Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-07 / 64. szám
10. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 7. Európa legjobban öltözködő asszonya Nizza, március Á kapurtalai maharadzsa van itt tegnap este óta, az angol király unokaocscséntk hófehér juhija egy kődobásnyira himbálódzik előttünk a sziklafalas kikötőben, a vasárnapi konfetti-csata pergőtüzében egy temperamentumos irancia összepofozkodott egy még temperameníumosabb olasszal, a mentőm autóversenynek két sebesültje s a gépek közül egy halottja is akadt, Monte-Carlo legnépszerűbb vendége, a Westmiriste'r-i herceg, aki mellesleg Anglia leggazdagabb embere is — tizenöt vére alatt félmillió frankot nyert a múltkor a Kaszinóban — s a Cote d’ Azur mégis másról beszél... Egy szó. egy név é! az emberek ajkán és fantáziájában egyszerre, errői gyártanak riportot és viccet a helyi újságok, ezt adják szájról-szájra, erről illik csevegni, mint jól értesült mondénnek már éhgyomorra a Promenade des Anglais pálmafái alatt, ezt szervírozzák frissítőül a délutáni tánchoz, öt- vagy nyolcvanfrankos menükhöz egyaránt s Nizza Iegiókelőbb dcllárinilliomos hoteljének, a Ncgreseopalének utolsó liftcsfíuja is ezzel igyekszik meghálálni a félfranknyi borravaló-többletet, amivel a magunkfajta kispénzű magyar túlszárnyalja az ilyenfélékben közismerten szűkmarkú óceántuli gavallériát: »Holnap érkezik Amerikából... a zöld lakoszályba, aiiol legutóbb Lady Astvr lakott« ... — Amerikából... ele hát kicsoda?... találgatja a jámbor középeurópai s egy villanásra átfuttatja agyán az összes -ismerni illik- újvilági nagyságok sorát, — aktív (•: bélistás politikusoktól. íilms taroktól és peíróleumkirályoktó! elkezdve. felfelé és lefelé egész Mister Goldbergig, a foltot nem hagyó szájfesték: zseniális feltalálójáig - de hogy r.e pazarold az energiáidat ily meddő fejtörésekre, Édesem, irne, kimondom neked a varázsigét: Nashné! igen, Naslmé Önagysága, vagy ha jobban tetszik: Madame Nash. .Missis Nash, ahogy akarod, — hiszen az ilyen szuverén egyéniségek nemzetiségi megkülönböztetésük nélkül is közkincsei úgyszólván az egész müveit világnak. A nevezetes londoni dáma — aki egy filmtröszt meghívására járt mostanában amerikában — nem kisebb személyiség, mint Európa legjobban öltözködő asszonya! Akár névjegyre is kinyomatható, teljesen jogszerű, hivatalosan szentesített cim és jelleg ez. amit n kitűnő lady, a netn is ..olyan sajnálatraméltó Nash kapitányt lerázó válóperében. kapott, amikor is akta-, sőt számlaszerü bizonyítást nyert, hogy a »legjobban öltözött hölgy« ruhabudgetjo évente negyvenezer font .sterling* is elnyelt. Önagysága egyenesen szégyennek tartotta volna ugyanis, hogy nyolcvan fontnál olcsóbb toálettrendelésért kinyissa a száját s egy pór harisnyáért négy fontnál kevesebbet a.dion, - a bundáit úgy cserélgette, mint más a zsebkendőket. cipők és kesztyűk terén pedig határozottal] összetévesztette magát a régi császárnökkel, akiknek a spanyol etikett szerint csak egyetlen-cgyszer volt szabad mindeme holmikat viselniük. Legötletesebben azonban mégis csak az estélyi ruhák körül járt el az irigvlésreniéltó ruha-iuyen«r. —amik közül a világosakat fekete, a . sötéteket fehér falszekrényekbe raíatta s nap-nap utál! seregszemlét tartva a ruha-gárda fölött, — mindig azt vczényeltcttc ki személyes szolgálatára, amelyiknek a színe és fazonja momentán hangulatának legjobban megfelelt. Hát nem nagyszerű dolog ez? Bezzek nekünk még a kedeiyhullámainkkal is, spórolni keli, ha ruhaszempontból is stílusosak akarunk lenni hozzájuk, bár úgy gondolom, hogy most az egyszer Missis Nash is elszámitotia magát s talán épjjcn ez volt az oka, amiért a sok hűhó ’■ égtere is nem lehetett szerencsénk hozzá. Mert mondanom se kell, hogy a rengeteg fényképész-riporter és hivatásos bámészkodó seregében jómagam sem voltam rest kivonulni tegnap a párisi expressz elé, — már csupa okulni vágyó kíváncsiságból is, hogy a csipkék és selymek szakértőjének finomérzékü kedélye ugyan micsoda kosztümöt ir elő ehhez az ólmos tátrai esőhöz, sárhoz és hideghez, amiben már egy hete fagyoskodunk itt a leglengébb fehérs ben, mert a Nash-iskola szerint otthon még ilyenféléket gondoltunk legharmónikusabbbaknak riviériai hangulatainkhoz ... Sajnos, a problémának nem sikerült Persze csöngetést, idegent, koldust, végére járnom, mert arra a két ázott villanyembert, gázembert s bajuszos férsoványságra, akik a kilenc hatalmas Iá- fit nagyon megugatott szörnyű lármás, da körül forgolódtak, gazdájuk szakavade csak hivatalos dühvei, arái semmi tottságából szemmelláthatólag egy betű ‘ káros nyomot nem hagyott aranyos kesém ragadt. — de hát, mint mondták. ők csak a gardrob-ielügyelőnék, akiket néhány aprósággal ' előre-küldtek, — míg úrnőjük a fökomornával együtt lemaradt Párisban, hogy amerikai látogatásáról visszahozott csekély négyszáz- j toalettjét csupa egyiptomi stilusu modellel cserélje fel — Sábil bejnek, ötödik és legfrissebb urának a tiszteletére... (m. e.) A KÉT R Irka : Laczkó Géza Ezen a februárt friss tavaszon, amely hűvös és napmeleges, mint egy külvárosi csitri éretlen szerelme, eszembe jutnak a múlt homályába süppedt napok, zavarok és elcsitulások évei s bennük két szimbólumuk: a két Riquet. I. Az elsőt kelvirágszállitó szélesfouátu kis kosárban hozta egy asszony, aki csalódott bennem s akiben csalódtam, még mielőtt csalódásra okunk adatott volna. Gyönyörű fajfoxi volt Piquet, fehér, sima libériában, sárga, lógó füllel, fekete monoklival a balszeme körül: s kurtára vágták a farkát. De fékezhetetlen volt, mint egy várur, izmos, mint egy bika, hozzá szeszélyes is, hideg, nyiltcszii. logikus és önző. Antikor hozták,1 még az anyja után ritt, sokat s éjjelre hónomalját kellett pihenőhelyéül felajánlanom,' ha nyugtot akartam tőle. Hálás melegséggel simult ilyenkor hozzám, de csakhamar összevissza karmolt követelőn rugdalódzú lábaival. S aztán hamar kifejlődött, dacos, magának élő természete s ami leginkább meglepett benne, alattomos macskaterntészete. Mindenkinek hizeigett, ráugrálva, vadul lökdösve és karmolva, de szeretni csak engem szeretett. Ha elmentem hazulról, kisieteft az erkélyre, amelynek párkányáról vágyakozva bámult utánam. Egy reggel aztán Így elmemkor éktelen üvöltésre fordultam vissza házunk felé: az erkély alatt, a kövezeten hasra ráállva feküdt Riqueí, vérkönnyes szemében a halálfélelem riadtsága remegett. Visszaszaladtam, ölbekapiatn a boldogtalant, aki utánam ugrott az első emeletről, fent a lakásban lefektettem és szomorúan búcsúztam töfe. magamban, mert hisz úgyis meg fog dögleni. De nem. Este már abbahagyta a folytonos nyöszörgést. A következő egész napot átaludta. fin egy azzal, hogy tyúkot,, fizesvolabbi villáiból egy a kuíj a megfojtott síik meg az árát Mindez azt az alapos gyanút támasztotta bennem, hogy Riquet kutyám örült. Azt hiszem, estében agyrázkódást szenvedett. Nem szeretett az már engem sent megfenyegetésre is harapással felelt s szemében mindig valami furcsa láng égett, mint olyanéban, aki vissza szeretne valamire emlékezni, de nem tud. S testi formájában olyan gyönyörű volt hogy minden kutyabarát megfordult utána. Végül is el kellett adni. Láncra fűztem és bevittem a Kapiony uccába. Két nap múlva — nem tudtam ellentállni a vágynak — bementem az állatkereskedésbe. Ott ült láncán Riquet egy sarokban, nyitott szájjal, lihegve a feszült vágytól, nézett egy kalitjában forgó mókust s engem — t:em ismert meg. 11. A második Riquet — mert ragaszkodtam ehez a névhez, amelyet először Anatóle France hires kutyája viselt — egy huszártiszttől került hozzám, ö is öklömr.yi kölyökkorábun. Fehér volt egészen, csak a jobb fiilén konyuit egy rongyosszéiii,fekete folt. A farkát nem vágták le. S mivei két év múlt cl az első Riquet óta. örömmel vettem ezt a kis porontyot is hónom alá. A csöpp jószág, ahogy megérezte a meleget, rámemehe fekete bogár szemét, aztán bele fúrta a fejét karom és derekam közé s reggelig meg se moccant. Sajátságos történelmi szükségesség úgy hozta magával, hogy tökfőzeléken kellett felnevelnünk. így szerzett szelídsége nemcsak arra terjedt ki, hogy nem volt az a rossz gyerektréfa vagy felnőtti inzultus, amelyre hamarosan, morogva vagy marva válaszolt volna, hanem Harmadnap fék- arra *s’ hogy amit elébe tettek, mindent tében felnyelvelt egy kis csészealja tejet s egy hét múlva inár talpon volt. igazán kutyabaja sem esett. Csakhamar azonban furcsa dolgokat kellett tapasztalnom. Riquetről múltba leiierctválták volna első és igen nehéz neveltetésének eredményeit: a Szoba rendjét és tisztaságát nem tisztelte, a könyveim sarkát elrúgta, megette a véletlenül elszóródott csecsemökesztyüt: vad ereje olyan hatalmassá fejlődött, hogy amikor mint ágyúgolyó vetődött nekik, a nagy farkaskutyák is meghátráltak előtte. A póráz végén nekifeszült az örvnek s úgy tépett, húzott, vonszolt maga után, hogy, mivel mindent clszaggatott, végül is bőrbe csavart acétsodrony-karikát vettem a nyakába s a pórázát lánccal helyettesítettem. A balkezemen még nyáron is bélelt kesztyűt hordtam, hogyha már fáj is, de legalább ne gyötörje téréssé a lánc. Étvágya is szörnyen megnőtt. Végigette az ebéd minden fogását s csemegéül felfalta az összes almahajakat, főtt kukoricacsutkákat. Az uccán is minden megrághatót felszedett és megevett. S ha — néha ennek is meg kellett történnie — elbocsátottam a iórázról, vad iramban eltűnt, az első férfiembernek, aki útjába került, addig hizeigett, inig az le nem vette nyakáról az örvet és.. harmadnap hozta vissza a környék tá-! megevett: levest, húst mártással vagy uborkával s tésztát sülve vagy főve. A gyerekek fölöltöztették, kisasszonynak nagymamának, vagy huszárnak s ilyenkor komoly és szolgálatkész pofácskával, szentében valami nagy, megértő gyöngédséggel hordta magán a ráaggatott riugyet-rongyot. Ha "kedvünk tartotta, párnának !< használhattuk díványon iektünkbeij. Üthettem. Tűrte. Csak egyféle esetben hagyta ci a türelme; ilyenkor ugatott és harapott: ha a gyerekeket merte valaki bántani. Általános társalgáskor mindig a beszélőt nézte s ha hozzá szóltak, az utolsó szó elhangzásáig szembe nézett az emberre!. A hála, a kedvesség szinte úgy csurgóit belőle, mint tavasszal ereszről jégcsap leve. S igy én is kénytelen voltam belemenni, hogy — igen, ez az egy rossz tulajdonsága megvolt, nagyon szeretett nyalakodni, csókolódzni, cgy-egy kis leányka mellett, sőt mellettem is, elüldögélt egy álló óráig is, hogy óvatlan pillanatban szájon nyalintsa az embert s aztán vidám farkcsóválással, nevetős pofával gyorsan meneküljön — igen, mondom, én is kénytelen voltam belemenni, hogy üdvözléskor lehajoljak hozzá: nyalintsa meg egyszer-kétszer a fülem cinipáját. Ehez aztán ragaszkodott is, mint .polgárosult angol a szertartáshoz. j délyén. így mi sem természetesebb, hogy amikor a házban lakó tábori pap. akinek szintén voit egy faj-foxija felajánlotta, hogy a fiatalok többször hancurozzanak együtt, a legteljesebb készséggel teljesítettük kérését. Amikor később nyilvánvalóvá lett, hogy Riquetnek kicsinyei lesznek, a várható nyolc kölyökre huszonnégy előjegyzést vettem fel barátaimtól. Egy éjfélkor aztán szegény elnehezedett Riquet otthagyta alvókosarát és erőnek erejével felugrott feleségem ágyára. Az asszony visszavitte a ko-. sárba, megsimogatta és hiedelemre intette. Riquet — csoda volt! — nem engedelmeskedett. Újra fölugrott az ágyra s keservesen nyöszörögve lehasalt. Ötször tért vissza, ötször ugrott ki a kosárból. Végre, hogy hozzám fordult az aszszony tanácsért, aunak a nézetemnek adtam kifejezést, hogy elérkeztek Riquet megszabadittatásának órái. Nosza, erre. be kellett hoznom valahonnan régi pó!y^felszerelésből maradt gumilepedőt, amelyen aztán Riquet szépen, megadással elhelyezkedett... Hat kis kölyök jött egymásután a világra, ahova belépésüknél a feleségem ■coli a madam és én az orvos. Riquet nem hogy nem harapott vagy morgott, de szemniellátiiatoati még hálás is volt, hogy rendet teremtettünk körülötte. Reggel két óra volt. mire Riquet eipihenlietctt. Ekkor átvittem a kosárba s melléje tettein a kis hurkadarabokat: kicsinyeit: amelyeket nagy buzgón nyalogatott még sokáig. i Másnap reggel szájában egy kolykés el újra felugrott az ágyra, aztán még , kétszer visszament. A három kis teke, tétlent odarakta a paplan közepére, az* • tán fejével elkezdte gyöngéden lökdösí ni az asszony kezét. Fölébredt, átszólt. * hozzám. Én is fölébredtem s együtt nevettük és . simogattuk a hárqm poron: tybt... De Riquet nyugtalan volt s a (kezünket döföltc hideg orrával s tenyelünk alá fúrta kis okos felét, mint olyankor, amikor kért valamit. Mit kért? Csak rákövetkező nap értettük meg, amikor az ágyra felhozott három kutyakölyök megdöglött. Sokkai.utóbb komoly események következtében Riquet idegenekhez került. Másfélévig nem láttam. A napokban történt, hogy szállásadóinál dolgom volt. Amint becsengettem, rögtön felhangzott jólismert nmdühös ugatása, amely nyomban megszűnt, hogy az előszobában rámnézett. Szeme megcsillant, a farkát elkezdte csóválni s egyre rámugrándozott, gyöngéden és némi tartózkodással, de makacsul. Nem volt időm vele foglalkozni, mert jött a ház gazdája, betessékelt a szobába, egy széles, alacsony körtámláju borszékbe ültetett s meg cl se kezdhettem a szót. Riquet orvul felugrott a támlára, a vállaltira tette két első lábát, megnyalintotta a fülem einipáját s mint aki jól végezte dolgát, leugrott s*a nagy asztal alá vonult vackára, ahonnan aztán nem vette le rólam a szemét ... „Xu! c gázharisnya? H A egjcbbSS legolcsóbb* harisnya, mert 1 tfär ,,Kulcs“-jeggyeI ellátott harisnya (vörös, kék \agy arany jeggyel) anii i ideig tart, mint 4 másik pár S«Í8 PiíilKill! Na ybani árusító Marius Siioa es Lilit, SalMica 631-t
