Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-02 / 90. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ április 2. A klub ezután kijelölte a párt delegátusait az április 19-én Ró* mában megtartandó interparla­mentáris konferenciára, amelyen az eddigi tradíciókhoz híven a jugoszláv parlament ismét képvi­selteti magát. A radikális-párt ré­széről Perics Ninkot, Jovanovics Vászát, Kojics Dragutint, Popovics Ljubót, /anlcovics VeHzárt s Neszics Ljubát küldik ki a konferenciára. Az ellenzéki pártok még nenr jel ölték ki delegátusaikat. A klubi ülésén bejelentették, hogy Spa­in jkovics lemondott travniki mandá­tumáról és megmarad párisi követi j állásában, rnig Neszics Ljuba kép­viselői mandátumát tartja meg és igy a prágai követi állás megürül. A törvényhozó bizottság ülése A törvényhozó bizottság Jovano­vics Ljgba elnöklésével szerdán dél- S után ülést tartott, amelyen először 1 felolvasták dr. Pólus _ Vladiszlávnak,' a Zajednica képviselőiének levelét?., amelyben bejelenti. hogy lemond a bizottság elnöki állásáról. Jűvano-; vies Ljuba kijelentette, hogy a le­mondást sajnálattal tudomásul ve szik. Bejelentette ezután az elnök, hogy két törvényjavaslat fekszik a' bizottság előtt, a lakástörvény javas Iata és a sajtótörvénv-íervezet. Ja­vasolta az eluök. hogy' a két javas-\ lat letárgyalására két albizottságot válasszanak, amelynek mindegyike, tizenegy tagból álljon. A szavazást elkerülése céljából közös jelölő­bizottságot küldtek ki. liozv az kö­zös listában állapodjék meg. A bi­zottság tagjai Janiics és Vuicsics radikálisok és Marinkovics Voja de­mokrata lettek. Rövid szünet után a jelölő-bízott ság javaslatára egyhangúlag meg­választották a két albizottság tagjait, még pedig a sajtótörvényt előkészítő albizottságba: Zsifkovics Liuba. Bo­­jovics Gligöriie. Markoviés Lázár, Jovanovics Vásza. Kojics Dragutin, Popovics Velja és Janiics Voja kor­mánypárti és Grol Milán. dr. Polics Vladiszláv. Kulenovics Dzsefer és' Smodelj Ferenc ellenzéki képviselő-í két a lakástörvényt előkészítő a!-f bizottságba pedig Szubotics Nikola, j jMilosevics Jócó. Pcrics Ninkó. Sza- j vies Aleksza. Selrnics Dragisa kor-Egészség. Betegség I Irta: Baedeker ' ! A betegség nagyon komisz állapot és • abszurd dolog volna s kegyetlen szívre» vallana bárkinek is azt kívánni, hogy beteg legyen. De azért egynémely em­bertársunknak ugyancsak üdvös lenne egy jó hosszú — de szerencsésen és gyógyulással végződő — betegség. Mert ez, főleg ha hosszan tart, megtanítja az embert tűrni és szenvedni, amit az, aki egészséges és elégedett, sohase tanul meg. És megtanítja gondolkozni, amire az egészséges a nagy elfoglaltságánál fogva nem ér rá. A szegény betegnek van bőven ráérő ideje, s mert rendesen kevesebbet is alszik, mint az egészsé­ges embertársa, hát unalomból is el-ei­­gondolkozik mindenen, ami eszébe jut. S bár a legtöbbet magamagával iog foglalatoskodni, mert hiszen önmagával törődik a legtöbbet s önmagát szereti legjobban a világom mégis másokról és a mások dolgairól is fog elmélkedni. A gondolkozás még senkinek se ártott meg, a betegnek se árt, s néha ettö! gyógyul meg, és nem az orvosságtól, amely állítólag ' néha szintén használ. Az embernek a gondolkodás a legfőbb privilégiuma s a legnagyobb erőssége, amely Őt emberibb emberré teszi. így bát egy jókimenetelii betegség nemcsak azzal jár, hogy utána egészségesebb tesz az ember mint volt, hanem jobb is, nyűden bizpnpyai ráfér, Aleksza. dr. Hrasnica és dr. Supe­­rina ellenzéki képviselőket. Gyurisics Márkó szociálpolitikai és törvényegységesitő miniszter, aki mindkét javaslatot képviseli a bizott­ságban. kijelentette, hogv nem kí­vánja az albizottságok munkáját idő­höz kötni, de kéri. hogy különösen a lakástörvény-javaslatot sürgőssé­gére való tekintettel, mielőbb tár­gyalják le. Az elnök ezután felkérte az albi­zottságokat. hogy az ülés után azon­nal alakuljanak meg. ami’ meg is tör­tént és végiül bejelentette az elnök, hogy'1 a törvényhozó bizottság. leg­közelebbi ülését már az albizottsá­­mánypárti és dr. Tadics. Mijovics gok jelentéseinek elkészülte után fogja összehívni. Az illés délután fél hatkor ért véget. Az adóeggségesités előkészítése A iiiinisztertanács elhatározta, hogy az állami adók egységesítésé­­ről szóló törvényjavaslatot azonnal munkába veszik, hogy a javaslatot már Júniusban a parlament elé ter­jeszthessék. Az adóknak a különbö­ző országrészekben való kiegyenlí­tése tudvalevőleg a pártoknak már régi kívánsága és különösen a Vaj­daság részére fontos, mert a Vajda­ságban aránytalanul magasabbak az adók. mint a többi országrészekben. Megfékezik a Iinllasp ekulációt A belügyminiszter megtagadta egy uj sznboticai temetkezési egyesület alapszabályainak jóváhagyását A temetkezési egyesületek felsza­porodásával elharapózott hulla-üzér­kedés — mint a Bácsitiegvei Napló már jelentette- — magára vonta a hatóságok figyelmét is. Legutóbb Gyorgyevics Dragoszláv főispán in­terveniált a belügyminisztériumban, hogy ne engedélyezzék uiabb suboii­­cai temetkezési egyletek megalakí­tását. A hatóságok ugyanis konkrét panaszok alapján tudomást Szerez­tek arról, hogy egyesek teljesen ide­ien öreg vagy beteg embereket irat­nak be tagokul, sőt néha a kórház­ban kezelés alatt álló halálos bete­geket csempésznek Ive a temetkezési egyesületek tagjai közé. Az utóbbi időben ezáltal valóságos hullabörze fejlődött ki Szuboticán. Egyesek már egész hivatásszerűen kerestek haldoklókat, hogv a biztosí­tási összegeket azután a maguk vé­szére vegyék fel és az elhalálozott hozzátartozóinak ebbőí az összegből legfeljebb borravalót juttattak. Ezzel magyarázható az a feltűnő nagy ha­lálozást aránvszátn. atnelv egyes te­metkezési egyesületekben tapasztal­ható és ami már alapjában meginga­tott egyik-másik egyesületet mert a tagok nagy része nem kénes a gya­kori temetkezési járulékokat fizetni. Ezek a körülmények tették szük­ségessé a hatósági beavatkozást és Gyorgyevics Dragoszláv főispán in­tervenciója eredményre is vezetett meri a belügyminisztérium a napok­ban tagadta meg elsöizben egy újon­nan alakult szuboticai temetkezési egyesület alapszabályainak jóváha­gyásúi. Legutóbb »///. köri temetkezési egyesület* cím alatt Evetovics Mik­lós kereskedő elnökségével újabb temetkezési egyesület alakult. Az egyesületnek megvolt már a szüksé­ges taglétszáma, megtartotta alaku­ló közgyűléséi is. amelyen elkészí­tették az egyesület alapszabályait és ezeket felterjesztették a heltigymi- I nisztériumba. A főispán és a polgár­mester azonban az előbb említett okok miatt az egyesület kérelmét nem véleményezte kedvezően és en­nek következtében a belügyminisz­térium most leérkezett rendeletével nem hagyta jóvá az ui temetkezési egyesület alapszabályait. Az eluta­sító végzés indokolásában a belügy­minisztérium kimondja, hogv Szubo­ticán már annyi temetkezési egyesü­let működik, hogy nincs szükség új­nak az alakítására, hanem az alapí­tók. ha temetkezést biztosítást akar­nak kötni, lépjenek be a nuir meg­­\ levő egyesületekbe. Eddig már mintegy tizenhat te­metkezési egyesület működik Szubo­ticán és igy csakugyan nincs semmi \ szükség uiabb ilyen egyesületek ala­kulására. Hasonló sors fogja érni azt a legújabb temetkezési egyesüle-Ha hosszú \ szenvedés után fölkel az ágyából, tesffieg bizonyosan sokkal gyöngébb, de lelkileg alkalmasint jóval erősebb lesz, mint a megbetegedése előtt volt. Valószínűleg szelidebb is lesz va­lamivel mint azelőtt, inert szenvedései­nek a hosszú ideje alatt némi hálaérzet támadhatott benne — persze gondolko­zás utján — az ápolói iránt, akik gon­dozták, az orvossal szemben, aki talpra­állította s a gondviselés javára, amely megengedte, hogy' újra emberré legyen. Lehet, hogy a gyógyíthatatlan betegek -- akik ugyancsak sokat gondolkoznak — gonoszabbakká válnak a sok szenve­déstől. Lehet. Valószínű. Bizonyos. . A tudat, hogy soha föl nem épülhetnek s hogy hónapokig, talán évekig kell kín­lódniuk, amíg a halál nagyhegyesen meg­váltja őket a gyötrelmeiktől, ez a szo­morú tudat bizony nem alkalmas arra, hogy erényessé és humánussá tegye a kinek közt vergődőt. Lehet, hogy az irigység ördöge is megszállja szegény­nek ,a szivét annak elgondolásán, hogy körülötte mindenki jól van. s csak ő van rosszul. Talán a bizalmatlanság is fészket rak a lelkében, s elkedvetleníti az aggodalom, hogy a környezete már nehezen várja a halálát s szabadulni óhajt a tehertől, amellyel a költséges és fárasztó ápolása jár. Hogy már végle­gesen »ad acta« tették, hogy már mint­egy eszkomptálták a halálát s hogy lassan-lassan elmaradoznak tőle és mel­lőle az érdeklődőit, bizony nemcsak el­kedvetleníthetik, de ej Is keseríthetik, s a jeliemét, amely talán sohase volt egé­szen evangéliumi, gonoszkodóvá teszik. Ez mind igaz. És valóban evangéliumi szeretet és türelem kell, hogy az ilyen boldogtalan halandó keserűvé, nyűgössé, zaldatóvá ne váljon azzal szemben, akit egészségesnek irigyel és olyannal, aki­nek még jövője, vari, ami neki — a sze­rencsétlennek! — nincsen. De azokra nézve, akiknek reményük van a fölgyó­gyuláshoz, akik tudják, hogy még nem játszották cl kis játékaikat, azokra néz­ve máskép áll a dolog. Ezek alapjában véve boldogabbak, mint az egészsége­sek. Napról-napra örülhetnek annak, hogy a bajuk enyhül, hogy több az ere­jük és kevesebb a szenvedésük. S elég­tételül szolgál neíkik az is, iiogy napról­­napra jobban tudnak gondolkozni, mert hiszen ebben a foglalkozásban gyakorol­ták magukat a betegségük tartóma alatt, trenírozták magukat rá, s fejlesztették az agynak ezt a szuverén működését, amelyet azelőtt elhanyagoltak. Vannak sokan, ismerek ilyeneket, akik egy betegségüknek az otium-Kbm tanul­tak meg gondolkozni. Az már aztán ter­mészetes, hogy az.Ilyen ember, alti egy­re jobban szedi össze magát, aki foly­ton közeledik megint az aktiv tevékeny­ség s az eleven élet felé, akinek az ét­vágya növekszik s a kinja fogy, hogy az nem mizantróp módon, hanem opti­mista alapon fog elmélkedni. Valószínű, hogy nem kevésbé, hanem jobban fogja szeretni az embereket, mint a betegsé­ge előtt, s hogy több életkedve lesz, tét amely mostilt meg és bár alapszabályait mem is terjesz­tette iel jóváhai vezeti. ennek edenére már sz jelentkező ta­goktól a halottvlékot. amihez nincs joga. Az üs hasonló jog­talanul- működő tti egyesületek ellen a hatóság .'szigorúbb mó­don fog eljárni. Kifoszt lakás ötvenezer diirtékü holmit loptak ei (zeboticai ruliátiető! Vakmerő betörném vasárnap éjjel Szubotitán.:rétién tettesek behatoltak öaesleméiTvi Ágos­tom! é Wilsmoca 28. szám alatti lakásár«. act csaknem tel­jesen kifosztottál' Neményi Jgűé. a Bárány* kávéház ruhaárc vasárnap éj­jel egy óra iibtent haza laká­sára. Már a akt járatánál meg­lepődve vette é hogv az ajtó nincs bezárva tniílanatban azt gondolta, hoy kor eltávozott lakásáról, elfejt bezárni, azon­ban belépve alak. a hálószobá­ban több férfi-lalett és2re. akik. amikor őt mélái az ablakhoz futottak és azvi Íz tül kiugrottak az uccára. ah! éek a sötétben. Neménviné nyma rendőrségre ment és beielctei történteket A rendőrségről letek mentek ki a helyszínre anvzás megindítá­sára. Kiderült.io: betörők, ami­kor megzavark . már csaknem teljesen kifostota lakást. Csu­pán egy batyta tözött ruhane­műt és egy artyjt találtak meg a detektívek a s; padlóján. A hiányzó holmik Óleg kiadogat­ták az ablakonaxáti tartózkodó cinkosaiknak. ■ 1; átvizsgálása után a rendisén eeállapitotta. hogy a betörői avik szekrény­ben tartott tizeké- dinár kész­pénzt. tizennyot ,b ezüst egy­­koronást. tiz daabt ötkoronást, egy aranyórát, a láncot, egy antik arany melttt aranygyű­rűt. egy regygvü három vég vásznat, ágynemű nagymeny-' nyiségü fehérnenü'k el. össze­sen mintegy ötve «dinár érték­ben. A rendőrség ioz a beto­lok után. mint azelőtt volt, meea csak egy hajszálon múlt. hogyan életöröm­től mcg nem fosztottegyetíen be­tegség. Az életet c ily »felgyó­gyulta tudja igazan ószinüleg az értékén fölül — becsia legtöbbnél az életörömmel jár ejnindaz a jó, ami mint vágy és sz.helyet talált a .szivében. Innen a v fogadalmak s a jótékonysági rohamé!yékre a íölépültek dhatározzáukat »sze­rencsés föl gyógyulása^ örömére-:. Az ilyen betegre Unatkozhat a Kamiét mondása, am»rint »az el­szántság természetet; a gondolat halványra betegíti«, n rózsaszínűre festi, s ágyából kfcállaíkozóbbá, erőteljesebbé lesz, rit. Az ily gon­dolkodás az emberruebbé és ér­zőbbé teszi, s rtemétűővé. Az ily betegség jótékony tájyakorol hát a betegnek lelkére, közvetve an­nak környezetére, ge-ésben pedig az emberiségre is, tele egy tagja így emeli, — bái issei — az összemberiség erkcí íját. Ha' szükséged vrvaire, oly em­berhez fordulj tehá alemrég nagy betegségen esett átjön jársz, mint eha olyanhoz mégy,ti ase voit be­teg, s akinek ennérvaég nem voit alkalma és ideje sdolni s foglal­kozni azokkal a mos érékkel, ame­lyekkel az embert temet — amely őt jóra szánta — flszie. Aki meg­gyógyult, az nem« dogabb, de jobb is, mint aki ascJt beteg.

Next

/
Thumbnails
Contents