berlini festőknek támadt az az ötletük, hogy a mostani nehéz gazdasági viszonyok között a képeket csekély díjért bérbe adják. A festményeket úgy lehet bérelni Berlinben, mint a bútorokat, zongorát. Aztán három hónap múltán a bérlőnek nyilatkoznia kell, megtartja-e a képet vagy sem. Ha számba vesszük, hogy milyen fontos az a kép, melyet szobánk falán naponta látunk, csak helyeselni lehet a bérbeadás eredeti és okos ötletét. Képet venni majdnem annyi, mint feleséget venni. Nem elég, hogy egy tárlaton hamarjában összeismerkedünk vele, ismerni keil tulajdonságait, meg kell szoknunk, csak aztán nyilatkozhatunk. Amint pedig a házasságban is van elválás, úgy a képvásárlásban Is kell, hogy a meg nem felelő képet visszaadhassuk a festőnek. 1 • A vevő, k! többnyire nem ért semmit a piktorához, váltig tépelödik a képek előtt, melyek gyümölcsöt. állatokat, aggastyánokat, gyermekeket, meztelen nőket, házakat ábrázolnak, csak aztán határozza el magát, csak aztán választ belőlük cgy-két darabot, egy világos szinüt, meg sötét színűt, hogy változatos legyen, de egyforma nagyságút. Majd múlik az idő, s idővel változik a hangulata is, látni sem szereti a falon azt a trázolmányt. Dühös pillanataiban szívesen kidobná az ablakon. A vevő megunja azt a gyümölcsöt, melyről nem tudja, milyen gyümölcs, azokat a gyermekeket, kik sohasem nőnek meg, azokat a házakat, melyek állandóan összedéléssel fenyegetnek, de nem roskadnak össze. Valósággal búskomorságban szenved az ilyen képtulajdonos, haza sem jár, hogy ne lássa a képet, végül aztán egy barátjának ajándékozza, vagy beakasztja a cselédszobába. Ennek akarják elejét venni a berlini festők, kik időt adnak a választás meggondolásának. Ka pedig a próbaházassá gbó! nem lesz házasság, minden zokszó nélkül visszaveszik képűket, mint az apák kedves leányukat. Mintha semmise történt volna! boxeurnak nevelik őt hogy Carventierrel fölvehesse a versenyt. Mások legendás vagyonokat fizetnek hires zongoramestereknek egy-egy órájukért, hogy fiukból uj Paderevszkyt faragjanak. Londonban vannak snok-lskoiák is, hol az előkelőséget tanítják: hogyan mondunk föl a házvezetőnőnek, az inasainknak, hogyan kell fogadni vendégeinket, hogyan utasítsuk vissza a házassági ajánlatot stb. Az igazi előkelőek olyan iskolába adják gyermekeiket, hol többek között a szőnyegporolásí, a parkettfényesitést is tanítják s art, hogyan kell elkészíteni a puddingot. ★ A száraz Amerika száraz humora. A szesztilalom miatt szenvedő amerikaiak mesélik el ezt a történetet. Jlm Wellbianck minden szigorú rendelet ellenére nem mondott le régi szenvedélyéről, mellyel harminc év óta viseltetik a cocktail iránt. Azt állítja, — és talán nem is téved — hogy a cocktail Amerika egyetlen fölfedezése. Minthogy pedig Wellbianck ur nagyon gazdag ember, villájájába külön pincét építtetett s rendszerint itt tölti délutánjait. Ebben a pincében a tulajdonos fölhalmozott mindenféle pálinkát, likőrt, mely a nedves Európában is párját ritkítaná. Felesége végül is megsokalta* hogy férje egész délutánokat ül a pincében. — Jim szó! neki egy napon — ez már mégis sok. Miért ülsz minden nap öt óra hosszat abban a pincében? — Csak egy cocktailt iszom — válaszolt Jim. — Hogyan, azt mered mondani, hogy agy cocktailt öt óra hosszat iszol? Ez lehetetlen. De igen is — vág vissza a férj. Csak egy cocktailt iszom. Mert ha egy cocktailt megiszom, az uj embert csinál belőlem. Aztán ez az uj ember is kíván egy cocktailt. A másik is. És így tovább . I , gyűjteményben Lloyd George képmása mellett az orosz cári gárda félelmes gigásza állt. Lusckin. Azt mondják ne:n minden célzás nélkül. * Lenin a mennyországban. Moszkvában szájról-szájra száll egy ellenforradalmi adoma. Lenin a halála után jelentkezik a paradicsom kapujában, tér — mit akarsz itt? Lenin megmondja nevét, érdemeit. Hogy hívják a barátodat? — Marx Károiynak. — Marx Károiynak? Várj csak. Igen,, 19.648.279.53S. B. alatt. Nem ez irta azt a könyvet a, tőkéről? —- De ez — szól a házaló. — ö irta. A cím a Töke. Elhoztam neki a kamatot. Erre ledobja a zsákot. Leninnel együtt s kereket old. * VVlamos szélmalom. Lassanként minden anarchronlzmussá válik. Hollandiában, Belgiumban, a magyar Alföldön még láthatók szélmalmok, de már nem sokáig. A villamos szélmalom kiszorítja őket. Constantin francia mérnök tíz év óta sürgeti, hogy állítsák fc! a villamos szélmalmokat, melyek a, szél erejét — a villamosság által —- még inkább képesek kihasználni. Az eszmét először Anglia valósítja meg: az oxfordi egyetem áliitja fe! az első villamos szélmalmot. Tervezője egy Bilan nevű német őrnagy. A villamos szélmalom nem légcsavarral működik, mint a francia mérnök ajánlotta, hanem négy repülőgépszárnnyal s hetvenöt lóerős. A dinamó feszültségé 220 volt. Ezen a» készüléken tanulmányozzák, hogy a S2é! ereje milyen munka elvégzésére képes. Maga a szélmalom kicsiny, de szakértők véleménye szerint kis áramfogyasztással is óriási munkára képes. A francia villamos-szélmalom viszont légcsavarral működik, de oly turbina kell hozzá, melynek átmérője legalább húsz méter. A kísérletezés uián az angolok minden szélmalmot átszereltetnek erre a típusra, K. D. Londoni gyerekek. Az angol sajtó hetek óta foglalkozik a mai divatos, kiábrándult, koravén gyermekkel. Londonban — olvassuk — nincsenek többé gyermekek. (Hol vannak akkor?) Különösen az ottani Lipótváros, a leggazdagabb, legelőkelőbb Mayfair neveli olyan módon a gyermekeit, fiukat és leányokat egyaránt, hogy azok már 9— !G éves korukban egészen olyan életet élnek, mint a nagyok. Azelőtt batyubálok voltak, gyerekzsurok. Ma a 10 éves londoni ■ kisaszszony, akár csak egy háziasszony fogadja vendégeit, estélyeket, ebédeket, vacsorákat ad 10 éves társainak. Ezeken a fogadónapokon libériába bujtatott inasok nyitják ki az ajtót, a szobák virágokkal ékesek, a személyzet frissítőt hord fői. Szóról-szóra lemásolják a gyerekek a nagyok szokásait. Csak az arány kisebb. A kis háziasszony úgy fogadja vendégeit, mint egy báíkirálynő. Haja rövidre van nyírva, (nem mint a kislányoké, hanem mint a nagyoké, az édes anyjáé) arca rizsporos és illatszeres (akár az édesanyjáé) és azzal a könnyed s mégis kimért természetességgel hordja ruháit, mint az a nagyvilági hölgy, ki a próbabábukról egymásután fölpróbálta az összes ruhákat s a nekivalót választotta ki. (Akár csak az édesanyja.) Bókokat mond, vagy csípős megjegyzéseket. Az újságok sokat beszéltek arról, hogy egy agg lordnak milyen gorombaságokat mondott egy párisi babának öltöztetett kislány, k! nem volt megelégedve táncával. De a Mayfalren az uj gazdagok1 egyéb snobiznnstiak Is hódolnak. Ha egy kls-Juhá z Gyula: BOROK Én ittam őket. Ifjúság borából Késő szürettel ittam, ám mohón. Ereztem, nem soká tart ez a mámor, Csak amíg önfeledten álmodom. Szegény szobákban, messze a világtól. Hol nem talált rám ellen, sem rokon, A kis falakról a nagy égte néztem Sgyönyörbe ringattam száz szenvedésem. Én ittam őket. Szerelem borának Arany nedűjét szürcsölgettem én, Nehéz bor volt, mélyén keserű bánat Es égető vágy és semmi remény. O szőke bor, mely Anna lágy hajának Színét idézted őszök éjjelén. A porba vágta sorsom a kupámat S üres lett asztala az ifjúságnak. Én, ittam őket. Feledés borát is, Amelybe könny hull és üröm pereg, Es benne gyöngyözik az elmúlás is S a búcsú, élet, szépség, tőletek ! Az öröm húrjának azt mondod: ácsi És minden kortytól a szived remeg És minden kortytól jősanulva látod: Nincs már szerelmed és nincs már barátod! Én ittam őket. Művészet borából Maradi még pár pohárral, gondolom. Es fejfájási ss hoz e tiszta mámor, Ha torozom a napi gondokon. Kiszállok véle e cudar világból És kikötök azuros partokon. És szőke akác bólint, csöndes béke Sez szebb, mint minden Annák szőkesége.
