Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)
1925-04-12 / 100. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. április 12. A kolozsvári szerbek — Riport Erdély fővárosából — Erdély fővárosában, kincses Kolozsváron valóban csak izmagnak találhatni szerbeket. Elmagyarosodott vagy elrománosodott szerbek még vannak valamelyes csekély számban, de állandóan itt ólő, itt működő jugoszláv állampolgár alig akad. Aki szerb közöttünk munkálkodik, nekünk kisebbségi, sorstársunk, inkább magyar, mint román, sem öröme, sem bánata nincs több és 'nem más, mint magunknak. A legismertebb közülök kétségtelenül Joanovics fényképész, akinek a Főtéren, az Erdélyi Bank épületében van műterme. Maid húsz esztendeje, hogy Erdélybe, Kolozsvárra jött és itt megtelepedett. A derék, mosolygósképü. Joano« vies mester szívesen beszél a Kolozsvár ron élő szerb testvérekről. — Kevesen vagyunk, egyszeriben őszsze tudom számlálni valamennyiünket. Mi vagyunk itt a legkisebb kisebbség. Bogoljevics nyugalmazott alezredes, Shiarits nyugalmazott altábornagy, Bosznia volt csendőrfőparancsnoka, Jiulievics, a Ferencrendi szerzetesek nyomdájának vezetője, a két macedón Cvetanovics testvér pékséggel foglalkozik, az ifjú Sniarics szigorló orvos és az egyetem autonómiai intézetének igazgatója. Talán még néhány munkást és magamat említhetem még, aztán vége a listának. — Külön társadalmi életünk nincs, ismerjük egymást, olvasgatjuk a hazai lapokat, főként a beogradi Politikát és a Bácsmegyei Naplót. Jugoszláv útlevelünk van, a belügyminisztérium igen előzékenyen bánik velünk, évenkint meghosszabbítják tartózkodási engedélyünket, sem hatóságokkal, sem mással. nincs bajunk. Az életünk nyugalmas és az ál talános nehézségeken kivül semmiről nem lehetett tovább leplezni, rávágta hát Iskolába iár, egy év múlva leérettségl zik. akkor aztán elbúcsúzunk Kolozsvártól, hazamegyünk Jugoszláviába. Pihenni vágyom már, fiatalember voltam, amikor idekerültem, itt éltem le az életem iavát, de szerb maradtam és nagy szeretetni érzek minden iránt, ami ma^ gyár. Csillogó szemmel, kedves büszkeség' gél mesél hires, nagy fivéréről. Joanovics Pálról, Sándor szerb király udvari festőjéről. — Pál a bécsi képzőművészeti akadémia tanára. Az osztrák fővárosban van állandó lakása, de sokat tartózkodik Beogradban, a királyi udvarnál. Sűrűn váltunk levelet, nem régen érkezett az uto'só, amelyben Pál arról értesített, hogy Sándor király aj beogradi palotájának berendezésén dolgozik. A király Párisba küldte műtárgyak, bútorok bevásárlása céljából. — Itt. Kolozsváron, — mondja informátorom — egy kedves anekdota keringett annak idején a Szerbekkel kapcsolatban. Még a háború első éveiben, amikor Ferenc Szalvátor főherceg átutazott a városon, a fogadására kivonult előkelőségek szónokától, Dózsa Endre volt alispántól megkérdezte, hogy jól vise- Iffc-e magukat a szerbek. — Nagyon jól, Fenség! — hangzott a rálasz. — Nincs semmi baj velük? — Minden a legnagyobb rendben van. Fenség. — No, de hogy lehet ez? Az előkelő vendég tájékozatlanságát nem panaszkodhatunk. A fiam magyar Dózsa Endre: — Itt nincsenek szerbek. Fenség! A főherceg álmélkodott: — Ugyan ne mondja... — aztán tovább utazott. <o. I) Kereskedelmi konzuli sürget a párisi követség Meanyi jugoszláv alattvaló él Franciaországban —- Látogatás a párisi követségnél — Ma délelőtt felkerestük a párisi jugoszláv követséget, hogy a Franciaországban élő jugosziávok helyzetéről felj vilagositásokat kapjunk. Spaíajkövics követet nem találtuk otthon, — csak néhány nap muiva érkezik vissza Pájrisba, helyette Riöarzs Vladimir a követség helyettes-vezetője fogadta munkatársunkat. Ribarzs 35 óv körüli elegáns, igen rokonszenves fiatal diplomata, fia Ribarzsnak az S. H. S. állam ismert diplomatájának. Kérdéseinkre adott válaszát a következőkben foglaljuk össze: — Szívesen állok a Bácsmegyei Napló rendelkezésére, do sajnos a Párisban élő jugoszláv alattvalókról pontos számadatokat ne? tadok mondani, mert nem Ivezetünk állandó nyilvántartást Mégis hozzávetőleg közölhetem, hogy Párisban körülbelül 1500 jugoszláv állampoltgdr él. Ebből mintegy ezer munkásember, aki a környékbeli gyárakban van elhelyezve. A Párisban élő jugoszláv diákok száma 250 leket, ezek nagyrészt az »Institute Siave«-ban folytatják tanulmányaikat köztük nyolcvan a francia állam költségén. A III. Napoleon által létesitett alapítványt, amelyet a háború előtt a montenegrói diákok élvez-Husvéti történet Irta: Stella Adorján Husvét szombatján történt tiz esztendővel azelőtt Vannak, akik még talán emlékeznek rá ebben az időben zajlott le az úgynevezett világháború, amiről annak ideién sokat írtak az újságok. Neuhausban vártuk a husvótot, amely ritka ajándékot Ígért. Már nagypénteken benne volt a narancsban, hogy a tisztiiskola önkéntesei a két húsvéti ünnepen nem rukkolnak ki. Aki akar. elmehet két nacra szabadságra. A közelben lakó cseh és német fiuk fel is iratkoztak a kétnapos szünidőre. — Szombat délután felülök a vonatra, T- mesélte nekem Jelinek, egy kedves, .szőke cseh fiú — vasárnap reggel otthon vazvok. délben megeszem a finom ebédet, este a finom vacsorát éjjel alszom a finom ágyban és regg‘1 visszajövök. — A finom kaszárnyába. — No ez nem nagyon finom. Jó ha az ember egv napra kiszabadulhat Ebben ivaza volt Jellneknek. De hát mi. távolabb lakók, még se - mehettünk haza két napra. — Sebai. — vigasztaltuk eevmást — Neuhausban is kellemesen el lehet tölteni két szünnapot Szombaton reggel mindenki vidám arccal állott a sorakozóba. Ez a félnap csak eltelik valahogy. Délután úgyis szünidő, mint minden szombaton — és utána jön a nagv boldogság: a kétnapos vakáció. Hét óra helvett félnvolckor raetatott sárga lovával a sor elé kapitány ur Kanász. az iskola félelmetes parancsnoka. A. kapitány ur :>en szigorú ember volt. Nacv sárga balliszt és magas kitüntetéseket viselt. Nevéhez kénest elég Jól beszélt maevarul de ha valami fontos dolgot szeretett volna megmondani, vagy tek, most á jugoszláv állam diákjai között osztják szét. Az Institute Slave-ban két kiváló jugoszláv tanár is — Arnaatovics és Breznik — tart előadást. — A kereskedelmi élet a két állam között csak most kezd kibontakozni. Újabban erős kereslet mutatkozik a francia vas- és gépipari termékek iránt“ Jugoszláviában. A párisi piac viszont elhelyezési terrénumot keres. Hogy ebben az irányban nem foiyik eléggé agilis munka, annak az az oka, hogy a követség mdlett nem működik egy kereskedelmi konzul is, akinek az volna a hivatása, hogy a> két állam közötti kereskedelmet hivatalosan is támogassa. Spalajkovlcs követ nr már régen sürgeti a kereskedelmi konzuli tisztség betöltését és azt hiszem, hogy erre most már rövidesen sor is kerül. — Azt hiszem, felesleges, hogy a Franciaország és Jugoszlávia közötti jóviszonyról beszéljek. Ez tudott dolog. Csak annyit talán, hogy a francia hatóságok részéről mindig a legnagyobb elő iékenységget találkozunk, valahányszor egy jugoszláv alattvaló valamilyen ügyes-bajos dolgáról van szó. Végül elragadtatással emlékezett meg Ribarzs Vladimír a minap lefolyt szláv hangversenyről, amelyen a Jugoszláv művészek nagy sikert arattak. Különösen fényes ünneplésben volt része Jovanovlcs hegedűművésznek. Az estélyen tekintélyes összeg gyűlt egybe a szláv egyetemi hallgatók segélyalapja javára, Novisad nj automata telefonközpontot kap Kibővítik a snbotieai központot Somborban C. B. rendszerű központot rendeznek he A napokban Beogradban konferenciára ültek össze a jugoszláv postaigazgatóságok technikai osztályfőnökei. Az értekezleten Gyorgyevies Milán, a postaminisztérium távirda- és távbeszélő osztályának főnöke elnökölt és megbeszélték azoknak a szükséges aj telefonvezetékeknek létesítését, ameíyekEek elkészítése további halásztást nem tűrhet: Beograd—Flume, Beograd—Zagreb, Beograd—1Cettinje, Beograd—Szombor-* Oszijek, Zagreb—Spilt, Zagreb—Ljubljana, Skoplje—Bitolj—Ochrida (az Albániával való forgalom lebonyolítása végett.) A konferencia elhatározta, hogy Szm botica C. B. rendszerű, de a forgalom lebonyolítására elégtelen központját lényegesen az eddiginél legalább kétszeresére bővítik ki, Szombor telefonkor pontját C. B. rendszerűre cserélik fel, végül, hogy Noviszad egyelőre ezer telefonállomás bekapcsolására alkalmas uj automata központot kap. A p. ^igazgatóság e határozatából kN iolyólag elrendelte, hogy Noviszadcn azonnal kezdjék meg 3—4 kilométer hosszúságú telefonkábelek lefektetését, amelyekkel lehetővé válik, hogy Novtszadon további 80 uj telefonállomás az uj automata központba bekapcsolható legyen. Az automata központ a szükséghez képest további uj szekrények* kel egészíthető ki. A kábelmunkák lefektetésére már a lövő héten kiírják a pályázatot Itt említjük meg, hogy Nikodievics Dragutin novlszadi postaigazgatót Szarajevóba, hasonló minőségben helyezték át, helyébe Száríts Jovan zagrebi inspektor kerül a novlszadi postaigazgatóság élére. káromkodni akart, akkor mindig eltért a hivatalos némtet nyelvre. Az az önkéntes, 'aki ezen a napon a zázadoarancsnoki tisztet látta el az Iskolában. remegve szalutált előtte: — Kapitány urnák a.lássan jelentem 122 ember! — Jól van. — mondta az öreg és vécietáncoltatta a lovát a sorfal előtt Már a végére ért a balszámynak. amikor az irodából iéiekszakadva rohant ki Qrün. az irodista: — A kapitány urat kérik a telefonhoz! — Kicsoda? — Neon tudom. — fiát kérdezze meg. Marha! Qrün szaladt megkérdezni, de nagy ’óhalálában megcsúszott a csatakos udvaron és vév'gvágódott a sárban. A még mindje hantákban álló századon vémeviharzott a nevetés. Hiába, fegyelem ide. fegyelem oda. mégis komikus volt. ahozv ez a evikkeres Qrün hempergőit ott a lucskos udvaron. Kanász kapitány ur azonban, utrv látszik, nem találta elég mulatságosnak a helyzetet mert némi németnyelvű káromkodás után izv szólt: — Nazvou jó kedvük van az, uraknak. Maid gondoskodom hozv ezv kicsit komolyabban vezvék a katonaságot. Már a ouszta Ígéret megölte az ajkakon a mosofvt. Kanász kapitány ur pedig vésztiósló hangon adta ki a parancsot: — A lövőtérre!' Hát ez bizony )6 két órányira volt a várostól, elég szomorúan vágtunk neki az útnak. Oda-vissza néev óra. ott Is el töltünk legalább egv órát. másfelet — lesz félkettő mire hazaérünk. Az utón aztán megvigaszíalódíurfk. Mindenütt amerre jártunk, nevetett már a tavasz és észre is alig vettük, már ott álltunk a hepehupás lőtéren. Kis szünet után meg- I kezdődött a gyakorlatozás. Az első órában még csak reméltünk, a második óra után már elszontyolodtunk és a harmadik óra után kétségbeesve vártuk a fejleményeket. Egv óra volt. maid felfordulnunk az éhségtől és a fáradtságtól, de a kapitány ur Kanász csak tovább csinálta velünk a robamfelvonulásokat. — Ki akar velünk babrálni. — súgta oda nekem Belle Lajl nagy diszkréten, mintha magam ne mismírtem volna fel a helyzetet. Végre három órakor megkaptuk a pa* rancsot —Direkció a kaszárnya! Ugv meörültünk ennek a megkésett utasításnak, hogy majdnem elfelejtettük az egész szekaszivát. az éhséget, a fáradtságot. Vígan ballagtunk hazafelé a négves sorokban. A kapitány ur elöltünk ficánkoltatta a sárgát. Félúton voltunk már mikor a mögöttem baktató Jelinek hátbabökött — Kánv óra? — Mindjárt négy — Akkor ió. — Hánykor indul a vonatod? — H2t óra tiz. Féltizenegykor vagyok Prágában, onnan két órakor bumlizok tovább. Aztán még hozzátette: — ötkor otthon vagyunk. Bekapom az ebédet és rohanok a pályaudvarra. Mikor megcsillantak előttünk Néuhaus épületeinél'; piros tetői, egyszerre felvilianvosodott a társaság. Elkezdődött az ének.. Annyi szép katonanóta közül egy buta. értelmetlen zagyvalékot válogattunk ki. így zengett: »A Dunában két nagy krokodllus van Egyik jobbra néz. Másik balra néz A dúsában három krokodilus van«. A vicc az benne, hogy a krokodilusok száma egvre nő tízig, aztán újra apad egyig. A dallama is éppen olyan hülye, mint a szövege, mégis gyakran énekeltük. Már a kilencedik krokodllusna! tartottunk, amikor visszafordult a kapitány ur Kanász, — Ne mindig ezt a bnta nótát énekeli Jetek! Erre abbahagytuk az éneklést. Pár lépést meneteltünk, a kapitány uira vlszszaíordult. — Mi az? Nincs éneklés? Énekeljetek! Egyszerre zendült ki 122 torokból: »A Dunában három krokodilus van«. A kapitány dühbe Jött. — Hapták! Halt! Ne ezt énekeljetek! Mást! Azt, hogy »elölték a jobb váltamat«. Indul:! Elindultunk. Ki nem nyitotta a szálát senki. A kapitány állít vezényelt. — Mi az? Nincs ének!1 Újra elindultunk. > A Dunában négy nagy krokodilus van«. Nem beszéltünk össze. Dacos, egyhangú reváns volt a mai déielőttért. A kapitány is észrevette, hogy mire megy a játék, ö szívesen felvette a feléje dobott keztvüt. — Hapták! Feküdi! Lefektetett bennünket a sárba jő húszszor egymásután. Azért se énekeltünk. Mikor a város fertlflkáclója elé értünk, ismét megpróbálta: — Énekelni! A válasz a régi volt: »A Dunában őt nagy krokodilus van*. A kapj tán v elálütotta az éneket. A kaszárnya előtt az utolsó száz méteren még egv kísérletet tett: —- Énekelni! Mi változatlanul: »A Dunában hat nagy krokodilus van Háróm Jobbra néz Három balra néz A Dalában hét nagv krokodilul van*. Mikor az első négv ember, a menet élén haladó »doppelreien« a kapuhoz ért, kapitány ur Kanász energikus hangoa belénk vezényelt;
